Királyi udvar

A hatalom árnyékában
Helyszín: Lécuyer nemesudvar, előkert

- Így. - szemléli elégedetten a művét, vidáman karol bele a férfiba, a környezetükön tartva a tekintetét, ahogy a megkapó, zöldellő kis kertben sétálgatnak.

- Ne csak rám nézz, bár kétségkívül imponál, hogy nem tudod rólam levenni a szemed, de minél többen látják és jegyzik meg az arcod, annál jobb. A dámákat illetően pedig...nem ártana, ha nem fáradnánk le a java előtt, az öreg Vanhert néni udvari muskátlijainak története ugyan igenszívbemarkoló, de nem különösképpen releváns számunkra. - mosolyodik el, udvariasan vissza-visszabentve mindenkinek, aki ugyanezt teszi velük szemben. A veterán megjöttére mélyet pukedlizik, kedves mosollyal hallgatja a szűnni nem akaró andekdotákat, bájos nevetése csak úgy csilingel a kertben - bárki kívülálló azt gondolhatja, hogy valóban remekül szórakozik. A kétségbeesett pillantást jól érti, így hamarost már Isenaar karjához kap izgatottan.

-Drágám, mintha az egyik kedves barátnőmet láttam volna, Matildát, gyere, siessünk, mert mindig lefoglalják a leendő kérői és egy szót sem érkezem váltani vele, és be szeretnélek mutatni neki! Bocsásson meg jó uram, de elrabolnám ezt a délceg úriembert. Köszönjük a beszélgetést és a társaságát. - talán az illendőnél egy kicsit mélyebb pukedlit ejt, így amíg az öreg veterán a dekoltázsába pirul, ő már lendületesen viszi is magukat arrébb, egy újabb pezsgőspoharat felkapva.

- Tartozol nekem egy mentéssel, kedves leendő férjuram, amit ezennel behajthatok rajtad egy hasonló szituációban. Lássuk, ki tud hatásosabb indokokkal előjönni az este folyamán -simítja meg a férfi mellkasát a fülébe suttogva, ahogy elég messze értek.

A hatalom árnyékában
Helyszín: Lécuyer nemesudvar, előkert

Ahogy megáll a hintó a feljárón aprót döccen és ezért egy kicsit le is csúszik az a bizonyos csók az arcáról, persze ő is igyekezne ezt elősegíteni, hogy a nő ízletes csókja inkább ajkán landoljon. Meg is fogja mindkét kezével a derekát, nehogy egyensúlyát veszítse szíve hölgye, de ügyel a makulátlan ruhájára is. Egy ránc nem eshet rajta, tudja jól. Az érintés nyomán apró parázslás szökik tekintetébe, a csók hatására pedig egy sejtelmes mosoly. Engedelmesen tűri, hogy a közjáték nyomait eltüntesse Rora, bár ő nem bánná akárhol és akármennyi ilyen bélyeget kellene viseljen ezen vágyott ajkak által.

A koccintáshoz átadja a serleget és mélyen a szemébe nézve nyugtázza, milyen összhangban indul ez az este. Mosolyogva és körbe tekintgetve kortyolgatja a pezsgőt, bár még a figyelmét mindig leginkább Aurora szépsége foglalja le. A virgonc tavaszi szél egy tincset kicsempészik a nő kontyából, azt ujjával óvatosan simítja a helyére. Majd karját nyújtja, hogy a kövekkel kirakott kis úton kart karba fonva sétáljanak egyet az épület körül.

- Még elég korán van, nem késtünk le semmiről. Odabent ilyenkor még csak az éhenkórászok üldögélnek, meg a idős dámák pletykálnak. Nem hiszem hogy bármelyik érdekelne minket. A társaság színe java csak ezután fog érkezni. - andalog karján a szépséggel. Ahogy körbe haladnak lassan azért egyre gyakrabban találkoznak szembe hasonlóan sétáló párokkal, akik udvariasan bólintanak érkezésükre.

- Ezeket egyáltalán nem ismerem… suttogja fejét oldalra fordítva észrevétlenül Rorának, és mosolyogva biccent ő is az ismeretlenek felé. Sejtheti a nő az üdvözlésük inkább csak a lord titulusának rangjának szól nem pedig a személyének.

Míg végül belebotlanak egy korosabb és közepesen jólöltözött veteránba aki látva Isenaar egyenruháját alaposan feltartja őket mindenféle ősrégi harctéri anekdotával. Hosszú ideig udvariasan hallgatja a se füle se farka történeteket, de szemlátomást türelme fogytán.
Igyekszik tekintetével jelezni jobbján lévő csinos párjának, valahogyan mentse ki ebből a helyzetből különben félő itt az előkertben éjszakáznak.

//Részemről egyelőre ennyi, várnánk a többiek megérkezését //

A hatalom árnyékában
Helyszín: Úton -> Lécuyer nemesudvar, előkert

-Pedig nem most lenne itt az ideje...-somolyog, de állításával ellentétben kissé hátrahajtja a nyakát a jobb hozzáférhetőség érdekében, noha tudja, indulniuk kell. A Lebegő Világok említésére újra mosoly szökik az ajkára.

-Nos, én én azt mondom, hogy ha vége ennek a mulatságnak és minden a terveink szerint halad...vagy alakul...akár meg is ünnepelhetünk minden apró győzelmet. Ha jól sejtem, ezután az este után szükség is lesz némi lazításra. - valahogy sejti, hogy ha ennek egyszer vége, a lord és az ő hócipője is tele lesz az udvari intrikákkal és bájolgással, amiből ennek az estének hála elég tömény elegyet kapnak majd. A gondolatait azonban hamar valami más orozza el, ahogy a lord maga elé veszi a papírlapokat, majd átnyújtja neki. Feszülten figyeli és hallgatja a férfit, majd figyelmesen áttanulmányozza őket.

-Nos, a nevek hallatán azt hiszem, senki sem gyanakodna, elég logikus volna, hogy a bárónő a családja iránti tiszteletből ha nevet is változtatott, meghagyott benne valamit az eredetiből, hogy senki se sejtse...Ez a tökéletes álca. Azt hiszem, megérte feltúrni a családi levelezésed, és egyúttal köszönöm. - mosolyodik el, még egy jó ideig elmerülve a papírlapokban, csak akkor néz fel, amikor már számára is érezhetően lelassulnak.

- Megjöttünk? - tekint ki az ablakon némi kíváncsisággal, visszacirógatva a kezet, ami az övét illeti. -Nos, ezt az ötleted határozottan kedvemre való -hajol át az ülésen, hogy egy apró csókot nyomjon a férfi arcára, majd a legnagyobb gondossággal eltüntesse az utána maradt rúzsnyomot.

- Pardon, monsieur...így, a rúzsfoltos belépő mégsem a legelegánsabb, még akkor sem, ha történetesen tőlem származik. - mosolyodik el, a tőle telhető legtöbb eleganciával hagyja magát lesegíteni, hogy aztán leérve eligazgassa a ruha alját. Puha természetességgel karol a férfiba egy mosollyal, néha meg-megfigyelve egy-egy arcot, de nem vet túl sok ügyet a bámuló tekintetekre.

- Erre az estére, és a közös sikereinkre! - ismétli el egy mosollyal, ahogy a serlegek összekoccanása megpecsételi szavak nélküli eskütételüket.

A hatalom árnyékában
Helyszín: Kúria, emeleti szoba – úton - megérkezés

Még fent a szobában a vállát ért érintésre a válasz egy mosolyon túl az, hogy megfogja az őt érintő női kezet és finoman megcsókolja.

- Köszönöm, igyekeztem felzárkózni!

A további megjegyzésre terebélyesedik a mosolya és nem tudja megállni a viszont választ sem. Közelebb hajol hogy szaglásával ellenőrizze a megállapítás komolyságát és/vagy veszélyességét.

- Én nagyon szeretném, sőt törekszem ennek a mérgezésnek az elérésére. És örömmel kipróbálnám később hátha más részeken is ugyanilyen a koncentráció. - leheli a nő bőrére egy arasszal lejjebb is. Egyelőre beéri egy csókkal is, a ruhával fedetlen részen.

A késésre tett javaslatra már csak menet közben felel, mikor elhagyták már a kúriát és zötykölődve szalad velük a kocsi. Hosszasan nézi a szürke szempárt, és talán nem nehéz megfejteni miféle gondolatok járnak fejében ahogy újra végigtekint Rorán.

- Pedig az lett volna az eredeti ötletem, hogy előtte tegyünk egy kis kitérőt a Lebegő Világokba. Kicsit ellazulva indulhattunk volna neki ennek az estének… - feleli vidáman.

Azonban Rora kérdése szerte foszlatja az éppen felbukkanó túlfűtött ábrándjait. Kissé gondterhelt lesz a tekintete és homlokán újabb ráncok jelennek meg.

- Nos igen. Nem árt ezzel is foglalkozni…. - nyúl a pergamenekért az ülésre. Kikeres pár nagyon réginek tetsző, megsárgult lapot amelyek elég hiányosak is.

- Nem töltöttem tétlenül az elmúlt éjszakát és találtam is valamit ami hasznunkra lehet… - nyújtaná át a családfát és a levelezést tartalmazó öreg lapokat.

- Még apám levelezésben állt egy távoli tartomány urával bizonyos Langehorn - D' Laverne dinasztiából. Az érdekeltség már nem lelhető fel, talán nem is számít. A nemesi házat végül elemésztette a tartományi háborúk pusztító vihara, így nem nagyon maradt fent tőlük senki. Illetve… és pontosabban nem tudjuk. Ha maradt is közülük valaki, mindenük odaveszett.

A pergamenre mutat.

- De amint látod, Langehorn bárónak volt egy unokája, egy kis baroness. Arona Suiza volt a kislány keresztelési neve. Születési idő szerint hasonló korú lehetett, mint te magad. Ezt kihasználva és a nevek részleges azonosságát, kreálhatnánk neked elfogadható történetet, és személyazonosságot. Kérlek nézd át a felmenőid neveit… - néz rá jelentőségteljesen.

Türelmesen megvárja míg Rora átfutja a lapokat közben fürkészve tekintetét.

- Arra a kérdésre hogy végül is miért jöttél el, és miért választottál új nevet a válasz magától értetődik: Egyfelől menekültél a háború elől, csak így szökhettél el, másfelől pedig új életet kellett kezdjél. Ez már talán hihető.

Mire a történetben ideér már meg is áll a fogat és csak lépésben araszol tovább a torlódás miatt. De hamarosan befordul a főbejáraton, és felkaptat a rezidencia elé a négylovas hintó. Kitekint az ablakon és megfogja Rora kezét, sőt meg is cirógatja bíztatólag.

- Nem lesz semmi baj. Kicsit sétálhatunk még kint az előkertben, megnézzük kivel futunk össze. A bemutatás úgyis csak a vacsora kezdete előtt lesz. És előtte feltétlenül ihatnánk valamit majd…

Nyílik is már az ajtó ahogy a kocsis segítségükre van. Megelőzve a nőt ő lép elsőként le a fogatról, hogy kezét nyújtva lesegítse őt. Azonnal a közelben álló kíváncsi tekintetek kereszttüzébe kerülnek, azonban igyekezne azokat egyelőre elhárítani azzal, hogy a kert kissé néptelenebb irányába induljon el karján a csinos és leendő arájával. Közben persze alaposan szétnéz és konstatálja ismerős arcokat egyelőre nem fedez fel. A mindenütt kirakott asztalokról egy pezsgős serleget vesz el és átnyújtaná Rorának.

- Erre szép estére és a közös sikerünkre! - venné el a serleg párját a koccintáshoz.

A hatalom árnyékában
Helyszín: Kúria, emeleti szoba – bejárat előtti tér és később úton

Titkon hasonló reakcióra számított, de mégsem tudja titkolni azt a boldog mosolyt, ami az ajkaira kúszik a reakció láttán - no nem mintha ő nem volna rest alaposan végigmérni a férfit, ritka alkalom az, hogy ilyesfajta ruhában látja - bár igen kultúrálatlannak érzi magát, hogy nem jártas a lord ruháján lévő jelzésekben és díszekben, akaratlanul is eszébe juttatja, hogy bőven van még mit bepótolnia, ha ezt az életet szeretné...

Igazán köszönöm, te magad is remekül festesz! És még a ruháink színei is tökéletes összhangot alkotnak. -néz végig újra rajta elismerően, közelebb lépve egy porszemet pöcköl le a férfi válláról, de lehet, csak egy ügyes kifogás volt egy érintésre. Nem kétséges, hogy pazarul fognak festeni egymás mellett, és igen hatásos belépő lesz ez az estélyre, bár lélekben még mindig készül arra a figyelemre, ami övezni fogja őket, de tudja jól: ennek ma este így kell történnie, ez pedig túlmutat holmi egyszerű, exhibicionista indokokon.

Köszönöm, azt hiszem feltetted azt a bizonyos pontot az i betűre - igazgatja el egy mosollyal a gallért a ruháján.

Óvatosan lordom, a leendő arád annyi illatos olajat simított ma a bőrébe, hogy félek, ha sokat illeted az ajkaddal, az este végére valamiféle mérgezést kapsz tőlük, azt meg igazán nem szeretném.. - mosolyodik el a csókra. De ha a szimatom nem csal, én is érzek valamit...valamit, ami kellemesen fanyar, de mégsem tolakodó Remek választás.

Mehetünk, azt hiszem ma este nem ártana divatosan késni, ki tudja, miféle dolgokról maradunk le...- cinkos mosolyt virít a férfi felé, ahogy puhán belekarol, a másik kezével pedig a szoknyarészt emeli meg, hogy valóban elegánsan sétáljon le a lépcsőn az orral előre helyett. A hintónál is hálásan veszi a segítséget, a ruha terebélyes és nehéz alja igényel némi igazítást. Helyet is foglal a férfival szemben, az arcvonásait fürkészve, ahogy a fogat megindul velük az udvar felé.

Hogy érzel az estével kapcsolatban? - teszi fel a kérdést, ami motoszkál benne, hiszen lélekben erre készültek hosszú, hosszú napok óta, azóta, amióta a meghívó megérkezett.

A hatalom árnyékában
Helyszín: Kúria, emeleti szoba – bejárat előtti tér

Bár már fejben majdnem mindent előre eltervezett, mégis erősen elgondolkodva áll, hosszan a ruhásszekrény előtt. Holott pár másodpercnél többet sosem szokott itt álldogálni, a választás rendszerint a pillanat műve. Nem mintha nem tudna miből válogatni…

Pedig elég egyértelmű, hogy nagyjából mit viselhet ilyen alkalomkor. Mint katonaember ( a szabályzat és a protokoll is így kívánja ) rangját és beosztását jelezni hivatott egyenruhát kell viseljen amely szerint tudják majd megítélni a társaság tagjai. Ilyesfajta, úgymond díszelgő egyenruhája, amely természetesen nem a harctéri megpróbáltatásra van kitalálva nem is túl sok van. És mindegyik kizárólag ünnepi alkalmakra van fenntartva.

A választás azért is könnyebb mert ő már látta Rora báli ruháját, hiszen azt együtt választották ki, így legalább színben tudja mihez kell alkalmazkodnia. Ezért veszi ki a szekrényből a fekete és egészen mélykék tónust kombináló, háromnegyedes felöltőt és a színben hozzá való mélykék selyeminget. A felöltő ezüst varrással és díszgombokkal ízlésesen díszített, a varrás még a gallér részére is felfut, ugyanilyen színű mandzsettagombot választ az ing mellé. A különféle kitüntetések viselése helyett most is csak apró szalagsávokat tűz fel a felöltőre, ezekből is van jó pár. A nadrágja ezúttal is a szokványos szűkített sűrű szövésű fekete lovaglónadrág, azonban ennek oldalán hosszanti ezüst mintázat fut végig. A katonaviseltek viszont mind tudhatják ezáltal ez a viselet csak kapitányi rang felett illeti meg az embert.

A szokásosan hordott széles fegyveröve is felkerül végül a pallossal együtt, és a kard markolatára fűzi gondosan a három hímzett címeres kis szalagocskát, mely a lovagi tornákon elért elsőségét szimbolizálja. Ezt a szokást talán kevesebben ismerik, de aki tudja ez mit jelent annak jelzésértékkel bír, elért érdemeit tudják ezek is jelképezni. Fekete lovaglócsizmát húz mind emellé, holott nem valószínű hogy ma lovagolni is fog.
S végül az öltözet és az alkalom okán egy kellemesen fanyar parfümöt választ, ugyanakkor felfigyel a közeledő kopogás zajára. Ahogy megszűnik a zaj ajtót nyit mielőtt a nő megtehetné ugyanezt.

Nem mondhatni hogy nem készült fel a látványra azonban mégis eláll a lélegzete. Pedig külön-külön látta már a ruhát és az ékszereket is de így együtt egészen lehengerlő a hatás. Nem is tud megszólalni pár másodpercig, de tekintete mindent elárul. Meglepődést, rajongást, elismerést, csodálatot és egy csipetnyi vágyakozást is.

- Még annál is szebb mint amit álmodni lehet! – csúszik ki száján őszintén és önkéntelenül de végül is nem bánja meg.
- Gyönyörű vagy, tökéletes! – öleli át derekát, de sietve helyesbít mert eszébe jut valami.
- Vagyis csak majdnem! - és titokzatos mosollyal visszalép a szobába hogy Rora ruháját kiegészítő kis hermelin gallért a nő vállára teríthesse.
- Lehet hűvös lesz az este… - hajol oda hozzá, és Rora illata el is bódítja. Egy finom csókot lehel nyakára, holott tudja már indulniuk kell.

Az összetekert pergameneket még magához veszi és kitekint az ablakon.

- A hintó elő állt D’Lange kisasszony, kérem tartson velem. Mehetünk? - azzal karját nyújtja és ha Rora belé karol lesétál a négylovas fogathoz a gyönyörű nővel az oldalán. A hintó szintén ünnepi díszítést kapott, apró színes szalagok képében.

A kocsis előzékenyen nyitja a nő előtt a fogat ajtaját Isenaar pedig felsegíti Aurorát a magas lépcsőn, hiszen a hosszú estélyi ruha ugyancsak gátolja és nehezíti ezt a műveletet.
A pergameneket és poggyászaikat hanyagul a dúsan párnázott ülésre dobja és helyet foglalva derűsen utasítja a kocsist aki már mostanra a bakon ücsörög.

- A Lécuyer nemesudvarba hajtson jóuram! - azzal megkezdődik a kalandjuk.

A kaland amelyben most fegyvertársak is lesznek nem pedig csupán egy szép ünneplő jegyespár egy nagyszabású estélyen.