Királyi udvar

A mágusok találkozója

Ahogy Rasmus kéri, nézzen szét, ráébred, hogy a szenvedései a múltban nagyban formálták jellemét, és a kifelé megmutatkozó agressziója csak válasz a vele történtekre. Olyan világban, ahol az emberségesség másodlagos, ahol az ember élet lényegtelen, muszáj megkeményedni. Aranusiel érzései és reakciói is természetesek, habár neki is meggyűlt a baja a maga démonával.
Látja a láncokat, a soha le nem mosható vérfoltokat a kövezeten. Az mind kedvese szenvedéseinek helye, és az ő drága kiontott vére. A szavak itt már semmit nem érnének, ezért átöleli inkább szerelmét, így adva neki egy kis bátorítást, és megnyugvást, ha ez lehetséges egyáltalán ezen a helyen.

Ellépve a közeléből hagyja, hogy a fogoly szájából kivegye a gyolcsot, akit át is ad neki kihallgatásra. Az akaratlanul is felvett szerep, ami kiosztatott neki - a jó zsaru- leguggol a fogoly elé.
- Úgy, ahogy mondod! - majd a fogoly szemébe néz.
- Nem akarjuk bántani. Nem az a célunk, hogy ártatlanoknak ártsunk. Maga is csak áldozata a márkinak. - habár fogalma sincs róla, ki lehet az a márki, óvatosan meg kellene tudni azt is.
- Ha elmond mindent, még segíthetünk is, és biztonságban távozhat, de ha nem segít, akkor nem tudom, mi fog történni magával. Szeretnénk magának segíteni, és a márkitól is meg tudjuk védeni. Mondja el kérem, mi a terve , mit akar elérni a márki, ne hallgasson el semmit, a legapróbb részlet is fontos lehet! Kik vannak még benne, kik a segítői, mi céljuk, mit tud erről a helyről? - majd egészen közel hajol a férfi füléhez, és belesúg, úgy hogy csak ő hallhassa.
- Még nem tudja, de ettől az embertől is megvédhetem. Nem rossz ember, csak türelmetlen, fogytán az időnk. Én gyógyítottam meg az imént a törött orrát, ennél bőven többet is tehetek. - nem részletezi, jót-e, vagy rosszat.
- Azt javaslom, ne titkoljon el semmit! - aztán visszahúzódik, rámosolyog kedvesen a véres arcú idegenre.

A mágusok találkozója

Már éppen megszabadítaná a szájpecektől a foglyot hogy végre megtudjanak valamit tőle de Aranusiel szavai elvonják figyelmét.

Úgy felel neki hogy csak sugalmazza gondolatait és nem is egyenesedik fel a földről a rab elől. De a nő hallja szavait és még valamit át tud adni Rasmus a szeretett nőnek. Ez talán először sikerül, talán azért mert újabb szintre lépett a kötelék erőssége kettejük között.
Aranusiel a férfi szavai mellett az igaz szeretet mindent átjáró melegségét érezheti most. Mintha megölelné őt kedvese nagyon szorosan de gyengéden.

- Igazából nem gondoltam hogy megvetsz.. hanem csak éreztem. Láttam hogy néztél rám amikor ezt a szerencsétlent kiütöttem. És utána meg is fogalmaztad mindezt szavakban, hogy nem tudsz ezzel azonosulni... És ebben talán igazad is van..* - néz a nőre szomorúan bólintva.

De a nő további szavai már megnyugvással töltik el. Lesz sok megbeszélnivalójuk ebben biztos.

- Én örülök neki ha képezed magadat és önvédelmet is tanulsz. Sokkal nyugodtabb vagyok akkor is ha megtanulsz bánni a fegyverekkel. Ha nem kell soha használnod akkor is. Mert mi van ha mégis kell? - halványan elmosolyodik.

Elgondolkodva folytatja.
- Azt hiszem sok megbeszélnivalónk lesz majd. Csak legyen rá elég időnk.
Én is szeretném hogy jobban megismerj mert biztosan jobban meg is fogsz érteni. De ennek nincs most itt az ideje.- pillant a feledtébb nyugtalan emberre a sarokban.

Szinte már tajtékzik hogy magára hívja a figyelmüket. Teljesen eluralkodott már rajta a pánik, alig várja hogy könnyítsen a lelkén és protestáljon a sorsa mellett ha ez lehetséges.

- Arra kérlek csupán jól nézz körül itt. Alaposan nézd meg azokat a láncokat a falon. Mert azokon én voltam kikötve oly sokszor... évekig. És alant az a méretes barna folt pedig az én vérem nyoma. Az évek sem tudták eltüntetni onnan akár csak a kínzások emlékét belőlem. Ezt is elmesélem majd ha innen kikerülünk.
- mondja kedvesének gondolatban.

Majd a rabhoz fordul aki már szinte az őrület határára sodródott. Nem is kell kérdeznie semmit, ahogy kitépi szájából a gyolcsot ömleni kezd belőle a szó.

- Kegyelmezzenek nekem kérem! Én csak egy megfigyelő vagyok! Nem tehetek semmiről! A márki tervelte ki az egészet, ő a gazember! Őt kapják el! Rasmus közelebb hajol a fogolyhoz mert az kissé értetlebül beszél.

- Mondjon el mindent és nem esik baja... igaz kedvesem.. néz szerelmére és átadja neki a terepet immáron.

Ha a nő a bizalmába tud férkőzni a reszkető férfinak az vallani fogy.
Minnél inkább megbízik majd benne annál több részletet tudhatnak meg hőseink.

A mágusok találkozója

Aranusiel érzi, hogy Rasmus megnyílása csak részben köszönhető a mágiának, mert senki nem kényszeríti rá, hogy beszéljen. Ő maga akar vallani, véleményt alkotni. Azonban észleli a lány, hogy valami félresiklott kettejük között, mert Rasmus nem azt értette meg, amit ő mondott. Fáj neki, hogy ennyire félreérti a szavait, hogy úgy gondolja lenézi őt, vagy megveti. Mert pont ellenkezőleg gondolja. Meg kell nyugtatnia, így nem mehetnek tovább. Nem rendülhet meg a bizalom egy röpke félreértés miatt. Ezek a nézet különbségek is mind abból adódnak, amit Rasmus is gondol: nagyon gyorsan egymásba szerettek, és megismerni nem volt idejük a másikat.

- Várj! Te most azt gondolod, igaz, hogy én téged megvetlek? Haboztam, hibáztam. Ez AZ ami többé nem fog előfordulni. Feltétel nélkül bízom benned, és nem fordulnék el tőled sosem. Én sem látok mindent mindig tisztán. Ilyenkor talán úgy tűnhetek számodra, mint aki képtelen dönteni. Talán a gyors döntés adottsága valóban hiányzik belőlem. Neked más élet jutott osztályrészedül, neked azt kellett megtanulnod talán, míg nekem volt időm mindig megfontolni mi a helyes, mi nem, s mindezt abból a szempontból, mi helyes az Istenem számára, és mit nem fogad el.- Ramorra gondol, és megérinti Rasmus karját.
- Nekem is kellett már olyan döntést meghoznom, ami az elveimmel ellentétes, és igyekeztem a legjobb módon megoldani. - kis szomorúság vegyül a hanghordozásába.
- Beszéltem egy bölcs férfival nem olyan régen, akit itt ismertem meg. Te is ismered, Genzo Taka. Ő azt mondta, még ha az élet tisztelete is a vallásom, a saját életemet is legalább annyira tisztelnem kell, mint másokét. Hozzátette még azt is, nem hagyhatom védekezés nélkül, hogy bárki az életemre törjön, én pedig azt, a szeretteim életére sem. Nekem csak te vagy, és tehetek bármit, megvédhetlek. - mondja bátorító mosollyal.
-És meg is teszem, múljon rajta bármi.
Ezzel az egy utolsó mondatával el is mondott mindent, ami számít.

- Látom, még mindig bánt valami. Amikor itt végeztünk leülünk, és megbeszélünk mindent, amit el akarsz mondani. Nem azért nem kérdeztem semmit tőled, mert nem érdekelsz, hanem azért, mert úgy gondoltam, amit akarsz, úgyis elmondod majd. Ha ez hiba volt, akkor pótolom, és kifaggatlak mindenről, mert ismerni akarlak. Ismerni mindent, tudni rólad milyen voltál gyerekként, ifjúként. Tudni akarom, ki vagy igazán. Mert amit megismertem belőled az maga a kész drágakő, és látni akarom a lelki szemeimmel, hogyan csiszolódtál ilyenné. A mesteri csiszolások mennyit vettek le belőled.

Egyre csak hallgatja a férfi szavait, és tudja, igaza van. Azzal is tisztában van, eljöhet még az az idő, amikor ő sem válogathat az eszközökben. Megfogja Rasmus kezét.
- Tudod, miért akartam fegyvert. Te magad vagy leginkább az ellen, ha az energiámat használom a mágia terén. Igyekeztem ezt belátni, s volt idő, amikor az energiáim java része arra ment el, hogy kordában tarthassam Ramort. Tenni akartam valamit. Helia tanításainak hála most már a védekezésemet akár mágia használata nélkül is megoldhatom. - s hogy vámpírok ellen mekkora képességet kapott akár a kardja által, akár a víz mágiája, plusz papi képességeinek köszönhetően, szenteltvízben sem lesz soha hiánya, azt már nem is említi, hiszen a férfi úgy gondolja az energiát nem lehet csak úgy megcsapolni.
- Olyan fegyvert kaptam tőle, ami nem hétköznapi. Ennek ellenére csak akkor fogom használni, ha tényleg nincs más választásom. Ha valamilyen oknál fogva elfogyna az erőm, vagy olyan cselekedetre kényszerülnék, ami megfosztana a tudásomtól. - aztán elmosolyodik. - Ettől még nem leszek harcos papnő. - attól még nagyon messze áll.
- Nem kell köszönnöd semmit. Főleg azt nem, hogy szeretlek téged. - követi szerelme pillantását.
- Szerintem ég a vágytól, hogy beszélhessen végre.

A mágusok találkozója

Meredten nézi a megrettent foglyot maga előtt, aki félelme ellenére nem nyitja ki a száját. Ő is akár csak a fogoly némán hallgatja a nő beszédét közben. Ha nem beszél a fogoly akkor nem beszél, az idő most nekik dolgozik tudja jól. Anélkül, hogy bármit is tenne, tudja ezerféle gondolat suhan át a fogvatartott fejében egyre csak növelve a kétségeit és egyre labilisabb is lesz az elhatározásában hogy nem fog beszélni. Vissza is helyezi a gyolcsot a szájába.

- Így ni, akkor maradjon csak így…

Vele ellentétben viszont Rasmus fontosnak érzi, hogy megszólaljon már a beszélgetés elején.

- Én nem kételkedtem benned… lép közelebb kedveséhez - - csupán azt mondtam, hogy a tétlenséggel nem biztos hogy a jó felé billented a mérleget. És ahogyan döntesz az fogja formálni azt hogyan lesz ezután…

A földön fekvő férfiról szerelmére helyezi át figyelmét. Elég közel van hozzá, hogy ha halkan is beszél meghallja őt úgy, hogy a férfi a sarokban mit sem ért az egészből.

- Soha nem kívántam, hogy olyat tégy, ami ellenedre van… - kezd bele nehéz szívvel érezve a megvetést a nő részéről. Az igaz szó miatt bármit gondol azt pontosan úgy mondja ki ahogyan az elméjében megfogan. Talán olyasmit is kimond, amit amúgy nem akarna. Nem tudja tompítani szépíteni gondolatait, nem lehet kíméletes sem.

- Sem a módszerekben, sem a céljaidban nem kényszerítettelek soha olyanra, amivel nem értenél egyet vagy ami ellentmondana a lelkiismeretednek, és talán hiba volt, hogy ide hoztalak téged. Úgy gondolod mindig tisztán fogod látni mi az igazság útja, de én már megtapasztaltam ezalatt a rövid közös időnk alatt is hogy ez nem mindig sikerül… - a cella sarka felé sétál hogy fanyar arckifejezését amely fájdalommal teli gondolatokról tanúskodik, ahogy felvillan előtte Uriel arcképe is, kedvese ne láthassa.

- De a szándékod jó és nemes és csak egyetérteni tudok minden egyes szavaddal kedves. Ezerszerszer tisztább a lelked, mint az enyém valaha is volt... belátom. Sokszor azt sem értem mit becsülsz bennem… A te értékrendedben én méltatlan ember vagyok.. De nem hiszem, hogy erőszak nélkül és fájdalom okozása nélkül lehet élni tartósan itt Anwarion földjén, vagy inkább úgy mondom a kúriában vagy hasonló helyeken. Amikor mágiát használsz már az is árt a másiknak. Lehet nem fizikailag, de mégis bántod a másikat. Hogy megvédd magadat, szeretteidet, az általad pártolt igazságot…

Tovább sétál és pont a kövezeten lévő sötét folt előtt áll meg. Önkéntelenül is rávetődik tekintete. Arra gondol: mennyi mindent nem tud róla kedvese. A folt a kövezeten az ő vérének a nyoma. Ő raboskodott itt évekig. Hiába cserélődtek itt azóta más rabok, hiába sikáltatták fel velük ezerszer a követ az ő vére nyoma örökre beleégett a kövezetbe. Ez a hatalmas folt az ő szenvedésének, megaláztatásának és menekülésének örök lenyomata. Nem ismeri a nő a múltját, miért és hogyan kellett menekülnie, hogyan került rabságba és végül milyen módon szabadult ki. Azt sem tudja miért kellett rejtőzködnie, hogyan kötött ki a kúriában, és kik üldözik őt mind a mai napig. És hogy milyen árat fizetett a szabadságáért. Ha másként nem, lélekben és hogy élhessen, végül pedig ehhez a benne lévő sötétség segítette hozzá… És hogy hány ízben nem tudta elkerülni azt hogy erőszakot tegyen másokon..
A nő soha nem kérdezte. Pedig elmondta volna. De mindig volt valami fontosabb, égetőbb probléma, amivel foglalkozni kellett. Valami olyan gond, ami az életüket fenyegette, a kapcsolatukat veszélyeztette. Az, hogy ő kicsoda valójában talán nem is volt fontos. Eddig. Most érkeztek el oda, hogy olyan szeletét vágják ki az élet tortájának, ahol már tudni kell mit rejtenek a mélyebb rétegek.
Átlépi a foltot a keserű kifejezés nem tűnik el arcáról. Végigsimít a haján, fejét oldalra billentve révetegen majd kérdőn néz szép szerelmére.

-Mondd akkor miért tanultál meg fegyverrel bánni, vagy a puszta kezedet fegyverként használni ha soha nem akarod alkalmazni azt? Én nem kérem hogy használd, még magam miatt sem… - lép ismét közelebb hozzá.

- És fontos tudnod: Soha nem tekintettem rád úgy hogy hasznos vagy-e számomra vagy sem. Csak egy megérzés volt az is, hogy az életemet megválthatod. De nem ezért vagyok melletted, hanem azért, mert beléd szerettem. Ha nem lennél hasznomra soha akkor sem lenne ez másképp… De te is tudod hogy nem így van.. és tudod mennyi mindent köszönhetek neked. Naui Salang…

Újra a fogolyra esik tekintete aki már szinte könyörög hogy beszélhessen. Próbálna is beszélni, de a gyolcstól csak artikulátlan dünnyögés hallatszik felőle.

A mágusok találkozója

Valójában a papnő, míg Anwarion földjére nem keveredett, igencsak zárt körülmények között élt. Egyetlen feladata a tanulás volt, a felkészülés papnői életére, tevékenységeire. A külvilág csak annyiban létezett számára, mint egy mítosz. Sosem keveredett semmilyen réteggel, sohasem hagyta volna el szentélyüket, ha nem került volna sor arra a végzetes háborúra, amelyben a fiatal papnő önfeláldozásának hála megmenthette királya életét. Nagy árat fizetett érte valóban, ezt Rasmus is jól tudja. Mégsem cselekedne másképp, ha újra meg kellene hoznia ezt a döntést. Töretlen hűséggel és odaadással szolgálta urát, hite Istenében tiszta fényű papnővé tette, s rendjük sokkal inkább tekinthetők mágusoknak, semmint papoknak. Tanulmányait hangyaszorgalommal, hihetetlen kitartással végezte. Istene azonban mindig figyelemmel kíséri sorsát, és társai sorsátt is, számukra nem létezik mana mentes hely. Ha mégis ilyen helyre keverednének, Istenük akkor is ugyanúgy juttat az energiából számukra.
Míg erre a földre nem lépett sohasem nyúlt fegyverhez, nem is volt rá szüksége soha. Felszentelésekor fogadalmat is tett, hogy erre sohasem fog sor kerülni, ám ahogy Rasmus is utalt rá már több ízben, az út, amin járunk, gyakorta fontosabb, mint maga a cél. Annyi minden történt, mióta megérkezett Anwarionba. Új feladatok, új célok, képességeket szerzett, harcolni is képes már fegyverrel. Ha akarna sem tudna már ugyanaz a lány lenni, mint aki felbukkant egykor.

Mindez egy pillanat alatt futott át elméjén, míg végighallgatta Rasmust a cselekedetekről. Elmosolyodik, magabiztosan tekint a szemébe. Egy csapásra eltűnt belőle az a furcsa ellenérzés, ami eddig hatalmába kerítette. Hagyta, hogy a sok kétség eltávolítsa őt attól, ami az ő igaz lénye. Cselekedhet valójában bárhogy, ha az összhangban van az Istene lényével, szolgálatával, nem fogja megtagadni tőle a segítséget sosem. Bárhonnan kapcsolódhat hozzá, hiszen az ő teste maga a szentély, egy kehely, vagy akár egy csatorna is, ha az isteni erő áramoltatásáról van szó.

- Nincs okod kételkedni tovább. - kérdés, kinek is mondja ezt, hiszen talán nem is kedvese volt, aki kételkedett volna akár egy pillanatra is.
- Már döntöttem, már minden előre megvolt, talán hamarabb, mint ahogy beléptünk ide. Minden úgy lesz, ahogy annak meg kell ltörténnie. - jóslásokba nem bocsátkozna ezen a szinten most még, egyelőre elég, ha a fogoly kinyitja végre a száját, és mindent elmesél, ki küldte, kinek a szolgálatában áll, mi a céljuk.
- A döntésem mindig az igazság oldalára fog billenni, és igazad van. Köszönöm, hogy emlékeztettél erre! Azonban fogadd el tőlem - beszél ugyanolyan halkan, mint korábban - hogy míg vannak emberek, akik késztetést éreznek, hogy a padlón fekvő emberek nyakára vagy hátára tiporjanak, mondván, mert ilyen az emberi természet, én erre sosem leszek képes. S azt hiszem ez alól még az ellenségem sem kivétel. Legyőzhető másképp is, de mindenbe nem lehet beleavatkozni. Szem előtt tarom, amit most mondtál Naui Salang! Csak ne kelljen másnak lennem, mint ami vagyok, mert nem fogok tudni működni, és akkor nem leszek hasznodra. - mondja mosolyogva, de be is fejezi, mert nem a magyarázatok ideje van itt, sokkal inkább a cselekedeteké.

A fogoly a mágia hatására és ők ketten is immár csak és kizárólag az igazat mondhatják. Bár most feltehetne olyan kérdéseket párja számára is, ami talán kellemetlen lehetne számára, pont ezért nem teszi. Egyrészt, nincs annak helye ott, másrészt sosem folyamodna ilyen aljas trükkökhöz. A hazugságokkal az a gond, hogy az egyik a másikhoz vezet. Hamarosan olyan lesz, mintha olyan úton menne az ember, amit nem ismer, s végül eltéved. Ezzel tisztában van Rasmus is, és bár nem hazudott még a lánynak, olyan titkok övezik, amitől ha nem szabadul meg, ugyanúgy felemésztik a lelkét, mint a hazugságok, vagy a kegyetlen tettek.

A mágusok találkozója

Neki valóban nem kell szétnéznie a cellában ahhoz hogy pontosan , akár becsukott szemmel tudja mit hol talál. Szótlanul hallgatja kedvese szavait. És valóban. Mintha gondolataiban olvasna: ráeszmél oly sok mindent nem tud róla a nő. A szerelem lerohanta őket szédítő gyorsasággal, és lettek egymásnak fontosak és elválaszthatatlanok pillanatok alatt. És bár ő Aranusiel múltjának jelentős részét már megismerte Ramor és egyéb dolgok révén, az ő múltja rejtve maradt szinte teljesen kedvese előtt. Nem titkolta azt de a nő meg nem kérdezgette őt csak ritkán. És nem is bánta hogy nem került sok dolog napvilágra. De előbb utóbb úgyis szembesülnie kell a múltjával a szép szőke papnőnek úgyis.

Egyetértően bólogat Nusika szavaira. A lelki tisztasága, önzetlensége titokban meg is hatja kicsit. De arca mégis elkomorul lassan.

- Sajnos nem lehet mindig kimaradni a dolgokból. Mert néha dönteni kell végül is kit pártolsz. Ha nem cselekszel azzal is elbillented a mérleget valamelyik irányba. És az lehet nagyobb áldozatot fog követelni mint amit én elkövettem ez ellen a szerencsétlen ellen. felel halkan és bólint hogy nyomatékot adjon szavainak.

- De nagyon köszönöm ha megkímélsz az embertelenségtől. Nem szeretek rosszat cselekedni főleg azért mert túl sokszor megtettem már... - nem is folytatja inkább. Figyelmesen hallgatja Nusika szavait.

Ő a cella egyik sarkához sétál közben ahol meglát egy a padló kövei között felsejlő talán csak számáraclétező sötétbarna foltot. Pár pillanatig az emlékezés tartja fogva elméjét. Majd keserű arckifejezéssel fordul szerelméhez.

- Veled vagyok, bízok benned. Most is mint máskor. És legyen ahogy jónak látod, alkalmazzuk a te ötletedet először .. egyezik bele halkan a tervbe.

Közben egy szivart keres elő és meggyújtja. Elgondolkodva fújja a füstöt ki maga elé.
Majd amikor az igaz szó varázslata elhangzik közelebb lép kedveséhez.

- Ezek nem jótét eltévelyedett lelkek akik ott felejtettek valamit a kastélban. Pontosan tudom hogy a mágustanács vezetője ellen mesterkednek. Fabrizio Fabbretti mester ellen aki az én mesterem is volt egykor. És jó okom van rá hogy a legrosszabbat is feltételezzem róluk mert túl sok pénz és hatalom áll a hátterben... mondja mindezt olyan hangosan hogy a betömött szájú fogoly is jól hallja minden szavát.

Odasétál hozzá lassan. Egész lénye most sokkal kíméletlenebb mint amilyennek kedvese valaha láthatta és biztosan félelmet kelt a rabjában is. Nem is kicsit. Ugyanis már percek óta mentálisan hat rá de nem pozitív irányban használva képességet. A rettegést és félelmet ültette el a férfi gondolataiban aki valóságos szörnyetegnek láthatja most Rasmust.

Odaguggol mellé szájában a szivarral és kirántja a szájából a belegyömöszölt gyolcsot. Kezével megfogja a rab állát és összeszorítva arcát kényszeríti hogy a szemébe nézzen.

- Kezdhetsz dalolni madárkám... Igyekezz sok hasznos dolgot elmondani nekem és csinos segítőmnek. De vigyázz! Ha elunom magam akkor szépen kisétálok azon a portálon ott ni... - veszi elő a kockát és amit betekeri azt rámutat az éppen megnyíló kapura.

- Ha innen kilépek, nem jövök vissza többet. És azt sem hagyom hogy ő érted jöjjön. -mutat Aranusielre most már.

- Itt fogsz megrohadni, vagy éhen és szomjan dögleni. Ahogy tetszik. Nem járt itt senki legalább öt éve. És nem is fog ezt elhiheted...- kel fel mellőle és ráfújja a füstöt a férfira.

Rá néz kedvesére aki önként választotta a jó zsaru szerepét ezzel leosztva az ő lapját is. És várja mit fog tenni. Neki a sötétség jutott, ezzel tud most élni , ez való neki, így lehet csak hiteles. És lehet valóban nem több ennél mint amit most a helyzet megmutatott. De titokban nagyon is írigyli kedvesét hogy neki a jók privilégiuma jutott az élet  drámajátékában. Ugyanakkor tudja pontosan mennyire megküzdött érte.

// Nincs szükség kockadobóra, a férfi nagyon képzetlen mágus,  alacsony mentális ellenállási szinttel. Aranusiel mágiája hatni fog rá//