Királyi udvar

A hatalom árnyékában
Helyszín: Lécuyer nemesudvar, bálterem

Pontosan úgy tündököl, cseveg és brillírozik leendő csinos arája ahogyan azt ő elképzelte. Az Aurelio név említésére csak egy fanyar mosolyra futja de egy újabb apró csiklandozást kap elégtételül érte.

Bólogatással igyekszik egyetértését kifejezni, hogy bizony ők kitartanak a végsőkig, de legalább addig amíg a szükséges információkat meg nem szerezték vagy el nem hintették. Az intelemre csak közelebb hajol és mosolya mögé bújtatva feleli:

- Meg fogod ismerni. Hasonlít némiképp a fiára, nagyjából 30 évvel idősebb nála, és vélhetően a bemutatáson is látni fogod majd.

Az egyre sűrűbb tömegben araszolnak előre és a fényes bálterem jobb szárnya felé kalauzolja őket a segéd. Egy díszesen megterített asztalnál megáll és meghajlással jelzi, hogy immáron megérkeztek. Távozik is, hogy újabb vendégeket navigáljon a helyükre. Az asztalnál egyébként 4 szék található, középen az asztalon poharak, hosszú négy ágú ezüst gyertyatartóval. Isenaar körbe néz és több ismerős szempárral is találkozik a szomszédos asztaloknál. Mindegyik felé biccent egyet egy mosoly kíséretében, és kihúzva a széket Rorát hellyel kínálja.
Közben nem mulasztja el, hogy a fülébe súgja.

- Elég jó helyet kaptunk. Ezek itt szinte mind ismerősök, velük is többször találkoztam már. Nincs olyan közöttük akivel közelebbi ismeretségem lenne, tartani tőlük nem kell különösebben, úgyhogy nem nagyon érdemes mélyen belebonyolódni a beszélgetésekbe. Az hogy miről beszélgetnek és hogyan viselkednek, viszont azt hiszem ajánlatos figyelnünk…

Leülve megfogja a nő kezét és felfordít két poharat. A pincér azonnal az asztalukhoz ugrik és szolgálatkészen várja mit tölthet nekik. Megvárja hogy Rora válasszon és neki is jó lesz ugyanez. Közben tekintetével keresi a kiszemelt célpontokat.

- Nézd csak! - néz el az asztaluktól egy irányba .. ott ül a Dercomely család már ami maradt belőle. Az öregúr Leyron már megözvegyült jobbján a lánya, balján Francis és amellett pedig akit már megismerhettél a… nője. Ez már a sokadik és nem lennék meglepődve, ha a Szidónia is közelről ismerné…

Egyre kevesebben szállingóznak befelé és mind többen ülnek körben már az asztaloknál.

A hatalom árnyékában
Helyszín: Lécuyer nemesudvar, bejárat - bálterem

Hallgatva a férfit, egyet kell értsen. - Az volna a legüdvösebb, ha hosszan feltartanák egymást...és nem is leszek rest egymás karjába lökni őket, ha úgy adódik alkalom. - villant egy ragadozómosolyt, ahogy a bejárat elé érnek.

- Nagyon örvendek, őméltósága. - újabb kecses pukedlit ejt meg, ahogy a férfi bemutatja a herceget. A csiklandozásra meg sem rezzen, nem eshet ki a szerepéből egy pillanatra sem, de biztos lehet benne a férfi, hogy ezt még visszakapja alkalomadtán. Örömmel látja, hogy végül a nő is bemutatásra került, és a kis csele sikerrel járt.

-Ó ne aggódjon, ennek a drága jóembernek előbb lesz Aurelio a második neve, minthogy bajba sodorjon bárkit! - kedélyeskedik, mert hát az az ő reszortja ugye, és ezen tisztséget igen nehezen is lehet megkaparintani tőle - nem mintha eddig bárki önként jelentkezett volna erre. A táncparkett említésére ragyogó mosolyt varázsol ajkaira.

- Minket nem fognak látni egyhamar távozni, a mulatság legvégéig itt leszünk, így részemről volna az öröm, ha találkoznánk a táncparketten. - mutat be egy újabb pukedlit - amit már lassan kezd unni, de mit van mit tenni, ki fog jutni belőle ma este még bőven -, majd a távozók után néz, hallgatva a férfit.

- Halkabban lordom, itt a falnak is füle van. Biztos vagyok benne, hogy az apjával magával is összefutunk majd, bár könnyebb lenne, ha tudnám, kit keressek. - ám ezt sem érkeznek megvitatni, mert befelé terelik őket, így diszkrét cipőkopogással és a férfival az oldalán a bálterembe indul - így talán a megérkezett és álcázott Belionnak is lesz alkalma megszemlélni őket.

A hatalom árnyékában
Helyszín: Lécuyer nemesudvar, bálterem

Az udvarházba egy, a márkitól bérelt hintó is befut, szépen kivárja a sorát, míg a bejárathoz nem tud odaállni. Akkor pedig kitárul az ajtaja és egy zöld- fekete ruhába öltözött nőt segítenek le róla az ott várakozó, elegáns ruhába öltöztetett udvaroncok, majd hagyják, hadd haladjon tovább, miután elkérték a meghívóját. A bálteremben már egy középnemes nevét emlegetik, aki igen ritkán jár ilyen rendezvényekre, már idősebb is, nemigen van, aki ezekben a körökben arcot is tudna párosítani a névhez, nemhogy a feleségééhez. Márpedig kétség sem fér hozzá, hogy ezúttal hozzá van szerencséjük az egybegyűlteknek. Hatalmas fekete legyezőt lenget az arca előtt, barna kontya sem valami díszes, ruhája is átlagosnak mondható, ékszerei sem tűnnek ki, nem csillog rajtuk hatalmas és temérdek drágakő. Így első látásra, de még másodikra sem tűnhet fel senkinek, hogy a cicomás ruha alatt valójában egy férfi lapul. A nyakában anyag és gyöngysor, hogy takarja a jellegzetes jegyet, karjait végig bársonykesztyű fedi, a cipője pedig kellően kopog ahhoz, hogy mindenki magassarkúnak vélje, aki mellett elhalad. A fűző szorítja, de piszkosul és azt is eltökélte, ha az élete múlik rajta se ül le többet, mert a hintóban bizony abból is kijutott, állva elviselhetőbb a hacuka számára. Tekintete türelmetlenül fürkészi a táncoló és csipegető tömeget, ugyanis egyetlen oka volt annak, hogy ilyen hacukát erőltetett magára, meg akarja lesni a Lordot. Azt a bizonyosat. Csak Aurorát kell meglelje hozzá.

Ruha: https://pin.it/5uYuM78MK

A hatalom árnyékában
Helyszín: Lécuyer nemesudvar, előkert-bejárat

Már nem boncolgatja tovább vajon jót tett-e az öreg vitézzel vagy sem ez a múló pillanat, bár gyanítja inkább az előbbi igaz. Ez is biztosan egy anekdota formájában kel majd életre, ha talál olyat akinek elmesélheti. Rora költői kérdésáre egy talányos mosoly a válasz. A macska egér játék említésére viszont egyetértését jelezve bólint.

- Az esély arra, hogy ilyen megoldásokra szükség lesz, sőt akár többször is sajnos nagy. Bár bízom benne a felesleges megállókat valahogy ki tudjuk kerülni, és ezeket az egyébként unatkozó, sehova nem tartozó elemeket lefoglalja valami más vagy lefoglalják egymást majd az este folyamán. A lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni és kiszűrni, ez lesz a nehéz feladat.

És bár nem tűnik meghatározó elemnek az érkező pár, figyelme mégis feléjük irányul. A kezdődő beszélgetés lehet egyszerű ismerősi csipkelődés – afféle bevett rutin szerint – de lehet sajátos és megszokott protokolláris fordulat.

- Ez itt Francis Dercomely herceg személyesen és kedvese, tartományunk egyik közeli szomszédja. Volt pár alkalmunk már hasonló összejöveteleken találkozni. fordul Rora felé és lágyan derekára helyezi kezét.

Isenaar kezet csókol a háttérbe szorított, és egyelőre névtelen hölgynek, aki ezt enyhe arcpírral honorálja. És egyúttal megjegyzi magában Rora, mennyire jól és gyorsan alkalmazkodik a helyzethez. Méltatja a nőt, akit ezután bemutat a férfi velük szemben, és ezzel mindjárt pozitív megítélés alá esik a másik részéről, egyúttal viszont fel is hívja magára a figyelmet. A megjegyzésére alig érezhető csiklandozást kap jelzésül Rora, Isenaartól a dereka táján.

A nő a bajuszos férfi oldalán egy pillantással mintha engedélyt kérne tőle a válaszra, végül is a lordra nézve megszólal.

- Ameddig Lord Isenaar nem sodorja veszélybe Francit, addig felőlem oda viheti ahová csak szeretné. - mondja kis kacér mosollyal de a megjegyzése nem arat egyértelmű sikert a partnere részéről. Inkább kényszeredett az a mosoly ami a fickó arcára kiül.

- Örülök hogy találkoztunk Isenaar! - fogja karon partnernőjét - Remélem Aurora kisasszonyt megforgathatom majd a táncparketten, bízva abban hogy az est további részében maradni fogtok. Mennünk kell, apámat nem ajánlatos megváratni… néz előbb a lordra majd Aurorára bennfentes mosollyal. - Engedelmetekkel ! - azzal egy udvarias mély meghajlással távozik is, igyekezve a bálterembe bejutni.

Hasonlóképpen meghajol előbb a nő majd a férfi felé is, de valóban nem bánja hogy ez a beszélgetés most nem tartott tovább. Megvárva amíg a pár tisztes távolságba kerül mintha csak Aurora makulátlan ruhájáról akarna egy virágszirmot eltávolítani szembefordul vele.

- Ez már érdekes is lehet akár. Ez a Francis, ez… egy senki. - jegyzi meg fanyarul.
Jómódba született, soha semmiért a kisujját sem kellett megmozdítania. Két kézzel szórja a pénz,… az apja pénzét. De az apja… nos az már más kérdés. Vele voltak Haraldnak vitás ügyei, de ez már a múlt. Jól ismeri a Smaragd Felföld-i viszonyokat. És az öreg nem bolond. Vele kellene összefutnunk majd inkább, nem ezzel a pojácával és a….

Még biztosan mondana pár hasznos dolgot, de egy felszolgáló eléjük toppan és udvarias meghajlással felhívja a figyelmüket arra, hogy az ünnepélyes megnyitó nemsokára kezdődik. Előhalássza a meghívóikat a felöltője belső zsebéből, mire a felszolgáló felajánlja hogy az asztalukhoz kíséri őket.

Így nincs alkalma megosztani további gondolatokat Francisról, a kedveséről, hogy miért nem lett idejekorán bemutatva, és arról sem mit forgat a fejében. Újból sok múlik majd Rora beleérző képességén, észjárásán, fondorlatos gondolkodásán. Karját a nőébe fonva követi az udvarias segédet.

A hatalom árnyékában
Helyszín: Lécuyer nemesudvar, előkert

- Szegény. - biggyed le az ajka széle teátrálisan, de rögtön egy gonosz kis mosoly jelenik meg rajta.- Nos, az ő kialvatlan éjszakája csekélyke ár azért, hogy ne kelljen tovább hallgatnunk az anekdotákat, nemde? - biccenti félre a fejét egy hamiskás mosollyal, ahogy lassan körbeérnek az épület körül.

- Hogy mit értek mentés alatt? Nos, valami hasonlót: egy fontosnak és sürgősnek tűnő indokkal elszelelni, hogy aztán máshol bukkanhassunk fel és mások tehessék ugyanezt. Ez az este amolyan macska-egér játék lesz. - fixírozza a férfit egy mosollyal - Már addig, amíg szét nem kell válnunk. Utána magadra maradsz benne. - lehel egy apró puszit a férfi arcára.

- Én is remélem, elkerülném a hatalmas rivaldafényt, ha tehetném, így is túl sokat vagyok és leszek is a kíváncsi tekintetek kereszttüzében. - Még be sem érkezik csukni a száját, amikor a veterán után megjön a következő vendég, ám ezúttal úgy tűnik, a férfi és csinos partnere ismerik a lordot. A bemutatására kecses pukedlit ejt.

- Örömömre szolgál, hogy megismerhetem Önöket. Ha szabad megjegyeznem, a kisasszony ruhájának a szabása káprázatos, remekül kiemeli az alakját - mosolyint a nőre a saját bemutatása után.

- Miattam nem kell aggódnia, azt gondolom, ha van aki hazavárja a katonaembert, sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy életben maradjon és hazatérhessen. - mosolyodik el cinkosan. - Márpedig én mindig hazavárom, még ha az évekbe telik is. - simítja meg a férfi karját, a tekintete olyan odaadó, hogy egy igazi színész sem csinálhatná különbül.

- Azt hiszem, ebbe a kisasszonynak is volna némi beleszólása, nem igaz? - sandít a hölgyre, akit nemhogy elfelejtettek bemutatni, de egész beszélgetésük alatt igen csöndes. Rokonszenvesnek tűnik neki, így megpróbálja kicsit kihúzni a csigaházából, hátha később még összefutnak és hasznos lesz, hogy jó benyomást tett. Már ha valóban jó benyomást tett...

A hatalom árnyékában
Helyszín: Lécuyer nemesudvar, előkert

Fejét kissé megcsóválva halad a karján Rorával és halkan súgja fülébe a tanácsaira:
- Nem célom lefárasztani a dámákat és idő előtt lefáradni tőlük. Tartalékolnom kell az energiáimat későbbre és másokra ugye? Ha látod Vanhert nénit egész nyugodtan rúgj bokán. Érteni fogom a célzást. - andalognak tovább mintha csak az áprilisi szeszélyes időről csevegnének.

- És akkor is látják az arcom ha a szememmel téged nézlek. - pimasz kis mosollyal tekint körbe ezután. Az öreg veterán leküzdhetetlen akadálynak tetszik, de szerencsére Rora a helyzet magaslatán van most is. Sűrű szabadkozással néz az öreg vitézre, a testcselt alaposan megnézi és megmosolyogja mit Rora az öreg ellen bevet.

- Ez így van vitéz uram az utolsó szóig! Nem kockáztathatjuk, hogy Matilda ne értesüljön időben a jó hírről, különben nem lesz aki idejében elpletykálja a rokonságnak! - hajol meg ő is a veterán felé. Akinek ezek után a vérnyomása felmegy a vércukra leesik és meg kell pihenjen egy közeli asztalnál.

- Nézd mit tettél szegénnyel! Hazáig reszketni fog most, úgy kell majd támogatni, mert az összes volt, valós és valótlan ábrándos emlékét egy mozdulattal életre hívtad. Szinte biztos, hogy csak altatóval és brómos teával tud majd elaludni… Csibészes de hálás mosollyal fonja karjába kezét újra, észrevétlen apró csókot lehelve nyakára.

- Nem tudom szépségem mit ért mentés alatt de megteszek mindent ami tőlem kitelik. - S azzal ballagnak is tovább, sőt lassan körbe is érnek az épület körül.

Szétnézve azóta jelentősen nőtt a tömeg a bejárat előtt, ahol lassan hömpölyög befelé a széles kétszárnyú ajtón a párok hada.

- Az ünnepélyes megnyitó nemsokára lesz addigra el kellene foglalnunk a helyünket. Rendszerint akkor tartják a vendégek bemutatását is. Bár nagyon remélem mi nem kerülünk sorra, feltéve elég sok magas rangú vendég érkezik. - sandít befelé.

De ráhibázik és hirtelen ismerősökkel találják magukat szembe. Hasonló korú pár áll előttük, hetyke bajszú férfiemberrel, pirospozsgás hölggyel jobbján.

- Ezer éve nem láttalak Isenaar! Még mindig a harcmezőket járod mint régen? Nem egy életbiztosítás… - jópofáskodik a figura, csinos partnerére kacsintva akit elfelejt bemutatni, de azért Rorát is kellőképpen végig mustrálja. Isenaar sietve mutatja be neki a Aurorát.

- Ez itt Aurora D’Lange kisasszony a menyasszonyom. Előtte inkább ne beszélj ilyeneket mert nem alszik nyugodtan és a büntetést is én kapom majd miattad. Ha pedig érdekel a harctéri mulatság - mutat körbe .. ami vetekszik itt ezzel, szívesen elviszlek magammal. Felejthetetlen élmény, garantálom! - és most ő kacsint a szemben álló hölgyre bizalmasan.