Királyi udvar

A szabadság ára
[Várbörtön]

Egykedvűen és komoran halad előttük az őr lendületes tempóban, de azért folyamatosan vissza visszanéz a hölgykoszorúra amely követi őt. Bosszús, mert ha a parancsnok elé vezeti a nőket akkor neki biztosan újból el kell foglalnia az őrhelyét és a mulatságból végképp kimarad. Immáron sokadjára… gondolja el fanyar kifejezéssel az arcán.

Minden ellenőrzési ponton ahol áthaladnak a kíséretét éhes tekintetek, füttyögés, pajzán gesztusok és üdvrivalgás fogadja. Néhol még be-beszól egy-egy őrtárs a csinos vendégeknek de Aurorát és Violát felvezető őr mérgesen leállítja őket.

-Nathan kapitány előtt legyen ekkora arcotok ti barmok! Ha a fülébe jut, hogy megsértettétek ezeket a kis nebáncsvirágokat majd meglátjátok mit kaptok! Legközelebb akkor mehettek majd haza ha idelenn is kisüt a nap! - veti oda indulatosan és mit sem törődve a felháborodott válaszokkal nyargal tovább lefelé a kacskaringós járatokon.

A folyosó képe lefelé sem változik, a falakon nyirkos penész és pókháló díszlik mindenütt, a mennyezetről helyenként víz csepeg alá. A föld pedig göröngyös és mocskos de itt-ott még kilátszik a kőzet amelyen haladnak. Jellegzetes áporodott bűz terjeng mindenütt amelybe füst és égett faggyú szaga keveredik. Minden áthaladási pont rácsokkal választja el a folyosó szakaszokat egymástól, néhol a párosával elhelyezett őrök még szundikálnak is.

Nagyjából tíz perces séta után lassít és innen már hallani lehet valami morajlást. Szám szerint két szinttel lejjebb jutottak mostanra, mint ahol beléptek a kapun. Közeledve már tisztán hallani az ünneplés féktelen hangjait és az újabb átjáróhoz érve az őket felvezető őr lassít.

-Mindjárt megérkezünk hölgyeim! Nathan kapitány rendes ember, ha megbecsülik magukat nem lesz rossz dolguk. Igyekezzenek a kedvében járni.. – azzal egyenest a következő rácsos ajtóhoz vezeti őket.

A kapu túlfelén strázsáló őr nyomban elviharzik ahogy meglátja őket, és egy magas, barna hajú, sebhelyes arcú borvirágos orrú középkorú katona társaságában tér vissza.

-Itt vannak uram a különleges vendégei! – nyitja ki az ajtót az őr és szalután a férfinak.

-Nathan kapitány vagyok a várbörtön parancsnoka! – veti oda fölényesen a nőknek és úgy gusztálja őket végig mint a kereskedő a friss portékát a halpiacon. Alaposan végigméri mindkettejüket és végül széles elégedett vigyor jelenik meg az arcán.

- Szidónia tényleg nem túlzott! Valóban két ínycsiklandó és zamatos gyümölcsöt küldött nekem ide! És magukat hogyan hívják drágaságaim? – kérdi közelebb hajolva, túláradó borgőzös vidámsággal és nyújtja mindkét karját hogy a hölgyek kétoldalról karoljanak belé.

-Nagy ünnep a mai! Jöjjenek kedveskéim! – csap rá váratlanul egyenként mindkettőjük fenekére élvezettel mielőtt azok belé karolhatnának és elindulnának a parancsnokkal
– Vár minket a terített asztal és a vetett ágy! - vigyorog egyenesen a nők képébe.
Azzal megindulna velük beljebb, a nagyterembe egyenest, az ünneplő minimum félig részeg tömeg közé, a roskadásig terített asztalok felé .

A szabadság ára
[Várbörtön]

A férfi mohó, őket szinte felfaló tekintete egészen undorítja, de ezt nem igazán mutatja, kacér, ledér mosollyal fogadja és állja a tekintetet - noha biztos benne, hogy a mellette álló Violának is pont ugyanannyi ellenérzése van, mint ő magának. Az ellenőrzés bejelentésére szeme sem rebben, bízik benne, hogy a lány jól elrejtette az altatós fiolát, nála pedig nincsen semmi, ami bajba keverhetné őket. Ám ha a katona elragadtatja magát, és már az első akadálynál itt ragadnak, az semmiképp sem kedvez a tervüknek. Mint mindig, most is Szidónia siet a megmentésükre, mielőtt a kis affér jobban elfajulhatna: ő maga ezúttal inkább a háttérbe húzódik és kivár.

Kis idő elteltével úgy tűnik, hogy a bejutásuk biztosított, de a neheze ennek a kis kalandnak még nem ért véget, sőt...el sem kezdődött igazán. Ő maga igyekszik az arcára ragasztott kacér mosolyt továbbra is tartani, s ahogy végre szabad az út előttük, hálás tekintete összekapaszkodik segítőjükkel, majd Viola kezébe csúsztatja sajátját, biztatóan megszorítja.

Ahogy egyre lejjebb és lejjebb ereszkednek a tárnarendszer mélyébe, érzi a visszaszorítást, s különösebb magyarázat nélkül is jól tudja, mit jelent: feszült figyelemmel nézeget körbe. Olybá fest, hogy szinte minden folyosó amire fáklyafény vetül ugyanolyan: mindenhol a penész és doh szaga uralkodik, s a kacskaringós, emelkedős-lejtős járatok sem kedveznek annak, hogy képes legyen megjegyezni honnan és merről jöttek. Valamiféle jeleket kellene hátrahagyniuk menekülésüket segítendő. Kicsit összekapaszkodna Violával ha az hagyja, s óvatosan a fülébe súgna: Nyomok...hátra kellene hagynunk valamit.

A szabadság ára
[Várbörtön]

Nem elég a szemtelen beszéd még incselkedik is az őrrel, jobbra balra billeg kacéran, riszálva csípőjét is mint aki kedvesének kelleti magát, hogy veselkedjen végre neki. Rorára sandít, hogy ő vajon mit tesz, de az ő magatartása csak megerősíti abban, hogy a helyes úton jár. Bár amikor a katona mohón rávetné magát, hogy letapperolja egy pillanatra megfagy az ereiben a vér és átfut az agyán az a lehetőség hogy jó alaposan tökön kellene rúgni. Szerencsére a kis fiolát jól elrejtette olyan helyre ahol azért nem könnyű még így sem megtalálni.
De nem szegül ellen a faragatlan embernek mégsem és Szidónia megmenti a helyzetet ismét. Inkább nem is szól semmit amikor az őr rá mutat végül, hanem engedelmesen a katona mögé, de főleg Aurora mellé lép és így az ő bejutása már biztosítva látszik.

Tudja jól hogy sokkal tartoznak Szidóniának de ezt megbeszélni, reméli lesz majd idő bőven. ~Illetve ha lesz…. akkor bőven lesz~ gondolja. A katona gúnyos mondataira csak észrevétlenül nyel egyet, mint aki kőgombócot próbál leküzdeni a torkán. Arcát elfutja a düh és a méreg pírja, de ez kívülről látszódhat akár a vágytól fűtött izgatott pironkodásnak is.

-Siessünk kérem! Alig várom már hogy a nagyságos kapitány urat megismerjem…- búgja oda csillogó tekintettel az előttük sétáló őrnek, aki nem láthatja a csillogás mögött megbúvó gyűlöletet és a benne feszülő indulatot . Esze ágában sincs elrontani a tervet, és a sötétség is nagyban kedvez neki, hogy elrejtse valós érzéseit.

Angyali mosollyal arcán fogja meg Rora kezét, mint egy iskolás kislány a játszópajtását egy utcai séta során. Közben az utat próbálja megjegyezni, hogy hol és merre mennek, és hány ellenőrzési ponton haladnak át. A szemével üzen minden egyes pontnál és picit megszorítja társnője kezét. Nem baj ha ő is figyel…

~De nehéz lesz a visszaút ~ gondolja magában és egy apró sóhajt présel ki magából mielőtt a céljukhoz érnének.

A szabadság ára
[Várbörtön]

A katona kéjsóvár tekintettel néz végig a két éjszakai pillangón és megnyalja szája szélét.

- Azt hiszem egy ellenőrzés azért nem árt, nehogy véletlenül valami tiltott dolgot csempésszenek be ebbe a szigorúan őrzött létesítménybe… csillan meg szúrós tekintete a sötétben és közelebb is lép Violához.

Elégedetten veszi szemügyre a szétnyíló köpeny alatti hívogató domborulatokat és már nyújtaná is a kezét, hogy végig tapogassa őt alaposan.
A nők szavai nyomán azonban elbizonytalanodik és az utolsó pillanatban megtorpan. Tekintetében a zavar és a rettegés szikrája villan meg, amelyet egy keserű, ellenszenves és csalódott arckifejezés kísér. Látva a közjátékot Szidónia áll közéjük váratlanul.

- Nem kell taglalnom azt hiszem mennyire rosszul venné ki magát ha ez a feltételezés a kapitány fülébe jutna! hunyorít Aurorára és Violára lopva. Dühösen folytatja.
- Mit képzel maga! Kezeskedem a lányaim becsületéért! Ha őket vádolja azzal engem vádol! - csattan fel élesen, csípőre tett kézzel. Fölényesen és megvetően méri végig az őrt, nem keveset kockáztatva ezzel.

A katona viszont a riposztok, az ellenállás, és a retorzió lehetőségének hatására megjuhászodva hátrább lép két lépést. Szemén látszódik, hogy forr benne a düh de már megadta magát a közakaratnak és a saját félelmeinek.
- Nem bánom, ez egyszer kivételt teszek! A hölgyek iránti tiszteletből eltekintek a protokolltól és nem vizsgálom át őket tüzetesen. Úgyis hamarosan megteszi azt a kapitány úr maga személyesen… - Arcán kárörvendő és aljas vigyor jelenik meg.

- Viszont a belépési engedélye csak ennek a két nőszemélynek van -mutat Violára és Aurorára - úgyhogy maga, tisztelt hölgyem kint marad!

Szidónia ellép mellőlük és még egy utolsó bátorító pillantást vet a szövetségeseire. Nem szól semmit, végül beletörődve sétál hátra a bejárathoz. Mostantól minden kettejükön múlik csak, az ő feladata ezennel lejárt.

Kövessenek! – Azzal el is indul a katona türelmetlenül lefelé a folyosón, de a szeme sarkából figyeli a kíséretét folyamatosan. Még utoljára odaszól a társának.
- Pár perc és itt vagyok. Addig tartsd nyitva a szemedet! És a kapu közelébe ne engedj senkit!

Innentől már szótlanul ballag pár lépéssel folyamatosan a nők előtt, ha azok úgy döntenek hogy követik őt. A kacskaringós, dohos és penészes falú folyosókon egyre mélyebbre jutnak a tárnarendszer mélyébe, több ellenőrzési ponton is áthaladva.

A szabadság ára
[Várbörtön]

//Jelentem, tízest dobtam, nincs tapper :D//

Egy bólintással jelzi, hogy a nő szavait megértette, s sokatmondó tekintetet vált társnőjével. Innentől aztán már tényleg igazán szerepbe kell kerülniük és maradniuk, ha azt szeretnék, hogy az este sikeres legyen. Meglepődik a kedves gesztuson segítőjüktől, s arcán ez a pillanatnyi meglepetés át is fut, de arcvonásai hamar oldódnak egy mosolyban. Ő maga nem sokat tud Szidóniáról, de az ugyan érdekelné, hogy milyen nexusa volt a kapcsolatuknak a drága jó lorddal...dehát úgyis lesz ideje kifaggatni, ha kiszabadítják innen.

Ahogy odaérnek a várbörtönhöz, előveszi a lehető legcsábosabb mosolyát, s onnantól kezdve mintha azt ráragasztották volna. Szidónia üdvözlésére és Viola riposztjára úgy érzi, hogy neki is egy ici-picit rá kell segítenie a bejutásukra, hiszen ez az első a megannyi akadály közül - az idejükből viszont igen kevés akad, amit a bejáratnál vesztegethetnek.

- A kedves kapitány már nagyon vár minket, és hát tudja maga is, milyen tud lenni, amikor nem kapja meg hamar amit akar... - biggyed le ajka szomorúan, s olyan bűbánó tekintetet vet a strázsáló őrre, hogy az remélhetőleg menten elszégyelli magát, hogy miatta lesz dühös a jó kapitány.

A szabadság ára
[Várbörtön]

//Dobott érték 14 Nincs Viola tapizás beeeee :P :D //

Jobbára Aurora mellett lépked Szidónia nyomában és kopog a kockakövön a magassarkú cipellője. Valamiért úgy érzi hiába ő hozta össze ezt a kis szövetséget, de Rora biztosan jobban boldogul a Fehér Tulipán elismert házigazdájával mint ő. Lopva pillantgat csak a két nőre felváltva amíg az utcasarokra nem érnek. Szidónia intő szavaira csak megvonja vállát és önkéntelenül is kedvesen elmosolyodik. Ahogy megszorítja kezét amaz, először érzi rokonszenvesnek a nőt a viselkedése miatt. A hátralevő pár métert azokkal a gondolatokkal tölti, amelyek a Szidóniával való ismeretsége folytán törnek fel benne. A múlt kellemetlen árnyai azok…

A várbörtön bejáratához érve akarva akaratlanul is a harci ösztönei élesednek ki hála Tieng mesternek. A környéket pásztázza tekintetével és az őröket is alaposan végigméri. Testtartásukat figyeli, vannak-e fegyvereik és figyelmeztetnie kell magát arra, hogy most neki csupán egy érzéki nőt kell eljátszania, aki kapható ez éjszaka bármire, nem pedig egy szuperhőst. Az utóbbit mégis szívesebben vállalná….

Szidónia szavai és magatartása segít neki felvenni a kívánt pózt és még egy nagy kortyot megenged magának a finom italkából. Csak figyeli a diskurzust a katona és a madam között, de ahogy hat az itóka már sokkal természetesebben libben az egyébként számára nagyon unszimpatikus katona elé. Csípőre teszi a kezét és kicsit még meg is ringatja csípőjét, hogy azután önként nyissa szét köpönyegét résnyire, hogy láthatóvá váljanak alig takart bájai a köpeny alatt. Csábosan és kihívóan néz a bamba férfira.

-Nem kell tőlünk féltenie a gazdáját elhiheti, vagyis nem olyan értelemben… - kacag nagyot majd illedelmesen Szidónia mellé sorol. Nem akarja túljátszani sem a szerepét és reméli eléri a hatást a fellépése.
-Nem lennék a bőrében amikor a kapitány úr megtudja miért késlekedett oly soká az est két fénypontja – teszi hozzá halkan és nedvesíti meg ajkát egy pillanatra kaján mosoly mellett.

Magabiztosan a katonát fixírozva várja a további történéseket.