Királyi udvar

A mágusok találkozója

Természetesen igyekszik jól megfigyelni mindent, minden apró részletet rögzíteni fejben. Ha így tudnának haladni, ahogy eddig, az nagyszerű lenne, de a kalandorok sosem ússzák meg ilyen egyszerűen. A lépések gazdája elől az ajtó mögé tudnak épphogy csak elbújni. Rasmus csendre inti, ő válaszul csak bólint.

~Vajon hányan lehetnek?~ gondol a lenti lépésnyomokra is. A férfi mögött áll, onnan sokat nem is láthat, de védelme biztosítva lett így. Jobb kezével kapaszkodik Rasmus bal kezébe.

Ahogy így fülelnek, egyszerre csak csend. Kezd nyomasztóvá válni, s egyszerre azt tapasztalja, Rasmus elengedi a kezét, ugyanakkor jön az elméjében a súgás, hogy lépjen hátra.
Engedelmeskedik, a férfi elereszti a kezét, a következő pillanatban pedig már hatalmas erővel rúgja is be az ajtót a mögötte settenkedőre. A súlyos ajtó telibe találja a mögötte lévő személyt.

//14/19//

A mágusok találkozója

A nő nem tudja, de nem csak azért fontos a jelenléte hogy több szem többet lát alapon segítse Rasmus feladatát hanem azért is mert a saját szemével is látnia kell mi hol helyezkedik el az épületben.

Éppen úgy ahogyan kedvese Rasmus is rácsodálkozik  a különös karra a falon. Tekintetével végig követi annak útját és megállapítja hogy lentről jön felfelé és tovább haladva a négy mágikus oszlop csúcsához vezet. ~Biztosan van összefüggés a kettő között~.

 És már éppen megosztaná a gondolatát Aranusiellel amikor felfigyel a lépcső nyikorgására. Pillanatra meghűl az ereiben a vér de ahogy a nyitott ajtó felé pillant már feldereng a terve.

Gyorsan megfogná Nusika kezét és amennyire csak lehet csendben az ajtó mögé lopakodik vele. Szerelmét maga mögé sorolná hogy teljes takarásban legyen az ajtó önmaga által kettős védelmet adva neki.

Még a lélegzetét is visszafojtja úgy várja a fejleményeket.

A lépcső nyikorgása egyszer csak megszűnik és hirtelen csend lesz. De ez nem jó csend, ez rossz csend. Vagy azt jelenti az illető megállt szétnézni ahogyan felért a lépcső tetejére, vagy azt hogy ő is lopakodni kezdett.

Nyoma sincs már a kellemesen könnyed hangulatnak és a vidám pajzán gondolatoknak. Határtalan feszültség nehezedik mindkettejükre. Hiszen a lábnyomaik már elárulták hogy itt tartózkodnak ebben a helységben.
Egyetlen szerencse az hogy az ajtó és a ajtó tok között egy kicsi résen ki lehet látni.

Rasmus elengedi kedvese kezét és gondolatba sugalmazza neki hogy ~lépjen hátra két lépést~ mögötte. És ahogy a kis résen kitekintve egy pillanatra eltűnik a mögöttes fény már tudja mit kell tennie.

Egy lépést hátrál és teljes erejéből rárúgja az ajtót a vélhetően mögötte érkező idegenre.
//Kérlek dobj a kockagurítóval az akció sikerességére és a reagálásodban írd meg az eredményt. Köszönöm! //

A mágusok találkozója

Szeretne hasznára lenni a megfigyelésnek a keresgélésnek, ezért igyekszik a legjobb teljesítményt nyújtani, Rasmus meg mintha tesztelgetné a kedvét, vagy csak egyszerűen hozza a formáját, mint mindig ha kettesben maradnak. Ez a tény enyhíti a feszültségét, az aggodalmait, egészen addig a pillanatig, míg fel nem fedezik a lábnyomokat.

Ám a felfedezésig is történik egy-két apróság, ami nem kerüli el a figyelmüket. Jól döntöttek, hogy végignézik az összes erkélyt, ami a teremre biztosít rálátást.
Már amint szemük elé tárul az utolsó páholy is, észreveszik, itt bizony van eltérés a többihez viszonyítva. Kíváncsian hajol közelebb, hogy megnézze mit mutat Rasmus. Túl sok ideje nincs rá, hogy minden részletét az agyába vésse, azonban már jó ideje rájött, az agya csodálatos dolog. Sokkal több mindenre emlékszik, mint először hiszi.

~Vajon mire szolgál az a fogantyút?~
Elmélkedik magában, mikor már csendben kell lenniük. Úgy gondolja valamiféle csapot nyit meg általa. Különben mire szolgálnának azok a csatornák?

~Mi zúdulhat be a teremben lévőkre, ha valakinek úgy tartja úri kedve?~ Ötlik fel benne egy gondolat, amit nem tud Rasmusszal megbeszélni egyelőre, mert a lépések, és a lábnyomok is azt bizonyítják, rajtuk kívül más is tartózkodik a bálteremben.

A mágusok találkozója

Csak egy derűs és pajkos mosoly jelenik meg az arcán ahogy kedvese megfogja az fejét és egy puszival jutalmazza meg. De a tekintete elárulja hogy a sokat emlegetett és gyakorlatilag Rasmusnál már  bentlakásos kisördög ismét igyekszik a felszínre törni. Újabb fontos tétellel bővül a bakancslista: ezt a "legközelebb" dolgot mihamarabb elérni. És megtudni hogy az " ennyivel" az mit jelent valójában.

Felkel a székből és miközben hallgatja kedvese szavait arra gondol hogy nem olyan nagy baj hogy a szép nő végül is nem lát bele a fejébe ( és főleg hogy az érzéseit el tudja palástolni előtte némiképp.)
Ellenben Nusika nyugodtan elagyhatná a sminkjét a társaságában és jelentős időt tölthetne ugyanakkor egyfajta  megváltozott tudatállapotban amelyet Rasmus túlfűtött képzelgéseinek folyamatos  megtapasztalása okozna. Nem nagyon tudna a legegyszerűbb napi rutinfeladatokra sem figyelni és estére biztosan besokallna... vagy ki tudja...

-Én is arra gondoltam hogy kitűnő megfigyelő hely lenne majd ez a találkozó alatt... - indul is tovább elhagyva az erkélyt és a helységet is.

És megfogadva kedvese tanácsát bizony bekukkant az összes ilyen helységbe is. Természetesen kézenfogva haladna szerelmével ami bár most hogy nem láthatatlanok nem indokolt de legalább kellemes.

Az oldalon a legutolsó helységet megvizsgálva egy különbség látszódik. Itt egyel kevesebb a szék, viszont egy kis szekrény szerű dolog kapott helyet a falon egy jókora foganytyúval a közepén. És mintha egy csatorna indulna ki belőle amihez hasonlót a mágikus oszlopok tetején láthattak. A kar most lefelé van állítva.

Meg is mutatja szerelmének a furcsaságot.
Azonban nem tud sokat elmélkedni ezen mert a nyitott ajtó felől a padló nyikorgására emlékeztető zaj hallható.
Mintha valaki óvatosan lopakodna felfelé a rozoga lépcsőn ahol az imént ők is feljöttek.

És ha ez önmagában nem lenne elég nyugtalanító, tisztán kivehető innen fentről hogy egy újabb pár lábnyom jelent meg alant a vastag porban a báltermet átszelve. Látható az is hogy ez a lábnyom vagy lábnyomok a bejárat felé vezetnek.

A mutatóujját a szája elé teszi és gondolatban figyelmezteti kedvesét.

- Nagyon úgy néz ki nem vagyunk egyedül...

A mágusok találkozója

Csak lehunyja a szemét, és inkább nem mond semmit, hogy mire is használná a jobb kezét az ilyen elszólások idején, ám valahol jó érzés is, hogy még ilyen helyzetekben is képes a kedvese kibillenteni az egyensúlyából, és megmosolyogja végül csak a szavait. Felemeli a jobb kezét, majd a balt is, és csak egy puszi csattan, az viszont nem olyan hangos, hogy félniük kellene bármitől is.

- Legközelebb nem úszod meg ennyivel! - válaszol viszont súgva.
A következő ajtóig lassan haladnak, körültekintően. Az ajtón túl sem történik velük semmi váratlan, s végül megtalálják az erkélyek sorait.
Rasmus ugyan leül, de a lány inkább állva marad jelenleg, úgy néz körbe, s amit lát eléggé kedvére való. Több szempontból is.

- Azt már tudjuk, mi van a függönyök mögött. Kiváló rálátás nyílik a terem minden pontjára, a szemben lévő erkélyekre is, kivéve a szomszédosakra. - nem lát bele Rasmus fejébe, ő a maga részéről, ha már itt vannak:
- Miért nem nézünk be a többibe is? Lehetnek eltérések, igények szerint.- óvatosan vállat von.

- Ha esetleg más ötleted van..., mégis te vagy a szakértő. Üresnek tűnnek, de talán mégis van bennük valami, ami elkerüli a figyelmünket. Bármi apróság. Ha most nem nézzük meg, később még bánhatjuk. De ez csak egy gondolat. Neked mi a véleményed? - Hát persze, hogy a bor, mi más lehetne? Neveti el magát a lány Rasmus kijelentésén.

A mágusok találkozója

Majdnem felnevet hangosan kedvese szavaira, és jócskán oldja a benne felgyülemlett feszültséget is, ami pedig rájuk telepedve szinte kézzel tapintható mindenhol.

~A rossz a rosszabbnál nyilván jobb… ~ gondolja és helyesel ő is egyúttal.

És ahogy felérnek, megkapja az iránymutatást is merre induljanak el. Itt sem bíztatóbb a légkör hiába vannak egyedül, bár ő egyelőre nem gondol természetfeletti dolgok jelenlétére. Lehet kedvese érzékei ilyen formában jobbak, ő csak a sötét mágia jelenlétét volna képes megérezni. A folyosón lévő ajtók persze mind zárva vannak kivétel nélkül. Ha valaki mozgolódik a sötétben az egyedül ő maga ahogy végig simít kedvese derekán.

-Ha megkérném a kezedet.. bármire is… biztosan a jobbat választanám... – pimaszkodik a sötétben ahogy suttogja neki. Az hogy ez lehet egy jól irányzott pofon is a szépséges papnőtől az nyilván benne van a pakliban.

Ha a csendet megbontó alkalmi bántalmazás elmarad, akkor el is indul vele kézen fogva egyből jobbra a folyosón, a legközelebbi ajtót megcélozva. Halkan lépked, óvatosan, mintha üvegszilánkokon járkálnának vagy jégen, és meg is áll az ajtó előtt hallgatózni.

-Semmi.. – suttogja fülét az ajtóra tapasztva.

Be is nyit és csak egy kis helység tárul eléjük a végében egy félköríves lejárat az erkélyre. Igazából inkább páholy ez, amit innen lehet megközelíteni. Mindössze négy szék, egy pici asztal és a falon pár fogas kapott itt helyet. Szemlátomást tök üres a helység. Ahogy leballagnak a páholyba láthatják, hogy innen az egész báltermet könnyedén szemmel lehet tartani és a szomszédos erkélyekre is át lehet látni. Ideális megfigyelőhelynek tűnik. Le is ül az egyik székbe és elterpeszkedik.

- Innen belátni az egész termet.. kivéve azt ami a függönyön túl van – mutat az ujjával a túloldalra és végignéz a többi erkélyen is.

Sem ebben a jobb oldali sorban, sem a szemben lévőben nem lát semmi különöset, vagy gyanúsat, egyformán unalmasan sötét és üres mind.

-Egy kicsi bor jól jöhet bármikor..… de mivel az nincs azt hiszem mehetünk is tovább. – Mondja és azon gondolkodik hogy érdemes-e egyáltalán a többi erkélyt is megvizsgálni.

Bár a kis helységekbe nem láttak be de a páholyok mind bántóan üresek látszottak. ~Hogy mit tegyenek? ~
Ahogy eddig is most is hallgat az okos szóra amit kettejük közül csak Nusikától lehet elvárni. ~Szép is okos is.. na ez veszélyes párosítás~ gondolja meg szép arcát elnézve.