Királyi udvar

A mágusok találkozója

Még mindig lelkifurdalástól gyötrődve kel át a portálon egy olyan helyre a többiekkel, ahol elsőként is magához kell térnie. Bezárul mögöttük a kapu, a férfi elengedi a kezét. Végignézi, amint Rasmus a láncokhoz cibálja a megkötözött alakot, és elnémítja valami finom anyaggal. Nem is nagyon bírja nézni, inkább körbetekint, hová érkeztek. Megállapítja, kedvese otthonosan mozog ebben a közegben, s rájön, mennyi mindent nem tud még róla. A súlyos levegő régi sikolyokkal terhes, a hely aurája is nyomasztó. Ábrándjaiból szerencsére Rasmus hamar kirángatja.

- Éppenséggel tehettem volna másképp, ha előbb neked segítek, és csak utána neki. - néz félre.
- Csak megsajnáltam. S ráadásul nem követtem még a saját elveimet sem, hogy nem avatkozom bele a dolgok menetébe, ha nem szükséges.

A vigasztalás megnyugtatóan hat rá, elfogadja a helyzetet, és a legfontosabb, Rasmus nem neheztel rá. Bólint egyet az őszinte szavakra.

- Igyekszem segíteni neked abban, hogy ne kelljen embertelenül viselkedned, az felemészti a lelkedet. Vannak más megoldások az erőszakon kívül. Ha pedig nem sikerül kitalálnom, akkor nincs más választásom, bele kell törődnöm a kegyetlenebb eszközökbe. De amíg csak tudok, találok más megoldást, ha kell, úgyis megtörhető, hogy ne kelljen méltatlannak lenned közben magadhoz, a lelkedet megtörnöd még jobban. - közelebb lépdel a fogolyhoz, aki csak szúrós szemmel néz most rá.
- Van egy ötletem máris, hogyan tudnád úgy kivallatni, hogy ne kelljen bántanod. - visszamegy Rasmushoz, és lehalkítja a hangját.
- Tudok egy igét, amit ha alkalmazok, akkor csak igazat szólhat mindenki, te is, én is. Ez jelen esetben nem túl kockázatos, mivel csak magunk vagyunk. Kifaggathatod anélkül, hogy csak egy ujjal is hozzáérnél. Viszont, amennyiben tényleg mágus, ahogy feltételezed...- bontakozik ki Rasmus karjai közül, és sétálni kezd a cella nyirkos kövein, léptei tompán koppannak, míg meg nem áll ismét, mint aki a gondolatai végére ért
- ...akkor ellenállhat a varázslatnak. - mondja ugyanúgy halkan.
- Megtörhetjük az ellenállását. Főként, hogy az imént még eszméletlen volt. Látod? Ha nem gyógyítottam volna meg, most nem lenne ez a gond. - szomorodik el ismét. Hiába, úgy van, ahogy Rasmus mondta, sem nem katonák, sem nem lélektelen gyilkosok ők, hogy embertelnül viselkedjenek. Mégis mindennek következménye van.
- Azt mondják, a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve, és tudom, hogy ez igaz. Keserű tapasztalatból tudom. Csak azt nem tudom, miért - miért van az, hogy ha az ember megpróbál jót tenni, az olyan gyakran rosszra vezet?

Megrázza a fejét, aztán megfogja Rasmus kezét.
- Kérlek, legyél velem! Megpróbálom a varázslatokat, bízz bennem, hogy sikerülni fog! - majd halkan mormolja el a varázslatot a Mentális Aura Megtörésére először. Majd rögtön ezután az Igaz Szó varázslatot is elduruzsolja. Amennyiben a feltételezett mágus képes még mindig ellenállni, semmivel sem lettek előrébb.
- Okozhatnék neki én is fájdalmat, s ha így van, akkor rosszabbul is járhat, mint veled. - mondja kissé gyötrődő arckifejezéssel, mert bár érti, és tudja használni, nem szereti azokat a mágiákat.
- Meg kell próbálnod előbb így. - közli Rasmusszal, majd félreáll, hogy kedvese tesztelhesse az alanyt.

A mágusok találkozója

Mielőtt átlépné a portál kapuját, ami valóban nagyon sietős most már, még egy elnéző ( véletlenül sem lenéző! ) mosoly mellett meghallgatja kedvese beszédét. Érti pontosan őt, semmi szükség magyarázatra. Igaz nem is sok lehetőség lenne rá a közelgő léptek zaja miatt.

- Semmi baj, megbeszéljük. De sietnünk kell.. - mondja kimérten és türelmesen, azzal kézen fogja Nusikáját és pár pillanat múlva a portál túloldalán találják magukat.

Ez a helység nem lehet ismerős Aranusielnek. Ez Rasmus sötét titkainak egyike és most, hogy itt vannak ez nyilvánvalóvá válik.
Egy sötét szobában vannak, amely leginkább börtöncellának néz ki. Épp, hogy csak egy ágy kap helyet benne, egy szék egy asztal és egy pottyantós vécé. Semmi egyéb. Viszont a falakon súlyos láncok vannak és két befalazott vaskarika, hogy oda fel lehessen húzni a fogvatartottat. Deresre húzni.. Nyirkos, dohos, levegőtlen és barátságtalan a hely.
Olyan mintha egyedül lennének, mintha itt nem járt volna ezer éve senki. Az ajtó zárva van, hatalmas rozsdás vaslakat csüng rajta. Odakint minden kong az ürességtől. Leginkább egy elhagyatott vár pincebörtönére emlékeztet.

Az, hogy a dolgok így történtek véleménye szerint nem a nő hibája és nem is hibáztatja őt. Ő is csak félinformációkból tudja, amit tud és sejt amit sejt, de nagyon úgy tűnik a kastélyban felbukkanó idegenek megjelenése nem érte annyira váratlanul.

A portálból kilépve az idegent odavonszolja a láncokhoz hiába ellenkezik, és egy gyolcsdarabot a szájába tömve elhallgattatja. Aranusielhez fordul. Közel lép hozzá megsimogatja karját és nyugodtan, suttogva szól hozzá hogy a fogoly biztosan ne hallja őket.

- Nem tudhattad mi fog történni igaz én sem tudtam. Viszont én pontosan tudhattam hogy egy angyal nem tud gonoszságot elkövetni sem tétlen nézni azt.- néz szemébe mélyen.
- Azért szeretlek mert ilyen vagy és nem kívánom hogy más legyél. Soha. - néz rá komolyan de szeretettel.

- Nem vagyunk katonák.. te sem és én sem. Nekem sok szempontból a célunk elérése sajnos szentesíti az eszközöket. De az hogy neked nem, az egyáltalán nem baj. Viszont a helyzet sokszor embertelen megoldásokat kíván. Ha te nem tudod megtenni lehet nekem kell.
Most például ki kell derítsük kik voltak ezek és honnan jöttek. És főleg.. mit akartak..

Hosszasan figyeli a fogvatartottat gyanúsan vizsgálja minden egyes mozdulatát.

- Csupán annyit tudok valamiféle szervezkedés zajlik a háttérben. Nem véletlen, hogy meg kell figyelnünk egy bizonyos személyt. De most az a feladatunk hogy valahogy kivallassuk ezt az embert, aki valószínűleg maga is mágus. - hajol még közelebb kedveséhez.

- Izgatottan várom az ötleteidet… Hátha jobbak mint az én módszereim… - fogja meg a derekát szép kedvesének és néz rá kérdőn a szikrázó kék szempárra immáron felvont szemöldökkel.

A mágusok találkozója

Sajnos már tehetetlenül nézi, amint a másik alak elmenekül. Szégyeli is, hogy nem fordítva cselekedett. Előbb kellett volna segítenie Rasmusnak, s csak azután az ájult alakkal foglalkozni. Utólag már hiába látja ezt be.

Visszafordul az ébredező alakhoz, aki követelőzni kezd. Már éppen mondaná, hogy fogja be, mert a száját is beköti, de Rasmus megérkezik. Előbb ránéz kedvesére, majd szégyenkezve pirulva lehajtja a fejét, amiért így kockára tette a sikeres feltérképezést. Olyannyira, hogy menekülniük kell. Még nem szól ellene a férfi semmit, de a lány látja rajta a megütközést, és hogy azonnal felmérte a helyzetet. Nincs idő magyarázkodni, de igazából nincs is szükség rá.

- Rendben, induljunk... és sajnálom, többé nem fordul elő...- ennyit azért kinyög végül.
Odanyújtja kezét Rasmusnak, hagyja, hogy vezesse be a nyitott portálba, amiről egyelőre nem tudja, hová fog vezetni. A rúgkapáló férfira pillant, aki szemlátomást nagyon jól érzi magát, és még jó, hogy meg lett kötözve, mert még így is eléggé virgonc, de legalább nem tud nagyon ellenállni Rasmus erejének. Megfogadja magában, hogy megkeményíti a szívét. Most nem azért vannak itt, hogy papnőként viselkedjen. Mikor jobban belegondol, hogy ez a mostani viselkedése akár Rasmus életébe is kerülhetett volna, vagy ha csak az őrök elkapják...
Inkább mégsem gondol bele, csak megrázza magát.

- Jobban fogok figyelni! - mondja félhangosan, egyrészt magának, másrészt kedvesét is biztosítja róla, a tévedése nem fog megismétlődni.

A mágusok találkozója

Meghallja a menekülő lépteit és nagy lendülettel nekiiramodik. Rohan utána ahogy csak tud de a menekülő férfi? előnye jelentős. Mire eléri a lépcsőt amaz már a termen szalad át. Nem törődik már a zajjal hogy észreveszi valaki. Tudni akarja kik ezek és mit kerestek itt vajon.

Hiába igyekszik, a bejárati ajtóig nem éri utol a fantomot. Az kilép az ajtón és Rasmus úgy dönt tovább nem követi őt. Pár pillanat múlva már hallja ahogy az őrök megállásra szólítják fel az idegent. Fények gyúlnak és mozognak odakint. Inkább visszasiet Nusikához.

A nő erről a kis közjátékról lemarad olyan gyorsan történik az egész. Mielőtt Rasmus visszaérkezne már éledezik a pórul járt áldozat. Kinyitja a szemét és összekötött tagjait próbálja kiszabadítani. Kikerekedett szemmel mered Aranusielre és rá is förmed azonnal.

- Engedjen el de azonnal! néz rá indulatosan.

Visszaérve Rasmus ezt az életképet láthatja pont. Közelebb is megy a férfihoz és nem tudja nem észrevenni hogy az kicsattanó egészségnek örvend. Az ajtó okozta sérülés és a bántalmazás traumájának nyoma sincs rajta. Először a fickóra néz majd kedvesére. A megkötözött férfi elhallgat. Rasmus nagyjából mindent ért. Végül csak annyit mond:

- Igyekeznünk kell! A cimborája felkeltette az őrséget és szerintem pillanatok alatt itt is lesznek ...

Ahogy ezt kimondja már nyílik is az ajtó. Sietve előkeresi a kockát és beforgatja rajta a megfelelő koordinátákat. A portálkapu kékesen feldereng előttük. A léptek zaja lentről már felhallatszik.

- Menjünk... fogná meg kedvese kezét majd a másikkat a túsz grabancát.

- Te is velünk jössz! indulna el a kapuba maga után húzva a rúgkapáló férfit jobbján az őrangyalával.

A mágusok találkozója

Súlyos sérüléseket szenved el az érkező idegen, elsőként az ajtótól. Futólag megfigyeli Rasmus mögül, a kilétére azonban nem derül fény az öltözéke miatt. De talán még anélkül sem ismernék, bárki lehet a kendők mögött.

Amint éledezni kezd a vérző egyed, Rasmus újabb csapást mér egy rúgással a szerencsétlenre, amit a papnő nem tud nézni sem, elfordítja a fejét, ám hiába. Hallja a súlyos csizma csattanását, s nem tud elég gyorsan elfordulni sem, így tanúja lesz a rúgásnak. Elfogadja a dolog szükségességét, de amint Rasmus magára hagyja, azonnal odaugrik a sérülthöz.

- Ó, te szerencsétlen! - Suttogja a pórul járt idegennek. Elmormol egy igét a gyógyításra, s az illetőnek eláll az orrvérzése, valamint törött álla is begyógyul gyorsan. Lehet, hogy ez nem fog tetszeni Rasmusnak, de tudta, kivel köti össze az életét, ahogy a lány is tudta, hogy ki Rasmus.

Az eszméletét nem nyeri vissza a paciens, így marad idő a megkötözésre is. Nem sokat gondolkodik, honnan szerezzen kötelékeket, leszedi az áldozat arcáról és a fejéről a kendőket, azokkal köti össze előbb a kezeit hátul azzal ami az arcát takarta, majd a nagyobb kendővel, ami a fején volt, azzal pedig a lábait köti meg. Ezáltal, hogy így megszabadította az illetőt a takarásból, már az arcát is felfedte.

Mindez idő, így Rasmusnak a másik elkapásában lehet, hogy már nem tud segíteni. Feláll, az erkélyhez szalad, és nézi, mi tárul a szeme elé. Ha van ideje, akkor talán tud segíteni még, ha nem akkor csak szemlélheti, mi zajlik odalent.

A mágusok találkozója

Éppen csak hátra pillant, hogy megbizonyosodjon róla kedvese eleget tesz a kérésének és már lendül is neki a rúgásnak. Hatalmas erővel vágódik ki az ajtó, de félúton beleütközik valamibe és óriásit dörren. Visszhangzik az egész épület majd egy nyögés következik az ajtó mögül, és egy tompa puffanás.

Azonnal feltépi az ajtót és már ugrik is, hogy lássa kit csapott agyon az ajtóval. Amit mindketten láthatnak ( ha Aranusiel követi Rasmus példáját és kibújik az ajtó takarásából ) hogy egy alak fekszik a földön.
Egyáltalán nem hasonlít a kint látott őrökre és nem viseli az uniformisukat sem. Tetőtől talpig feketébe van öltözve ( akár csak hőseink :D ) sőt még a fejét is eltakarta valami arab kendővel, persze az is fekete színű.

Szemlátomást nincs teljesen magánál a manus, üveges tekintettel mered a plafonra és a kendőt eláztatja az orrából szivárgó vér. Pár pillanat múlva mintha kezdene éledezni, egy újabb nyögés félét hallat és meg is mozdul. Először tekintete Rasmusra téved majd próbál felkelni.

De ezt nem várja meg Rasmus és egy jól irányzott rúgással az állcsúcsra újból mélyaltatásba helyezi őt.

De ahogy ismételten elterül az ember hirtelen döngő léptek zajára lehetnek figyelmesek. Ezek a léptek rohamsebességgel távolodnak tőlük a lejárat irányába. Valaki követte az első áldozatot és most inába szállt éppen a bátorsága. Rasmus felkapja a fejét a zajra.

-Kötözd meg én elkapom a másikat! – és mint egy sprinter már rohan is a férfi után aki jelentős előnyre tett szert már így is. Mire Rasmus a lépcsőhöz ér a menekülő már túl is van azon bőven. Nusika ezért végig követheti a szemével a férfit ha az erkélyre kiszalad ahogy épp átrohan a termen mögötte szorosan a nyomában Rasmussal aki megpróbálja őt lefutni.

Két dolog közül kell választania most a szépségnek: vagy szót fogad Rasmusnak és igyekszik megkötözni az alélt embert és nem avatkozik bele a fogócskába. De ehhez valamiféle kötözőanyagot kell előbb találnia a szobában.

Vagy pedig valamilyen módon megpróbálhat segíteni Rasmusnak a másik férfit megállítani, akit ha kiáll az erkélyre, éppen maga alatt lát elrohanni a kijárat felé.

// Majd írd meg kérlek mit választottál mert lehet a kockadobóra is szükség lesz. A kreativitás plusz pontokat hozhat a sikerhez! :D //