Királyi udvar

A hatalom árnyékában

Helyszín: Kúria, emeleti szoba

Nemsokára kezdetét veszi az az estély, ami a meghívott előkelőségek számára csak egy újabb este, ami szórakozással, hajbókolással, ivással és pletykálkodással telik majd, de számára sokkal-sokkal több ez, mint egy átlagos estély. Noha sosem járt még a Lécuyer nemesudvarban, biztos benne, hogy annak pompáját csak a vendégeké fogja túlragyogni. És ha már pompa...

Vett egy hosszú fürdőt, aminek a végén illatos olajokat masszírozott a bőrébe, hogy minden porcikája tökéletesen sima és illatos legyen - ha valamikor, ma kivételesen makulátlanul és elbűvölően kell kinéznie a férfi oldalán. Miután mindezzel megvan, csak azután bújik bele a mélykék, elegáns, vállai és dekoltázsa egy kis részét szabadon hagyó ruhába és ölti fel mellé a brilliáns, szemeket vonzó nyakéket, melynek közepén a gyémánt talán csillogóbb, mint Székváros polgárai nagyrészének a jövője. Felölti mellé a gyűrűket és a fülbevalót is, a haját pedig szigorú kontyba tűzi, a szignatúraként elhíresült vörös rúzsát csak egy leheletnyivel világosabbra cseréli. Elégedett mosollyal szemléli a tükörképét, ám a vonásai a megszokott ridegség helyett ma este valami elszántságot és magabizosságot tükröznek.

Becsukva maga mögött az ajtót a férfiéhez indul, cipőjének határozott kopogását talán már messziről hallani, azelőtt, mielőtt a keze egyáltalán elérhetné az ajtólapot...

RUHA: http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=4917386e320_2bd5_4b14_94a.jpg

A hatalom árnyékában
Avagy estély a kiváltságosok számára
-fórumos event.

Ahogy azt Lécuyer márki az estély lebonyolítása előtt udvartartásának meghagyta: a vendégek semmiben nem szenvedhetnek hiányt!
És mivel a márki egy tekintélyes, komoly ember, ezért ez az utolsó szalmaszál letételéig maradéktalanul így is lett.
És mintha dacolni akarna az általánosan romló és baljós közhangulattal a főnemes, nagy hangsúlyt fektetett arra hogy pompában, ragyogásban ne legyen hiány, főleg ha már az udvarnak szándékozott kedveskedni, hogy a tavasznyitó estélyt melyet a kiváltságosoknak szoktak volt megrendezni, most az ő udvarában tartsák.

A nemesudvar talán túlontúl szerény kifejezés, ami a márki nyári rezidenciáját illeti. Tény, hogy nem túl látványos helyen, az uradalmi negyedtől lényegesen odébb, de még mindig a város szívében található a jókora birtok, a maga stílusos és ízléses kialakításával, hatalmas hátsó kertjével és éjjel nappal vigaszságokra, rangos rendezvényekre, összejövetelekre nyitott kapuival már egyfajta etalonnak tekinthető a legfelsőbb körökben. A márki pedig büszkén vállalta magára a mecénás és házigazda szerepét ezúttal is, ahogy korábban már oly sokszor.
Már az utcafrontól is jól látni a rezidencia épületét. A birtoknak két bejárata is van, de természetesen most az első a főbejárat van megnyitva a nagyközönségnek.

Nagyközönségnek? Oh, koránt sem. Most is csak a kiváltságosok léphetnek be, akik meghívójukkal igazolják, hogy ezeknek a köröknek érdemesült tagjai. És valóban egymást érik az érkező hintók és fogatok, hiába próbálta a márki ezt nagylelkűen megelőzni: jókora torlódás van már koradélután az ide vezető utcákon. A többieket, az utcán bámészkodó jövő-menő, kíváncsiskodó polgárokat és haszonlesőket a diszkéten meghúzódó, de nagyon is erélyes őrség oszlatja néha szét a bejárat előtt, mondván, nincs itt semmi látnivaló tessék tovább ballagni.

A bejáratnál egy széles út vezet az előkerthez, és ugyanitt tudnak felkanyarodni a hintók a rezidencia elé, és itt léphetnek be az épületbe az arra hivatottak. Az előkert maga is pazar látványt nyújt, a fák tarka zöldbe borulva és virágos-illatos aperitifként üdvözlik a vendégeket. Innen nem látható viszont a hatalmas labirintusszerű hátsókert, ami a házigazda igazi büszkesége, hiszen ilyen nincs még egy Székváros szerte sem. Most még hűvös az idő, így számottevően kevesen fognak kint andalogni a szabadban, főként később, de a lehetőség megvan rá, ha valaki mégis el akarna bújni a kíváncsi tekintetek elől egy időre.
De ugyan ki és miért tenné? Hiszen inkább azért érkeznek most ide az urak és főként a hölgyek, hogy megmutathassák magukat.
Így is van, és már kora délutántól harsány zsivajtól hangos a palota, ahogy egyre másra érkeznek a hintók. Sokan az előkertben már lehorgonyoznak beszélgetni ismerőseikkel, míg mások célirányosan a rezidencia felé veszik az irányt. A bejutás és helyfoglalás szigorúan irányítottan történik, hiszen hatalmas tömegre számít a szervezőség.

A bál fő helyszíne és középpontja mi más lehetne, mint a bálterem amely egybe van nyitva immáron egy kisebb helyiséggel is. A bálterem közepén van a tánctér, körben helyezkednek el több sorban az asztalok, ahol lepihenhet a vendégsereg és ezek az asztalok roskadásig vannak rakva ételekkel és italokkal. Természetszerűen a magasabb rangúak külön részben foglalhatnak helyet az emeleti feljárattal szemben, ők mindenre tökéletes rálátással bírnak az este folyamán. Rangban és státuszban visszafelé ballagva kerülnek egyre távolabb a nemesség további képviselői.

A hatalmas terem túlsó oldalán egy kétoldalra felívelő feljárat vezet a felső emeletre. A lépcsőforduló már függönnyel van takarva és az emeleten vendégfogadó és társalkodó szobák találhatók. Azonban ennek a körbefutó erkélyéről le lehet pillantani a bálterem közepére és ugyanígy lentről pontosan látható az erkély mentén mi is folyik éppen.
Egyelőre legtöbben még kint ismerkednek és csevegnek, csak kevesen vették a bátorságot, hogy már leüljenek a saját asztalukhoz. A kiszolgálás folyamatos, ahogyan fogyatkozik valamelyik asztalról az étek, a felszolgálók sietve pótolják. Az italos serlegek pedig ízlésesen gúlába rakva díszelegnek minden asztal mellett, ki-ki olyan frissítőt választhat amilyet szeretne.

És végtére a zenekar: ők igen diszkréten elrejtve a tánctér egyik sarkában kaptak helyet és egyelőre még csak hangolnak. Nehéz munka vár rájuk az elkövetkezendő pár órában, az biztos. Amíg a bemutatása zajlik az érkezőknek addig nyugtuk van, utána azonban reggelig kell húzniuk a talpalávalót. Utolsó instrukciókat adja ki épp a karmester.

Ez lenne hát a helyszíne ennek a bálnak, ahol az estély tartatik. Három különböző helyszínt lehet számításba venni a találkozásokhoz és beszélgetésekhez:

-Bálterem
-Emeleti szobák és folyosó
-Hátsó kert

Az érkezőket bármelyik színhelyre be lehet írni és nyilván az este folyamán ez változhat. Sorrend: érkezés szerint.
Protokoll: Első reagban a játékosok leírhatják az érkezés előzményeit, azt követően lehetőleg rövidebb tömörebb reagokban kövessék egymást. A mesélő bármikor közbeavatkozhat ha jónak látja, hogy az események folyását koordinálja.

Kezdődjék hát a mulatság!

A lecke
Királyi udvar, Lady Maellyra irodája

-Hogy mit…csináltál? -A Lady hangja rideg, s a leghátborzongatóbb az egészben, hogy halk, kimért, tekintetének szigora csontig hatol. Caly régen egészen apróra húzta volna össze magát, azonban most felszegett állal, teste mellett ökölbe szorított kezekkel áll.
- Nem érted anyám…én szeretem őt és..-Szerelem! Mit tudsz te a szerelemről Calainys! --
Szakítja félbe őt Lady Ilyana, talán most először felemelve a hangját. A lány még sosem látta az anyját ennyire dühösnek így jobbnak látja most nem megszólalni.
- A te értéked…a családunk értéke…eldobtad holmi ember miatt! Mégis mit képzeltél?! - A nő jéghideg szemei valósággal szikrákat szórnak e pillanatban. - Így már egyik elf Lord sem fog elvenni feleségül… - A Lady a halántékára masszíroz. …mit mondhatnék? - Kérdi újra kimért hangnemén - Azt gondoltam ennél már nem lehet rosszabb Calainys…elszöksz, egy papír darabon kijelented, hogy nem tartasz igényt a Tanácsnoki pozícióra, mintha ez így működne majd egy bugyuta halandó fiúval akarsz elhajózni…erre most odadobtad neki magad, mint holmi céda, arról nem is beszélve, hogy nős férf…– Ramion nem bugyuta! És a szerelmünk valós! Erősebb, mint bármi ezen a világon! - Szakítja most ő félbe az anyját, igaz szíve hevesen kalapál mellkasában, a félelem, a pánik beköltözik mellkasába, beivódik csontjába, de nem fogja hagyni..ezúttal nem fogja hagyni, hogy az anyja megállítsa. Az elfnő ajkai pengevékonyra szűkülnek, nagy levegőt vesz.
- Jól figyelj ide kislányom, mert csak egyszer mondom el. A te sorsod megpecsételődött, amint a világra hoztalak. A Maellyra nemesi ház évezredek óta tisztavérű elfek büszke otthona, az elődeidé volt a Tanácsnoki szék is, neked az a feladatod, hogy hasznosan betöltsd a helyed a családban valamint az, hogy megőrizd a vérünk tisztaságát. Szégyent hoztál a családunk nevére azzal, hogy mint holmi ostoba kis halandó, eldobtad az egyetlen értékedet, mint tisztavérű elf. Neked nincs választásod. Neked nincs szabad akaratod. Köt a nemesi vér, a sorsod az, hogy Tanácsnok légy és te is tiszta vérű elfet nemzz. Bár fiút adtak volna nekünk az istenek…- Sóhajt a nő egy aprót. - ..akkor nem kellett volna szenvednünk a női szeszélyektől, dactól és gyermeteg ábrándról, amit te szerelemnek hívsz. Az a balga apád már akkor is a tenyerén hordozott, amikor egészen kicsi voltál…de én már akkor megmondtam neki, hogy egy csalódás leszel csupán. Már akkor láttam azokban az ifjú szemeidben, hogy te nem leszel képes beteljesíteni a családunk akaratát. Sosem hittem benned, Calainys. Ez az igazság. S lám, félelmem beigazolódott… Én már nem megyek férjhez mégegyszer. De talán egy erős mágiával még vissza lehet fordítani, amit vétkeztél. Nem lesz szép, nem lesz fájdalommentes. De ez az egyetlen esélye annak, hogy megóvjuk a családunkat a kihalás veszélyétől, amit a fejünkre hoztál. – Ezzel be is fejezi a mondandóját, belemártja a tintába a pennát és újra nekiáll az írásnak, részéről be is fejezte ezt a beszélgetést.
Caly szinte megsemmisülve áll előtte, azt sem tudja mit szóljon vagy tegyen. Nem veszítheti el mégegyszer Ramiont…abba meghasadna a szíve. De akkor mi tévő legyen? Itt ragadt a Palotában, az anyja bezáratja a lakosztályába, megkettőzi az őrséget minden kapunál, még az ablaka alá is elf katonákat állít, éjjel-nappal figyelni fogják. Még egy nyamvadt levelet sem fog tudni küldeni. Bár anyja szavai mérgező visszhangként ismétlődnek fülében, mégis a szerelmétől való eltiltása fáj a legjobban. Fogja magát, megfordul és kiviharzik a csarnokból, le a kertbe, hogy egy padra leroskadva kezdjen keserves sírásba. Úgy érzi, sosem lesz már igazán teljes Ramion nélkül…mégis mekkora árat kell fizetniük a szerelmükért?

A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Úgy tűnik szinte megáll az idő mialatt itt ülnek a pavilonban, de közben pedig úgy is tűnik, hogy úgy robog tova mint a fékevesztett ménes a pusztában. Valóban megállítani ezt az időt, és megragadni ezt a pillanatot pedig csak egyféleképpen lehetséges.
Az izgalommal teli várakozás, ami azóta tart mióta elkezdett készülődni erre a találkozóra -úgy érzi – most érte el a csúcspontját. Valójában már akkor jelentkezett ez a furcsa kórtünet, mikor az első találkozóra elhívta a férfi a Kakasba. Még most is csengenek a szavak a fülében melyek akkor Marcus mondott: „ Elhívni egy igazi randevúra”.

Azóta mocorog valami a belsőjében és nem hagyja nyugodni. Körüllengi a gondolatait, ártatlan és vágyakkal fűtött képeket festve oda, és minduntalan megdobbantja a szívét mikor csak a férfi eszébe jut.

A mai találkozóra már úgy jött el, hogy amikor a kocsi lépcsőjére fellépett, a szíve valósággal a torkában dobogott. És bár Marcus jelenléte és közelsége harmóniát és nyugalmat is hozott számára, jól tudja ennek a nyugtalanságnak is ő az okozója. A szavak amelyeket megformál és hall tőle, mint valami mézédes elixír úgy áramlanak szét a testében és érzi elkábítják, elandalítják teljesen. Kezével lassan és lágyan átöleli a férfi nyakát és tekintetét pedig nem ereszti többé el.

Pontosan azt és úgy mondja neki, ahogyan és amire igazán vágyik. A világ és az érzések vagy inkább érzelmek elől önkéntes száműzetésbe vonult teste és lelke pedig nem tud ellenállni ennek, és szinte belesajdul abba az érzésbe hogy a vágyai így visszaigazolást nyernek. Nem tudja palástolni mindezt, lázrózsaként fut arcába a tűz és a pirosság, a szemei csillogását immáron nem csak az elfogyasztott leheletnyi alkohol fokozza. A bőrének érintésére megborzong és apró hullámban terjed ez tova. Ahogy körbeérnek kezei a férfi tarkóján, remegve kulcsolódnak össze. De kell még a bizonyosság, hiszen a bizonytalanság és örök kételkedés innentől ( és igazat megszólva bár eddig is a kezdetektől) ennek az érzésnek feltétlen része marad.

Még közelebb húzódik Marcushoz hát, és arcát felemelve ajkát prédaként nyújtja az éhező férfi számára. Azt nem árulhatja el hogy ha a szíve ennél jobban táncra perdülne már nem tudna eszméleténél maradni, és le is szédülne innen menten. De vélhetően a férfi ezt úgyis érzi rajta...

- Még lesznek majd kérdéseim nemes uram, nem kell aggódnia. De Ön küzdött és győzni találtatott, vegye hát most jutalmát…. - leheli közvetlen közelről Marcus ajkaira.

Azzal szemeit lecsukva bátortalanul, de annál hevesebb és őszintébb vággyal érinti hozzá puha ajkait a férfi ajkaihoz, lassan egy mámoros és szerelmes csókra.

A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Halkan elneveti magát Viola orrfelhúzásán és válaszán. Szórakoztatja őt a lány tökéletes humora és hogy azt mindig a tökéletes időben mutatja fel. Játékos és huncut, de pont csak annyira, amennyire egy ilyen helyzethez illik. Kétségtelen, hogy ezekkel a magabiztos, komikus replikákkal is az ujjai köré tudja őt csavarni, mindezt ráadásul úgy, hogy tudtára adja: nem fél és esélyt is ad neki. Ráadásul azt is nagyon kedveli benne, hogy milyen határozottan kiáll saját magáért. Az előző hölgyek az életében nagyrészt a mérleg két oldalai voltak: vagy áldozatok, vagy abuzőrök. Viola viszont inkább azonos szinten van vele. Kivívja magának a tiszteletet, de nem kasztrálja ki. Nőies, de nem elveszett. Úrihölgy, de nem kényeskedő. Egy tökéletes egyensúly. És tökéletes partner... ha ő is úgy gondolja.
Ujjai finoman érintik a tetoválást, bár őt őszintén szólva jobban leköti a puha bőr érzése, mint maga a titok, amelyet a kép rejt. Szinte bizseregnek az ujjbegyei, ahogy pedig rátérnek a kívánságára, ezek az ujjbegyek megindulnak a váll vonalán, fel a finom ívű nyakon a lágyvonalú állra.
- Az, hogy olyan hosszan ízlelhessem az ajkait, ameddig csak kívánom. - válaszolja kihívó pillantással nézve a kacér csillanást a szemeiben, míg ujjai határozottan simulnak állkapcsa vonalára oldalt. Hüvelykje felcsúszik finoman a puha, dús alsó ajkáig, hogy érzékien megsimítsa, a többi ujja arcának bársonyos bőrét érinti és közelebb hajolva már kicsit el is biccenti fejét.
- Már pedig én addig kívánom ízlelni, míg táncra nem perdül a szíve, és forró lávaként nem zubog majd a vér meghevült bőre alatt az ereiben. - suttogja az ajkakra oly közel, hogy éri magán Viola pihegését. Már nagyon vágyik erre a mannára, még is úriember marad és csak azt veszi el, amit megengednek neki, jelezzék szavak nélkül, vagy azokkal.

A Szépség és a Szörnyeteg
Trubadúr est a Lécuyer nemesudvarban

Réveteg tekintettel nézi az éjszaka csodáit a szeme előtt, a lampionok pislákoló fényeit és a választól megnyugodva a férfi vállára hajtott fejjel hallgatja annak történetét. Lassan feloldódik benne a szorongás és elpárolog a maradék feszültség is, bár mégis szédítő számára ahogyan belegondol, hogy mi mindent megélt már eddig Marcus, miközben az őszintén és természetesen mesél neki a dolgairól. Bele sem mer gondolni hány nő szívét ejthette rabul élete során, ő vajon hányadik a sorban… és ezt a kósza gondolatot igyekszik jó mélyre elásni, nehogy árnyéka is rávetüljön erre az estére.
Félrebeszélésnek, magyarázkodásnak a történetben nyoma sincs és ha a szívére tenné a kezét be kellene vallja sokkal rosszabbra számított. Szinte természetesnek tűnik fel előtte mindaz, ami az éjszakában rendre megtörténik és történnie is kell azért, hogy Marcus életben tudjon maradni. És érzi legbelül: nem hibáztatja a férfit és titkon nagyon is elfogult vele szemben. Ő olyan oldalát ismerte meg amely igazán kivételes, és bízik benne hogy ez a kép nem is fog torzulni ha többet ismer meg belőle. És úgy érzi neki sem kell takargatnia előle talán semmit, el tudja hinni hogy elfogadja olyannak amilyen valójában.

- Azt hiszem egyelőre ennyi épp megfelel, hogy elaltassa a gyanakvásomat… - feleli orrát felhúzva neki könnyed pimaszsággal és érzi ahogyan a korábban elfogyasztott habzóbor már kifejti hatását.

De nem bánja ezt sem, könnyűnek és gondtalannak érzi már magát, és a férfi magatartása csak rásegít erre. Lesz még később épp elég ideje töprengeni az elhangzottakon, most inkább nem tesz hirtelen és elsietett állásfoglalást semmiről. És nem is akar pálcát törni sem a férfi feje felett, sem az érvei mellet. Amit szeretett volna tudni, és amit sejtett is már arra megkapta a választ és ez elegendő most bőven. Most másnak van itt az ideje. Kicsit elemelkedik a pad támlájától és a saját vállára vezeti Marcus ujjait, ahol a fura kis tetoválás van, de a szövevényes történet elmesélése helyett inkább felkapja a fejét és teljesen felé fordulva kíváncsi mosollyal néz a férfira vissza.

- És mégis mi lenne az a kívánság ? Hmmm ... egy csalással megszerzett győzelem jutalma… - fintorodik el pajkosan és közelebb hajol a férfihoz, hogy csillogó tekintetét egyenesen a másik tekintetébe fúrja. Nyoma sincs benne szemrehányásnak csak a játékos kacérság és fellobbanó érzékiség tükröződik abban vissza.