Királyi udvar

Egy éjszaka a könyvtárban
Avagy a szabadság ára

A léptek zaja távolodik a bezárt ajtó mögött ezért beszüntethetik a mozdulatlanság művészetét. Ahogy megindulnak előre libasorban a lába elé pillant és a kőre mered a tekintete. Nincs ideje szólni Sedának de már a nyakában is van az ezüst hajú démon. Épp csak el nem zakóznak mind a ketten.

Reflexből hátranyúl hogy az érkező gyorsvonatot megállítsa és stabilizálja de közben valami puhát tapint alant rajta. Hogy mi az azt bízzunk inkább a pajzán képzeletre, de ilyenért már kiosztottak súlyos pofonokat, eredményezett azonnali válást, és pecsételte meg örökre férfiak sorsát is.
Bár a kísértés mértékét csökkenti a nőből áradó 3 mega - kocsmányi erősségű rumszag de mint tudjuk ezt is lehet persze orvosolni.

Fejét félre fordítva tekint hátra és a csillogó szempár láttán kénytelen megköszörülni a torkát.

- Koncentráljunk a feladatra jóóó?- de kábé hangozhat saját magának is ez az intelem.

A fecnit átadja Sedának és finoman megfogva vállait irányba állítja a magas polc elé szemben.

Lazuljon el egy kicsit és engedje le karjait maga mellett...

Ő közelebb húzódik mögé és mielőtt még rosszra gondolna bárki, tenyereit a nő két tenyere alá helyezi.

- Eljött az idő hogy lebegjen önfeledten egy kicsit, ezúttal alkohol nélkül..

És a telekinézis útján szépen lassan felemeli a lányt. Ahogy emelkedik felfele imádkozik érte hogy a különös és szokatlan érzés nehogy sikítást csaljon ki belőle ami szinte bármely más esetben egyáltalán nem zavarná sőt! De most ez nem ajánlott vagy még inkább egyenesen kerülendő.

- Azért ha látja a papíron található címet majd szóljon, vagy intsen … vagy csak egyszerűen emelje le a polcról a könyvet… ( Bibliorum maledicit et corrumpere)

Nem tud elvonatkoztatni a megfigyelésétől ahogy szinte közvetlenül a nő alatt áll miközben ő lebeg, hogy ebből a látószögből még inkább veszélyes a bombázó rá nézve. És nem feltétlenül azért mert félne hogy fentről ráesik. Kedvtelve gusztálja szép kerekded idomait a testhezálló fekete bőrnadrágban és egyáltalán nem bánja ha keresgélnie kell a könyvet egy kicsit…

Közben az ajtó előtt újabb léptek zaja erősödik fel.

// Kérlek most azért dobj a kockagurítóval hogy sikerül-e megtalálni a keresett kódexet. Csak a siker számít az érték nem.//

Egy éjszaka a könyvtárban
Avagy a szabadság ára

Nyugodt ő. Szinte sosem volt még ennyire higgadt mint most. Hogy ezt a mágus jelenléte teszi vagy a közel fél liter rum ami lecsúszott neki még indulás előtt, az kétséges. Már éppen lépne egyet előre, mikor felvillan egy kép.
"A bakancs termetes sarka rácsúszik az egyik csapda kőre, azonnal beindítva egy vészharangot, s már rohannak is az őrök fel a lépcsőn."
Hála ennek a nyavajás képességnek, éppen időben tovább tud szinte esni, minthogy kettejük sírját egy mozdulattal megásta volna. Halkan felszusszant, és indul tovább.
Rasmus azonban megtorpant előtte, Seda pedig épphogy nem sodorja el szegényt.

- Ez a pokolnyelv úgy hangzott, mintha találtál volna valamit. -mosolyodik el a könyvre pillantva.- Egy kilőve, kettő maradt.

A léptekre hasonlóképpen megdermed, akárcsak Rasmus. Ragyogó, remegő szemeivel vizslatja a férfi arcát, ám azon sem félelem sem aggodalom nem ül ki csak az elszántság. A lány kész arra, hogy bármelyik pillanatban darabokra aprítsa az őrséget ha szükséges. A kettejük között lévő apró távolság, az hogy bőrük majd összeér még őt is kirángatja a valóságból mindaddig, míg meg nem érkezik a millió aranyat érő kérdés.

- Úgy nézek ki, mint aki a józan állapoton kívül bármitől is fél? -suttogja mosolyogva majd felpillant a hatalmas polcok tetejére.- Már csak ki kell találnom, hogy is jutok fel oda könnyen.. -már nézelődne is kapaszkodók és útvonalak iránt, ám a repülésre felvonja a szemöldökét.- Repülés? Miről beszélsz te?

Egy éjszaka a könyvtárban
Avagy a szabadság ára

Előre lopakodik lábujjhegyen és a pergamen-fecnit a derengő fényben elkezdi kibogarászni. Az alkalmi lámpást használja arra is, hogy a polcok alján lévő írásokat és jeleket elolvassa és sorról-sorra lépked óvatosan előre, tisztes távolságban a polcoktól. Még véletlenül sem lép rá az eltérő mintájú vésett lapokra. Szerencsére tematikusan és jól vannak rendszerezve a kötetek.

Hátra-hátrapillant csinos társnőjét szemmel tartva de amikor ( és főleg ahonnan ) előkerül a világító rudacska csak nyel egyet és folytatja a keresést tovább. ~Ejnye~ ingatja a fejét és betűzi az írásokat tovább. Egyik polchoz érve felcsillan a szeme és a telekinézis segítségével kihúzza a keresett irományt a többi közül.Elégedetten veszi kézbe a könyvet.

- Exaltatum servi inferni olvassa diadalittasan. - Már csak kettő hiányzik!

Kutat tovább, de közben Seda utoléri. Felé fordulva hallgatja szavait és ez a pillanat most az, amikor rácsodálkozik hogy mennyire csinos ez a nő. Milyen kecses. És milyen vonzó.

- Ne aggódjon ami felment az le is fog jönni. És ahogy bejöttünk úgy tudunk majd távozni. Nyugalom!

Haladna is tovább, de a nő pillantása fogva tartja. A közelsége, a szeme ragyogása, azok a csodálatos íriszek, és ahogy sutyorog a fülébe. Erősen kísérti a pillanat, hogy azokról az ajkakról egy csókot lopjon. ~Vajon milyen lehet a csókja. Talán a hagyományos randevút kellett volna választani...~ Elhessegeti a gondolatot.

Magyarázatképpen a pergamenre mutat, ahol az írások sorakoznak, és tudja jobb ha nagyobb távolságot tart tettestársától.

Az ajtó felől neszek szűrődnek be és megáll. Kimerevedik mint egy szobor. Mutatóujját a szája elé tartja figyelmeztetőleg ahogy hátrafordul Seda felé. Reméli hogy a nő is olyan óvatos mint ő és valóban készen áll ha bármi történne.

- Itt kellene lennie a következőnek, de valahol nagyon magasan…- suttogja neki felfelé tekintve mutat a polc tetejére.

- Ugye nincs tériszonya? kérdi tőle hamiskásan mert ő már tudja hogyan érhetik el csak a keresett könyvet a magasban. Nem csupán a könyv lehozatala az izgalmas, hanem a kiválasztása a többi közül ami innen lentről lehetetlen.

Átadja neki a fecnit az írásokkal rámutat a következő sorra ( Bibliorum maledicit et corrumpere) és halkan kérdezi tőle.

- Mit szólna egy kis önfeledt repüléshez ?

// Közben kérlek dobj a kockagurítóval. Ugyanis ahogy Seda sétált a könyvespolcok között és leemelte a könyveket akaratlanul is ráléphetett olyan kőlapra amely riasztja az őrséget. Ha nem vagy szerencsés hamarosan megérkezik a nem várt fogadóbizottság. //

Egy éjszaka a könyvtárban
Avagy a szabadság ára

Két lábára érkezik egy gyönyörá piruettel, mint a legkecsesebb macskák mikor éppen nem arccal előre zuttyannak a mélybe. Elvégre, azok is mindig talpra érkeznek.
Poros ruháit tenyerével megtisztogatja, miközben körbenéz a helyiségben. Minden por födte, ósdi és régi, nem úgy tűnik mintha bárki is használná ezt a könyvtárat, ahová beosontak. Ki tudja, talán ha az őröket megkérték volna, még be is engedik őket ha már ilyen gyatrán őrzik azt. Ettől függetlenül, a figyelmük egy pillanatra sem lankad. Még azt is képes kinézni az üldözési mániában szenvedő királyból, hogy ide is csapdákat pakol fel.
Keblei közül kihúzza a világító rudat, hogy apró és halk léptekkel kövesse Rasmus nyomát. Hosszú ezüst haját lófarokba köti, elhúzva szeméből a frufruját is hogyha bármi baj támadna, megfelelő gyorsasággal tudjon lépni és előre látni.

- A hely valóban meghitt, Rasmus. És azzal, hogy maga lerántotta a kötelet, kíváncsi lennék hogyan fogunk újra visszajutni a térkapuhoz, márha az egyáltalán mind a két irányban működni fog. -sandít fél szemmel a férfire, majd tekintete a könyves polcokat járja.- Sosem álltam még ennyire készen.

Ujjai között a két tőr ugyanúgy megpihen, a keresgélést jobban inkább a mágusra hagyja. Néha hozzáér egy-egy érdekesnek tűnő vaskos könyvhöz, leporolja a törzséről a pókhálókat hogy legalább a címe olvashatóvá váljon.

- Nagyon remélem tudja hogy miért jöttünk és az a valami hogy néz ki.. Vagy legalább melyik soron van elrejtve, mert mire mindent egyesével végignézünk, itt fogunk megpusztulni mind a ketten. -sutyorog a férfi fülébe egy halovány vigyorral az ajkain.

Egy éjszaka a könyvtárban

bit.ly/3lHq6eF

Miután a padlásajtóból leengedett kötélen leereszkedtek hőseink, hogy kevéssé dicső tettüknek nekivágjanak, alkalom nyílik számukra végre alaposabban körülnézni a palota titkos könyvtárában.

Annyit már láthattak első pillanatban is, amikor még fentről kémlelték hogy vajon őrzik-e a termet egyáltalán, hogy az inkább afféle raktár de annak hatalmas. Hosszában olyan 25 méter lehet, a szélessége polctól polcig pedig legalább 8 méter. Ahogy azt Rasmus ereszkedése közben megállapította a belmagasság is elborzasztó, biztosan meg van 10 méter hiszen a kötél nem ért le a földig....

Hosszanti irányban két ajtó van a téglalap alakú terem két végén, vélhetően ezek ki és bejáratok a könyvtárba, de persze mindkettő zárva. A középütt található folyosó kétoldalán padlótól mennyezetig könyvespolcok sorakoznak roskadásig tele könyvekkel. A polc sorok igen közel vannak egymáshoz, közöttük alig fél méteres hézagok találhatók. Egyedül a tér közepén törik meg ez a rend a keresztirányú másik két ajtó miatt, amelyek más termekbe vezetnek, de amúgy rendesen ezek is zárva vannak. A tér közepén egy sárkányhoz hasonló szobor látható, egyébiránt a padlózat díszes márvány, egy sor intarziás vésett márványlap fut közvetlenül a polc sorok előtt. Minden monumentális és elhanyagolt. Por és doh szaga lengi be az épületet.

A teremben sötét van, nincs kihelyezve egyetlen fáklya sem, de a polcokra sarkaira függesztett különös mágikus holmik enyhe zöldes derengést biztosítanak. Hogy a szédítő magasságban lévő könyveket hogyan lehet elérni az rejtély, de a márványlapon végig futó hosszanti kopásnyomok azért adnak némi támpontot ehhez. Mindenesetre most semmilyen eszköz nincs jelen, amivel fel lehetne jutni a magasabban lévő polcokhoz, hogy elérje azt a jóravaló tolvaj ember, vagy asszony. Vagy mindkettő.

*Ahogy leugrik a kötélről számítva arra hogy a nő lebombázza az érkezésével fentről ( mert mi mást tehetne egy bombázó nemigaz? ) készenlétben áll hogy esetleg elkapja. Azonban az inkább akrobatikus mutatvánnyal éri őt utol, elegánsan betekeredve a kötélbe mint egy húsvéti sonka és fejjel lefelé mint a vámpír denevérek. Meg is jegyzi halkan, hogy nem csodálkozna azon sem, ha éjjelenként vért is szívna... de síri csendben megvárja elnézően mosolyogva amíg Seda kellőképp kitekeredik. Egy egyértelmű mozdulattal csendre inti, elővesz a zsebéből egy hasonló mágikus rudat mint amit a nőnek adott korábban és neki is vág feltérképezni a helyet. Még utolsó pillanatban észbe kap és bosszúsan felszisszen.*
- A kötél!
* Kinyújtja karját és a telekinézis segítségével egyetlen kézmozdulattal feltekeredik a lelógó kötél mint valami óriáskígyó és eltűnik a padlásajtóban.

-Nem lenne jó árulkodó jeleket hátrahagyni... De ugye milyen meghitt helyre hoztam.. – suttogja - Készen áll? Indulhatunk?
* veszi kézbe újra az alkalmi lámpását hogy adjon fényt a sötétben, a pergamen fecnit amelyen a címek sorakoznak és elkezdi bogarászni a polcok alján található írásokat, várva közben hogy a nő követi *

A szabadság ára
[Várbörtön]

Miközben egyre mélyebbre jutnak az alagútrendszerben felfigyel Rora jelzésére és észrevétlenül bólint is neki, jelezve hogy egyet ért vele. Annyira egyformák az alagutak, sötétek és piszkosak, hogy hirtelen nem is tudja vajon mit vagy hogyan hagyjanak hátra. Ahogy lépked a nő mellett igyekszik a csúszós és pókhálós falakon, a téglákon a kezével jeleket hagyni úgy, hogy kis darabon szemmagasságban letörli a koszt. De ezzel csak annyit ér el, hogy nagyon hamar koszos lesz a keze.

- Nem tudom hogyan csináljuk… néz tétován társnőjére.

A jelek amelyeket így hátrahagy az alagutak kereszteződése előtt hogy merre kell majd kifelé haladniuk alig észrevehetőek – veszi észre ahogy visszapillant. Nagyon lassan fognak tudni visszafelé haladni így, ha el nem vétik az irányt egyáltalán… Kezével ellenőrzi a dekoltázsába rejtett kis fiolát, és talál itt még valamit…
Még jóval korábban kapott Oswalttól egy pici rudacskát, majdnem olyan mint egy bot. Hogy ne legyen feltűnő egy láncra fűzte fel és ott lóg a nyakában most is. Nem tudja ugyan mire lesz jó, a kis fickó csak annyit mondott, hogy használják ha nagy a baj. De hogyan? Ezt nem tudta meg, mert idáig nem volt rá szüksége…

Nincs sok ideje ilyesmin gondolkodni mert hamarosan megérkeznek a lezárt rácsos ajtóhoz. Most már ő is igazán kezd izgulni, úgy érzi egyszerűen besétáltak az oroszlán barlangjába. Az őket kísérő őr szavaira igyekszik bájosan mosolyogni, de valójában agyon tudná csapni, ha lenne éppen mivel.
Apropó! Igaz hogy nem hoztak fegyvereket, de itt is biztosan találna olyat amivel eredményesen tud küzdeni. Tieng mester mire is tanította? Használja fel a környezetét és fordítsa előnyére. Nyitott szemmel kell hát járnia és figyelnie erre is.

Amikor megérkezik az őrparancsnok arra gondol, hogy ellenszenvesebb embert nem küldhetett volna az ég nekik. Pár pillanatig elidőzik tekintete a férfi ragyás arcán és nehéz elrejtenie viszolygását. Összenéz Aurorával hogy vajon ő is ugyanezt gondolja-e. De nem eshet ki a szerepéből és újfent meghúzza az üveget ( igaz nem iszik belőle sokat ) mert igyekszik eljátszani a becsiccsentett kurtizán szerepét.
- Drága jó kapitány úr! - affektál kislányosan - Nekünk olyan jó kedvünk van hogy azt nehéz már fokozni! Vezessen csak minket…

Erősen gesztikulál szavai mellé és kicsit hadonászik az üvegével. Végül majdnem félrenyeli a kortyot amikor a parancsnok a fenekére csap. Inkább a szerencse a sorsdöntő abban, hogy nem vágja fejbe azonnal a keze ügyében lévő még majdnem teli üveggel a bunkó parancsnokot, mert reflexből azt tenné azonnal. Szerencsére ehelyett csak felsikolt és elneveti magát.

- Aúúúú! Hát ilyen hirtelen ember maga parancsnokom! Remélem másban is ilyen vehemens… - néz rá nagy kerek szemekkel naívan.

Követi a fickót, sorosan Rora mellett lépdelve. A szemével üzen neki hogy valamit majd mondani akar, és ha nem figyel egy pillanatra a parancsnok akkor odasúgja:
- Egyikőnknek el kell terelni a figyelmét a katonáknak amíg az altatót az italukba keverjük. Ki kell szúrni azt az üveget, amiből mindegyik iszik majd…

Azzal tekintete a kezében lévő palackra téved. És halványan elmosolyodik magában.