A kúria és a környéke

Az ékszeres ládikó titka


- Tudtam, hogy számíthatok Önre, drága barátom! - még egy könnycseppet is kitöröl szeme sarkából finom kendőjével.
- A riválisom neve Lord Valentin Rudin. El kell mennie a palotájához. Ott vár önre egy segítője. Az én kémem, az uraság alkalmazottja. Beszéljen vele. Biztos vagyok benne, tud segíteni magának. Mindent elmond, amit ő tud. Nem mehet el a helyéről. Keresse meg. A neve Irene. Azért legyen óvatos!

Az ékszeres ládikó titka

*Miután hősünk megérkezett a levélben szereplő címre, az ajtóhoz lépet és bekopogott. Pár perc elteltével, egy nem túl életvidám szolgáló nyitott neki ajtót és megkérdezte ho gy mi járatban van.*
-Üdvözlöm én Kyrien Thuata' D vagyok és egy Evangeline Harral nevű hölgytől kaptam megbízást illetve a levélen ez a cím szerepelt, esetleg jó helyen járok?- A szolgáló biccent egyet, majd Kyrient a hölgyhöz vezeti.-Szép napot asszonyom, Kyrien Thuata'D szolgálatára.- A bemutatkozás után helyet foglal és elfogad némi italt, majd türelmesen végig hallgatja Evangeline asszonyságot.- Ne aggódjon hölgyem, rám bízhatja ezt a feladatot. A siker nálam garantált, úgy hogy csak döljön hátra és várjon türelemmel.-

Az ékszeres ládikó titka

Kyrien a megadott helyszínen bekopogtat a kapun. Egy bánatos képű szolga nyit ajtót, udvariasan invitálja be az érkezőt.
- Jó napot kívánok! Mit parancsol? - Kyrien bemutatkozik, előadja, miért érkezett, kit keres.
- Erre parancsoljon! Asszonyom már várja önt!
Amikor bevezetik a városi ház szobájába Evangeline Harral bent ül egy fotelben, gyászruhában, arca sápadt, szeme szomorú. Elegáns, negyven év körüli nő. Kezét nyújtja Kyrien felé.
Hellyel kínálja, itallal, és némi szerényebb uzsonnával.
- Hálásan köszönöm, hogy habozás nélkül el tudott jönni. Szeretném megkérni, hogy segítsen rajtam! Itt ez az ékszeres ládikó, ami a férjemé volt. Benne tartotta a pecsét gyűrűjét, és még pár apróságot, amik engem illetnének. A baj, hogy ezt a ládikót csak ő, és a ládikó készítője tudja kinyitni. Rúna jelek zárják. Azzal bízom meg, kedves Kyrien, keresse meg a láda készítőjét. Bőségesen megjutalmazom, ha kinyílhat e ládikó végre. 20 évvel ezelőtt készítette a mester. Nem állítom, hogy könnyű lehet, de ön Kyrien, tudom, meg tud birkózni ezzel a feladattal.
El kell árulnom, van egy riválisom, ő is szeretné ezt az illetőt felkutatni, egészen más okból. Ő nem akarja, hogy ez a ládikó felnyíljon. Már próbálta megszerezni a ládikót, de nem férhet hozzá, erről gondoskodtam. Most ő is a mester keresésén munkálkodik. Kérem, siessen, nehogy megelőzzön! Két ember élete van a kezében. A mesteré, és a riválisomé! Maga az utolsó reményem.

A három nő és a szép fiú a mélységben

Miután elvezették őket a társalgóba, ő egy asztalnál ülve olvasott. Még jó, hogy hozott magával egy könyvet az útra. A démonűzés ideje alatt, a démonsikolyát hallotta ő is, mint mindenki. Remélte, hogy Sedának nem lesz semmi baja. Pár óra múlva, Briza hívatta őket. A nőből sikeresen kiűzték a démont. Az elköszönés után, nyitott egy portált, majd Székvárosban a Vörös Kakas mellett sétáltak ki a portálból. Este volt már, és az utcán sem voltak éppen járó kelők.
- Elnézést, hogy nem a kúriához vittem Önöket, de nekem a környéken dolgom lenne. A viszontlátásra! -köszönt el tőlük majd, a dolgára ment.

A három nő és a szép fiú a mélységben

* Briza hallja Seda szavait, de előbb befejezi az imát, és utána válaszol.*- Igen, sikerült. Most az "élet vizében" fürdik. Egy órácskát még a vízben kell lennie. Muszáj hogy lábra tudjon állni. A testének regenerálódnia kell. A démon többé nincs Önben. Az első egy-két hétben lehetnek rémálmai is, és kell egy erős egy hét, mire a teste rendbe jön. Kerülje a mulatozást, italozást és a nehéz ételeket. Fekvőtámaszokat se nyomj, és erőpróbákon se indulj, még. -*utolsó mondatán elmosolyodik egy kicsit.* - Pihenjen minél többet. Ha nem jött volna ide hozzám, akkor két-három éven belül biztosan meghalt volna. Azonban teljesen nem tudom rendbe hozni, de... olyan 10-12 évig még élhet, ha vigyáz magára. Nem fogom faggatni, nem is kell válaszolnia, ha nem óhajt. De biztosra veszem, hogy Ön használt a benne lévő démon előtt is valami olyan erőt, ami az Ön életét rövidítette fokozatosan. -*mondja neki, majd hagyja a nőt pihenni. Erős egy óra múlva Sedának ugyan nem múl el minden fájdalma de már tud mozogni rendesen. Az úrnő int a szolgálónőknek, hogy hozzák oda a nő ruháid, valamint adnak Sedának törölközőt és köntöst. Mikor Seda ismét szalonképes, Briza így szól hozzá.*
- Az üzletet lebonyolítottuk. Visszatérhet Welslához és a... - *arca kicsit elkomorodik.* - A doktorhoz. Hiába rejtegeti magát a maszk mögött, tudom hogy ki ő. Ismerjük egymást. Noha ki nem állhatjuk egymást, el kell ismernem, ő nagyon jó orvos. Ő talán képes lehet arra, hogy valamennyire még meghosszabbítsa az Ön életét. -*mondja neki miközben sétálnak vissza a trónterembe. Az úrnő int az egyik szolgának, majd közli vele, hogy hívja oda hozzájuk Welslát és Meizát. Mikor ők ketten is megjelennek, Briza elbúcsúzik tőlük.*
- Viszlát Seda kisasszony! Ha találkozik Marcussal, mondja meg neki, hogy üdvözlöm. -*mosolyodik el. A három nő ezután elhagyja a Mélysötétet. Briza pedig az ajándékba hozott elf fiúhoz megy, a munka után kell neki is a szórakozás. *

// Mindenki írjon még egy-egy posztot. A kalandnak vége! //

A három nő és a szép fiú a mélységben


Bátornak bátor, sőt általában inkább a vakmerő szót használják rá. Most mégis van benne egy kis félelem, egy aprócska szilánk a szíve mélyén ami azt súgja hogy félnie kell. Hogy nem hagyhatja magát, hogy nem dobhatja fel a bakancsot még mert valaki vár még rá odafent. Szemeit lehunyja lassan és vesz egy mély levegőt, mielőtt elindulna a kántálás. Alig telik el néhány másodperc és hirtelen hatalmas fény önti el az egész termet, ragyogó nappá varázsolva a sötétséget. Teste hirtelen megfeszül és az utolsó melyet még a torkán ki tud préselni, egy hosszadalmas és fájdalmas, szinte már fülsüketítő sikítás. Gerince hangosat roppan, ahogy az izmai feszülnek és görcsbe rándulnak, fejét elöntik a démon fájdalmas üvöltései és kétségbeesett sikolyai. De esze ágában sincs harcolni ellene, mármint Briza ellen. " ~Takarodj kifelé te ocsmány dög!~
A füst, a kénes kátrány bűze elönti a termet, a démon szinte foggal és körömmel kapaszkodik a nő lelkébe, míg egy hangos reccsenéssel el nem szakítják onnét. A pecsét, melyet bal szemébe vésett szinte kiszakad a szivárványhártyából, vérrel higított könnyekkel áztatva arcát. A füsttől és a kátránytól úgy érzi hamarosan megfullad, de képtelen mozdulni. Lassan felvillannak az emlékképek a múltjából. " ~ Itt a vége? Amiért ennyit küzdöttem.. mind.. szerte foszlik?.. ~" A képek mind rémképek. Kevés olyan emléke van, melyek boldogsággal töltenék el talán ezért is szakad el olyan nehezen az a rohadt dög. Jól érezte magát és olyan könnyedén ette magát bele a lelkébe, mintha mindig is oda tervezték volna. A családja, a kínzások, a verések melyeket kapott, egykoron megölt emberek lelkei ragadják meg a lábát, tépik a karját, hasítják a bőrét hosszú karmaikkal mindaddig, míg a démon el nem hagyja a testet. Ekkor bukkannak elő a szebb képek.. A kúria, a szerelmek, az ágyasok.. Marcus.. Uriel..
És ez volt az a pont, mikor teljes sötétségbe borult minden. Mikor már nem látott és nem hallott semmit, mikor egy pillanatra felvillant a fény az alagút végén.
A nagy sötétségben leereszkedett egy fekete tó felszínére. Mezítlábas ujjai óvatosan érintették a gyűrűvé fodrozódó víztükröt, és apró léptekkel indult meg a forrás irányába. Hiába szólt, hiába kérdezett, csak a visszhang válaszolt neki. Kíváncsian nyútotta ujjait maga elé, s mikor elért az apró fénygömbhöz, óvatosan megérintette azt.. Ebben a pillanatban tért magához.
- Hol.. vagyok? -préseli ki a szavakat a torkán nagynehezen, ám teste nem mozdul semmilyen parancsra. Szemeit kinyitva pillant körbe a teremben, ám.. most valahogy homályos minden. Mintha a jobb szeme.. Már nem látna ugyanúgy mint a bal sőt.. Semmit sem lát. Óvatosan tekint körbe a gyönyörű márványozott padlón, a kristálytiszta vízben míg végül meg nem látja a sötételfet a medence peremén.- Briza úrnő.. -suttogta halkan. Fájdalom nyilalt a testébe, a bőrébe, az izmaiba.. Erőtlen de fájdalmas nyögés kíséretében sóhajt fel.- Sikerült?