A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

A bemutató roppant lenyűgözőre sikerül. Kiissza a maradék sert, közben gondolkodni kezd, hogy emlékezhet-e régről ilyen szövetségre emberek és démonok között, bár valószínűleg a bezártsága időszakában történt. Amikor Seda indulásra adja a parancsot, biccent és elindul, a csuklyát a fejébe húzva lép ki, kerüli ki a kint okádó embert, majd a lóhoz lép.
- Remélem a céhnél találunk valamit. - sóhajtja halkan eloldozva a lovat, aztán felszáll és megvárja, míg a nő csatlakozik, majd ügetve irányba állítja a musztángot. Pár perc alatt, a sűrű tömeget kerülve érnek el a célig, ott megállva feltekint a magas tornyú épületre, amely távolról is bűzlik a mágiától.
- Sanszos, hogy engem az első pillanattól kezdve meg próbálnak majd kiterelni, úgy hogy legyünk figyelmesek. - száll le a lóról és elindul befelé.

Nyomozás a Bábmester után

- Csak olyan dolgokat tudok megmondani, amik velem kapcsolatosak, illetve ha valakire ránézek is tudom hogy mit fog tenni. Nézd csak.. - oldalra bök a tekintetével egy részeg felé. - Feláll. Elindul a pult felé.. megbotlik és pofára esik.. feláll, majd kirohan a kocsma ajtó elé hányni. - Taglalja a férfi minden lépését egymás után és valóban, minden mondata után pár másodperce be is következik.
- Fogalmam sincs, miért tették. Halandók voltak, gondolom hatalmat és erőt akartak mindegy, hogy mi az ára. Évszázadokkal ezelőtt történt, minden feljegyzés elveszett. - megrántja a vállát, majd lassan feltápászkodik - Menjünk különben itt ér minket a másnap hajnal is.

Nyomozás a Báb mester után

Némán és figyelemmel hallgatja végig, mélyen fürkészve a szemét, majd a másikat is, amikor felfedi azt neki. A magyarázat alatt érdeklődve biccenti félre a fejét.
- Szóval előre meg tudod mondani, ha valami történik körülötted. Vagy csak azt, ami veled történne? - kérdezi.
- Előre meg tudnád mondani, hogy hányat fogok mutatni? - kérdezi mosollyal, a serbe kortyolva.
- Miért szövetkeztetek démonokkal?

Nyomozás a Bábmester után

Minden kérdés sorozata után megkapja a szemre hányást, hogy ő nem mesél magáról. Vesz egy mély levegőt, majd benyakalja a korsója tartalmát, S előre dől az asztalon, megtámaszkodva a könyökén.
- A testemet folyamatosan átjárja a mágia, hála a családom kötelêkének egy ősi démonnal. A bal szememmel folyamatosan másodpercekkel előre látok. Pontosan meg tudom mondani, mit fog csinálni az elkövetkezendő 3-10 másodpercben. A jobb szemem pedig .. - megfogja a hajzuhatagot és a füle mögé tűri. Az a szeme sokkal élénkebb, halovány rózsaszín keveredik az ezüsttel, S olyan mintha örvényként tekeregne. - Időugrás. Előre és hátra tudok ugrálni folyamatosan, amíg végkimerülésben össze nem esek. Egész hasznos képesség, de nem használhatom túl sokat. - vissza bujtatja a haját, majd hátra dől - Ennyi információ elég?

Nyomozás a Báb mester után

Halkan elneveti magát az orrbedugás ötletén.
- Amíg nem szokok rá, nem kell félned attól, hogy megsérülj. - nyugtatja meg kis mosollyal, aztán ismét ömlenek a kérdések. Halkan sóhajtva, kis mosollyal dől kicsit előre és kezdi fürkészni a másikat.
- Ismét ott tartunk, hogy ahol korábban. Telhetetlen vagy. Mindig csak többet a válaszból, de másnak nem adsz egy falatot se. - somolyog. - Az információból, persze. Nem magadból. - vigyorodik el kissé, aztán hátra dől.
Ízeket érzek, és habár gond és betegség nélkül átmegy a szervezetemen, táplálni nem táplál. Nem csillapítja az éhemet egy pillanatra sem, akkor sem, ha tele van a gyomrom. - adja meg a választ, bele kortyolva a sörbe.
- A te idővel kapcsolatos képességednek van köze ahhoz, hogy olyan gyorsan kaptál mások keze és orra után? - kérdezi fürkészve.

Nyomozás a Bábmester után

- Várj.. - már éppen figyelmeztetné, hogy csak óvatosan mivel a mágia a testét minden egyes pillanatban, folyamatosan átjárja, de addigra a vércsepp már a férfi nyelvén pihen. Tekintetét az övébe fúrja, hogy láthassa a különleges Rubint vörös iriszeket, melyekkel hosszú másodpercekig megjutalmazza őt. Ajkaira mosoly szökik, majd elhúzza tőle a kezét, S lenyalja a maradék kibuggyanó néhány cseppet, hogy már az se zavarja tovább a vámpírt.
- Szóval finom. Akkor oda kell figyelnem hogy lehetőleg ne nagyon sérüljek meg melletted. Majd dugd be az orrod ha kaszabolni viszel. - halkan felnevet s jó nagyot húz az italából. - Várjunk csak.. szóval nem tudsz berúgni az alkoholtól, csak akkor ha részeg ember vérét szivod? - szemei kikerekednek - Akkor mellettem mindig ittas lennél cimbora! És hogy állsz az emberi étellel? Érzed az ízét rendesen? Ha nagyon éhezel, képes elvenni egy kicsit az étvágyad? Meg tudod emészteni? Nem leszel tőle beteg?
Ismét zúdulnak a kérdések. Hiába, túlságosan érdekli Sedát a vámpírok féltve őrzött titkai.