A kúria és a környéke

Az elveszett ereklyék


Felvehetné ha akarná, de jelenleg tényleg nem több egy nagyra nőtt cirmos cicánál. Még dorombolni is tudna talán ha nagyon akarna, de ezt az örömöt a pökhendi ám annál szimpatikusabb férfileánynak meg nem adná.
Fenekével egy medve és elefánt keverékének a finomságával huppan fel a pultra, leverve annak dekorációját és tartalmának nagy részét, kettejük poharára és italára természetesen gondosan odafigyelve. Lábait keresztbe veti egymáson, jobbjával maga mögé támaszkodik, baljában pedig a keservesen rossz rum maradékát lötykölgeti a poharában.

- Ha már a keresztneved ilyen bonyolult, a családneved nem is érdekel. Meg sem érteném azt,feleslegesen töröd a saját nyelved és az én füleimet is vele. -ám farkincája másról árulkodik. Az kíváncsian illegeti magát ide-oda a pult alatt, ám az is lehet hogy valójában csak keres valamit.

Tekintetét nem kerüli el az az ártatlan csepp, mely hívogatóan csordul végig a másik állán, figyelmét lecsalogatva annak mellkasára és pár arasznyival lejjebb is. Nem titok, a kúria kövére érkezte már fele annyira sem érdekli, addigra a smaragd szemek újra a másikét vizslatják. Szavaira csak pajkos mosoly ül ajkai szélére, elmerengve a himbálódzó csillár gyönyörű fényjátékában, mely a plafonon táncol.

- Ellenben velem, téged nem ejtettek fejre kölyök korodban. Többet tudsz és sejtesz, mint amennyi elsőre látszik drága barátom. A halszag, vagy a modor árulta el kilétem? Holott nem titok, hogy valóban a tengerek vizeit szelem.

Farkincája megunja a kutakodást odalent, és a rumos üveg irányába settenkedik. A bojt ketté válik, mintha csak lábai volnának kacéran galoppozik a rumos üveg irányába, majd nagy ugrást követően ragadja meg annak a nyakát és emeli kettejük közé. Az oroszlán csak hívogatóan emelgeti meg a szemöldökét jelezvén: “Még egy kört?” Ha a másik beleegyezik, újra megtelnek a poharak azzal a förtelemmel.

- Hogy mi elől? -Izgatottan hajol előre, két kezével lábai között megtámasztva a pultot.- A halál elől, kedvesem! Nincs nekem időm holmi mókára és felesleges időszórásra. Keresek valamit, jobban inkább valamiket. Hallottál már a kalózok elveszett kincseiről? -Pattan le a pultról hogy körbejárja újdonsült beszélgetőtársát, majd annak háta mögé settenkedve futtassa végig ujjait a vállán, kacérkodva.

- Több nagy, neves kalóz is járta Anwarion tengereit rengeteg kincset és ereklyét felhalmozva. Sokan úgy tartják, mindez csak babona, szóbeszéd.. De én tudom, hogy igaz! -Kaccant fel jókedvűen.- És hol máshol lehetne ilyen kincsre lelni, mint az elátkozott kúria környékén, melytől nem messze pont egy kikötő is pihen?

A kiképzés

Nem akartam elfáradni idő előtt! Válaszolja nemes egyszerűséggel, majd a perecre néz. Nem is volt éhes, de a feltétel hallatán mégis megkívánja a perecet, sokkal jobban, mint gondolná. Szóval nem kapok perecet. Állapítja meg grimaszolva halkabban ahogy tápászkodik fel, inkább csak magának, de Caly könnyen hallhatja megjegyzését. Engedelmeskedik az utasításoknak, de mire a lány a végére ér, már valóban annyira koncentrál és másra figyel, hogy nem rogyasztja térdeit. Láthatóan elszántan fogadja a lány támadását, és az első csapást fel is fogja kardjával anélkül, hogy igazán megtántorodna. Hiába próbálja viszont tartani a lépést Calyval, a hátára érkező ütéshez késve érkezik, úgyhogy felszisszen a fájdalomtól, ahogy rásóznak. Még épp időben rántja el kezét, hogy a következő csapás ne azt érje, és vissza akarna támadni, de a következő vágás kiüti a kardot a kezéből, amit nem megfelelően fog. Felmordul, és feszülten Caly-ra figyelve hátrálni kezd a kard felé, miközben hangosan felidézi, amiket a lány mondott. Kiegyensúlyozott és laza testtartás, figyelek, hogy egyenletesen oszlassam el a súlyom. Koncentrál közben, hogy ki tudjon térni, ha Caly fegyvertelenül támadna neki, és minél hamarabb felkapná a kardot. A domináns lábam van előrébb, térd rogyaszt, hát egyenes. Ahogy ismétli a leckéket, láthatja Caly, hogy javít is a testtartásán. A kardot erősen tartom, de nem túl szorosan Ennek ellenére mégis úgy szorítja, mintha az élete múlna rajta, nehogy megint kiverjék a kezéből. A pontosságra és a sebességre összpontosítok, amikor támadok, a létfontosságú területeket célzom. Tekintete végigsiklik a lányon, ahogy felméri, hova is támadjon. Figyelek az ellenfél állására, fogására és testére, hogy lássam mi... Teljesen egyérteműen láthatta Caly, hogy a mondat közepén készül lesújtani, combjára próbálna csapni oldalról.

A kiképzés

Jó fertályóra múlca jelenik meg, friss, gőzölgő pereccel kezeiben, olyan természetesen ráérősen, mintha nem reá várt volna a Hóhajú egészen ezidáig. Félig teli szájjal bök fejével a bábura és a karda.
- Miért álltál meg? - Ezzel elárulja, hogy valójában igenis leskelődött, noha azt nem lehet megtippelni, mennyi időt.
- Ah-ah! Ne is nézd ezt a perecet, majd megkapod, ha el tudsz találni a karddal. Rajtad áll, Hóhajú, hogy kihűl-e a részed! - Azzal a bála tetejére helyezi a papírosba csomagolt pékárut, az övét természetesen befalja, meg is küzd a nagy falattal szájában, de nem adja fel. Még rágcsál, amikor ő is felveszi a másik kardot, borostyánszín szemeit élesen tartja a félelfen.
- Vedd fel az alapállást, ahogy mutattam. Térdet rogyassz, ne feszítsd az izmaid, készenlétben kell lenned, legyél éber, a támadás nem csak abból az irányból érkezhet, mint amit várnál. - Adja ki az utasításokat, bár kissé grimaszol, amikor a fiú alapállása nem tökéletes, de egy vállrántással annyiban hagyja. Ha nem engedelmeskedik, majd saját bőrén tapasztalja, miért fontos a térdek rogyasztása. Nekiugrik, gyors, mint a szélvész, apró lábaival szinte táncot jár a harcmezőn, alig lehet követni mozgásában. Először a félelf kardját találja el, de abban nincs köszönet, ha Xanrith nem áll biztos lábakon, akár el is lökheti a mozdulat. Majd megkerüli, hátára vág egy nagyot, már ha társa nem hárít. Folytatja a sorozást, kezére vág, majd újra rá a kardra.
- Mit tanítottam neked az elmúlt héten?! Halljam a te szádból! Mikre kell odafigyelni, amit te most nem teszel? Összpontosíts Hóhajú, ha nem figyelsz, csontod töröm!

A kiképzés

Egyszerre tette lelkessé és izgatottá, amikor Calainys elfogadta, hogy segít neki megtanulni megvédeni saját magát. Kissé tart tőle, hogy mit fog szólni a lány, amikor meglátja, hogy jelenleg mit tud ezen a téren, de reméli, hogy nem fogja azonnal elküldeni. Azóta többször is eljárt a gyakorlótérre, ahol először találkoztak Caly-val, hogy a fakarddal hadonászva legalább valamelyest próbáljon felkészülni. Jelenleg is éppen ott gyakorol, ahogy vár Caly-ra, hogy megérkezzen a megbeszélt időpontra. Lehelete sűrű párafelhők formájában száll, ahogy lihegve csapkodja a gyakorlóbábut, de technikája nagyjából olyan, ahogy egy kisgyerek képzeli el, hogy hogyan is kell kardozni. A hideg ellenére annál kitartóbb, és nem adja fel egykönnyen, habár közelébe sem ér annak, amilyen pusztítást Caly körül látott a gyakorlótéren, amikor találkozott vele. Néha megáll, hogy körülnézzen, nem érkezett-e meg Caly vagy nem figyeli-e valahonnan, mert valahogy el tudja képzelni róla, hogy először csak leskelődjön. Próbálja nem kifárasztani magát addigra, amíg megérkezik a lány, de karjai még gyengék, így egy idő után, ha nem érkezik Caly, akkor hátát egy szénabálának támasztva leül, és a kardot egyik térdén egyensúlyozva pihen.

Az elveszett ereklyék

Szívbajosnak nem vélt mutatkozni, türelmesen végig várta a kutakodási időt, kezét továbbra is barátian tartva. Majd úgy rázta meg annak karmos tagját mintha csak az első ígérkező üzletét kötötte volna meg.
-Bastian! -Ismételte a férfi után, hogy új ajtót nyithasson az emlékezésnek
A nedves tenyeret bár magabiztosan fogadta, de a beszélgetés folytatásával szép lassan le-le törölgette azért azt.

Nőiesebb ital.. vegyes érdeklődése az italok iránt nem akadályozta volna abban sem hogy saját maga kérjen ki valami enyhébb de ízesebb nedűt, de itt egyébként sem az ivási szokásaira voltak kíváncsiak.
Nem volt szokása felvenni effajta szurkálódást, de ahhoz még túl fiatal volt az éjszaka hogy azt ne hagyja el szó nélkül. Így csak elfogadta az invitálást egy fürkésző mosollyal kísérvén, és még mielőtt megöntözte volna vele hangszálait, látványosan a férfi fején kikandikáló pamacsokra szegeződött tekintete.
Onnan a "borz" italára, majd saját sötét körmeire melyek a csöpp üveg felületén kopogtattak.
-Úgy tudtam az öl-cirmos csak a tejet kedveli, de olybá' tűnik hogy nem csak az anwarioni utcák idegenek még számomra, de annak kóbor macskái is.

A gyűszű a pulton koppanva hangoztatta annak kongó ürességét.
-Egzotikus, nem de bár? -Tett végül megjegyzést a korábban elhangzottakra, saját neve kapcsán. - De igazán talán a család nevem kiált figyelemért, ha engem kérdezel.
Afféle meleg tekintettel taglalta mind a korábbit, de tartásában még is valamiféle büszkeség honolt.

Ebből a "Bastianból" szüntelenül áradt a tenger és az alkohol gyötrelmes páros tánca Äräty orra körül, ezért úgy találta jobbnak, ha nem esik magyarázkodásba.
-Borz? Borsra gondoltam!
Majd az új körnél már pohara is összekoccant a másikéval.
A rum két irányba fröccsent, ami úgy csúszott alább Äräty mellényéről mint a kint felolvadó jégcsapok, majd a varrás végeztével lecsöppent a Kúria köveire.

Fejét oldalra döntötte, öklével kitámasztva azt a pultra nehezedve, így elhallgatva a harsogó nevetést.
Úgy döntött még egyszer végig futtatja a szemeit a hajban megbújó szőrmén keresztül az ékszerek keresztezésén, egészen a farok szerű, hasonlóan bundás tag ívén ami mint egy megcsonkított perzsa macska szégyene... talán mégsem.
Hisz' nem rejtegeti.
-Nem tagadom, régen vettem részt efféle "rendezvényeken" - körzött csuklójával idézőjelesen - nem tudhatom miben másulhattak meg, de ha az emlékeim nem csalnak ilyen mint a.. jelmezes bál.. mindig is magába foglalt legalább egy törött szívet vagy lábat!

-Köszönöm barátom, de így nem marad mellettem nő szárazon, és ki vagyok én hogy a női örömök ellen lépjek fel? -Tárta kijjebb karjait egy pökhendi félmosollyal, azzal utasítva el a törülközőt.
-Vagy egy történelmi történet feltárása ellen! És ahonnan a sós tenger illata száll, mindig akad regélni való, és barátom ezt az illatot nehéz nem felismerni!
Így hát a holtakért se tartsd magadban, honnan ez a nagy sietség!
Vagy ki elől..? -Csámcsogott a még el nem hangzó történeten szemtelenül tolakodóan.

Az elveszett ereklyék


A férfi kacaja egy részben zene füleinek, másrészben csak egy újabb trigger pont, amit nehezen tud lenyelni a bestia. Szív egyet orrán, miközben még azóta is odalent matat az újabb kincsek - mint az öreg rum - reményében. Amíg azt meg nem találja olyan, mintha a füleit eldugította volna a porcicák tömkelege. Sem kérdés, sem válasz nem hatol keresztül rajtuk, őrt állnak a puha pamacsok alatt.
Bő két percre még szüksége van mielőtt újra sikerrel jár, addig a kellemetlen csend ül meg kettejük között még akkor is, mikor a férfi már bemutatkozott és kezét nyújtva várja a kincsvadász válaszát, ami kimerül egy flaska ork pálinkában ami a pult tetején hangosan koppan. A férfi arcán olyan sunyi büszkeség ül meg, mintha legalább Pandora szelencéjét találta volna meg.

- Ez jó lesz, vagy keressek inkább valami.. -méri végig tetőtől talpig.- Nőiesebbet? -enged el egy sunyi vigyort, majd elfordulva kap le egy-egy poharat. Magának korsót, amaznak gyűszűt. Olyan otthonosan mozog, mintha évek óta a rozoga épület lakója lenne, holott ez talán a harmadik alkalom hogy ide eszi a fene.

- Ar.. Ér.. Er.. Ár.. Jó kis nyelvtörős neved van, a szüleid biztos haragudtak rád. - Egyszerű paraszt gyerekek nem szoktak ilyen nemesi nevekhez, ki se tudja ejteni azt.
Remek pultos révén foggal bontja az italokat, majd köpi félre a parafa dugót valahová a földre, majd holnap valaki össze sepregeti akinek nem akad jobb dolga.

- A nevem Bastian, örvendek. - Teszi félre egy pillanatra az üvegeket, majd szemérmetlenül köp a tenyerébe - ahogy azt a jó tengeriek szokták -, aztán összecsapja azt Ärätyével.
Az üveg alját megtartva először a gyűszű méretű pohárba tölt az ork pálinkából a férfinak, majd a rumból a korsót engedi csordulásig.

- Néztek engem már mindennek, de borznak még soha. Honnan jött ez az egyedi elképzelés? -vigyorint, majd elé löki a poharat. Sajátját megemelve koccintásra tartja, s ha a két pohárka szája összeért, rögtön bele is kortyol. Úgy issza, mintha víz volna. Szeme meg sem rebben, arca sem fintul csak akkor, amikor elemeli ajkai elől korsóját. Ez az egyik legrosszabb rum, amelyet valaha ihatott de hangot nem ad neki. Nem panaszkodik, ha már ingyen van.

- Utcai verekedés? Randevú? -kerekednek el a zöld mandula szemek, majd olyan hangos nevetés tör fel az ajkai közül, ami még a holtakat is felrázza. Gavriel csak kikukkant az egyik kép mögül hogy rosszallóan megcsóválja a fejét.- Már jókedvében, vagy rossz kedvében sem ihat az ember? Kell lennie mögöttes indoknak is? -sandít rá a fejét rosszallóan megcsóválva.- Miért nézel ki ilyen.. vizesen? Feltalálták már a törülközőt, hozzak egyet? Biztos találok valahol.. -utal a vizesnek tűnő hajra, meg az olykor ide-oda lebbenő ruhakölteményre.