A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Érzékeli, hogy nem csak úgy, hanem képességét használva vezeti a lovát, mert már előre olyan helyeken vágtatnak át, amiről nem gondolná, hogy tudnak, hacsak nem látja valaki előre a másik helyzetét. Egy sikátorba érve megállnak leszállnak a lóról, miközben hallgatja Seda magyarázatát, amiben van ráció. Az fel sem merül, hogy ne a nő legyen sebesült, biztonságosabb mindenki számára. Figyeli, hogyan készül fel a nő a szúrásokra, de a vigyor nem rejti el előle az aggodalmasan verdeső szívét. Mint egy csapdába esett madár. Elő húzza a tőrt, egészen közel lép hozzá, tarkójára fog, míg a falhoz szorítja testével, akárha két szerető volna, így takarva mások elől a szándékot, hogy a köpenye rejtekében épp megszúrni fogja a másikat.
- Nyugodj meg. Tudom mit csinálok. - dörmögi a bőrére az arcán, aztán rá pillant kicsit sem bizalom gerjesztő, vörös-fekete szemeivel. Ujja a tőr hegyére simul, Seda hasahoz ér, tekintete kicsit semmibe révedő lesz, ahogy az érintésre koncentrált. A lüktető, szaftos, édes ereket érzi az ujja alatt. Minél több van egy csomóban, az jelzi valaminek a helyét. Máj, például. Kicsit lejjebb csúszik az ujja, és aztán oldalra, megtalálva a tökéletes helyet nem vár: a nő úgy is tudja, mikor szúr, nem tudja váratlanul csinálni. Rövid és gyors a szúrás, épp olyan mély, amennyire feltétlenül szükséges. Mély levegőt vesz az orrán át, az illat kicsit bódítja, de észnél marad, keres egy másik pontot ugyan így, és ugyan úgy szúr. Az sem baj, ha Seda belé kapaszkodik, szilárdan tartja őt. Amikor úgy érzi, elég, elengedi a nőt. Habár legszívesebben lenyalná, inkább letörli a tőrt a köpenyébe, amelyet le is vesz, és Seda sebeire szorítja. Elteszi a fegyvert, ölbe kapja a nőt és megindul vele a gyógyítók felé. Mire a napra ér, szemei ismét felveszik a szokásos színüket.

Nyomozás a Bábmester után

A lóval vágtázva indul, gyorsan és egész pontosan kerülgetve a főutcán hömpölygő tömeget, így nem is kell nekik sok idő hogy a toronyból a gyógyítók közelébe érjenek. A férfi hangjától és érintésétől néha végigfut rajta a kellemes libabőr, melyet igyekszik vérprofi létére véka alá rejteni. Amikor odaérnek, ott rögtön az első sikátorba befordul és lepattan a lóról.
- A nap huszonnégy órájában bűzölgök az alkoholtól. Ha csak kiütsz, nyilván azt mondják részeg vagyok és elzavarnak haza. Az apró sebekkel pedig csak egy bábához küldenek majd.. - egy könnyed mozdulattal letépi ruhájának ujját, összehajtogatja párszor, majd az ajkai közé veszi, s erősen ráharap.
- Fogd meg azt a tőrt és forgasd meg bennem párszor, több helyen, különben nem vesznek komolyan. Amíg velem foglalkoznak, addig te körbe tudsz szaglászni.. És hidd el, majdnem az összes velem fog foglalkozni. Gyerünk, ess neki.
Elszánt vigyor ül ki az ajkaira, holott mélyen legbelül ha nem is retteg, de fél hogy olyan komoly sérülést okoz neki a férfi, melyet még azok sem tudnak rendbe hozni. Ilyenkor hátrány az áldás.

Nyomozás a Báb mester után

Felkelve figyeli, ahogy Seda meghúz egy flaskát, segít neki felkelni a földről. Az elhatározás egyszerre kelt benne aggodalmat és izgalmat. Jól fog esni borsot törni a mágusok orra alá.
- Legyen így. - bólint kis vigyorral, aztán amikor a nő mellé léptet, gond nélkül ugrik fel mögé a segítségével és ezúttal ő az, aki átkarolja a másik derekát, a nyakából áradó aromát pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni.
- Biztosan ne csak kiüsselek? Azt akarod, hogy szúrjak? - kérdezi a füle mellett dörmögve, míg elindulnak a tömeget lassan kerülgetve, fejére újra visszahúzza a csuklyát.

Nyomozás a Bábmester után

- Méghogy értéktelen? Na idefigyelj te mágia szipuzó luvnya.. - emeli fel a mutató ujját és már lépne is az öreglány felé, ám a harag és büszkeség olyannyira elhomályosítja az elméjét, hogy ugyan látja az ajtó csapódását előre, valahogy mégsem vesz róla tudomást. A tömör tölgyfát telibe csókolja, majd a hatalmas lendület őt is leviszi a lépcsőn Marcussal együtt. Néha felnyög, ahogy vékony testén a melák súlyát megérzi, s végül egy nagy koppanással érnek földet egymás mellett. Ő is felpillant a toronyra, majd egy sunyi ám annál gonoszabb vigyor ül az ajkaira.
- Nem kell. - féltve őrzött bronz rumos flaskáját kihúzza a kabátja alól, s még úgy fekvő helyzetében jól meghúzza- Intézzük el a gyógyítókat, ha lement a nap pedig visszajövünk ide. Valamit tud a banya, és őriz is. Nem véletlenül nem enged be ide minket. - megragadja a vámpír kezét és felhúzza magát rajta. Ugyan a ruhától nem látszik, de az esés miatt szinte azonnal tele lett makulátlan bőre kék-zöld foltokkal. - Menjünk.
Arca olyan elszánt, mint még soha. Felpattan a lóra, ám kivételesen most ő ül a "vezető ülésen". Odabattyog Marcus mellé, majd nyújtja a kezét hogy felsegítse őt is.

Nyomozás a Báb mester után

//Hát... Ez nem sikerült. :D//
Úgy tűnik, hogy a városnál is öregebb de láthatóan legalább annyira szottyos mágusnő figyelmét nem kerüli el Seda elrejtőzése. A tekercsre rá pillant, felvonja az orrát, legalább is mintha valami sertést vágott volna hozzá a neve helyett.
- Ismerem ezt a nevet! Kérdezzék őket a démonukról, ha nagyon meg vannak szorulva. Mi itt nem foglalkozunk jött-mentek ostoba histórikus kitalációival! Hordják el magukat az értéktelen tekercsükkel együtt! - mondja panaszos hangvétellel, és mielőtt Marcus egy szót is szólna, a némber egy intéssel kitárja az ajtót mögöttük, majd egy hatalmas szélroham ki is penderíti őket, le a lépcsőn. Ezután az ajtó nagy hévvel becsapódik.
- Az ördögbe! Nagyképű, goblinfejű, kígyó nyelvű, szottyadt banya! - tápászkodik fel Marcus, és ha kell, felsegíti Sedat, aki ha nem tért ki időben, magán érezhette a férfi súlyát, ahogy végig gurult rajta a lökés miatt. A kezét napellenzőnek használva, fintorogva néz a toronyra.
- Azt hiszem más miatt is szeretjük a vérüket venni. - morogja zabosan.
- Vissza a kocsmába, mielőtt még a szentélybe térnénk? - kérdezi leporolva magát.

Nyomozás a Bábmester után

//Csak aludni kellett, már is szerencsésebbek azok a varázsujjak!:D//
A varázslónő ironikus kérdésére olyan őszintén és hevesen bólogat, hogy majd' leesik a feje a nyakáról, ám amikor felismeri őt, akkor csak lesüti a fejét és a vámpír mögé bújik hogy lehetőleg a legkevésbé maradjon feltűnő. Így utólag, nem volt olyan hú de jó ötlet az a vérdíj átverés, a legnagyobb városban elég nehézkesen tud közlekedni.
- Mit képzelnek? Először át akarnak verni, most meg le akarnak fizetni?! Azt hiszik, ez a mágusok tornyában így megy?!
Seda kinyújtja a varázstekercset a vámpír mögül. Bár maga a papiruszban semmi különleges nincs, halovány sárga tekercs, mely bronz színű madzaggal van megkötve. A madzag tetején fehér pecsét, a Fayeth család címere díszeleg.
- Az északi Fayeth család egyik idéző mágiáját odaadom, cserébe egy kevés információért.. Mit szól?

//Te jössz a dobással, hogy elfogadja-e az alkut! :D Ha nem, akkor ránk csukja az ajtót gondolom :) //