A kúria és a környéke

A kiképzés

Igen, én is úgy gondoltam, hogy először örülök, ha megtanulom az alapokat, azután ráérek arra rájönni, hogy milyenfajta fegyver illik hozzám. Mindenesetre megköszönöm, ha tudsz ebben segíteni! Villant egy mosolyt Caly-ra. Talán az már most is feltűnhet, hogy hiába lelkes és szívesen tanul bármilyen fegyverrel, nem a kard lesz a kedvence. Esetlennek érzi, ami még azért jócskán betudható gyakorlatlanságának, de ő is várja, hogy a tőrt is kipróbálják. Őt is jobban foglalkoztatja az a fegyver, és titkon azt reméli, hogy jobban rá is érez, mint a kardra.
A küzdelemre némán koncentrál - már a lihegésen kívül némán -, egyelőre fel nem veheti Caly-val a versenyt erőnlétben és kitartásban, azt hazudja magának, hogy a lánynak biztos a vámpír vér is segít, hogy egy fokkal jobban érezze magát. Teljesen felvillanyozza, amikor eltalálja Caly-t, nem érdekli, hogy semmilyen reakciót nem váltott ki belőle, és az sem zavarja, ahogy utána megroggyan a térde a rúgástól, majd végül a földre is kerül.
Háhh, hozzád értem! Vigyorog a földön fekve elégedetten, egyelőre nem úgy tűnik, hogy fel akarna tápászkodni, hiába jéghideg a föld. Tartozol egy pereccel!
Végül néhány nyögés kíséretében feltornázza magát ülőhelyzetbe, felveszi kardját, majd már úgy áll fel, hogy rögtön alapállást vesz fel.
Újra, újra! Kéri elszánt tekintettel, hogy aztán kifulladásig edzzen Caly-val inkább kevesebb, mint több sikerrel, hogy még egyszer el tudja őt találni.

A kiképzés

Jobb erőnléten. Hmmm...igazad van! - Most, hogy jobban belegondol...az ő kiképzése sem csak a harcból állt. A harci technikákat, mozdulatokat, taktikákat is meg kell tanulni, azonban a testen is dolgozni kell, hogy bírja a gyűrödést. Már van is egy pár ötlet a tarsolyában, hogyan is tegye az edzéseket még hatékonyabbá. Hallgatja a fiú gondolatmenetét, elismerően biccent.
- Nem is vagy olyan reménytelen eset, Hóhajú! - Kaccant aprót. - Arra is gondoltál, kivel kovácsoltatnád meg a kardot? Na meg, hogy miből... na és nem mindegyik kard jó neked, ki kell tapasztalnod, melyikkel tudsz a leghatékonyabban harcolni. Egyenes vagy ívelt pengével, hosszúval, röviddel, nehézzel, könnyebbel, nagy markolattal vagy kicsivel... - Nagy levegőt vesz, miután ezeket ledarálta. - De majd ebben is segítek. Talán nem is karddal kellene megtanulnod, hanem tőrrel. Szerintem az jobban passzol hozzád. - Méregeti, mintha legalábbis valami hús lenne a piacon.
A kardsuhintás elől kitér, újra mozdul, észrevette a fiú gyors mozdulatát is, magában ad neki egy piros pontot, amiért csak a fülét sikerült eltalálnia.
Felkészül újra a kardsuhintásra, rá is pillant a pengére, azonban ezzel teret ad annak a meglepetésütésnek, amire nem számít. Sikerül eltalálnia a bordáit, ám egy nyikkanás nem sok, annyi sem hagyja el Caly ajkait. Azonban gyorsan kapcsol és az immáron földön heverő kardról, borostyánszín szemeit a fiúra emeli, megpróbál bal térdhajlatába rúgni, ezáltal saját elárni, hogy saját lába mondja fel a szolgálatot, aminek segítségével könnyeden ki tudja azt rúgni alóla.

A kiképzés

Azzal a pereccel? Néz a lányra félmosollyal, szemöldökét felhúzva, félig kételkedik benne, de félig el is tudja képzelni, hogy igazat mond. Közben mozgolódik, hogy izmai ne merevedjenek meg, a kardot egyik kezéből a másikba dobja, helyben ugrál kicsit.
A "puhányságomon" Emeli ki a szót. valószínűleg az is fog segíteni, ha jobb erőnlétem lesz az edzésektől. Értem, mire gondolsz, de az sem segít, hogy egyelőre nagyon könnyen le tudsz fegyverezni, anélkül, hogy egyáltalán fel tudnám fogni. Magabiztosabban fogok tudni hozzáállni a küzdelemhez, ha... Itt hagy egy kis szünetet.
Ha már nem fogok félni tőle.. tőled. És ami azt illeti, te is jól tudod, hogy mire vagyok képes, és nincs szükségem porra a szembe, de - talán érthető okból - ezt ellened nem fogom alkalmazni. Ha ezt puhányságnak tartod, akkor se fogom kiégetni a szemed. Még ha közbe is akarna szólni Caly, felemeli a kezét, és folytatja.
Ez nem azt jelenti, hogy nincs igazad, és gondolkoztam ezen. Az a baj, hogy meg kell érintenem a gömbjeimet, ahhoz, hogy használni tudjam őket, amivel időt veszítek, viszont nyerek egy esélyt a halálra egy valódi ellenséggel szemben. Az jutott eszembe, hogy csináltatok egy kardot vagy tőrt egy üreges markolattal, amibe belepattinthatom a gömbjeimet, így harc közben is bármikor fel tudnám használni. Ha esetleg elveszíteném a fegyvert, továbbra is ott vannak a gömbjeim az övemen. Kíváncsian várja a lány reakcióját, hogy mit gondol erről, mert ő valahol leleményesnek, de egyben csalásnak is érzi. Nem mintha egy élet-halál helyzetben ez túlzottan számítana, de mégis. Amint Caly leugrik a báláról, máris veszélyként tekint rá és felveszi az alapállást, már számít rá, hogy a lány váratlanul támadna. Az utasításra vesz egy mély levegőt, és felkészül az újabb összecsapásra.
Irányítom a távolságot köztem és az ellenfelem között. Olyan távolságban maradok, ahonnan hatékonyan támadhatok vagy véde... Ahogy Caly lecsap, ezúttal inkább védekezni és kitérni próbál, kardjával próbálja távol tartani magától. Ha van egy pillanatnyi szünet a támadások között, folytatja mantráját.
Keresem a réseket, és próbálom kihasználni ő... Ezúttal annyi ideje sincs, hogy végigmondja a mondatot, alig tudja elkerülni az orrára szánt ütést, de elfordul, így azt a fülére kapja. Egy kontrollált kardsuhintással próbálja a lányt távolabbra kényszeríteni, és megfogja fájó fülét. Amikor azonban Caly újra közelebb kerülne hozzá, hirtelen ötlete támad. Meglendíti a kardot, de elengedi a fegyvert, és ököllel próbálna a lány bordái közé ütni. A sikertől függetlenül fegyvertelen marad, így ha nem lepte meg túlzottan Caly-t, akkor valószínűleg másodperceken belül a földön találja magát, egészen biztosan szétverve, de a sikeres ütéstől függően vigyorogva vagy csak nyöszörögve.

A kiképzés

Mit sem törődik a félelf bosszankodásával, egészen nyugalomban lógatja lábait a bála tetejéről, némi gúnyos mosolyt is megereszt felé, ahogyan az ő perecét harapja. Teli szájjal, egyik kezével háta mögött támaszkodik, a pékáruval Xan felé bök.
- Hmm..mondok neked valamit, vedd úgy, mint...elsőszámú szabályt. Harc közben soha...soha ne lankadjon a figyelmed. Ha alá is becsülöd az ellenfeled, azt tedd úgy, hogy legyél felkészülve mindenre. Például...egy perec is lehet fegyver. Jelenleg három módot biztosan tudok, hogyan olthatnám ki vele a mimóza életed. - Jegyzi meg rezzenéstelen arccal, de aztán somolyogva folytatja.
- Nagyon sok küzdelem, már ha értelmes lény ellen harcolsz, azon bukik el, hogy az ellenség nem féli az erődet, alábecsül téged. Ezt...remekül ki tudod használni, Xan. - Lassan majszolja a perecet, hagy időt neki kifújni magát. Egészen könyörületes kedvében van ma reggel, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy a félelf még tud járni és csak egy helyről vérzik.
- Ne legyél puhány. Ez egy fontos szabály, ha rólad van szó. Amikor küzdesz, ragadj meg minden lehetőséget, hogy az ellenfeled harcképtelenné tedd. Mehet...hmm...por a szembe például! Ha kiütik a fegyvered a kezedből, hezitálás nélkül ragadj meg valami mást, mert a te állóképességeddel és lomha mozgásoddal nem fogsz tudni életben maradni egy fegyveressel szemben. - Nem kíméli, de nem is szándéka. Könnyed mozdulattal ugrik le a báláról, puhán érkezik, mint a macskák, ruganyosak léptei, éber pillantása elárulja; most is bármelyik pillanatban képes volna támadni. Ő nem veszi fel a kardot ezúttal, a Cselédszállás udvarának egyik megkopott oszloptámasztójaként állítja a földre.
- Mondd el, mi a három legfontosabb dolog, ha harcolsz! -Utasítja, ám közben nem hagyja lábat lógatni. Nekiugrik, gyors, mint a hangtalan villámok, száraz, eső nélküli mennydörgések, melyek egyik pillanatból csapnak le, s másikban már el is tűnnek, nem hagyva maguk után mást, csak ripityára tört, fekete csontokat, égett szagú, füstölgő bőrt és halált. No, Caly nem ennyire drámai, de azért igyekszik újra közel kerülni hozzá, hogy ezúttal orrát törje be könyökével, figyel a kardra, kitér, elhajol, gyorsan és tapasztaltan mozdul, a kiszámíthatóság nem válik előnyévé a fiúnak, valami olyasmit kell bevetnie, amire a leány biztosan nem számít, különben hamarosan újra a földön találhatja magát, szétverve és sikerélmény nélkül.

A kiképzés

Csak egy pillanatig reménykedett benne, hogy meglepheti a lányt a hirtelen mozdulat, de legbelül tudta, hogy egyelőre esélye sincs. Csak a kard görcsös markolásának köszönheti, hogy ezúttal nem esik ki a kezéből a kard, amikor rácsapnak kezére, bár fájdalmasan felszisszen. Ám nem tart sokáig a sikerélmény, ugyanis érkezik egy markolatgomb az állába, amitől egy pillanatra csillagokat lát. Nem nehéz így elernyedő kezéből kirúgni a kardot, ami ezúttal messzebbre repül. Mielőtt össze tudná magát szedni, már érkeznek is a következő csapások, és hiába próbálna bármit is reagálni, már csak arra eszmél, hogy térdre kényszerült. Próbál levegőt kapni a pillanatnyi szünetben, és valamiféle védekező pózt felvenni, de mire eljutna a cselekvésig, Caly már átlendült rajta és satuba fogja fejét. Életösztön azért még van benne, így azonnal a szorító karokhoz nyúl, és minden erejével próbálja szétfeszíteni azokat, így legalább ennél a pontnál érezhet a lány némi ellenállást Xan részéről, és kialakulhat köztük némi dulakodás. Amikor végül elengedik a fejét, ő zihálva egyik kezével a nyakát fogja, másikkal pedig térdén támaszkodik. Továbbra is térden marad, onnan figyeli Caly mutatványát.
Te is tudod, hogy erre nem sok esély volt! Rekedtes hangja ingerült, legalább annyira dühös magára, mint arra, hogy a lány a legkevésbé sem tűnik fáradtnak. De kitartó, és engedelmesen feláll, hogy átmozgassa kissé tagjait, majd kardja után megy és felveszi.
Óó, de várom, hogy rásózzak végre valamidre! Hangzik el a mondat, ami akár kétértelmű is lehetne, majd kifújja a levegőt, és újra felveszi az alapállást. Szorítása a kardján enyhül, és ez a kezdeti póz már-már tökéletes, de amint elkezd mozogni, nem tudja ezt teljesen fenntartani. Óvatosan körözne Caly körül, ezúttal nem akar támadni, a célja inkább az, hogy a lány mozgását figyelje, és ki tudja védeni, amikor támad.

A kiképzés

Megpörgeti kezében a fakardot, suhint vele, de hagyja hátrálni a fiút, közben szemeibe tekint, de éberen figyeli minden lépését és rezdülését. Tudja, mire készül, előre tudja, mit fog lépni és hogyan fog támadni, mert kiszámítható. Nem sújt le, mert tudja, hogy még nem áll készen és még nem akarja harcképtelenné tenni. Élesen figyel minden egyes szavára, aprót bólint csupán, már látja is, hogy a félelf teste követi szavainak nyomát. Szép...tud ő, ha akar. Kissé oldalra dönti a fejét, amikor látja a szorítástól kard markolatára fehéredett ujjakat, de kivár. Amikor a fiú elrugaszkodik, szinte előbb hallja a kavicsok összeütődését Xan lábai alatt, minthogy az felé mozdulna. Gyorsan és határozottan üt arra a kezére, amiben a fakardot tartja. Közel engedi magához, veszélyesen közel, de csak azért, hogy a következő pillanatban egyszerűen a markolatgombbal jó erősen állba verje. Ha ez sikerül, a fájdalmas pillanatot felhasználja, hogy kirúgja a fakardot a kezéből, ha az még nem esett ki onnét magától. Ráütne a lábakra, majd ki is rúgná őket, de közben aprót lökne a vállán, hogy amaz a térdeire érkezzen. Egy lépéssel terem előtte, a fiú valószínűleg sebeit nyaldossa és kimerülten liheg, a lányon, ezzel szemben semmi jele nem mutatkozik fáradságnak vagy fájdalomnak. Egy pillanattal később már nekifut, hogy vállán lendüljön át, két lábra érkezve pedig hátulról fog rá Xan nyakára és tarkójára, két könyöke között szorítja őket össze, egy mozdulattal kitörhetné a nyakát.
- A valódi ellenség nem fog hezitálni. - Még csak nem is zihál, hangja meg sem remeg. Egy ideig szorítja még Xan fejét, de aztán elengedi, egy ugrással fent terem a bála tetején és jóízűen a fiú perecébe harap.
- Ez most lehetne a tiéd is. - Jegyzi meg félig teli szájjal, ahogy a pékárun nyammog.
- De szerencséd, nem hűlt ki annyira. Na! Kardot fel, újabb kör!