A kúria és a környéke

A gonosz markában

A megbeszélt időpontban maga is megjelenik a teremben. Könnyed barackszínű ruhája passzentosan kontúrozza világos bőrét, haját gondosan feltűzte kontyba és ezúttal semmilyen fegyver nem látszik nála. Helyét elfoglalja az egyik széken és biztatólag biccent Isenaarnak, szavak nélküli támogatást ad a kezdetekhez és természetesen a körülötte megjelenő és helyet foglaló embereknek is biccent. Aurorának kifejezetten baráti mosolyt küld, de valahol zavarja, hogy tudja, szinte kényszerből jött el a nő, mégpedig miatta. Ő rángatta bele ebbe az egészbe akarata ellenére, hiszen raja keresztül fogta meg őt a Lord. Tölt magának egy kupa bort, ha már minden olyan fegyelmesen elő lett készítve és bekap pár apróbb süteményt is mellé. A szónoklat elkezdődik hát és minden szinte ismerősen cseng a fülében, alig akad valami, amit nem tud, ami mégis újdonság számára azon látványosan nem döbben meg. A pillantás mit felé lövell a férfi a történetének elején találkozik az övével, s bár tudja az övéi… az ő ősei is ebben reszt vettek, az ő sorsa is megpecsételődött már akkoron, abban a pillanatban a tudta nélkül annyira messzinek tűnik számára amennyire lehetséges. Olyanok tetteiért kellene szenvednie hamarosan, ha nem járnak sikerrel, amihez neki, személy szerint nincsen köze. Csak a vére. A vére hozta ezúttal rá a bajt. Ízlelgeti a szavakat borral kísérve és a törpe után ő szólal fel.

Ha jól vettem ki, akkor az úton az estéink rázósabbak lesznek a Téged kereső teremtmények miatt és a nappalaink sem lesznek különbek túlzottan a bérgyilkosok miatt. Bár, ha jól sejtem azzal nehezítjük a királyi gyilkosok esélyeit is, ha mozgásban vagyunk. Ők nem tudnak a fejedbe látni, de jobb hogy ezeket tudjuk. Fel tudunk készülni ezekre is.

Kis szünetet tart és átgondolja, mennyire menjen bele bizonyos érzelmi részletekbe a lelki kötődés kapcsán az egykori kedvesével és ellenségükkel, de úgy dönt, végül nem mártja magát ebbe bele ezúttal. Majd máskor, mikor nem kiséri a beszélgetést ennyi fül.

Az út megtervezése hogy áll? Mikor indulunk?

Áll elő a fontos kérdésekkel és újabbat kortyol a könnyű borból.

A gonosz markában

A pince felől ismét a mostmár jellegzetes hangok hallatszódnak. Kezében bádogkorsót fogva lép a terembe, ahol elsőre azt hiszi eltévedt. A terített asztal láttán széles vigyorral néz szét, majd biztos ami biztos alapon, kerít sört és még pár fajta italt. Végül leül az asztalhoz és amíg tart a hosszú litánia, a finomság rémisztő sebességgel kezd fogyni.

Mikor a Lord kifogy a szóból, leszopogatja ujjait majd beletörli kezeit az asztalterítőbe és belekezd.
- Én a minap gondótam kiderítök ezt mög azt arrú a Tóbijásrú. Elővettöm jó pár ismerőst, de senkise hallott rúla. Végű találtam egy fickót. Régebben felderítő vót, jól ismerte a vidéköt. Sajnos nem igazán akart meséni, mer nem igazán vót már olyan állapotba. - Itt egy egyszerű jelzéssel mutatja Innon, hogy a fickó megőrült. Majd folytatja. - A királyokrú mög bosszúrú semmit se tudok, de maga a hölyre fe tudunk készűni valamelyöst. -
Azzal foggal kibont egy üveget és retteneteset húz belőle. A szaga alapján valami jóféle szesz lehet, van is még pár az asztalon, bár Innon előtt már sok üres palack és tányér hever szerteszét. Még mintha szólni akarna, de végül csak iszik és eszik tovább, figyelve a beszélgetés további menetét.

A gonosz markában

*Úgy gondolja, hogy ebből a történetből talán ő ismerheti a legtöbbet, elvégre a Lorddal személyesen is beszéltek erről és részleteibe menően megvitatták, ott már feltette a maga kérdéseit, így most leginkább a többieket fürkészi

Ha Isenaar megszólalása után végignéz rajtuk, Alluintól kap egy bólintást egy halvány mosollyal, mintegy cinkosságukat jelezve, hogy az elmondottakkal ő már nagyrészt tisztában volt. Az teendőkkel és az utazással kapcsolatban lesznek kérdései, azonban egyelőre udvariasan vár a többiekre*

A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása: Utolsó tanácskozás
[Kúria közös terme]

Isenaar jó házigazda lévén már terített asztalokkal, borospoharakkal, és az asztalokon lévő apró csemegékkel és frissítőkkel várta az érkező kalandorokat. Úgy gondolta fontos pillanat ez. Nem csak azért mert számban most van itt mindenki együtt aki mellette áll ebben a küldetésben, és most találkozhatnak egymással, hanem azért is mert már innentől kezdve visszafele forog az óra mutatója. És egyben talán egy fontos emlék is ez a pillanat melyet oly sokszor felidézhetnek majd.

Lassan megteltek az asztalok melletti székek, és mindenki megérkezett akire csak számított. Szinte mindenkinek a szemében ugyanaz a kérdés tükröződött, kíváncsiság enyhe távolságtartással, és feszült figyelem. Ez alól talán csak Innon a kivétel aki nem is biztos hogy a mondanivaló miatt érkezett, hanem mert megérezte a mindenféle friss ételek csalogató illatát.

Felállt hát az asztaltól és poharát melyben rubinvörös ital csillogott a magasba emelte:

Szeretettel köszöntök hát mindenkit ez alkalomból mikor is hivatottak vagyunk közösen megtárgyalni az elkövetkező utunk részleteit. Előre bocsátanám a helyzetemnek az ismertetését s majdan térnénk rá a szükséges dolgok megtételére. Mindenkinek az észrevételét szívesen veszem, bátran vágjanak csak a szavamba bármikor.

Poharát letéve, kis szünettel de lendületesen kezdett bele monológjába.

A küldetésünk jelenlegi célja az hogy bizonyos Tóbiás mester előkerítsük, aki elrejtőzve él távol az emberek lakta vidékektől. Szükség van az ő személyére, mert bizonyosan olyan tudás van a birtokában mellyel már egyenesen haladhatunk előre a cél felé. Vajmi keveset tudunk róla, de a jövendölés melynek részleteit pontról pontra ez idáig követtem, nem hagy kétséget hogy csak általa juthatunk tovább. Hogy hová és mely cél felé?

Erre a kérdésre egy fontos kitérőt tennék csak: Nekem örökségemmé vált egy küzdelem befejezése melyet réges-régen kezdtek eleink. Ez a csata nagyjából nyolc emberöltővel ezelőtt játszódott le az Angyalok és a Gonosz seregei között, melyben elődöm Isenhart is segítő kezet adott az angyalok seregeinek. Akadnak itt köztünk akiknek van hasonló érintettsége ebben a történelmi hadjáratban ..

S azzal lopva Anabellre néz úgy hogy más ezt ne vegye észre. Nem akarja a nőt kellemetlen helyzetbe hozni, rábízza a döntést hogy megosztja-e a többiekkel a titkát vagy sem.

Nos ahogy mondtam nekem személyes háborúm ez. Azért is mert a gonosz ármánykodásával az életem minden pillanatát teleszőtte, és saját gyengéimet kihasználva semmizett ki mindenemből. Ezt tette mégpedig úgy hogy családomat, földemet, múltamat elveszítsem, és becsületemet sárba tiporva mindörökké semmirekellő gazember legyek Lótherin kirány, és az emberek szemében.
Nem személyes bosszúja azonban ez a sötétségnek, mert nem egyetlen ember ellehetetlenítése és eltakarítása a célja, és hiszem hogy mindenki sorra kerülhet aki érintett volt Avalon leigázásának megfékezésében.
Mindenkit az érzékeny oldalán támad meg a gonosz, engem néhai kedvesem bosszúja által talált meg Radawenik. Őt bízta meg a gonosz azzal a feladattal hogy kutassa fel és büntesse meg néhai ellenségeit, és azok leszármazottait. Felruházta erővel és hatalommal mely nőttön nő, ezt magam is tapasztaltam már. Feltételezhetjük hogy a halállal sem nyerhetünk előlük egérutat…

Kis szünetet tart és kortyol a borból.

Jelenlegi utunk célja egyelőre csak annyi: megtalálni az Ősöm által viselt mágikus fegyverzet darabjait. Isenhart fegyverei felruházhatnak olyan erővel és képességekkel hogy szembe tudjak szállni Radawenikkel és az általa támasztott, és megszállt seregekkel. De ehhez segítség kell. Akik itt megjelentek és bátorságukról tanulságot adtak, csupán erre az útra váltottak jegyet. Egyelőre. És ha kétely,vagy a vállalkozás feladásának gondolata járna esetleg bárki fejében, akkor ez alkalmas pillanat a visszalépésre is. Nem tekintheti senki megfutamodásnak azt, úgy gondolom.

Itt kis szünetet tart és elgondolkozik vajon folytassa-e a gondolatmenetet, de látván a kíváncsi tekinteteket végül is tovább lendült ezen.

Két nehezítő körülménnyel is szembe kell nézni. Az egyik Lótherin király haragja, ugyanis Ő azt feltételezi én raboltam el a lányát és öltem meg, és ezért bérgyilkosokat küld utánam időről időre. Valójában a király lánya is Radawenik fogja és helye ismeretlen éppúgy mint az hogy él-e még..
A másik az a tény, hogy Daemelia, egykori kedvesem ki bosszút kívánt állni rajtam már örökre Radawenik fogja és az marionett bábuként használja ellenem. Hogy hogyan? Úgy hogy lelkének egy darabkáját egy átokkal hozzám kötötte így érzéseinek, gondolatainak foszlányait érezhetem. És általa érzem Radawenik közelségét erejét is. Ugyanakkor Radawenik is érzi a lelkem rezdüléseit, s bár befolyása alá nem tud vonni de gyengíteni tud, és ismeri szándékaimat, gondolataim fonalát, és bizonyosan közelségemet is. Ez lehet a magyarázata hogy a teremtményei minduntalan megtaláltak eddig. Ezek rendre a sötétség beálltával eredtek nyomomba és számtalan alkalommal küzdöttem meg velük. De ezek csak előfutárai voltak a várható seregeknek úgy hiszem..

Azzal hirtelen úgy érzi olyan sok mindent mondott el hogy egyszeriben üresség támadt belül. De látván a kalandorok fészkelődését a székeken már tudja hogy nem neki kell folytatnia a beszédet immáron.

Látom hogy kérdések és észrevételek gyülekeznek, ezért most mindenki nyugodt szívvel tegye meg észrevételeit, javaslatait, kérdéseit. Utána rátérhetünk a konkrét teendőkre és az utazás kezdetének részleteire is…Igyekszem megválaszolni mindenre amire csak tudok.

Azzal a nagyot kortyol a borból, és reményteljesen várva a többiek megszólalására elhallgat.....

[Banyamese]

* Előre haladva a sötét átjáróban úgy érzi menten cserben hagyják apró virgácsai. Valahogy mégis átvészeli a több mint kimerítő utat. Saját maga legnagyobb meglepetésére. Próbálja kapkodni a levegőt, zilál talán menten el is ájul. Nem sokon múlik legalábbis. Mikor picit magához tér, ekkor van ideje jobban is szemügyrevenni a környéket. Az ismeretlen világot ahová a banya vezette. Bizonyára ez lehet a titkos rejteke, mindentòl távol. Jelenléte azonban már nem marad sokáig titok. Zajt csap lábaival menetelve így felkelti a banya figyelmét. Fene gondolta volna hogy ilyen korára is füle mindent neszt meghall. Az már meg sem lepi, hogy tudja is merre keresgélje üldözőjét, aki picinyre zsugorodott.

- A legegyszerűbb az volna ha visszaváltoztatnál. Mielőtt megbánod és kettéhasítalak.

Hadonászik maga előtt fenyegetően még kardjáért is kapna reflexszerűen, mikor tudatosul benne hogy nem csak fegyverét még ruháját is kinőtte.

- A görcs sem pályázott arra a fránya almára. Honnan tudhattam volna?

Menekülni próbálna a taposó láb elől, de ereje már elhagyta és mozdulni is alig bír. Kezeit védekezően emeli maga elé. Még az is átfut rajta hogy így éri el a vég rengeteg viszontagsága után. Picin, szinte észrevehetetlenül. Talán ruháit meglelik majd, de az is lehet senkinek nem fog hiányozni olykor kiállhatatlan természete. Pedig gyökeresen sikerült megváltozni azóta.

[ Banyamese ]

*Ódon építmény az erdő szegélyén több titkot rejteget, mit valaha élő tudhatná azt. A kialakuló átjáró sötét lukat tár fel a semmibe vezetve mintha maga lenne a sötétség, az egy hit szerinti üres semmi. A banya kezében a fények ingadoznak, mint ócska ladik a tengeren, hol jobban, hol kevésbé s így tesznek meg hosszú fertályi idő utat, mígnem kékes fények jelennek meg az alagút végén.
Athelard lábai hamar fáradnak, nehezen küzdhetnek meg a magasló görbehátú nő tempójával, de mire elérik, az alagút végét egy igencsak különös látványban részesülhet. Kéklő égbolt melyen sötéten világlik a holdhoz hasonló égitest. Mégis különb nála, sötétje alatt megcsillannak a fák levelei s a föld lábaik alatt. Elcsúszik a sötét fény a kacifántosan növő bokortengeren mi egy kis viskót ölel körbe.
Athelard mezítelen lábai alatt megroppan az avar így a banya hátra rántja tekintetét a föld irányába és alaposan körbe néz és nem is a semmiért. *

-Hát megvagy te kis féreg – Kurjant fel rekedtesen nevetve - Most mihez kezdjek veled? –

*Érkezik a nagyszerű kérdés és lámpását jobban a galád felé emeli ízületes ujjaival *

- Először megeszed az almám felét, aztán nem vállalod fel magad és végső soron követsz is engem Cö…Cö…Cö – *A vénség szemeiben veszedelem csillog *
-Mondj, hát egy indokot ne tapossalak el izibe !- * Lábát felemeli banya ösztökélve kicsiny gaztevőjét *