A kúria és a környéke

[Halál az elnyomókra]

Nos, kezdhetnénk máshogyan is a reggelt, de amíg azok a parasztok odakint vannak, valós, vagy akárcsak vélt fenyegetést jelentve, addig ehhez hozzá kell szoknia. - sóhajt fel, ahogy kishíján szó szerint beesik az ajtón lendületét vesztve, de végül csak sikerül lefékeznie és két lábon befejeznie a produkciót. A tükrös megjegyzésre csak a szemét forgatja - noha valóban kissé párnanyomatos még az arca, s már épp rászólna a másikra, hogy vegye kicsit komolyabban a problémát, amikor az közbevág.

- Nem tudom, kit "dobjunk oda". Nem szándékozom senkit, de valamit muszáj tennünk. Elsőnek az ésszel, nem erővel féle megoldást szorgalmaznám, de azt hiszem, ebben egyetértünk. - fonja karba kezét, a nő említésére csak legyint.

Korán van még mindehhez a...férfias sallanghoz holmi trebuchetekről, szóval arra kérném, egy kicsit emberibb nyelven, ha volna szíves...a szemem még félig csukva van. A könyvek hangos felolvasására újabb szemforgatás a válasz, ám türelmesen várja, amíg Isenaar keresgél, s megpróbálja felfogni annak minden szavát a korai óra ellenére.

Tehát ha jól értem, ehhez a... trebuchet-hez egy férfiemberre lesz szükségünk, aki tudja, hogyan működik és hogyan buherálja meg. Hacsaknem akar kitanítani belőle ez alatt a pár nap alatt.. - ereszt meg egy gunyoros vigyort. De honnan ilyen biztos benne, hogy az épül? Nem láttunk még belőle semmit, noha persze a logika nyilván ezt diktálja, hiszen mi mást is akarhatnának az erdőszélről, mint egy ostromgépet... Az Istenekre, mit tettem, hogy folyamatosan meg kell védenem ezt a nyavalyás tákolmányt... - kezét halántékához érinti, s kissé behunyja a szemét.

//Isenaar: LOL
Közben mehettek tovább, illetve beszállhat aki szeretne, a parasztok most vidáman húzzák az igát//

[Halál az elnyomókra]

*Az ablak előtt tűnődik és az üvegen lepergő kövér esőcseppeket figyeli. Ebből a révületből zökkenti ki a nő kopogása és ahogy berobban a szobájába Isenaar a megszólalása előtt tudja ki érkezett. Nem is fordul meg, továbbra is kifelé kémlelve hallgatja a nő izgatott szavait és kezdi meg mondókáját.*

- Mindig kicsit másként képzeltem hogyan kezdjük közösen a reggelt…- *tekingél továbbra is kifelé majd higgadtan megfordul.*
-Minden esetre jó reggelt kisasszony. Ugyan milféle katasztrófa történhetett, hogy így rám tör hirtelen- -tárja szét karjait. -Csak nem elveszett a sminktükör? - céloz finoman arra hogy a korai időpontban a nő arca sem tökéletes.

- Csalódnia kell, ilyennel nem szolgálhatok…*- lép el az ablaktól közelebb a nő felé, majd válaszol a nő feltevésére.*
-Az ötlet remek de mégis kit dobjunk oda koloncnak hmm? Mintha Mildred kisasszony habostortát akart volna nekik sütni... nos, szerintem akár szervírozhatná is…- mondja gunyoros mosollyal, majd újra az ablak felé mutat és egy pillanatig oda is fordul.

-Ja hogy ez a baj, hogy amott egy Trebuchet épül? - néz a nőre naiv mosollyal.
- Hát ez tényleg baj... - bólint, beljebb lép a szobába és a könyvespolcok híján oszlopba tornyozott könyvek között kezd keresgélni, közben tovább beszél.*

-Méltó bizonyítéka annak, hogy kellően megszervezett akcióról van szó, amely nem nélkülözhet gépészetben jártas konstruktőrt sem. Ugye mondanom sem kell, a földönfutó parasztok között nincs ilyen, még a gép működését sem értik, nemhogy megtervezzenek és kivitelezzenek egy ilyet. De akad itt valaki aki látott már ilyet, sőt használt is, és egy fontos dologra hívnám fel a figyelmét.

*A sarokba feltornyozott könyvekhez lép és intenzíven keresni kezd a könyvek között, az elsőt kezébe veszi és félhangosan olvassa könyvek gerincén látható címeket.*

-Vadételek könnyen gyorsan, mit főzzünk hogyan főzzünk sorozat…-ez nem az -és elhajítja a sarokba, majd veszi is elő a következőt.

-69 közkedvelt pozíció a mámoros pillanatokért… -ööö ez sem az, de ezt egyébként Önnek jó szívvel ajánlom - lapoz bele, majd hangos puffanással becsukja, és a sarokba hajítja ezt is. A következő könyvet kezébe véve felcsillan a szeme.

-Ostromgépek mechanikája és építési gyakorlati útmutató - ezaz! - és gyorsan belelapoz. Hamarosan meg is találja a keresett oldalt.

-Megvan jól emlékeztem,.itt írja hogy..közepes Trebuchet…- *ujját csúsztatja sorról sorra ahogy olvassa*

-Építéshez szükséges létszám: 30-60 fő emberi erő. Hasznos lőtáv: 200-600 méter, és végül: építéshez szükséges időtartam 3-8 nap. És ez a lényeg! -koppant nagyot ujjával a sorra.

- Ha tegnap kezdték el építeni még legalább 2 napunk van cselekedni bármit. Egy ilyen gép számtalan aprólékosan megmunkált, pontos alkatrészt tartalmaz, amelynek elkészítése nem könnyű feladat és időigényes. Bármely hiba eltérés vagy tévedés a működés pontatlanságát, vagy teljes működésképtelenséget okoz. És esetleg ezt is meglovagolhatnánk ...siklik tekintete önkéntelenül is a „bizonyos” fotelre. Kicsit vár és folytatja tovább.

-Konktétan arra gondolok hoqy, ügyesen elrontva a konstrukciót, az működésképtelen lenne. Így már hasznosnak tűnik a küldöttség menesztése, még akkor is ha sikertelen lesz a tárgyalás. Elterelve a figyelmet a ’gépromboló’ akcióról, legalább napokat nyerhetnénk a dologgal. –csukja be végül a könyvet és néz kérdőn és várakozón a nőre.

[Halál az elnyomókra]

Orrát szinte az ablaküvegnek nyomva nézi, ahogy a parasztok belelendülnek azon tevékenységübe, hogy a kúriabéli erdők sokaságát megritkítsák...ez már nem jelent jót. Nagyon nem jelent jót. Nagyot sóhajt, s szobájából kilépve a folyosón egyenest a lord szobájához siet, hogy cseppet sem finom és nőies kopogtatással zavarja meg annak nyugalmát.

- Lord Isenaar! - szinte meg sem várja, hogy a férfi kinyissa az ajtót, s mondandóját sem tarkítja cirádás hasonlatokkal, sem bevezetéssel - valakit sürgősen küldenünk kell odalentre, aki beszél velük, mielőtt még nagyobb baj lesz! - a hangja igencsak türelmetlen.

//Ha valaki szeretne diplomata szerepben tündökölni a parasztság ellen és nincs még a kalandban, annak itt az ideje :D//

A parasztok a délelőtt jelentős részét az erdő nagyobb fáinak kivágásával töltik. Láthatólag épitenek valamit, olyan 5-700 méter távolságra a kúriától. Néhányan szekerekkel felnőtt ember méretű köveket hordanak a fák mellé.

[Halál az elnyomókra]

Csak pár napja tért vissza Smaragd Felföldről, és a sérülései bizony lassan gyógyulnak. Minden nap azzal kell szembesülnie, hogy minden amit megszokott, most másként kell csinálnia. Hetente kétszer jön hozzá a kirurgus is, és az utálat mostanra kölcsönössé vált mindkettejük számára. ~ Maga még nem tudott olyan dolgot adni, vagy csinálni ami használt volna ~ dohogott magában a lord többször is.
Mindezen túl egyik reggel nem tud elvonatoztatni attól a gondolattól, hogy az erdészek és/vagy alacsonyabban kvalifikált agráripari munkások, a magasabb bér és kevesebb munka reményében a tiltakozás törvénytelen formáját választva, felvonultak népesen az erdőszélre. Csak az ügyefogyott ordibálásuk hallik messze, ami Lordunkat igenis zavarja a felépülésben. A kántálást meghallva a sorrendben második gondolata, egy megfelelő munkajogi tanácsadó kirendelésének kilátásba helyezése, a harmadik a statáriális lekaszabolása a rendbontó elemeknek.

Ezen gondolatmeneten jut el a következtetésig: ~Kár hogy nem fogadtam el Mauricius felajánlását, aki forszírozta hogy kisérettel térjek haza a biztonság végett, mert akkor ez a kérdés már elviekben sem létezne…~ De mivel egymaga tért vissza a csatából a kúriába, kénytelen szembenézni azzal a ténnyel hogy a kúria közösségére marad a helyzet orvoslása.

~Aurorának biztos lesz egy használható ötlete, meg talán pár hasznavehetetlen is~ morfondírozik az ablak előtt állva, miközben a távolban habzó szájjal lengetik a munkások termelőeszközeiket továbbra is. Végig nézve magán a mostani állapotát tekintve be kell ismernie, ha végül erőszakos formáját választják a háttérzaj elhallgattatásának, akkor az Ő képességeire nem nagyon kapacitálhatnak…