A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Felfedi a faját, mire ellepik a kérdések. Jó ízűen elneveti magát, aztán csak hallgatja, viszont a saját kérdésére nem kap választ. Egy apró kis félmosolyra húzza az ajkát.
- Ez esetben meghagyom misztikumnak a válaszokat a magam részéről is, bár egy kérdésedre meg is kaptad azt. - biccent fejével a felkelő nap felé. A kapu közelébe érve megáll, figyeli az öltözést, aztán amikor felül mögé, nyugodtan indul el vele. Az őrségnél a szavaira felveszi a fonalat, maga is rájátszik a szerepre.
- Ajánlom neked asszony, hogy fiú legyen, mert ha ebből is leány lesz, nem csak a gyereket, de téged is agyon verlek! - mordul hátra, majd az őrre dörrenve oda mutatja neki a pecsét gyűrűt. Aki vámolja és ellenőrzi az érkezőket, annak fel kell ismernie.
- Marcus Draegan várkapitány. El az útból, az asszonynak bába kell! - szól türelmetlenül, lova toporogni kezd, s mivel a katona is meg van szepppenve a magabiztosságtól és Seda "fájdalmaitól" csak pislog kettőt, de még túl bizonytalan.
- Tán te akarod világra hozni a gyermekem?! - jön az újabb dörrenés, mire a katona elfintorodik és morogva félre áll, int, hogy sietve menjenek beljebb, s ezt meg is teszik. Oda bent, mikor már nem látják őket, lelassít lépésre az ügetésről.
- Artúrnak várnia kell, hogy megszülessen, ha nem probléma. - néz hátra a válla felett pimasz mosollyal.

Nyomozás a Bábmester után

Kíváncsian lesi minden lélegzet vételét, arcizmainak rándulását, már szinte toporzékol annyira tudni akarja.
- Egy.. igazi.. vámpír? - összecsapja a tenyerét, szemei felcsillannak - Még sosem találkoztam vámpírral! Tényleg égsz a fényben? Igaz hogy utálod a foghagymát? Allergiás vagy az ezüstre? Koporsóban alszol? Sok vért iszol?..
És csak úgy záporoznak a kérdések a férfi felé, szinte össze préselik őt, de a lány nem áll meg. Egy dugoval sem lehetne elhallgattatni.
- Hát, az legyen az én titkom, Marcus! - ingatja meg nemleges válasszal meg a mutató ujját - A bűvész már nem lesz olyan izgalmas, ha felfedi minden trükkjét, nem igaz?
Közben megérkeznek a városkapu közelébe, ahol még csak alig tíz katona áll őrt. Lepattanva a lóról eltünteti azt, a zsákjából előveszi fejkendőjét, amivel befedi a haját, ruhájára pedig valami vászon szoknyát és inget húz. Felpattan a férfi lovára, S lágyan átkarolja a derekát, ám előtte a zsákot a ruha alá rejti, mintha állapotos lenne. A katonák megállítják őket.
- Jaj kedvesem igyekezz, a fájdalmak egyre gyakoribbak, ha nem sietünk itt helyben születik meg a kis Artúr!

Nyomozás a Báb mester után

Halkan elneveti magát, amikor már majdnem elfekhez hasonlítják.
- Annyira szép nem vagyok. Az éjszaka egyik teremtménye vagyok. Vámpír a hegyekből, egy Dragean leszármazott. - árulja el, hiszen sejteni véli, hogy Seda találkozott már ennél rosszabbal, és így nem kezd sikoltozásba.
- Neked az idéző mágián kívül van más képességed? - kérdi ezt úgy, mintha maga kifejtette volna a sajátját, mégha nincs is így.

Nyomozás a Bábmester után

- Világjárónak világjáró vagyok, de öreg.. na az nem! - vigyorogva közelebb hajol a gyűrűhöz, S szemüveget formálva az ujjával nézegeti egy darabig ám.. túl sokra nem megy vele. Annyit tud csak leszűrni, hogy egy régi és értékes, antik gyűrű díszeleg rajta, amit.. jó pénzért eladhat a fekete piacon.
- Nos.. ez a gyűrű valószínűleg családi örökség, ám ahhoz is régi. Ha jól sejtem biztosan hosszú életű fajhoz tartozik, ami nehezen dobja fel a bakancsot.. de.. azt hiszem szabad a gazda. Megfogott! Mi maga?

Nyomozás a Báb mester után

Élvezettel, halkan nevetve figyeli a méregetést. A lova prüszköl ugyan, amikor a nő átugrik rá, de határozottan tartja. Hagyja, hogy megmézegesse és szagolgassa.
- Segítséget kérsz? Ám legyen, de ez csak akkor segítség, ha világjáró és elég öreg vagy. - somolyog, azzal megsarkalja lovát, hogy Seda mellé menjen, felemelve kezét megmutatja neki a pecsét gyűrűt.
- Nos? Szabad a gazda? - kérdezi, míg a felkelő nap fénye miatt magára húzza a csuklyát.

Nyomozás a Bábmester után

Beharapja az alsó ajkát, ahogy végig méri a férfit, majd halkan hümmögni kezd. Méregeti alulról felfelé, jobbról balra, majd felállva a lován átugrik a ferfiére. Megszagolgatja, megböködi, felemeli a karjait és bepillant alájuk.
- Nos, óriás biztosan nem. - vigyorodik el, majd visszapattan a saját hátasára. - őszintén, fogalmam sincs mi maga, de biztosan nem halandó. Azok túl gyávák ahhoz, hogy szembe szálljanak egy ilyen démonnal. Tudnia kell valamit amitől ennyire magabiztos. Talán.. hmm.. elf füleket sem láttam.. segítsen már egy kicsit!