A kúria és a környéke

A halhatatlan könyvtára

Ithruziel már aznap este elkezdte kialakítani könyvtárában az ember számára is járható sávot, amelyiken Zelgadis elfogadta a meghívását. A hatalmas terem egy szépen kifaragott, szürke szikla falú üregben van, amin látszik, hogy nem kézzel lett kialakítva. A könyvespolcok díszes, faragott kőtömbök, melyek oldalán ugyan az az arany színben halványan világító rúna díszeleg. A polcok tetején szintén aranyszínű felirat jelzi, milyen tudást tartalmaznak az ott található könyvek. Ez a felirat percenként változik át, minden alkalommal egy másik nyelven vagy más írással olvasható. A polcok két sort alkotnak, amik közt egy holdfényes, díszes sáv húzódik, ezen tud majd közlekedni a látogató. Az út végén van egy állvány, amin egy pont középen nyitott könyv áll, aminek látszólag üresek a lapjai, ez fog segíteni a jövevénynek hozzáférni az általa keresett tudáshoz.
A helységben olyan hideg van, hogy téli ruhába öltöztetve is percek alatt átfagyna egy jegesmedve. Enyhe szél fúj a bejárati ajtónak látszó hatalmas fém kapu felől a könyves állvány felé. A fényes sávon kellemes meleg van, a hűvös szél ott kora tavaszi szellőre emlékeztet.
Már este van, mikor végez az előkészületekkel. A part menti barlangba varázsolja magát, onnan kisétálva repül is a kúria felé Zelgadist megkeresni. Az üres udvarban már érzi is hol találja. Bekopog, majd miután ajtót nyitnak neki rá is tér a lényegre.
- Jó estét! Remélem ez a késői időpont megfelel a tudástár látogatására.

Délutáni Randevú

Ahogy ott ül a férfi térdén féloldalasan, egyik karjával átfogva annak nyakát szótlanul és mosolyogva hallgatja a beszédét. Közben fejét a férfi vállára hajtja és úgy érzi ez a pillanat tarthatna örökké is vagy tovább. Hosszú idő után azt érzi megpihenhet a küzdelemben, nincs újabb megoldandó feladat, és nem üldözi épp senki, egy pár percre levetheti a harcos amazon szerepét és egy kicsit Viola lehet a felföldről. Hallgatja a férfi szívverését a keze lesiklik a nyakáról és finoman a hátát cirógatja és nézi ahogy a lángok táncolnak a fáklyák tetején.

Tudom, hogy mindez persze nem igaz, amit felsoroltál, de igazán kedves fiú vagy és.... és udvarias! duruzsolja pajkosan a fülébe a dicséret áradatot hallva.

Érzi ahogyan a férfi keze a derekáról lassan a combjára vándorol bátortalanul, és kicsit gyűrögetni kezdi szoknyája szélét, valószínűleg önkéntelenül. Elmosolyodik magában, de nem tesz ellene semmit csak becsukja a szemét és hallgatja a tűz pattogását. Hosszú percekig csak így ülnek és élvezi a pillanat varázsát.

Terápiás céllal a heti egy alkalmat javasolnám. veszi fel az óriás Lisa doktornő stílusát kuncogva * mert félő hogy a nagyobb dózis megárthat elsőre. * somolyog tovább. Majd a férfi szavaira felemeli a fejét a válláról karjával újfent átkarolja a nyakát és mélyen a szemébe néz. Picit csóválja a fejét de nem rosszallóan.

Én inkább azt mondanám, hogy leszek a kedvesed… néz a férfire csillogó szemekkel *

Délutáni Randevú

Mikor Viola oda súgja a férfi fülébe a dolgokat csak szélesen tud mosolyogni, bár nem tudja a meggondolatlanságának pontos okát, egyenlőre még nemnem gondolkozik el sokat rajta, viszont a bátorságos mondaton szinte elolvad a lány szavaitól, majd mikor rá kérdez Viola és megfogja a mellkasát, akkor ő ezt jelnek veszi, és elkezd beszélni:

Viszonylag nyugodt és lágy hangon mondja ezt-Nooos, egy vasakaratos nő vagy, szinte mindig energikus, intelligens, kedves...- ~vagy legalább is velem~ -Vonzó és kifinomultan nőies, színes személyiség, kreatív művész lélek- (változatos ruházata miatt mondja ezt) -DE amit a legjobban kiemelnék benned, az az hogy törődő lélek vagy, és a felsoroltakat szeretem a legjobban benned.- Mosolyog rá és egyik kezével végig simít a lány arcán gyengéden.

Nem reagál sokat arra hogy Viola az ölébe ül, azon kívül hogy szélesen mosolyog és átkarolja a lány, így végig a lány arcában tud gyönyörködni, közben kósza gondolatok is megfordultak fejében hogy meg kéne csókolni Violát, egyenlőre még vissza fogja magát, majd mikor mondja neki hogy rendszeresen kéne ezt csinálni, vidáman válaszol rá Csodás! Heti kétszer... mondjuk egy olyan helyen ahol senki nem zavarhat minket, hogy csak te, és én kettesben Itt már Viola is érezhette hogy a férfi szíve nagyon ver, nem izgatottságtól hanem a szerelem miatt. Ahogyan arcát és tekintetét fürkészi, újfent el varázsolja a lány, már szimplán csak a tekintetével

Mikor a fülébe súgja a szavakat, picit habozva készülne válaszolni, de a lány megcsókolja őt, ezen a ponton a férfi boldogsága a fellegekben, ugyan úgy csókol mint Viola érzelmesen és érzékiesen, némi szenvedéllyel meghintve. Ha eddig nem volt elvarázsolva most igen, legalább 5 percig csókolja Violát, és vélhetően ugyan úgy vissza. Mikor abba hagyja, vakmerően megkérdezi. -Viola, Igaz ez a második alkalmunk együtt, de nem verhetem át egymás érzéseit, szeretlek!- Ekkor meg érinti a lány arcát lágyan majd folytatja -Leszel a barátnőm?- Türelmesen várja a lány reakcióját, de még felkészült a vissza utasításra is ha esetleg még nem érzi jól magát annyira vele a lány

Délutáni Randevú

Teljesen átadja magát az andalító zenének és a lassú ütemre együtt mozdul a férfival ahogy táncolnak. Lassan kialakul az összhang és érzik egymás ritmusát a mozgásban. Érzi ahogy a férfi keze elkalandozik a derekáról kissé lejjebb, de egyáltalán nem bánja, sőt szorosabban odabújik hozzá. Igazán élvezi a pillanatot az alkalmat és mosolyogva súgja oda a férfinak még a tánc közben.

-Azt is szeretem amikor meggondolatlan vagy.. – és bizony ezt a mondatot értheti a férfi sokféleképpen – de mindenhez bátorság kell..- mosolyog továbbra is sokat mondóan.

És hogyan jelezzek neked ? – néz rá kérdőn, kicsit eltávolodva a férfitól, és megállva a táncban, majd az egyik kezével végig simít a férfi mellkasán, fentről lefelé, de megállapodik a szíve tájékán.

Ámulattal nézi a kis elementál emberek játékát, és csillog a szeme amikor felismeri, hogy ezek a kis figurák kettejüket mintázzák. Majd mikor végleg elhallgat a zene, és kihunynak a fények követi a férfit és leül az asztalhoz vele szemben.

-Nagyon köszönöm a bókot uram! – tréfálkozik kedvesen, majd se szó se beszéd felkel és inkább diszkréten a férfi ölébe ül féloldalasan, átkarolva a nyakát közben. Pehely súlya van a férfi számára, de bizonyosan izgalmas a helyzet ahogyan a combján üldögél a lány.

- Mindenképpen ismételni kell, sőt a rendszeresség szinte kötelező lenne! Már csak azért is mert meg kell tanulj rendesen táncolni!
– kuncog és pimaszkodik mosolyogva a férfival, de végig csak a tekintetét fürkészi. A lány boldogsága a szemeiben tükröződik, mint megannyi kis szikra, és ez talán még szebbé teszi a nőt, még vonzóbbá, mint amilyen valójában.

-Csodálatos este volt ez nagyon köszönöm neked! – súgja kedvesen a férfinak és ha az nem ellenkezik akkor egy hosszú, érzelmes és érzéki csókot vált vele. Szótlanul telnek a percek.

Odakint az égbolt sötét vásznán éppen, hogy csak átszűrődik a csillagok fénye és a hold sápadt korongja ragyogja be a tájat egyedül. Idebent pedig, a fáklyák pislákoló lángja nyújtja meg az összefonódott árnyékukat, ahogyan ezt a pillanatot megörökíti emlékezetük.

Utazás a mélységbe
- Prológus Vége

- Elmondtam mindent. Már csak egy valamit mondanék, pontosabban kettőt. Az egyik, hogy... Sok sikert! A másik pedig... térj vissza épségben. - kíván a férfinak jó kívánságokat. Amikor Marcus kezet csókol neki, elvigyorodik és felvonja a szemöldökét.
- Lassan már kezdek irigykedni Brizára. -*kuncog egy kicsit, majd komolyra fordul az arckifejezése, mikor a vámpír megemlíti Sedát és a tekercseket. Ő erről semmit sem tud. Nem tudja, hogy Seda miért ne használja a tekercseket. De azt látja Marcuson, hogy komoly lehet a dolog. Nem kérdez rá konkrétan, nincs is idő újabb csevegésre. *- Megpróbálom, feltéve ha akkor használja azokat a tekercseket, ha én is egy helyen és időben tartózkodok vele. -*mondja a férfinak. Marcus kardjait elteszi, biztos zárható helyre. *
- Jó utat! -*köszön el tőle.*

Utazás a mélységbe

Elmosolyodik amikor azt mondja, hogy megtarthatja a kardot.
- Jó lehet, de azok ellen a könnyű buzogány is jó. Feleslegesen nem súlyozom le magam, ha a szükségesnél több dolgot viszek, ráadásul lassan semmi nem fér majd rám. Kell hely a két buzogánynak, a pajzsnak, köteleknek és a számszeríjnak, az összes üvegnek és eszköznek, amit adsz. Van nálam tőr, ezzel is elég veszélyes tudok lenni, ha a szükség úgy hozza. - nyugtatja meg kis mosollyal. Aztán tovább hallgatja a tanácsokat, ő pedig végig bólogat és mindennek talál magán helyet. Mondjuk kevésbé örül, hogy tele kell aggatnia magát tűzveszélyes anyagokkal, de... A szükség nagy úr.
- Rendben. Van-e még bármi, amiről tudnom kell? - kérdezi, lehelyezve kardjait az asztalra. Ha a válasz nem, akkor csak mélyen lehajolva hálásan kezet csókol a gnómnak.
- Tartozom neked. Köszönöm a segítséget. - mondja, majd elindul kifelé, de két lépés után megáll és hátra fordul.
- Kérhetek még egyetlen egy dolgot? - néz rá, és ha megengedi, akkor folytatja.
- Ne hagyd, hogy Seda dühből, vagy keserűségből elhasználja a tekercseit. - kéri, de magyarázkodni nem szándékozik. Mélyen biccent, aztán távozik is a lovához, hogy felnyergelje, és Székvàrosba utazzon, hogy ott egy másikra cserélje, amit elhagyhat, illetve hogy beszerezze a pajzsot.