A kúria és a környéke

Nyomozás a Báb mester után

Éles fülével hallja, mellkasán érzi, hogyan gyorsul fel a másik szívverése, de a rózsaszínre pirult arcban csak azután tud gyönyörködni, hogy a másik mély levegőt véve megmozdul. A csapás hirtelen éri, de valahogy annyira illik a nőre, hogy habár összerezzen a váratlan ütéstől, még is halkan, jó kedvűen elneveti magát. Amikor felül, követi tekintetével a mozdulatot, egy kellemes mosollyal nézve az őt bámulót. Aztán átnyúlnak rajta az alkoholért, s felkelve ott hagyják. Az oldalára fordulva pillant utána. Az arcára kiterül némi mosoly, de a kérdésre elmereng.
- Először is kereshetnénk neked valami varrónőt, hogy megcsinálja a ruhád. - mondja az első tippet, aztán visszafordul a hátára, és a plafonra pillant.
- Én a városi könyvtárat is meglátogatnám. Van egy háromszáz éves lyuk az életemben, amit fel kellene töltenem információkkal. Az origó gondolom úgy is ez a hely lesz, már ha ki nem dobnak minket az ... étkezési szokásaim miatt. - vigyorodik el halványan.
- A keleti fogadóban már ismernek, úgy hogy oda nem mehetünk majd, ha esetleg itt már máglyát állítanának nekem. - mereng el hangosan.
- Mivel szoktad elütni a napjaidat?

Nyomozás a Bábmester után

Minden egyes szavára gyenge szíve egyre hevesebben kalapál, arcára kiül egy halovány zavart pír, de mivel már úgy is sötét van és nem látszik, nem erőlködik a takargatásával. Lassan, kimérten vesz egy mély levegőt, majd határozottan és kifejezetten erősen csap Marcus combjára.
- Az isten áldjon már meg, hát fejezd már be! A szavaimat se fordítsd ellenem, vagy megmutatom hogy hogy tudlak péppé verni még ilyen állapotban is.
A szép szavak pillanatok alatt elcsavarták a fejét, S csak az utolsó pillanatban tudott vissza szökkenni a valós önmagához, mielőtt valami orbitális meggondolatlanságot mond vagy tesz. Felülve az ágyban figyeli egy darabig a vámpírt, majd a másik flaskához nyúl, melyet Marcus már megkezdett. Ahogy feláll, lassan az apró ablakhoz sétál, és kilökve azt kihajol rajta, hogy körbenézzen az zajos, nyüzsgő utcán. Percek telnek el, mire szíve újra felveszi a normális ritmusát, vörös arca pedig újra kifehéredik.
- És mit fogunk csinálni Székvárosban az elkövetkező hetekben?

Nyomozás a Báb mester után

Halkan elneveti magát, de nem mondja ki, hogy legszívesebben ő se lenne a saját cipőjében, inkább csak kényelmesen átkarolja a másikat, ahogy oda fészkeli magát.
- Tudom. Értem. Amit ma megtehetsz, ne haladsz holnapra. Vagy a te szavaid idézve: élvezd az életet, amíg még megteheted. - mondja kényelmesen elhelyezkedve, még mindig csukott szemekkel. Így hallgatja a nőt, míg a bizalmat nem emlegeti, akkor félszemét kinyitva sandít le rá.
- Nem lesajnállak, Seda. Csupán azt sajnálom, hogy a jóból keveset adnak. - mondja egy apró mosollyal, utalva rövidke életére.
- Azt pedig nem szeretném, ha egyébként is rövid életeden mocskos pornép rövidítene még jobban. Korábban gyémántnak nevezted magadat, és ez illik is rád. Értékes vagy. - mondja, és hajára pillant, amely számára ebben a sötét homályban is úgy szikrázik, mintha a hold helyett a nap sütne rá. Arra simít, majd ismét rá néz a figyelmeztetésre.
- Tudod, sokkal jobban bánnám, ha így tennék, ahogy mondasz. - mondja halkan, de komolyan.
- Mondtam, hogy számunkra átkos tud lenni a hosszú élet, de ha elég idős vagy, rájössz, hogy a természet törvényeihez tartozik az elmúlás, még ha nem is tetszik. - simítja meg ujjai külső felével az arcát.
- Épp ezért többet veszíthetsz a világból és szépségeiből, ha bezárkózol, mintha csak elfogadnád, hogy az öröm, amelyet belőlük kaphatsz rövid ideig elérhető csak. Sokkal jobb később a kellemes emlékekkel élni, mint utólag bánni, hogy soha nem kaptad meg, ami egy karnyújtásnyira volt tőled. De hát épp így éled az életed, nem igaz? Nem is kéne ezt magyaráznom neked. - hunyja be ismét a szemeit, szabad kezét lazán lefekteti maga mellé.

Nyomozás a Bábmester után

Az hogy a férfi feláll és odasétál hozzá, majd kérés és kérdés nélkül az ágyába bújik nem lepi meg túlságosan, hiszen előre látta minden mozdulatát. Fejét finoman a mellkasára hajtja, S némán hallgatja nyugtatóan kellemes, duruzsoló szavait.
- Ha elhiszed ha nem.. én nem lennék a te helyedben. Inkább élek egy keveset úgy ahogyan én szeretnék, kipróbálva minden badarságot, felelőtlenul bolyongva a világban, minthogy lássam azt a rengeteg jó embert az enyészetté válni, akiket kedvelek. - mutató ujjával apró köröket ír le Marcus hasán, miközben egy halvány mosolyt fest az ajkaira.
- Nem azért mondtam el neked, hogy lesajnálj, vagy megszánj mert erre nincs szükségem. Azért mondtam el, mert megérdemled hogy tudj róla, kiharcoltad a feltétlen bizalmamat.. - felpillant rá - Az élet ugyanúgy megy tovább, mint idáig. Senki nem védett meg semmitől, S ezt ezek után sem kérem S nincs is rá szükségem. Ha nem más fegyvere veszi el az életem, akkor rohadtul nem akarom hogy valaki az élettelen porhüvelyemre találjon rá a kocsma padlóján. - halkan felnevet, miközben megcsóválja a fejét. - Nem tudom mi jár a fejedben, S mire utalsz a szavaiddal.. De próbálj meg ne túlságosan megkedvelni. Inkább menj el addig, amíg el tudsz.
Óvatosan feljebb kúszik az ágyon, egy kedves csókot nyomva az arcára. Karjait körbe fonja a mellkasán, testével pedig alig észrevehetően oda bújik.

Nyomozás a Báb mester után

Amikor bele kezd, már a hangsúlyából is érzi, hogy komoly mondanivalóról van szó. Oldalra fordítva a fejét némán figyeli a sötétben és hallgatja a szavakat. Minél többet mond, annál többet ért. És minél többet ért, annál...furcsábban érzi magát. Egyszerre érez sajnálatot és valami dühöt. Hogy ezt azért érzi, mert egyáltalán kiváltotta belőle az érzéseket, vagy azért, mert sajnálná, ha Seda másnap nem nyitná ki a szemét és tehetetlen lenne ellene, nem tudja. De azt biztos, hogy régóta nem sajnált igazán semmit, és senkit, épp ezért kicsit magán is meglepődik. A legtöbbekben hamarabb meglátta a rosszat, mint a jót, pedig igyekezték elfedni, ő pedig sose undorodott jobban a társadalomtól, mint mióta kiszabadult a börtönéből. Erre itt ez a hedonista nő, aki nem csak nem rejtegeti, de még az arcába is dörgöli a rossz szokásait, már-már megkedvelteti magát vele, hogy közölje, kérész életű. Halk sóhajjal pillant maga elé. Micsoda ellentétek... A hatszáz éves vámpír, aki még kétszer ennyit biztos megél, ha valaki meg nem öli, és a huszonéves démonvérű, aki ma-holnap az enyészeté lehet. Ráadásul törékeny, mint egy üvegből készített virág.
- Bizonyos szempontból irigyellek. - mondja végül halkan.
- A vámpíroknak is sok alfaja van. A mi vérvonalunk inkább köthető mágikus szörnyekhez, mint élőholtakhoz. Nem vagyunk halhatatlanok, de 1600 évet vígan megélünk. Ha valaki sorra nézi végig a körülötte élők megöregedését és halálát, néha átoknak képes érezni a hosszú életet. De van, ami ennél is rosszabb tud lenni. - mondja, és végül felül, majd felkel az ágyáról, hogy Sedaéhoz lépjen. Engedély nélkül ül le és furakszik mellé, ha kell magára fekteti a másikat. Így érezheti a szívdobogását, és felkelhet rá, ha netán az megszűnne.
- Ritka dolog tőlem, de kedvellek. Nem fogsz egyedül meghalni. - jelenti ki nyugodtan. - Azt nem akadályozhatom meg, hogy elhagyjon az erőd, de szerintem tisztában vagy a szépségeddel és a hatásoddal másokra. Azt megakadályozhatom, hogy kocsmatöltelékek szálljanak rád, míg harcképtelen vagy. Itt maradok. - mondja behunyva a szemét.

Nyomozás a Bábmester után

Miután végre a saját ruhájában tündököl, ő is elfekszik az ágyán, a párnát a feje alá gyűrve. Szemeivel a plafont pásztázza, mintha onnan keresne kérdést, vagy választ valamilyen kérdésre.
- Tudod Marcus, annak akinek a napjai meg vannak számlálva, gyakran eljátszik a gondolattal hogy inkább hamarabb dobja el magától az életét akkor amikor ő akarja, mint akkor amikor a legkevésbé sem szeretné. - fél szemmel rásandit, majd vesz egy mély levegőt és folytatja. - A családom démonokkal szövetkezett ezért az erőért cserébe. Hatalmat akartak és befolyást északon, amit meg is kaptak.. csak arra nem számoltak, hogy a vérrel ez öröklődni fog. Egy Fayeth sem éri meg a harmincat, van olyan aki még a húszat sem. A mágia ami átjár folyamatosan szívja el az életenergiát, mint valami kibaszott pióca. Minél többet használod őket, minél erősebb varázslatokkal probálkozol, annál hamarabb ér a halál. Van akit csata közben, van akit alvás közben, néhányukat bizony hancúrozás közben. Egyszer csak azt mondja a test, hogy nem tud többet adni, S szépen lassan leáll mint Welsla óriás góleme, mintha csak elforditottak volna egy kart a kikapcsoláshoz. - halványan elvigyorodik - Az anyám az utolsó húgom után halt meg, szülés közben, néhány éve.. valamelyik piacon hallottam egy északitól. Szerintem már senki sem él a családból csak S fiatalabb testvéreim.
Felül inkább és újra az üveghez nyúl. Nem sok emberrel osztotta még meg ezt a titkot, de úgy érzi a vámpír rászolgált hogy tudja mint egy hű szövetséges.
- Az átok miatt sokkal lassabban gyógyulunk mint egy átlagos halandó. Ami nekik egy apró karcolás, nekünk heteken át tartó gyógyulás. Az influenza nekik egy hét fekvés gyógyszerekkel, nekünk a biztos a halál. Egy szúrás, ami fél centiméterrel beljebb kerül mint kéne..
Majd inkább elhallgat, és a mostmár kiürült flaskát az éjjeliszekrényre teszi.
- Ezért mondtam hogy menj vissza a kúriába. Én talán hetekig itt leszek, mire újra harcképes leszek.