A kúria és a környéke

A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Röviden közbevág mielőtt újra lecsaphatna Isenaar a lehetőségre hogy szóljon, nem árt tudni mire számíthatnak tőle is útitársai.

Csatlakoznék fegyver fronton Rorához: a tőrökhöz jól értek. Ezen felül a lopás a specialitásom, lopódzás és bizonyos szinten a nyomolvasáshoz is értek, de az utóbbit nem emelném ki erősségemnek. Másfelől, lehetőség szerint erős idegzetű lovakkal vegyük hátunkra az út megteendő részét, közelemben valamiért kissé…idegesek lesznek.

Isenaarra pillant a szavai alatt vigyorogva s másoknak feltűnhet, hogy ez bizonyára valami olyan, aminek okát a vezetőjük ismerhet. Újabbat kortyol borából és az érkező válaszokat emészti, és gondolatai hamar elkalandoznak arra , mit el kell intéznie indulás előtt. Elkalandozik tekintete is az asztal egy foltját tűzve ki akaratlanul is céljának csak a tósztra figyel fel és vonja el tekintetét a foltról. Szemei ütköznek a bíztató szavakra a Lordéval s megismeri szemeiben a tiltást. A kemény tekintetre csak pislant egyet és szemei vont választ adnak: megértette.

A gyanú már rég felütötte fejét, hogy jobb nem szólnia egy szót sem arról minek tudatában van. Nem, erre nincsen szükség, hiszen mindent elrontana vele. Ezúttal, mindenki érdekében meg kell őriznie a titkot, addig míg el nem jön ideje, hogy felfedje azt. Idővel…

A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Türelmesen és figyelmesen hallgatja a vendégei beszédét, közben mindkét kezével az asztalon lévő térképre támaszkodva feszülten figyeli a többiek arcvonásait. Alluin szavaira aprót bólint a fejével, Auróra szavainak hatására enyhe csodálkozás tükröződik szemében. Amikor a törpe sebei láthatóvá válnak Ő már nem borzad el, hiszen volt alkalma megcsodálni az egyedi skalp gyűjteményét. A szavak hatására azonban elégedett, és elismerő pillantást vet a harcedzett figurára. Tekintetének üzenete talán csak annyi: ilyen harcosokra számít igazán, hogy eme képességekre hamarosan égető szükség lesz, és bizony lehet mindenki gazdagabb lesz egy két karcolással hamarosan. Gondolatban elképzeli Aurora arcát ahogyan enyhe púderrel próbálja eltüntetni az előző napi friss hegek okozta változásokat. Erre a képzetre kaján mosoly fut végig arcán, melynek eltüntetésével küzd egy pillanatig.. De mivel közben Innon is befejezte a mondókáját, és az asztalra tekintve nyugtázza, hogy a teríték is erősen megfogyatkozott, nem is beszélve az innivalóról, feltápászkodik az asztalról és újból megszólal:

Nagyon köszönöm mindenkinek a gondolatébresztő hozzászólásokat, és bemutatkozásokat. Engedelmükkel én már előre gondolva az eshetőségre gondoskodtam arról, hogy az Özvegykönny révésze által lovakat tudjunk bérelni, amelyeket azután Viharfoknál ott hagyhatunk. Ezzel amint mondtam csupán egy nappal rövidítjük meg az utunkat. Utána pedig Alluin barátom útmutatására vagyunk bízva, hogy milyen gyorsan érjük el a titokzatos élő erődöt….- kacsint az elfre- Ami engem illet, én a lovamat Koncost nem hozom magammal. Hiszen Ő az egyetlen örökösöm – tárja szét a karjait mosolyogva – bár most pillanatnyilag gyámság alatt van. A révész megteszi hogy a lovakat az inasával idehozatja a Kúriába így akár holnapután indulhatunk. Lovakkal vagy azok nélkül kinek hogy tetszik..

Nos részemről, amennyiben már senki nem kíván szólni – tekintetével An’h tekintetét keresi, aki még mindeddig csöndben várakozott, pedig Isenaar ugyancsak kíváncsi a nő véleményére, akár több okból is…- elégedetten nyugtázom hogy megbeszéltünk pár fontos dolgot, így mindenki felkészülhet a hátralévő két napban az indulásra.

Pár pillanatig vár még,hátha An’h mégis megnyilatkozik, főleg azért mert Isenaar titkon reméli hogy a nő természetfeletti képességeire fény derülhet, amire most szintén komoly igény mutatkozhat majd…Közben bort tölt a poharába, és a többiek felé felemelve poharát, diszkréten meghajol.
Az önök tiszteletére és egészségére ürítem poharamat! Kérem, tegyenek hasonlóan és igyunk a küldetésünk sikeres teljesítésére, és arra hogy mindnyájan épségben visszatérünk!
Eközben tekintete Anabell pillantásába ütközik, aki valamiért különösen farkasszemet néz vele, és mintha egy pillanatra ingatná is a fejét ezekre a szavakra…

A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Csámcsogva és hangosan vedelve folytatja míg a többiek beszélnek. A bemutatkozásoknál picit lassít de nem áll le akáki akárhogy is pillantgat rá. Mikor az elf befejezi, hangosat koppan a korsója, ingujjával nagyjából megtörli száját, majd piaszagú mondókába kezd.
- Felülem oszt möhetünk lovakka, vagy gyalog, neköm mindegy. Bírom a menetelést napokig. Erdő vagy hegy, neköm oszt mindögy, csak mutassátok az utat, nehogy epusztujjak szomjan a vadonba. - Erre a gondolatra még a hideg is kirázza, ezért ujratölti korsóját és három kortyból eltünteti a tartalmát.
- Szerény szömélyemrű mit is mondhatnék? Há elég sokrétű törp vónék, sok csatában vót má részem, de idáig mindég én ütöttem utojjára. Asszem, de lehet tévedek, két, vagy három évtizete kerűtem a fővárosi alvilág élire, dehát semmi sé tart ugye örökké... - A többiek tekintetei követetik a mozdulatait, ahogy a tömpe ujjak lassan elkezdik kigombolni az igét, majd mikor mellkasát már nem takarja semmi, hegek rengetegjeivel szembesülhetnek. Van akinek ez már nem újdonság talán, de a borzasztó látványt nem igazán állja egy tekintet se.
- Ez itt, ni. - Mutat Innon a szíve feletti rettenetesen hegesen begyógyult részre a mellkasán ami nehezen kivehetően, de mintha egy billog lenne. - Mongyuk úgy hogy ez vót az egyik búcsúajándékom tűlük. - A többi heg története most nem kerül felszínre, de akinek eddig nem volt fogalma róla, mostmár világos. Innon a felszínen egy harcedzett veterán, de a felszín alatt viszont, hogy mi rejlik, az még a többieknek rejtély egyenlőre.
- A mágiábú az olyat szerötöm, ami elű e tok ugrani. Viszont ha a kobakomba akarnak belepiszkáni, akkó fussatok, ugye? - Ekkor Aurórára pillant, aki ha akarja csak bólint, vagy ki is fejtheti milyen élményben volt régebben része. A beszélgetés többi része számára nem érdemel több szót. Tudja, hogy kevés páncélt hozzon, a fegyverei pedig mindig az oldalán lógnak és a vak is láthatja őket. Be fogja szerezni a szükséges holmit az indulás előtti napon, csak egy dolog aggassza. A kevés pia...

A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Ő maga szokásához híven gyümölcslevet kortyolgat és szerény adagokat vesz magához az ételből, miközben zajlik a tanácskozás. Gondolataiba merül, bár figyel a részletekre és amikor ahhoz a részhez érnek, amikor meg kell vitatni bizonyos dolgokat, ő is megszólal.

Én is a lovak mellett szavazok, de valóban óvatosnak kell lennünk, a lovak csapását jóval egyszerűbb lekövetni, mint a mi nyomainkat. Viharfokon túl azonban szerintem se vennénk hasznukat, még ha figyelmeztethének is alkalomadtán

Néz itt Aurorára, majd vissza Isenaarra.

Mivel a terep ott számunkra is veszélyesebb lehet, a lovak csak feltartóztathatnak minket, menekülni nem tudnánk rajtuk és még az is lehet, hogy elpusztulnának

Teszi hozzá a maga gondolatait ehhez a témakörhöz, majd némi szünet után folytatja.

Ami engem illet, a természetben való elboldogulás részét nagyrészt magamra tudom vállalni, meg tudom találni a csapákat és a biztonságos ösvényeket... és még talán azt is, hogy ne sétáljunk körbe-körbe napokon keresztül Teszi hozzá elvigyorodva. Továbbá az íjakhoz is értek, Isenaar jóvoltából van egy számszeríjunk, amivel igencsak messziről le tudunk lőni nagyobb vadakat is és természetesen velem lesz a saját íjam is. Csak az alapvető felszerelésemet viszem magammal, én is úgy vélem, hogy ne legyen nálunk túl sok minden, bár ételből vinnék annyi tartalékot, aminek cipelése még nem okoz fáradságot senkinek

Ennyit szándékozik magáról megosztani, bár a küldetés szemponjtából nincs is más lényeges tudnivaló, fürkészi a többieket, hogy mit szólnak "bemutatkozásához", elvégre nem mindenkit ismer annyira és nem mindenki ismeri őt.

A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Szokásához híven szinte nesztelenül érkezik a kalandorokkal már megtelt asztalhoz, hogy helyet foglaljon az egyik szabadon maradt széken, s maga is becsatlakozzon eme kedves kis kupaktanácsba. A jelenlévők mindegyike kap tőle egy mosolyt - van aki nagyobbat is -, ahogy helyet foglal. Senki sem lepődik meg, ahogy a szederboros üveget magához ragadva tölt, s kortyol, míg összeszedi eléggé gondolatait ahhoz, hogy maga is beleszóljon a dolgok folyásába és menetébe, miután mindenki megosztotta saját gondolatainak fonalát a jelenlévőkkel. A férfi által elmesélt történetre mintha apró fintor rándulna szája szélén - érezhetően azóta sem rokonszenvez jobban Isenarral mint azelőtt, de ezt hajlandó félretenni annak érdekében, hogy segíthessen Anabellen, és a többieken.

Én magam értek a lopakodáshoz, az osonáshoz, a tőrhöz és a kémkedéshez, bár gyanítom, hogy ennek most kevésbé vennénk hasznát - szólal meg végül. Azzal viszont egyetértek, hogy a lehető legkevesebb felszerelést vigyük, a többit majd megoldjuk valahogy. A legfontosabb, hogy megtaláljuk ezt a mestert, mielőtt őt is elragadja a halál, és minden esélyünk elveszik - itt lopva a törpre pillant, bár amaz sejthetően így is több üvegnyi szeszt készül magával hurcolni az útra...

Én részemről a lovak bérlésére szavazok, sokat segíthetnek, és ha mi nem lennénk éppen valami fura oknál fogva résen, az állatok azonnal megérzik a közeledő veszélyt, így figyelmeztethetnek minket alkalomadtán. - azon már meg sem lepődik, hogy minden percben, minden sarkon leselkedhet rájuk ellenség, olyan természetesnek veszi, mint hogy egyszer egy évben van Vörös Hold. Mondandóját befejezvén egy citromos-túrós süteményt ragad magához.

A gonosz markában
Tóbiás mester felkutatása

Még a szónoklata alatt nyugtázza, hogy Innon is megérkezett, sőt a rettenetes pusztítás sem kerüli el figyelmét az asztalon. Mindezt azonban csak a szája szegletében kiülő mosoly jelzi. Végtére is mikor a törpe megszólal előbb feszült figyelmet összpontosít rá, majd tekintete elkalandozik a hallgatóság többi tagja felé. Nem kerüli el figyelmét Alluin pillantása, és egyből igyekeznek feltörni a mondanivalója további részletei, mert a fiatal elf tekintete azonnal emlékezteti arra hogy miről is kellene még szólnia. De udvariasan végig hallgatja a törpe beszédét, majd elismerőleg bólint feléje. Látván hogy a többiek még haboznak előadni gondolataikat, megtoldja felszólalását, hátha az újabb táptalaja lesz a további diskurzusnak.

Köszönöm törp uram a felszólalását. Magam is igyekeztem a lehető legtöbb dolgot kideríteni Tóbiás mesterről és a lakhelyéről, de inkább csak sorjában mindent. Ugyanis még nem esett szó egy fontos dologról.

Körbenéz, hátha valaki még akarna szólni, de egyedül Anabell tekintete árulja el hogy lesz mondanivalója. Így igyekszik gyorsan letudni a beszédét, mielőtt újból elveszítené a fonalat.

A képességeimet illetően szeretném megosztani a következőket: legfőképp a kardforgatáshoz értek, hisz Lótherin királyt seregében szolgáltam, és vezettem hadait a csatákba számtalanszor. Más fegyverekkel is elég jól bánok, bár az íjak használatában van még mit tanulnom.

Eközben lopva Alluinra kacsint.

A természetben elboldogulok, de nem vagyok túl jó felderítő, sem természetjáró. Viszont sok harcban megfordultam már, sok ellenséggel szemben, és tapasztalatom van számos taktika és stratégia alkalmazásában a harctéren. Bátran mondhatom, hogy közelharcban is ha kell megállom a helyem.

Közben az italozó Innon felé emeli poharát és maga is nagyot kortyol borából.

Komoly hátrányom viszont hogy a mágiához egyáltalán nem értek. Bár a felszerelésem biztosít bizonyos mágikus védelmet számomra, de én magam semmilyen varázslatot nem ismerek…

Mindeközben találkozik tekintetük újfent Anabellel, és ezért elhallgat. Tapintatosan és figyelmesen végighallgatja a nőt, majd felé biccentve, igyekszik minél pontosabb választ adni a kérdéseire.

Nos ami az utazást illeti, én már valójában készen állok, és javarészt csak önökön múlik mikor indulhatunk. Úgy gondolom az elkövetkező két-három nap mindenkinek elegendő lesz felkészülni, így az indulást akkora időzíteném. Fontolóra vettem, hogy az út egy részét lóháton tegyük meg, ezzel legfeljebb egy napot spórolhatnánk meg Viharfokig, azután viszont már a lovaknak nem látjuk hasznát, mert a Folyóközben nehéz terepen kell majd haladnunk. Sok útravalót nem célszerű vinni, mert Viharfoktól gyalogosan, ingoványon, lápon, és sűrű erdőségeken kell majd átkelnünk, mire a Remetevár alá érünk. A környék itt már nagyon elhagyatott és nincs nagyon támpont hogyan juthatunk tovább.

Egy térképet hajtogat szét, mely a Folyóközt ábrázolja, és Viharfoktól a Borfakasztón túli elterülő hegyes erdős részletre mutat.

Ezért legelőbb meg kellene állapodnunk, hogy célszerű-e lovakat bérelni, vagy sem. Viharfokig gyalogosan az út legalább két nap. Kerülnünk kell a forgalmas helyeket, és inkább kisebb utakat kell használni az üldözőink miatt. Az éjszakáinkat pedig a természetben fogjuk tölteni, így őrszemet kell állítanunk minden éjjelre. Ha elfogadnak egy tanácsot, mindenki csak annyi felszerelést hozzon magával amennyit gond nélkül tud maga is cipelni, akár órákon keresztül…

A kijelentéseire apró morajlás fut végig a vendégek között. Érződik, hogy akik még eddig nem szólaltak fel mostanra biztosan megérlelték magukban a gondolataikat. Amint végignéz a kalandorokon, hogy megpróbáljon olvasni gondolataikban, egyszeriben furcsa érzés keríti hatalmába. Villámcsapásként éri a felismerés, mintha már ez egyszer lejátszódott volna. Pontosan itt, ezekkel az emberekkel… Igazi de ja vu keríti hatalmába melynek forrását hiába kutatja emlékei között. Végül elhessegeti a pillanatot és inkább a vendégek felé fordulva várja az elkövetkező felszólalásokat…