A kúria és a környéke

* Még meg is mosolyogná a meghajlást, de nem teszi és a válaszra csupán nagyot sóhajt. Kissé megemelkedik szemöldöke a feltételezésre , miszerint ember vadászat lenne a végeredménye, ha üldözni kezdenék a szellemet * -Nem tudhatom, hogy mit szeretett volna. Ismerek...ismertem * javítja ki magát gyorsan * egy vadászt, aki mindenféle rémmel megküzdött. Bizonyára sok szellemmel is dolga akadt, mégsem félt sosem, hogy visszájára fordulna az üldözés. Nyilván magam nem mennék utána, inkább hívnék egy papot, hogy űzze ki innen. Ezek szerint nem foglalkozik ilyesmivel, mármint holt lelkek felkajtatásával * Konstatálja és utána az elhangzottakon gondolkodni kezd * -Úgy gondolja meg kellene nézni, hogy mi van a szobában? Vagy ki. Talán... * kezd bele gondolatai feltárásába * nem is véletlenül van zárva. Lehet valamit elzárva tartanak ott a kíváncsi szemek elöl * Mielőtt túlságosan belemerülne a tovább gondolásba a legegyszerűbb dolog is eszébe jut , aminek hangot is ad * - Vagy kizárta magát a szobájából, és nem tud visszamenni. Ezért is ilyen az öltözete és a ruháival együtt a fésűjét is bent hagyta.

*Mivel a kandalló felé fordult, így a lány szomorú tekintetéről lemarad. Viszont a színpadias – a kandalló a tied – megnyilvánulásra a hangulatot eltalálva úriasan meghajol köszönet képpen.*
- A városban sem jobb, sajnos. *Teszi hozzá elcsukló hangon. Nem lehet tudni, hogy csak érzelmileg felkavarja a város és a romlás szavak közötti párhuzam, vagy csak a napokig tartó szótlanság, esetleg a részegen való éneklés tett rossz hatást a hangszálaira.*
- Úgy gondolja, hogy jó ötlet lenn egy szellemvadászat? A végén még ember vadászatba torkollna, amit egyikünk sem szeretne úgy vélem.*Mosolyodik el kedvesen. Látszik rajta, nem szívesen bolygatná a kastély árnyait.*
- Igazából…*Kezd neki a mondandójának visszasétálva a pulthoz*
- Van odafenn az egyik folyosón egy szoba, amit zárva találtam. Már napok óta nincs mozgás.*Nem akar előállni a betörés ötletével, ha látja, hogy a lány ódzkodik az ilyenfajta cselekedetektől. Így óvatosan közelíti meg a témát.*

* Meglepetten néz Belionra kis ideig és aztán csak megcsóválja a fejét * -Félek ez a hely romlásba visz mindenkit * Halkan jegyzi meg csupán a szemeit kissé forgatva , micsoda lebujban él és mennyire hatalmas úr lehet az alkohol, hogy így megbűvöli az embereket és hódolnak neki mint istenek előtt a hívők. Ismeri ezt pontosan szülője révén s keserű szájízt hagy maga után anyja emléke. Az utolsó emlékek amik benne élnek, hogy öntudatlanul fekszik az ágyban több üveg olcsó lőrés üveg hever körülötte és ő csak ott áll az ajtóban és a mozdulatlan testet nézi. Feltörnek az érzelmek benne, szemeit könnyek homályosítják el és magára parancsolva megrázza a fejét, hogy emlékeitől szabaduljon a jelenbe* -A feltételezése nem biztos, hogy messze jár a valóságtól, de van egy olyan érzésem, nem tűnt el mindenki végleg * Úgy fest nem rémült meg túlságosan, vagy éppen csak jól titkolja? * - Csak tessék, magáé a terep * Mutat a kandalló felé egy színpadias mozdulat kíséretében és eztán újabbat kortyol a kupájából * -Mit tervezett a mai napra, mielőtt megérkeztem? * Puhatolózik és mivel ő maga nem fázik, így ültében marad * -Egy kis szellem vadászatot ? * Pislog az időközben előtte átlebegő egykori lord után *

*Fél kézzel elkapja a felé dobott rongyot és megtörüli vele a kezeit, miután a poharat kicsit távolabb száműzi a pulton magától.*
- Őszinte leszek, az ízével kapcsolatban nem sok emlékem van. *Mosolyog kedvesen a lány felé.*
- Tehát akkor ön sem volt itt. Én sem, de szerintem ez volt a szerencsénk. Ki tudja, lehet a kúria felemésztette őket. *Próbálja ijesztgetni a lányt, kíváncsi a reakciójára. Ha itt él, bizonyára már látott egyet, s mást errefelé megfordulni.*
- Viszont, ha nem bánja, közben begyújtanék. *Megborzongva, két kezével dörzsölgeti meg a felkarját. A víz kifejezetten kijózanító hatással volt mind a szervezetére, mind a gondolataira. Ha a lány nem állítja meg megindul a kandallóhoz és a már odakészített fahasábokat szépen elrendezi benne, majd lassan fellobbannak a kedves, meleg lángcsóvák, hogy bevilágítsák a kúria szürke és barátságtalan légterét.*

-Ez nem jelenti, hogy leadok az elvárásaimból. Nem ismerem magát uram, meglehet kócosan,borostásan és szedett vetetten éli mindennapjait s ha meglát egy ellenkező neműt máris rendbe kapja magát. Mért szabjam meg ,hogyan öltözködjön bárki is? * Értetlenkedve megvakarja halántékát. * -Így van! * Bólint kis mosollyal a szája szélén * -Itt élek, már egy jó ideje. Tehát nem igazán találkozott másokkal sem? * A poharát letéve annak száján kezd játszani ujjaival, halovány, vibráló hangokat csalva elő belőle * -Korábban több ember megfordult itt. Lehet , hogy az utóbbi vörös hold olyan hatással volt az itt élőkre, hogy elmenekültek. Szerencsére akkor a városban tartózkodtam. Nem is merem elképzelni itt mi történhetett. * Kissé elmélázik * -Maga itt volt akkor? * Kíváncsiság ül az arcára majd egy fricskával már grimaszol a víz csattanó hangjára ami a dézsában landol *- Víz íze van * Fanyalogja és a pult azon végéből egy konyharongyot ragad és felé dobja * - Milyen íze kellene hogy legyen?

- Úgy gondolja, hogy nem volt szükség rá? * Húzza fel sűrű szemöldökeit a csokálkozás.*
- Az soha sem jó, ha ennyire lead az elvárásaiból. Ha egy hölgy van a társaságban, azt illik megtisztelni legalább ennyivel. *Veszi maga elé a kancsót és a saját kupáját, miközben vízzel tölti meg, lassan fut át az agyán, amit az imént hallott.*
- Itt él? * Kerekednek ki szemei a lány szavai nyomán, amelyek csak most jutnak el a tudatáig. Eddig fel sem merült benne, hogy másra is használják ezt a helyet, mint menedéknek, pihenőhelynek egy-egy nagyobb város felé. *
- Mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen hatalmas is ez a hely, mint hogy még kegyeddel nem találkoztunk. * Bár nem szeretné bevallani, hogy a kúria még csak egy kis szegletét barangolta be, és az elmúlt három napot csakis a borospince körbe botorkálásával töltötte. Valamint, ha most lelátogatnának oda, pont annyira elveszett lenne tájékozódás tekintetében, mint a lány, hisz az elmúlt napokból nem sok maradt meg a fejében. *
- Én sem ismerem még igazán ki magam idebent, volt rá példa, hogy egyszer- egyszer megtréfált két egymáshoz nagyon hasonlatos folyosószakasz. * Nem is fejti ki jobban, hogy olyankor csak keresett egy üres szobát a sajátja helyett és abban aludt, másnap meg valahogy csak megtalálta a termet, vagy harmadnap.*
- Bár én csak néha töltök itt hosszabb időszakokat, amikor elegem van már a városból. Akkor egészségére! *Kortyol nagyot a kupa vízből, amelynek semleges íze látszólag meglepi a szervezetét, annyira, hogy sugárban köpi vissza a pult alatt lévő dézsába.*
- Azt a betyárját! Eddig is ilyen ízé volt ennek?! *Töröli meg a száját a kezével. Valószínűleg a néhány napos alkoholkúra miatt érzi most már a vizet is keserűnek.*