A kikötőnegyed

Az izmait megfeszítve bámulja a sötét köpeny alatt a hátát, tökéletes támadási felület, szinte provokálja, hogy a gyöngyös tincses lemesse, de megrázkódik a hangnemváltásra. Végül is, az jobban megadja a választ, ahogy elváltozik a fejében a hang tónusa, mint maga a válasz a kérdésre, amit megadhatott volna így mély levegőt véve leküzdi a késztetést.

Kapott már egy parancsot, ahhoz tartja magát amíg nincs jó oka máshogy tenni, de Teufelre gondolva azért csak észben tartja azokat a gyöngyöket.

- A kölcsönös ismerete az együttműködésünk feltételének alapvető szükséglet, különben nem működhet - nem bonyolódik bele a magyarázatokba, amit a túl bonyolult gondolkodású férfi amúgy sem ért, kétli, hogy volna benne érzékenység a földi halandók problémáira, ahogyan Retoban se sokat tapasztalt ebből, ők másfélék.

- Nem a társam - pillant Kyrára, ahogy a zavar látszik a nőn és önkéntelen szavak buknak ki a száján.- Ő egy hullajelölt, ha valami baj történik, őt lökjük oda áldozatnak, aztán vagy meg tudja védeni magát, vagy nem, így definiálta önmagát - a nőről a figyelme azonnal elfordul, amikor Zayl a szerződéséről beszél, kissé felemeli az egyik szemöldökét ahogy hallgatja.

Túl sok a szabadon függő részlet az ízléséhez képest, de ezt akkor észben tudja tartani, fellépked ő is a fedélzetre ellazult tartással, végignéz a holdfény felfedte igazságon. Valahol a zsigerei mélyén már akkor sejtette, amikor meglátta a kaszát. Vagy még korábban.

- Azt hiszem minden ennivaló a mienk a hajón.

*Ha érzékeli a másik kettő lemaradását, nem adja jelét egészen addig meg nem áll, még a hajófolyosón keresztül ki nem lép újra a fedélzetre, csak akkor fordít hátat.*
- Miért kéne megmutatnom az én szerződésemet? *Hangja megtöri a ködöt, amit a gyöngyökben lévő hangok hallatnak Kyra és Mesric fejében, ahogy beszélni kezd a gyöngyök hangja haragossá válik és eltorzul, már egyáltalán nem hasonlít azokra a hangokra, amit korábban hallottak, inkább parancsolóak mint kérlelőek, de ahogy a Zayl Kyrára les, elhúzza a száját és vissza veszi a fejére a csuklyák. Ahogy a gyöngyök eltűnnek a ruhája alatt, úgy szűnnek meg a hangok, mintha valami fonalak lettek volna úgy vágja el őket.* - Inkább a társa miatt aggódjon de, hogy pontosak legyünk az én szerződésem szerint, köteles vagyok eljuttatni titeket Retohoz vagy ti, hogy nevezik azt, hogy ti holtan, egy, két vagy több darabban találjátok már nem befolyásolja az alku rám eső részét, mert akkor köteles átadni amit akarok. *Mosolyodik el újra vidáman.* - Kedves tőled, vagy tőletek, hogy készek lennétek megküzdeni velem, de én nem küzdök olyanokkal, akiknek vér áramlik az ereiben vagy levegő mozgatja a tüdejük.
*Közben némileg tisztul az idő és a hold fénye is előbukkan, ami rávetül a hajóra, kiemelve azt, hogy mennyire tiszta is a fedélzet. De ha szemfüles a páros észre veheti, hogy nem csak azt emeli ki. Sokkal jobban kiemeli azt a tényt, hogy ahol nem fedi ruha a legénységet és a holdfény éri a bőrük kiderül, hogy ott valójában nincs is bőr, csak csontok és kitudja milyen régóta kiszáradt inak.*

Figyelmesen hallgat, de amikor megint a színek kerülnek elő és az ő aranyjeleget viselő szőkéje fehérnek van megint titulálva a gyöngyökre is adva a választ, hogy nem ő helyezte be azokat vagypedig más adta a kezébe.

A következőkre összehúzza a szemöldökét és idézi fel, hogy azt mondta, hogy a kaszás nem lenne képes megölni őket, de arra nem tértek ki, hogy vissza útra is igaz-e. Csak a megtalálásáig eset szó róla. ~ A francosba.~ Morog magában majd, amint a gyöngyökre kerülne a sor egy éles fájdalmas nyilalás hasít a fejébe, melyre zsigerileg rándul meg minden izma még talán a sosem gondolt helyeken is. Meg is áll, mert így nem tudja fenntartani a képességét. Elveszti a sötétben látás képességét. ~Mi ez? Ki vagy? Mert ha ő lennél tudnék már róla, hogy erre is képes lenne. Honnan? Mindeközben.

- Mi a bánat? Állj le. - Mondja ki önkéntelenül is a sötétben ott állva ahol addig is meredten, mert jelenleg előbb a képessége feletti uralmát akarná vissza szerezni, de ahhoz le kell higaddnia és megnyugodni annyira, hogy a kettőt fen tudja tartani, ha képes a telepátiát két irányosítani.

- Úgy fest, másként tudjuk - ez normális esetben felbosszantaná, de a fickó túlságosan érdekes, veszélyes és fontos ahhoz, hogy megpróbálja életre kelteni az emberségének parazsát, ezért csak összehunyorítja a szemét úgy figyeli áthatóan, mielőtt komolyabban kérdőre vonná, azonban...

Fehér bőre megborzong, mint a lovaké, ha a legyeket hessegeti, amikor olyan hangot hall, aminek nem látja a száját mozogni. A pupillája kitágul a kaszásra bámulva, hogy ne szalassza el a magyarázatot se, a mozgása lelassul, a hajótest szűkös tere sokkal inkább kedvére való, végül meg is áll a hajófolyosón, hátha a férfi a kaszával nem távolodik el túlságosan. Idebent azt legalább nem tudná mozgatni.

Milyen gyorsan tudná levágni azt a hajtincset? Egyetlen szempillantás alatt, az izmai tettrekészen húzódnak a bőre alatt, csak egy kirobbanó támadás, ami nem dönti el a csatát, de megszerezné amit akarna, a beszélő gyöngyöket.

Teufel jól volt, amikor utoljára látta. Teufel ott volt a parton, integetett neki, nem mutatta lelki betegség jelét, de az ő világukban a ki nem mutatott fájdalom olyan természetes.

~És Őexcellenciája?~ gondolja erősen, mert erre a tanuki lelkének reagálnia kell legjobb tudomása szerint, próbál nem beleborzongani az idegen fájdalomba. Még sose nevezte Retot őexcellenciájának, de sokszor hallotta, hogy így hívják, bármit is jelentsen. ~Hogy hozzuk haza nélküle?~

- Mutasd meg a paktumod pontosan. Tudnunk kell, hogy mi az egyezségünk mindkét fél részéről -mordul megmozgatva a nyakát.- Úgy fair, ha felkészülök arra, hogy a megtalálása után meg kell küzdeni veled, mert a megpusztulásunkról személyesen gondoskodsz majd.

- Nem beszélek kétértelműen és nagyon is jól tudom, hogy mi a különbség fehér és fehér között! *Kezdi el szugerálni Kyra és Mesric haját ahogy összeszűkíti a szemeit mintha tűpontosan akarná meg látni köztük a különbséget, majd Kyra kérdése kizökkenti a gondolat menetéből, de előtte Mesricnek válaszol.* - Súlyos tévedés! A pakum úgy szól, hogy én elvezetlek, hogy ti megtaláljátok azután felőlem ki is pusztulhattok!, hogy mitől vagyok alkalmas? Kérdezd a szőrmókot, aki felbérelt! *Majd szenteli Kyrának a figyelmét.* Áh a gyöngyök! Nos, azok attól függnek, hogy... *Kezd bele, ahogy a két párost elkezdi felkísérni a fedélzetre.*
... Vágj el! *Hallja Kyra a fejében a hangot, ahogy Zayl, hangja egyre távolabbinak tűnik az éterben.* ... Vágj el tőle kérlek! ... Kínozza a lelkem... *Szólongatja a hang, Rorsach hangján szólalva meg.* ... rászedett, alkut ajánlott, ez maga a gonosz, kérlek ments meg tőle
... Vágj el *Hallja Mesric a fejében a hangot, ahogy Zayl, hangja egyre távolabbinak tűnik az éterben.* ... Vágj el tőle kérlek! ... Nem teljesítette az alku rá eső részét. *Szólongatja a hang, Teufel hangján szólalva meg*. rászedett, keresztül húzta az alkut, nem teljesítette amit ígért, tőrbe csal majd téged, ahogy engem, kérlek ments meg.
*A hangok ezernyi fájdalommal szólalnak meg mindkettőjük fejében, hogy ha rájuk szentelik figyelmük szinte már csak őket hallják és szemek tekintetét is érezhetik magukon, mintha egy tucat szem figyelné őket. A hangok csalogatóak, követelőzőek és siránkozóak, ahogy próbálnak hatni rájuk, segítséget kérve és reményvesztetségüket hangsúlyozva.*

Csendben követi őket, magában ettől függetlenül jókat mulat a látványra és a szójátékokra. A konyhába lépve pedig óvatossá válnak léptei, ahogy a lila gömb körülötte megjelenik, de Zayl még nem adott okot rá, hogy tartaniuk kellene bármitől is. Vastagabb és keményebb húsú halat választ, hogy aztán a hajó testnek dőlne, mint a lovak, hogy enni kezdjen.

Az okfejtést és az előkerülő hajat csak hallgatja, és kiterjesztetten figyeli így már érti a különbséget mire értette. Így a Mesric és az ő hasolata is értelmet nyer, bár a szín érdekes kérdéseket vonz ismételten.

- Miért pont tízenkettő és mikor bővül vagy fogy a gyöngyök száma? - vonná meg a vállát kérdőn tekintve rájuk, ha furán néznének rá, hogy ezt kérdezi, majd harapna is a halból.

- Persze lehet csak adjon neki csontot.. - Suttogja maga elé a kutyás kérdésre két falat között

- Megjegyzem ezt is…, mármint, hogy ha meghalok akkor maradjak is halott. Ez picit elkeserítő, de nem baj, hullaként is lehet másként tekinteni a világra. - felvonná szemöldökét kérdőn, majd legyintene a következő falat közben.

- Igyekszem vissza fogni magam. - Emeli fel kezeit Mesric risszaló pillantására, kezdi érzékelni, hogy túlfeszítheti a húrjait.