A kikötőnegyed

- Ez egy vicc volt, szótlan szőrpajtásom, de biztos találsz valami erényt bennem, ha nagyon keresel - vigyorog, bár sejti, eszébe se jut ez, mindenesetre a választ már komoly képpel hallgatja és bólint rá, megjegyezve minden szavát.

- Jó kérdés - ismeri el Kyrának, bár aztán a bemutatkozásra csak értetlenül és ostobán néz, hiszen azt kérte Teufel őt mutassa be a nőnek, nem fordítva, hiszen a legkevésbé sem érdekli a kiléte azon kívül, hogy mi a feladata, amit hallott. Viszont csak megvonja a vállát, hogy nyugtázza a hajó érkezésével együtt.

- Minden érthető, és nem aggódom egy cseppet sem. Akkor eljött a könnyes búcsú ideje -ha a tanuki celebrálja a hajólegénységgel való találkozásukat előrelép mellé, a vállára véve a táskáját teljes, jelentéktelen termetével kihúzza magát és az első alkalommal a pallóra, majd onnan a fedélzetre lép, hogy végre szemügyre vegye azt a hírhedt, baljós legénységet.

Felfoghatatlan számomra, hogyan nyert felvételt ha még olvasni sem tud.*Mondja válaszul, az első feltevésére nem is reagálva majd biccent megengedve Kyrának, hogy ő maga mutatkozzon be Mesricnek csak azután válaszolva meg a kérdéseiket.*
A kísérőjük képtelen ártani maguknak, a legénység valószínűleg tudna, de mivel a kísérőjük a felettesük így nem fognak. *Fordul utána Kyra felé.* Nem a hajó ki fog kötni ez is az alku része és félek, hogy nem él olyan személy jelenleg ebben a világban aki hatással tudna lenni rá, hogy a levelet a mi elvárásainknak megfelelően kezelje*Fordul vissza Mesrichez.* Ha nem cselekszik megfelelően, higyje el nem lesz rá gondja, hogy amiatt aggódjon találkozunk e még.
*A mondandója végén a hajó pedig szép lassan bekúszik a kikötőbe, hogy miután kicsáklyázzák a köteleket egy pallót is kidobjanak, aminek a véget közvetlen a tanuki mögött landol.*

Teufel Köszöntésére biccent, aztán az érkező hajóra siklik tekintete, végül két lábán stabil állásba helyezkedik és a felé nyújtott borítékot átveszi a tanukitól. Egy kicsit ujjai közt forgatja azt, mert egy kérdése felmerül kapásból. Biccent, ahol jelezni kell, hogy megértette a hallottakat. Mesric kérdései után magáét is felteszi.

- Mit tehetünk, ha ennek tartalmára sem cselekszik megfelelően Őexelenciája? Illetve arra az érkező hajóra menet közben kell fejutnunk?

Emeli ujjai között a borítékot élére állítva a kérdés végén pedig köpenye alatt rejti el ruhájának egy rejtekébe. Majd Teufeltől kért bemutatásra halvány mosolyt enged, Mesricre emelve szemeit.

- Engedje meg Uram, hogy magam mutatkozzam be Mesricnek.

Ha megkapja úgy akkor:

- Kyra vagyok Székvárosba érkezésének első napi Szőke útonállója.

Húzódik ajkaira egy kellemes mosoly az aznapi emlékre. Közben várva a válaszokat és fél szemmel a hajót figyelve.

- Lehet, hogy én most vagyok abban a korban, hogy teszem a szépet annak, aki tetszik - koboldvigyor ül a képére válaszul a szőrlény arckifejezésére.- Nehéz a fejem az olvasáshoz, taníts mester mindenre! -a lelkesedését figyelem váltja, ahogy átható tekintete az érkezőt vizsgálja. Nem mondhatni, hogy túl jól emlékszik rá, de valójában senkire sem teszi, aki nem ejtett sebet rajta valamilyen módon.

Nem emelkedik fel, guggolva veszi el a levelet, a táskájának belső, vízhatlan zsebébe csúsztatja megóvva a pecsétjét attól, hogy feltörje egy bólintással.

- És mi fogjuk őket bántani? Van rá esély, hogy esetleg ártanának a főnöknek? - nem áll a szájára az exelenciás megnevezés, megérinti az övének tokjába rejtett zsebórát, felsóhajt csendesen.

- Találkozunk még valaha, szép szőruram? - kérdezi olyan drámaian, amennyire csak telik tőle. - Még mutass be a szöszinek, mert csak foltokban ismerős.

*Az, hogy a fehérhajú hangtalanul érkezik oda mellé, meg sem lepi amit mond neki az már annál inkább, az arcára kérdő kifejezés ül és ha nem lenne szőrös, valószínűleg a másik láthatná ahogy a szemöldöke is megemelkedik.*
- Mennyét koromban, mondtam ilyet utoljára a feleségemnek, mint most maga nekem és ha nem ismeri, az Úritanuki öltözet fogalmát, javaslom járjon utána jobban a témának.
*Aztán mikor befut Kyra biccent neki egyet és a két jövevény felé fordul, miközben a láthatáron feltűnik egy hajó, ami a fővitorla leengedése nélkül kezd közelíteni a kikötő felé.*
- Üdvözlöm a kisasszonyt, rövid leszek csak annyi időm van, még a hajó ide ér. *Nyújtja elsőnek a vörös pecsétes borítékot Mesricnek.* Ezt kérem átadni Őexelenciájának, amint találkoznak vele, még ezt a levelet. *Nyújtja át az arany pecsétest Kyrának.*Akkor adják neki oda, hogy ha nem hajlandó a vörös pecsétben leírtakat teljesítenik, mivel utólag fizetünk a hajú legénysége garantáltan nem fogja bántani magukat, a kísérőjük pedig szintén nem tud kárt okozni Önökben, hogy meddig tart az utazás nem tudom megmondani sem azt sem, hová fognak tartani, reménykedni tudom, hogy a Mesric Úrnak adott zsebóra, mindig irányba áll majd, a lepecsételt borítékokat kinyitni tilos, kérdés?

A sötétben egy másik hajó érkezik amiről egy csuklyás köpenyes alak száll le. A hajó tova is indul nem marad többet, mint kell. A köpeny egy kardot és váll vártjeit egyaránt takarja. Nem kell sok, hogy élesített tekintete a sötétben látási képességével kiszúrja kit kell keresnie. Rég volt talán igaz se, hogy hozzá hasonlókat látott könyveket cipekedni. Egy halvány mosolyt csal arcára az emlék.

- Szép estét az Uraknak!

Köszön, ahogy a közelükbe ér és jobb lábára helyezi súlyát, de nem tesz többet, talán Mesricet nézi még végig. Talákoztak egykor, emlékszik rá is. Rajta az Anwarionban szokásos holmija van fekete csizma, feszesebb nadrágja és sötét színű alkarjának belső felén merevített alkarú felsője van. Mellkasán a kard szíjazása egy x-et képez a ruhán.