A kikötőnegyed

- Őszintén fogalmam sincs róla, talán megenni. Kinek akarsz te virágot adni? Ilyen romantikus szép-halál típus vagy? - nézi szórakozottan, Kyrára pillant, most társ a kérdésekben, de aztán a trollok elterelik a figyelmét.

Számító, éber figyelemmel lesi a gesztikulációikat, felmérve azt, hogy mi a hierarchikus láncolatuk, elégedett, mély szusszanással fogadva a fogadóbizottságukat, és annak szavaikra árulkodóan felcsillannak túlságosan kék szemei, miközben felbámul az irdatlan magas alakra.

Tényleg aprónak érzi magát.

- Ismerem azt a kormányt, láttam egy férfinél, őt keressük, hogy segítsünk neki, bármit is csinál itt. Nem vadásszuk, nem kell megenni minket. Talán őt - kockáztatja meg a vicces egy oldalpillantást vetve Zayl-ra, biztora véve, hogy Reto a tanukik után a trollokra nyergelt át, új alattvalóinak beszédét pedig jó, ha mielőbb megszokja.

- Még is miért akarnék? Hát, hogy oda adjam másnak! Szerintetek még is miért akarna bárki virágot szedni? *Válaszol szinte már sértetten, amiért a másik kettő ennyit se tud.*- Gondolom azért, hogy ha bárki oda teszi az ujját ne vágjam meg, de vannak dolgok amikre én sem keresem a választ. -Von vállat egyszerűen.-
*A trollok között aztán morgás támad, mutogatás megint morgás és megint mutogatás, ahogy megnézik maguknak a társaságot, majd megint morognak egymásnak, ami nálunk inkább beszéd mint sem a mérgesség vagy idegesség jele, végül hárman lépnek eléjük az egyik a kalapos és két másik, egy vörös festett képű, még egy másik szoknyás egy nagyobb bottal, aminek a tetején egy agancsos koponya van és tollak lógnak le róla.*
- A varjak vezessenek utadon apró lény! *Szólal meg végül a festett képű a trollok nyelvén, majd megköszörüli a nyelvét.* - Én az beszélem, ti nyelvetek de az nagy Kapitány és sámán asszony akarja az tudni, nektek jöttök okát! Mi vagyunk az nagy ki trollok bajnoka hajósai, hogy hozzuk őt ide és, ha nem tér vissza még kormány vörös szalag égre tekint! .*Mutat a kormányra, aminek az egyik kormány fogóján egy vörös szalag van és három óra irányába van.* - Mi nekünk van az parancs, hogy elhagyni part. Most ti monda el akarni, itt mit ha ti vagytok az nagy bajnokra vadászók, trollok esznek titeket meg vacsora. *Mondja olyan nemes egyszerűséggel, mintha azok is ennének majd velük, akikhez éppen beszél, ha a többiek beszélni kezdenek, akkor pedig lefordítja a szavaikat a kapitánynak és a sámánnak.*

- Mert képtelen vagy rá. - Mondja szinte egyszerre Zaylal a már ismert mantrát.

- Miért pont egy ujjnyival? - Ez viszont érdekelné a hallottak után.

A csónakban ringatózva a látóhatáron a tekintete és nem is lepődik meg különösebben, hanem már egy halvány mosoly kíséretében maga elé mondja a megfejtést.

- Trollok. - Tekint Zaylra mintegy megerősítésért.

Mesric kísérletét figyeli és ha sikerrel rá fordítha a trollok figyelmét a keleti kisebb erdei trollok nyelvén köszönti őket.

- Bőséges kő levest. - Üdvözlésképpen még meg is hajolna előttük. Ha ezen a nyelven sem reagálnak akkor megkísérli a Shidea nyelvén, ami egy északi nyelvjárást.

Ha semmi sem válik be úgy kénytelen feladva vállat vonni és elindulni kikerülve őket.

- Nem tűnnek ellenségesnek egyébként… - Sandít fel az egyik Trollra. - Még.

- Miért akarnál virágot szedni? - hörren fel, de csak olyan csendesen, a többi gondolatot elrakja magának későbbra, ha túl sokat töpren Zayl dolgain, akkor biztosan elmegy az a maradék kis esze is.

A csónakban ringatózva várja még, hogy a férfi befejezze a leírást, de úgy fest, az érzékleteikre bízta azt. Elbámészkodnak túlságosan kék szemei a nem mindennapi látványon, bár a reneszánsz kalap mosolyt csal az arcára, féloldalas, kurta, futó jelét az örömnek, amit a tanukikat idéző látvány olt a víznek és szélnek kitett testébe.

Az a mosoly akkor is ott marad, amikor a kormánykereket nézi.

- Legalább jó helyen járunk. Adjisten szép estét - dobbant ki a partra a levidámabb hangjával troll fogadóbizottságuk elé, felbámul rá, olyan irtózatosan nagy az alacsony kalamonihoz képest, hogy eltörpül az árnyékában. - Egy nyelvet beszélünk? - anwarul szól előbb- Vagy esetleg ezen? - kalamonira vált.- Ennél többet tényleg nem tudok, de talán a szép szőke ott beszél trollul - int Kyra felé az északi népek egyik nyelvjárását használva, ha más nem, az intés elárulja, hogy a figyelmüket a nőre irányítja, mert más faj nőstényei általában lenyűgözik az embertől idegen fajokat, egy próbát megér.

- Mert egyszerűen képtelen vagyok rá! Fogd fel úgy, hogy olyan mintha benéznél egy ablakon, látod mi történik oda bent de nem tudod a benti dolgokat jobbra-balra pakolni tudod, hogy ott vannak, ők is tudják, hogy te kint vagy de nem tudod összetörni őket, ha a kaszámat feléd lendíteném hajszál pontosan egy ujjnyira megállna tőled, de ami még rosszabb virágot se tudok szedni! *Mondja, miközben a legénység leereszti nekik a csónakot, amibe ő lesz az első aki beszáll, majd utána a két utas és végül, a legénység két tagja akik egészen a partig eveznek velük.*
- Azért mert a bár a színeket nem látom, az alakokat igen és, hogy én beszéljek velük? Ha! Nem akarok megőrülni az ő gondolkodásuk miatt és, hogy miért ne inzultáljátok őket?
*Elhallgat megvárja még közelebb érnek annyira, hogy a két utazó is lássa, amit ő már a hajóról látott. Távolabbról csak homokbuckáknak tűntek, a keleténél nagyobbnak, néhány pedig mint egy rakás szikla. Aztán mikor közelebb értek néha megmozdult az egyik, mintha csak odébb gurult volna végül láthatták, hogy nem gurulnak hanem a tömzsi lábaikon mozognak. Már amennyiben a trolloknak tömzsi lába van. Nagyjából két és félszer akkorák lehettek, mint egy átlagos ember közel egy tucat volt belőlük. A bőrük színe, mint a szürke szikláé, bár néhány fekete festéket viseltek a bőrükön, a ruha már amennyiben annak volt mondható amit viseltek, egészen sajátos volt. Főleg faágakra és csontokra vart textil anyagok voltak, amik egyaránt szolgáltak dísznek és takarásnak. Ketten a hajónál őrködtek, még ketten a völgybe felkapaszkodó homokbuckát őrizték ami két sziklasor között terült el. A többiek napi teendőiket végezték, ha volt ilyen az életükben ugyan is ketten aludtak, még a többiek hálókat szőttek és néha vitatkoztak. A part legszembetűnőbb képe pedig nem is az egyetlen troll volt, aki reneszánsz kalapot hordott, az oldalán egy távcsővel, hanem az, hogy mellette az asztalon mint valami bálvány volt felállítva egy kormány kerék. Aki pedig járt korábban a kúriában az tudhatja nem is olyan régen, még Retonál volt ez a tárgy.
Amint a társaság pedig partot ér, az egyik troll áll oda eléjük, aki legalább olyan furán és kérdően nézhet az emberekre, mint ahogy ők rájuk.*

A látóhatáron neki is a szemei alaposabban végig tekintenek, közben újabb késztetést érez, hogy felmenjen az árbocon, hogy jobban lásson, de leküzdi és marad a kis társaság mellett. A hatalmas hajót ő maga is megnézi főleg a hajótestet jellegzetes ismétlődő csapóajtók után kutatva, ami támadó hadi hajókra jellemző. Ha nem lát úgy még bármi lehet, de legalább kisebb az esély a dolognak.

- Sárkányok lesznek? - Kérdez mintegy egyszerűen, ahogy az élelem csomagolásra kerül a szó és hogy kinek szánja a kérdést nehéz megmondani, de a madár tudja, hogy neki.

Nem vár választ, hiszen most Zayl vállán ül. Aztán indul csomagolni a keményebb húsú halból és folyadékot is. Köpeny alatti zsákjába helyezi, amit jónak lát.

Visszatérve várakozik, majd a inzultálásra elmosolyodik maga is.

- Csak akkor ha elkerülhetetlen, a továbbhaladáshoz. Viszont jó ha tudom, hogy bármi is történik csak maga beszélhet velük? Zayl. - Kérdezi tisztázandó a lehetőségeket Zayl felé fordulva és nézve a kaszás arcába és szemeibe, ha engedi.