A kikötőnegyed

Démonvérű és vérbestia

- Jó ötlet. -helyesli a keresést, elvégre történik valami olyan dolog ami egy kicsit elkezdte érdekelni. Ki tudja, a végén még kiderül hogy hatalmas szerepe van Anwarion tönkretételében amire természetesen igen büszke lenne.. de csak magában.
- Persze, elvégre úgy kapom a megbízást hogy lefülelik a tartózkodási helyüket. Holnap után ér Székváros mellé ahol két éjszakát fog tölteni. Ott kell elkapnom, mert ha beér ide nincs az az orvgyilkos aki kipurcantja a fickót. Van vagy tíz katonája aki folyamatosan vele van és négy, akik a fogadó körül járőröznek.
Ő is lepillant a hasára, majd alkarját rátéve takarja el.
- Ne aggódj, megoldom.

Démonvérű és Vérbestia

Elmosolyogja magát Seda látható unalmán, de sajnos nem tud segíteni neki, ez a téma ilyen, és soha nem lesz izgalmasabb, talán csak ha háborúkhoz ér. Amikor a gyilkosságokhoz érnek, felpillantva a könyvből figyeli a lelkességét egy apró mosollyal.
- A mostani helyzetekről gyakorlatilag halvány gőzöm sincs, de akkor ezt a vonalat fejtem vissza majd először. - néz ismét a könyvre, majd szeme sarkából fel a nőre.
- Ilyenkor határidőket is kapsz..? - kérdezi, egy pillanatra lepillantva a sérült hasa felé, majd vissza rá.

Démonvérű és vérbestia

Ahogy leveti magát a székre, szinte elfolyik rajta. Lábait keresztbe dobva pakolja fel az asztalra, miközben szaporán játszadozik az egyik hajtincsével. Persze, a férfire figyel úgy immel ámmal, mert részben érdekli a dolog de sajnos a lány nem olyan művelt hogy mindent teljesen felfoghasson.
- Marcus, én annyi embert öltem már meg, hogy a felére nem is emlékszem
Bár.. -hirtelen feljebb ül a széken.- Volt egy fickó, Aiden Kreg. Az valami nagy nemes volt -és felettébb jóképű, de ezt azért nem teszi hozzá -, a Mireni tartományban. Állítólag puccsra készült de nem voltak rá bizonyítékok. Illetve.. -kivesz a zsebéből egy cetlit amit minap hozott egy holló - Van még egy megbízásom. Herold Vires, szintén nemes, az uralkodó egyik közeli barátja.

Démonvérű és Vérbestia

Miután Seda felkel, elfogadja a segítséget és feláll, kicsit megdörzsöli az orrát, aztán elveszi a könyvet. Elfojtott nevetéssel figyeli, hogyan ragadja meg Seda a bőrét - mivel háj egy szem nincs rajta - és játszik vele.
- Ahhoz, hogy ezt megállapítsam, kevés csak Anwarion anyagát átnyálaznom.. - válaszol mosolyogva, aztán a nővel sétálva az egyik nagyobb asztalhoz meg. Leteszi a maga által leemelt és megkapott kötetet is, majd leül.
- Ebből a szempontból te is a politika eszköze vagy. - mondja, miközben a könyvet figyelve kinyitja azt.
- Egyik-másik arra használ, hogy elérje a céljait. Talán nem is tudsz róla, de lehet a tetteidnek fontos következményei lehettek. Ha eljutok oda, és összerakom a képet, majd elmondom, feltéve, ha elmondod, hogy kiket és mikor tettél el láb alól. - mondja kis mosollyal, és a tartalom jegyzéket böngészi.

Démonvérű és vérbestia

Kitartóan hallgatja Marcus hegyi beszédét és lényegében teljesen igaza van, bár ő még mindig úgy van vele hogy a kívülállóknak mint ő vagy a kúria összes többi tagja igazából teljesen mindegy. Az ételt megszerzik maguknak, ahogy a lakhatást is. Vagy tisztességesen vagy tisztességtelenül, de pont ezért vannak a társadalom eltiport mocskában.
A zuhanást némán viseli, jobban fél a könyvtárosnőtől mint bárki mástól. Ha itt elengedi a hangját, lecsapja őt egy kétszer ekkora kötettel. Felállva a földről leporolja magát, megigazgatja a ruháját majd kezet nyújt a vámpírnak hogy felsegitse a földről.
- Igen, van benne ráció. -a saját nézetét nyilván nem osztja meg vele, hanem csak a kezébe nyomja a könyvet.- Akkor remélem ha átnyálaztad, nagyon jó hírekkel fogsz szolgálni. Nem szeretek éhezni, a végén lefogyok. -ragadja mag pocakja husiját, még meg is rázza, szorongatja, végül elindul az asztalok felé.
- Sosem gondoltam a politikára elsődleges problémaként. Az valahogy mindig az utolsók között ténfergett. Ki tudja, talán néhány fazon pont az én kezeim által halt meg. Azok, akiknek nem kellett volna. Sosem kérdezem a feladataim miértjét.

Démonvérű és vérbestia

-Ez ugyan csak nem igaz. Ne csak a végeredményt nézd, hanem a folyamatot. Itt egy példa háromszáz évvel ez előttről, nevek nélkül: van egy ostoba, hatalommániás mágus egy céhből, és egy ostoba, befolyásolható vezér. A mágusnak más szövetségesei vannak az országon túlról is -a céhen át-, ráveszi a vezért, hogy koholt vádak alapján indítson támadást a szomszédja ellen. Nem él másnak, csak a háborúnak, a legtöbb embert besorozzák. A kevés paraszt kevés munkát jelent. A kevés munka miatt a földeken elrohad a termés. A termés elmaradása miatt nincs mit eladni, és nincs mit enni. A gazdaság elindul lefelé, és az emberek éhezni kezdenek. Ha éheznek az emberek, nekem sincs mit enni, mert egy csontsoványra fogyott ember nem a legtáplálóbb étrend. A gazdaság csődje miatt a háború meddő lesz. A szomszéd vezér pedig boldogan "veri vissza" a támadást, egészen a székhelyig, ahol a mágus már megforgatta a tőrt a vezér hátában. Évekbe telik felkelnie az eredeti országnak a csődből és az éhezésből. Ez pedig mindenre IS hatással van, hiszen benne élünk. - meséli, de aztán győzelmi vigyor mellé mellékelt gigászi kötet elintézi, hogy befogja a száját. Már nem szószerint. Meglepve nyúl fel, hogy elkapja Sedát, de a nő olyan szerencsétlenül esik, hogy a végén ez nem sikerül, és együtt zúgnak el. Nem bánja egyébként, hogy kvázi az arcára ülnek, bár jobb szereti lendületet mellőzve és ruha nélkül. Megpaskolja a combját a kezével, jelezve, hogy azért bármennyire is kellemes oda lent, azért még is csak szabadabban lélegezve a feneke nélkül az arcán.