A kikötőnegyed

[ A tébolyodott lélek ]

Most igazan elszomorítottak a kisasszonykák, de mivel nem akarok összetűzésbe kerülni azokkal a nagyképű mágusokkal bemehetnek.
Morogja játszott szomorúsággal a két hölgyikének és a kulcsok megzörrennek az őr oldalán, ahogyan egy-két lépéssel a cella mellett terem és ujjaival lassan babrálva kiválasztja a megfelelőt a csomóról. A zárba dugja és elforgatja a reteszt benne. Hangosan kattan, amikor visszacsúszik a zár nyelve és egy rövid, de hangos nyikorgással nyílik meg a rozsdás tömlöc ajtaja.
Fél óra hölgyek, ahogy kérték.
Ne zaklassák fel a foglyot túlságosan, elég volt egész nap a hebegését hallgatni és holnapig nem árt, ha megmarad a maradék esze!
A cella sötétségébe halovány narancsos fény szökik be vékony sávon, ahol az ajtó beengedi a fáklya fényét. A dohos és áporodott szag azonnal köszönti a két álcázott jövevényt. A zárt helységben széttört tányér roppanhat talpuk alatt, ha nem kerülik ki és egy vödör lapul az egyik sarokban, amiben ki tudja, milyen meglepetés lapulhat.
Az egyik sarok felől halk szuszogás és motyogás halasztódik és egy zavart szempár villan a látogatóira.
Nem jó…menj…te is…menjetek…én hibám…minden az …enyém…csak az enyém…
Előre hátra dülöngél térdeit átkulcsolva és motyog tovább.

Alison pár perc múlva beéri a társait, de ő nem lép be velük a cellalakóhoz. Az őr fele biccent és halk csevejt kezdeményez vele.

A tébolyodott lélek

Követi a két nőt végig a folyosón, a kapitány elött igyekszik minél jobban meghúzni magát, és megkönnyebűl mikor tovább engedik őket. Ám az őrre pillantva már tudja nem lesz könnyű a cellába való bejutás. Mikor Auróra bemutatja őket ő előveszi legszelidebb mosolyát és kissé meghajol a fogatlan strázsának. És magában imádkozik hogy annak semmi ne jusson eszébe velük kapcsolatban mert akkor kénytelen lesz ártalmatlanitani őt és az nem lenne a legjobb megoldás jelenlegi helyzetükben.

A tébolyodott lélek

A sikátorban cseppet sem zavartatja magát, minél gyorsabban azon igyekszik, hogy ő maga is belebújjon a neki kijelölt nővérruhába, míg a démonvadász a balján morgolódik. Nem is igazán figyel oda, ám amikor a férfi felé fordul, és megpillantja-meghallja a hangját, igencsak leesik az álla a csodálkozástól.

- Tökéletes álca lesz – vigyorint a kislányos hangra – csak maradj szerepben. Ma este semmit sem szúrhatunk el...túl sok minden múlik rajta.

Amint mindketten átöltöztek és készen állnak, visszaindulnak a mágusnő felé. A hirtelen hangra, ami felzavarja az éjszaka csöndjét, kissé megrezzen, de megnyugodva konstatálja, hogy csak egy macska, semmi több...majd akkor kell aggódnia, ha a nyomokban loholó lépteket és szitkokat hallanak. Amit – remélhetőleg – nem fognak. Ha minden jól megy. A nő utasítására bólint.

- Magam sem terveztem másképp. – biccent Alison azon utasítására, hogy maradjanak feltűnésmentesek és csendesek. Kimért léptekkel indul utána s futólag felpillant a kaszárnya komor, elébük magasodó épületére. Visszabiccent az őröknek, s reméli, hogy a hamarost következő őrségváltás – amit Lucca előzőleg már felvázolt nekik – sem okoz majd különösebb galibát. Belépve az ajtón megpróbálja gondolatban eszébe vésni milyen úton indulnak el, és hogyan jutnak a fogolyhoz: ha a szükség úgy hozná, és gyorsan menekiülnük kellene, nem árthat. Egyfajta furcsa, közömbös csendességbe burkolózik végig, ahogy a mágusnő azt kérte tőlük, s még csak oldalra sem pillant a férfiből nővé avanzsált Gordyera. Egészen rendben megy minden, amíg a lejérathoz érve maguk meg mit keresnek itt című nóta fel nem csattan: de ő csak áll, a szerepe szerint közömbös tekintettel várva, amíg Alison kimenti magukat, s nem rest észben tartani, hogy bizony tényleg sokkal fog tartozni neki eztán. Szinte érzi magán a Randal nevű őr méregető, éhes tekintetét...de hála a magasságosnak, tovább haladhatnak a folyosó mentén. Az épület bizarr, komor hangulatot áraszt, ez köszönhető részben a gyér megvilágításnak, s időnként meg-megborzong. Végre-valahára elérnek a cellák bejáratáig...ám újabb őr állja útjukat. Aprót köszörül torkán, s előveszi a legbájosabb stílusát.

- Üdvözlöm az urat! Sienna Lange vagyok, a Mágustanács által kijelölt ápolónő. A ma hajnali kihallgatás előtt én és a tanoncom, Gordira fog gondoskodni a nemrég behozott fogolyról az utasítás alapján. Csak egy rutinlátogatás és vizsgálat, fertály-félóráig tart, ha volna oly kedves továbbengedni bennünket.

[ A tébolyodott lélek ]

[Város]
*A kijelölt sarkon várakozik tovább, míg azok ketten átveszik a ruhájukat a kevésbé illatos sikátorban. Jobb ötlet lévén ennyi ált a rendelkezésükre, akárcsak a zsák tartalma, ez sem szívmelengető. Valahol a szűk utcácska másik oldalán egy keserves macska vernyogás zavarja fel az éjszakát, amit azonnal egy karcos női hang kíván a pokolba, bele üvöltve a csendbe s nyugalomra inti vele újra a környéket.

A sarkon túl álló őrség házra vet néhány pillantást mozgolódást felmérve Alison, s mikor sarkon fordul kicsit nyugodtabban, már látja is a feléje tartó Aurorát és a társát. Kellő közelségbe érve átfuttatja rajtuk a viharos tekintetét és kislányos mosolyát villantja feléjük
-Nem mondom, csinosak lettünk. Főleg magácska kedvesem. –

Kacsint a kékhajú férfira és sejti valamiféle mágia állhat a változás hátterében, nem áll neki faggatózni
-Amint besétáltunk az épületbe kérem, ne szólaljanak meg a strázsák előtt, csak ha nagyon muszáj. A legkisebb feltűnést kell kelteniük, nem szabad emlékezniük magukra - ~és rám sem ~
-Akkor, ha készen állnak indulhatunk is –

Várakozólag tekint rájuk, és ha nincs kérdésük hátat fordít nekik és elindul az épület felé.
Elébük viszonylag magas épület tárul, falai komorak és kicsiny rések szolgálnak ablakként. Nem egy kellemes, egyenesen bizarr látvány nyújt ezen órákban. Kapujában két őr áll vigyázzban a jellegzetes Anwar egyenruhát viselve. A két őr arca jellegtelen, könnyen felejthető vonásokkal rendelkeznek. Úgy tűnik, felváltva alszanak csukott szemmel pár percig aztán riadva újra szolgálat készek. A kapuhoz érve Alison megköszörüli torkát, látván hogy miként végzik a hős kapuőrök a kiszabott feladatukat.
-Jó estét az uraknak! Tartsanak ki, hamarosan vége az őrségüknek. -
Bátorítja őket a nő kedves hangon, több szót aztán nem is szán feléjük, azok ketten kihúzzák magukat és biccentenek a jövevényeknek. Aurorát és Gordye-t szemügyre veszik hanyagon, sok időt nem szánnak rá, a befolyásos hölggyel vannak. Alison tartása nem tűnik feszültnek, járása is könnyed, mint mindig. Legalábbis szeretné ezt hinni, hogy semmi sem látszik meg a belső feszültségéből. Az épület belseje felé vékony folyosón haladnak, ami közel 10 méter után kiöblösödik és néhány ajtó, őrhely is feltűnik a falak mentén. Az állások üresnek tűnnek, az éjjeleken kevesebb létszámmal dolgoznak. Lopva hátra pillant a két nővérére és mély levegőt véve a cellák alagsora felé irányítja magukat. Néhány lépés után egy hirtelenséggel kivágódó ajtót megriadva megállítja őket. Alison szíve majd kiugrik a helyéről. Közel 2m magas, izmos 40-en körüli férfi indul feléjük kérdő arcvonásokat öltve magára
-Maguk mégis mit keresnek itt? Ki engedte a tömlöcök lejáratához…- Alison felemeli karját és mutató ujját a férfibe fojtva a szót és kimérten szólal fel.

-Maga bizonyára Randal a kapitány helyettese! A Mágus Tanács képviseletében érkeztem két ápolót hozva, hogy a hajnali kihallgatásra a nem rég behozott fogoly készen álljon. Úgy tudom szükséges néhány sebének ellátása és nem jellemzően patyolat tiszta, márpedig a tanács elé így nem járulhat. Kragen kapitány nem lenne elégedett magával, ha ezt megtagadná! - A nő hangja halk ámde végig kimért és úgy áll, hogy ő kerüljön látótérbe, ezzel is védve Gordye-kat
-Biztos vagyok benne, hogy említette önnek - Nem fejezi be a mondatot, úgy érzi elegendően sokat is mondott a férfi arcából ítélve - Legyen! Siessenek és semmi felesleges körülményeskedés. Előre szólok, a fickó nem beszámítható. A cellájánál álló őr magukon tartja a szemét - Átnéz Alison alacsony termete felett és kaján vigyorral szemléli ki magának Aurorát. Megnyalja szája szélét aztán a kék hajú teremtést megnézi magának - Leveheti a szemeit Randal a hölgyekről. Az ispotály és személyem sem tűri a papnői és ápolói megrontását -
Figyelmezteti sietősen Alison a férfit és maga elé elengedi a társait kezével jelezve menjenek előtte. Végül ő maga zárja a sort, érezve a hátán a mohó szemeket. Jó néhány métert sétálnak a dohos szagú alagútnak tűnő folyosón, ahol jobbról és balról is rácsok sorakoznak s mögöttük emberi alakok is kitűnnek haloványan. Odalent igencsak kevés a fény, néhány méterenként egy-egy fáklya nyújtja egyedül számukra a halovány fényköröket, hogy ne bukjanak orra és láthassák, ha mozgás van. Körülbelül a folyosó közepén egy alacsony férfi áll fel a székéből és kiköp oldalra .
-Nincs látogatási idő!-

Közli tényszerűen a semmilyen arcú férfi - Ha csak nem engem jöttek szórakoztatni a drága hölgyek!-
Vigyorodik el a fél fogsoros férfi a két szemrevaló hölgyet méregetve. Alison a sort zárva kissé lemaradt a folyosón.

(A Városban)

Miután megérkeznek ő egy szót sem szól csak komoran meghajol kissé és majd kövei útitársát a sikátorba. Mikor kinyitják a zsákot és előkerülnek a az álruhák kissé meglepődik, csak női holmi láttán.
Ez most komoly? Bár a cél érdekében egye fene...
Morgolódva ölti magára a nővértanonc ruhát és maszkirozza el arcát. Miután végzett ruhái eltűnnek ahogy az szokott csak egy kézmozdulatra, és mikor menet kész csak megérinti Aurora vállát. Egy furcsán kislányos hangon szólal meg.
Elnézést hogy megvárattam kisasszony.
Vigyorog és a lány után indul a sötétségbe hogy végre találkozzanak a furcsa fogollyal.

(A Kúriában)

Kisvártatva nyílik az ajtó, s a férfi dugja ki rajta a fejét, ám mielőtt egy szót is szólhatna, már nem szükséges. Ennek most kifejezetten örül, hiszen az idő ma este kifejezetten ellenük dolgozik...

- Nos...némi ellenkezésbe és akadályba ütköztem, de végül a Mágusnő meggondolta magát. - mosolyodik el halványan - Siessünk, nincs sok időnk.

Átszeli a folyosót, a lefelé vezető lépcsőt, s egészen az istállóig megy, ahol Éjfél már felnyergelve várja gazdáját. Nagyot prüsszent érkezésükre, s a nő hozzá siet, hogy kivezesse az istállóból, majd felszálljon rá.

- Mire vár még, nyeregbe! - nógatja a férfit.

(A Városban)
Jó félórányi lovaglásba telik, mire elérik a főteret, s ott az egyik normálisabb fogadó elé köti ki a lovat - természetesen néhány csengő anwar tallérért cserébe, s meri remélni, hogy mire visszaér, nem kél lába hű kancájának. Onnan gyalogszerrel folytatják utukat a Kikötőnegyed felé, s hamarost meg is érkeznek a Toronyóra alá, ahol a megbeszéltek szerint már várják őket.

A velős és rövid köszöntésre biccent.

- Ez nem a formalitások estéje. Tartozom Önnek. - felel csupán ennyit a nő érte meghozott áldozatára utalva, s utána csöndben marad, hogy a fejébe vésse a fontos információkat. Fél óra.... annyi talán elég lesz. Ha az igazságszérumot is használnia kell, még kevesebb is talán...már persze, ha minden jól megy... És nagyon szeretné, hogy jól menjen, különben hiába az áldozat, amit értük hoztak, akkor semmivel sem fognak közelebb kerülni a megoldás kulcsához. A zsákot megragadva a mondott irányba indul sietősen, hogy mindketten átöltözzenek a nagy "alakítás" előtt.... levetett ruháit pedig a zsákba dobja. Ezt nem árt majd eltüntetniük, mielőtt nekiindulnak.