A kikötőnegyed

Démonvérű és Vérbestia

A férfi pillantásától még a vér is megfagy egy pillanatra az ereiben. Ismét össze ráncolja a homlokát, és bosszúsan rácsap, de csak azután hogy meggyőződött róla, hogy ezúttal se nem látja se nem hallja a vámpír. A fene a denevér füleit. Megköszörüli a torkát.
Vacsorája végeztével ruhájának újjába törli a maradékot, majd később lemossa róla, olyan meleg van kint hogy az első szellő megszárítja majd.
A különleges nyelvre felkapja a fejét. A lány még túl fiatal és tanulatlan, soha nem hallott más nyelvet a közösön kívül, nem még ősit. A gyermeki csillanás vetül ki a szemeiben, ahogy rácsodálkozik a csengő szavakra mégha semmi különleges jelentése nincs.
- Ennyi változás alig háromszáz év alatt. Akkor tényleg sok mindenről kell olvasnod majd.. remélem a vámpírok szeme nem romlik, borzalmasan állna az okuláre. - sunyi vigyorral pillant fel rá, S amint elképzeli a szemei előtt a kis üveget már fel is röhög. Halkan az asztalt csapkodja, végül meghúzza a rumos a üveget azzal az önelégült vigyorral az arcán. Úgy tűnik visszatért a lány.
- Őszintén elég lusta vagyok minden nap annyit sétálni, úgyhogy én erre a szedettt védett kocsmára szavazok. Este elzavarlak a bordélyházba és le is van a gond mindenről. -csapja össze a tenyerét, majd az asztalra szór egy adag apró pénzt.- Menjünk és essünk túl az olvasós részén a napnak!
Hirtelen felpattant, a teli üveg rumot szépen beteszi a melltartójába a mellei alá gyömöszölve és megragadja a férfi kezét.
- Gyere szúnyog, napnyugtára itt akarok lenni.
Felrántja az asztaltól és vigyorogva szökdécselve elindul kifelé. Szerencsére a kikötőtől nincs messze a könyvtár sem.

Démonvérű és Vérbestia

Füle elég éles ahhoz, hogy egy tágas rét másik felén járkáló kisegér neszét is meghallja, a suttogás közvetlen mellőle számára olyan, mintha közvetlenül a fülébe lehelné. Hátra pillant rá, jelezve, hogy nem kerülte el figyelmét a kérdés, de az arckifejezése inkább könnyed, és megértő, mint bármi más. Volt ő is fiatal. Volt ő is vad, megzabolázhatatlan. Töltötte éveit bezárva. Tudja, milyen rossz. Nem kötötték egymáshoz az életüket hűségeskükkel, csupán megegyeztek, hogy élvezik, amit lehet, ő pedig ehhez tartja magát. Talán a nő említett valami olyasmit, hogy nem viselne el mást az ágyában, de ennek komolyságáról csak az idő dönthet.
- Behoztam volna már a lemaradásom, ha régebben történt volna. - mosolyog
- Az első éveim a nyelv újratanulására mentek el. Ontret'som lød detteri fortiden. - vált egy pillanatra az hullámzóan gyors, pörgős ónyelvére.
- "A múltban ez valahogy így hangzott." A hegyek között, legalább is. - ismétli meg a mai kor nyelvén is mosolyogva.
- Ma már alig hasonlít ez a nyelv a régihez. - mereng el egy kicsit, és közben elmosolyodik azon, hogyan élvezi Seda a húst a hegyes kis fogai között, és hogy milyen lendülettel eszik. Na ez a lelkesség ismerős neki.
- Nekem mindegy, hol szállunk meg. Ha itt, akkor könnyebb lesz vacsorát keresnem. Ha a külvárosban, akkor be kell majd jönnöm ide, bár legalább nyugodtabb a környezet, és kevésbé füstös. - mozgatja meg kicsit érzékeny orrát. Nem szereti a dohányt. Mindent belep, és minden szagot elfed.

Démonvérű és Vérbestia

Ajkai apró résnyire nyílnak, ahogy a férfi közelebb hajol, S a mély duruzsoló hangján kedveskedik neki. Ujjait össze szorítja ahogy megragadja a karját, S halkan szusszant fel miután a férfi tovább áll.
- És ha valaki még túl fiatal hogy beleessen?
A kérdés inkább már csak költői, és olyan halkan suttogja hogy a férfi talán meg sem hallja. Legalább is reméli. Marcusnak kijárt hatszáz év szabadság és móka, míg neki húsz év keserűség és szenvedés amiből már csak néhány van hátra, S ha a vámpír így folytatja túl sok értelmet fog adni az életének ami a legrosszabb ami történhet vele.. az élni akarás valamiért.. vagy valakiért.
- Óh.. -megszeppenve kapja az ujjait az Ajka elé - Azt hittem régebben történt a dolog. Nem gondoltam hogy most szabadultál alig néhány éve. Akkor lesz mit bepótolnod Marcus.
Megragadja a Sültet a kezével, szemei éhesen csillognak, ajkai szélén pedig apró nyálcseppek pottyannak a földre. Jóízűen megnyalja a szája szélét, és úgy esik neki a húsnak mintha hetek óta egy falatot sem evett volna. Szép fehér felsőjét pillanatok alatt szaft borítja, S alig pár perc alatt tünteti el a tányér tartalmát.
- Itt akarsz megszállni ma este? Vagy menjünk a külterületére a városnak?

Démonvérű és Vérbestia

A tüzes válasz és állának megragadása nem hogy félelmet nem kelt benne, de egyenesen tüzeli, hogy még jobban felhergelje a bestiát, de - egyelőre - visszafogja magát, csak kacérkodva, sokatmondó pillantással néz le a fenyegető tekintetre.
- Milyen kicsiben gondolkozol. - szólal meg végül mosolyogva, elkapva az őt szorongató csuklót erősen fogva szedi le magáról a kezet, hogy utána közelebb hajolva, lehalkítsa hangját
- Ha te félted a hírneved, képzeld el az enyémet. Egy csaknem hétszáz éves vámpír, aki képes volt kötődések nélkül, magányos farkasként élni és vadászni a mezőkön, majd jött egy huszonéves, alkoholmámoros szörnyvadász, és úgy csavarta el a fejét, hogy már majdnem képes lenne vallást is alapítani neki. Melyik a rosszabb? Élvezni a gyönyöröket mindamellett, hogy bérgyilkos vagy, vagy beleesni egy olyan csapdába, amiről azt hitted, már túl idős vagy, hogy beleess? - kérdezi egy halvány, de még is meglehetősen őszinte mosollyal. A mosolya aztán eltűnik, mikor úgy érzi, talán többet is mondott a kelleténél. Elengedi a csuklóját, kihúzza magát.
Besétálva megrendelik az ételt és ital(oka)t Sedának, leülve pedig érdeklődik. Azon elneveti magát, hogy vissza nem akar menni, mert ezzel egyébként ő is így van.
- Majd este ránézek, hogy alakul. - mondja kis mosollyal, Seda ivási szokásait pedig már megszokta, így szinte fel sem tűnik neki, milyen gyorsan szalad le a torkán az ital.
- Cirka 10 éve szabadultam ki. Tehát ha az utolsó háromszáz évet átnézem, akkor már fel is zárkóztam. - feleli visszapillantva rá.
- Igazából a politikai dolgok érdekelnek a legjobban, de a természet is... - mereng el - meglepően sokat változott ez alatt a pár évszázad alatt.

Démonvérű és Vérbestia

Ajkaira egy halovány gonosz vigyor ül, majd a férfi felé fordulva megragadja az állát kicsit erősebben is talán a kelleténél.
- Ami a hálószobában történik az ott is marad. -súgja halkan a fülébe, majd fenyegetően pillant fel rá.- Azt az énemet nem szívesen mutogatom senkinek. Körözött bűnöző, sunyi bérgyilkos, aki úgy és olyan hangosan nyög egy vámpír alatt, mint egy szende kur.. kurtizán. Nem-nem, ez nem vetne túl jó fényt a nehezen összekapirgált hírnevemre.
Bár a férfi a kellemetlen érintésektől megvédi, a tekintetektől még ő sem tudja. Valahol érzi, hogy ott a férfias büszkeség elrejtve, hogy az ő derekát szorongatva vezetheti előre, mint valami ritka trófeát.
- Sültet burgonyával, és egy üveg rumot. Nem is.. kettőt. Egyet elvitelre. - kezdi úgy érezni, hogy józanul nehezen bírja a férfi mellett. A kedves szavak, az átható tekintet, a puha érintések.. akárhányszor kezd el hevesebben verni a szíve ezekre a gondolatokra, megijed.
- Én oda vissza nem megyek. Eb csont beforr, sok idő de kivárom. Ha nagyon nem akar, majd a kúriában valaki össze vakar.
Amint megérkezik a vacsora, neki is lát, ám előbb helyet csinál neki egy fél üveg einmal. Olyan jólesően sóhajt fel, mintha vagy hetek óta nem jutott volna hozzá, pedig alig telt el huszonnégy óra .
- Szóval melyik háromszáz év maradt ki az életedből?

Démonvérű és Vérbestia

- Alkohollal is kedves voltál velem. Most már kíváncsi lennék, milyen lennél anélkül! Vajon akkor kerül előtérbe a nőiesebb, visszafogott éned, vagy azt csak a négy fal között mutatod meg? - pimaszkodik a mérges fejet látva elvigyorodva, igyekezve úgy sétálni, hogy a nőnek kényelmes legyen a sétatempó.
- Nem ellenkeztél különösebben az éjszaka. - sandít le rá a szeme sarkából egy pajkos kis mosollyal, aztán amikor belépnek, a szavakra elvigyorodik.
- Te csak ne foglalkozz az ebédemmel, az egyébként is kimaradhat. Majd vacsorára tűnök el, hogy ne akarjalak téged felzabálni. Mármint a szószerinti értelmében de ha hangos leszel, egyébként is kirakhatnak. - somolyog az orra alatt, aztán oda bent a nő mellé, kissé mögé kerül derekánál fogva vezeti, hogy az enyveskezű tengerésznépség kétszer is meggondolja, ha hozzá akar érni. Miután kikérték Sedanak az ételt, és szükség esetén az alkoholt, helyet foglalnak egy asztalnál, Marcus pedig lehúzza magáról a csuklyát.
- Jó étvágyat. - biccent, majd a szemeit végig futtatja a kocsma közönségén.
- Ha nagyon fáj, visszamehetünk a gyógyítókhoz. - néz újra rá.