A kikötőnegyed

Démonvérű és vérbestia

A rekedtes mély hangra szinte beleborzong, bőrén felbukkan a libabőr is. Halványan elvigyorodik, majd elhajol tőle. Egye kukac, békén hagyja őt, legalább korábban szabadulnak majd.
Letekeri a rumos üveg tetejét és jól meghúzza.
- Őszintén én nem nagyon hiszem hogy ebben a könyvtárban bármit is találnánk elátkozott tárgyakról, amik lelkeket szopnak.
Azért bemegy a sorok közé, és nekiáll nézelődni. Ám hogy talál-e bármit is az egy jó kérdés.

Démonvérű és Vérbestia

Az árulkodó sóhajra oda pillanat a szeme sarkából rá pillant, de nem vonja kérdőre, még akkor se, ha gyanús, hogy a reakció ellenére hirtelen bele megy a dologba. Visszafordítja a figyelmét a lapokra, de nem sokáig tud arra koncentrálni, mert a nő felkel, és mögé lépve hozza magával édes illatát is, ahogy a vállára hajtja az állát. A kérdésen halkan elneveti magát.
- Tíz perce ültünk le, Seda. Nem, még nem találtam semmit, de ha eltereled a figyelmemet, roppant nehéz lesz bármit is találni. - duruzsolja a mellette lévő fülbe, amíg a nő a régiesen íródott szöveget láthatja egy dél megyei nemes birtokról.
- Ha akarod, addig kereshetsz könyvet másról. Például ereklyékről, amik a te ügyedet segíthetnék. - utal az éjszakai beszélgetésre, amikor megemlítette egy bűvölt tárgy hatását, és hogy akár működhetne is.

Démonvérű és vérbestia

Kezébe veszi az egyik kötetet amit lerángatott, hogy ha mást nem legalább a képeket nézehethesse. Marcus szavaira felkapja ismét a fejét, majd a tarkóját vakargatva sóhajt fel. Pontosan sejti, hogy vadásznak rá is, pont ezért nem akarja a saját piszkos kis üzleteibe belerángatni. Majd megoldja az egyik éjszaka, Marcus tudta nélkül.
- Ahogy gondolod. Akkor.. várunk amíg ideér. A negyedik éjszakán már itt lesz, és az egyik kikötői fogadóban fog megszállni. Majd érkezik a holló, akkor majd többet fogunk tudni.
Becsukta a könyvet feláll és körbesétálva a férfit megáll mögötte, állát a vállára helyezi és onnan nézi a könyvét hátha az izgalmasabb.
- Találtál már valami érdekeset? - közben benyúl a melltartójába kiszabaditva az üveg rumot

Démonvérű és Vérbestia

Csendesen hallgatja, míg a könyvet figyeli és lapoz a kellő oldalra, aztán felpillant, amikor a kockáztatás jön szóba, majd egyszer akkor is, amikor a szemeiről, azt kicsit meg is mosolyogja, majd akkor néz fel végleg elszakadva a könyvtől, amikor kérdést szegeznek neki. Végig pillant elnyúlt alakján, lábától az arcáig.
- Azt hiszed, most nem vagyok senki célpontja? - mosolyodik el, némileg színtelen hangon szólva. - Mint említettem, elzárt vámpír voltam. Gyakorlatilag szökevény és gyilkos a családom szemében. - néz a gyűrűre az ujján, az emlékekben elmerülve.
- Ha nem ők, hát azok üldöznek, akik ki nem állhatják a fajtám. Mindig van egy vadász, aki nagy vadra vágyik. - fordul vissza a könyvhöz.
- Egy kis vérdíj nem oszt, nem szoroz a dolgon. - veszi ölébe a kötetet és olvasni kezd.

Démonvérű és vérbestia

- Egy céhnek "dolgozom", ők látnak el a legtöbb munkával. Jól kijövünk, se ők nem kérdeznek, se én. Leszállítom a fejet, aztán mehetek a dolgomra jó kis summával.. a hátránya, hogy soha nem mondhatok nemet.. és nem tudom mi történik ha elcseszem a munkát.. így elég veszélyes kockáztatnom. -fél szemmel a férfire sandít.- Még sosem hibáztam, de kikötötték hogy nem is tehetem, különben a szemeimmel fizetek érte. -halkan felnevet, majd hátra dőlve ismét felrakja a lábait az asztalra.
- Elég veszélyes mutatvány, biztos be akarod vállalni? Nem elég a vérdíj az én fejemen, magadra is bajt akarsz hozni?

Démonvérű és Vérbestia

- Tehát a kutató munkát nem te végzed. - bólint, hogy értette, aztán elmosolyodik a továbbiakra, és arra, hogy megoldja.
- Habár hiszem, hogy ha száz katona is lenne vele, akkor is meglehetne ölni a fogadóban, mert mindig van legalább egy rés a pajzson, amit el lehet találni - ez általában az emberek maguk -, és hogy könnyű kihasználni halandóságukat. Vagy mohók, vagy kapzsik, vagy dühösek, a lista folytatódik, amilyen hosszúra csak akarod. Meg kell találni ezt a gyenge pontot, és sikeres leszel bárhol! - mondja, újabbakat lapozva a könyvben.
- Te segítesz nekem, én segítek neked. Ha mindenki azt hiszi, hogy itt a legnehezebb megölni, akkor itt lesz a legváratlanabb a támadás, ha engem kérdezel. - pillant fel rá a szeme sarkából.