A kikötőnegyed

Sóhajt egyet, tényleg nem elég okos a mágikus aspektusok értelmezéséhez, de a közelítésig és távolodásik még meg tudja ragadni a dolgokat. Felhúzza az orrát kissé a tisztelet emlegetésére, az olyan gyerekesen hangzik, de szót emelni ellene még rosszabb lenne, így inkább előrelép.

Nem fél a mágia körében, de hazugság lenne azt mondani, hogy nem rezzen össze, amikor a tengeri permettől nedves deszkán koppan a kasza és felhangzik a vers, erőteljes szavai nem csak szavak, mert csak szavakra nem felelnek irányíthatlan és kibelezhetetlen erők, amiknek megfoghatatlansága távol vezeti az ő mesterségétől.

- Áh, már látom milyen lóra gondoltál - szemléli aztán, csak félig fordítja hátra a fejét, a szeme sarkából tanulmányozva a tengeri hánykódást, mint kalamoni, megbecsüli, hogy mennyi lehetett a veszteség a legénységből, aztán a várra néz. Hiába szemléli, ezek a képek nem adnak választ arra a kérdésre, hogy miért indult neki szélegyedül Reto ennek az útnak, így ismét Zaylra tekint.

- Az irány megvan, de nem ismerem azt a várat. Mit gondolsz, mi dolga lehet ott? Egyedül?

A halott kapitánynak mutatja az órát, hogy biztosan fogja az irányt.

- Épp ellenkezőleg, mindkét világ felétek közelít mert ott ér össze, hiába van két egyenes, a metszett nélkül nincs valóság. *Nyújtózik egyet, amibe beleremegnek a csontjai, melynek hangjai felérnek azzal, mintha a hajódeszkák roppanának el.* Ezek szerint legalább szorult bele némi tisztelet! Ezt jó hallani. Nyugodtan beléphetsz vele, ha gondolod fél lábon is állhatsz közben.
*Aztán ha Mesric besétál a körbe ő koppint egyet a kaszájával, miután elrakta a tőrt.*
Négy világot fényben járva
Kiknek őrizzük álmát ő már nem szolgálja
De véres nyom kell a lába alatt
A Káosz tündökléséből szólítalak!
*Szavalja inkább dalolva, mint sem verselve a sorokat, aminek nyomán a rúnák kezdenek elmosódni és négy pontban különböző képek jelennek meg, az órán a kismutató hevesen forog jobbra balra, még végül nem mutat egy irányba Mesrictől jobbra. Itt a képen Reto épp a Kúriát hagyja el, a lovát vezetve kantáron, még az óra hirtelen balra mutat, ahol ő is hajóra száll, majd megint fordul az óra Mesric mögé balra mutat, amin a hajó viharban vergődik, végül kissé jobbrám mutat, ahogy egy csónak teszi partra Retot, végül pedig az ötödik helyre mutat, ami nagyon ködös de egy völgyet mutat, a közepén egy jókora várral és hatalmas hegyekkel, néhány toronnyal a szirteken, erre az egy irányra végül beáll a nagymutató is.*
- Úgy látom megvan az új irányunk. *Int, mire a kapitány az óra irányába mozgatja a hajó orrát.*

- Nincs csapda nincs. *Vijjogja a madár.* - Ő ahhoz túl naiv, naiv, együgyű, nem ravasz. *Célozgat Zaylra, miközben ide-oda röppen de a mágiára egyhelyben maradva néz lefele.* - Neveztek Sethnek, Seth a nagy madár isten. *Tárja ki szárnyait, majd húzza vissza.* - A gyermekeim faltak fel, árulók árulók! De a mágia, a kötelék, neki én vagyok neki én vagyok. *Vijjog a madár zavarosan, ahogy a tollai színe folyamatosan változik miközben tart a rituálé odalent.*

Miután mellé áll és a madár a noteszét kopogtatja, végül kinyitja neki a térképnél, s hagyja, bár nem örül a lyukasztásnak, más oldalakat is sikerül vele együtt csillagképek mintássá varázsolni, de egy elismerést megérdemel, hogy pótolta a szándékosan kihagyott már jól ismert csillagképeket. A sárkányra kérdőn húzza fel szemöldökét.

- Mi vagy te eredetileg? -Sandít rá ismét.

- Mit akar Zayl Retotól? - Kérdezi a madártól halkan, hogy erre kap-e választ nem tudja.

A vonalakat és a rúnakör elkészültét figyeli, ha a madár hagyja úgy lemásolja azt is a füzetébe, majd elteszi köpenye alatt rejtve a madár szeme elől. Majd a jelenetet figyelve még egy gyors kérdést tesz fel sürgetőn.

- Csapda? - Néz a madárra gyors választ várva.

Együtt dönti a fejét az övével, mint az utánzó madarak, hátha akkor a gondolataival is lépést tud tartani, ha a testével már megtette. Szótlanul hallgatja a magyarázatot, végigsimítva a vésetek metszetén, de az csak fa és árokseb a testén, semmi puha és kellemes érintésre.

- A metszet szempontjából mindkét világ egyformán eltávolodik tőlünk, és csak ennyi látszik belőlünk, de azt hiszem, hogy értem - bólint rá lassan, megfontoltan. Nem lehetséges az egyesítés és valószínűleg az egyensúly miatt szükség van arra, hogy Reto a maga köreiben maradjon. - Ahhoz képest, hogy milyen kölyökképű kereskedőnek néztem, sok vele a baj - a tenyerére fekteti az órát, hogy a férfi anélkül lássa minden irányból, hogy meg kellene érintenie az undorának tárgyát.

- Őszintén szólva nem hiszem, hogy láttam már lóháton, csak lovak közelében, és akkor nem azt figyeltem - súlyos hiba, egyértelműen elkoptak az érzékei.- Tavaly télen pedig még nem voltam itt, csak néhány hónapja állok az alkalmazásában, és máris megpróbált világgá menni - vigyorog, bár semmi köze a dologhoz. Sajnos és szerencsére.

- Beléphetek vele, vagy be kell tennem? Nem szívesen adom ki a kezemből. Érzelmileg kötődöm hozzá -forgatja meg a szemeit, aztán a rúnakörbe teszi az órát, kelletlenül mozgatva meg a vállát. A beszélő hangok után talán ez óvatlanság, de a paranoia aligha segít neki a holtak hajóján, ahol nincsenek az ő ízléséhez szabott megoldások.

*Úgy dönti oldalra a fejét, ahogy Mesricra pislog mintha valami bolondot nézne, pedig valószínűleg amit az előtte álló nem ért, azt ő se tudná megmagyarázni, de persze azért tesz egy próbát.*
- Az én világom teljesen más mint az övé fogd fel úgy, hogy... *Forgatja meg a kaszáját a kezében, majd két egyenest rajzol a hajó padlóba, amelyek metszik egymást.* - Az én világom az egyik vonal, az övé pedig a másik ahol a két pont metszi egymást, ott pedig ti vagytok és bár úgy tűnhet, hogy látszólag a mi világunk is találkozik, de valójában sosem fog, mert az a pont ti vagytok, nem pedig mi.
*Az órát megszemléli de nem ér hozzá, látszólag mintha a tárgy taszítaná is egy kicsit, egy bizonyos távolságból sosem nézi meg közelebbről, csak hümmög, miközben figyeli.*
- Nem tűnt még fel senkinek sem, aki vele van, hogy a ló amit hátasnak használ, nem vesz levegőt és télen nem fúj párát az orrából? *Válaszolja meg a kérdést a fehér hajúnak, amiért cserébe az megmutatta neki az órát, majd visszahelyezi a kaszáját a tokjába és helyette, egy tőrt vesz elő, amivel jeleket kezd el vésni a hajó padlóba.*
- Megtudom gyorsítani a keresést, de ahhoz az órát a rúnakörbe kell majd helyezned. *Ajánl fel végül egy lehetőséget a másikra bízva, hogy él e vele.*

*A madár ide-oda mozgatja a fejét Kyra és a kis újdonsült térképje között, de a kérdésekre még mindig csak vijjog és a szárnyát rázza, ahogy karmaival táncikál, de amint a nő feláll mellé, hogy lenézzen a lenti párosra, a csőrével a nő rajzát kezdi kopogtatni, ha a másik engedi. Ebben az esetben mindig addig kopogtat még ki nem lyukasztja a papírt, ezzel kiegészítve néhány hiányos csillagképet, megkönnyítve a navigációt visszafelé.*
- Hajó vizen, hajó vizen. *Add ki vijjogó hangot, ahogy mint valami papagáj próbál beszélni.* Repül, csak madár, csak madár és sárkány, sárkány. *Ismétli önmagát, próbálva érthetően papagáj módjára kommunikálni.*

Miután felért és a noteszébe rajzolgat látja meg a madarat. Mikor kicsit arrébb helyezkedik úgy a madár is. Hamar kiderül számára, hogy nem csak egy riasztó jószág.

- Nem csak riassztó vagy, hanem kém is? - Húzódik széles mosoly az arcára a kérdés közben. Felé se fordítva a fejét.

- Nagyon is jól érted amit mondok, Zayl vagy más gátol meg a beszédben? - Beszél hozzá, de komolyabb reakcióra nem számít tőle. Maximum megerősíti, hogy az emberek furák.

Zayl kapta így nem ajánlatos levadászni, pedig a gondolataiban igen édesen sül a tűz felett. Fogalma sem volt eddig Reto élethez való jogról szóló gondolatáról.

Csillagképeket rajzol a maga kódolásában így nem hiszi hogy a madár ebből komolyabb dolgot adhat tovább. Majd feláll és ha a madár engedi mellé áll és lenéz a két pontra, hogy mi várható köztük. Közben a hajó siklását figyeli.

- Repülünk vagy siklunk a vizen? - Kérdezi a madárra sandítva.