A kikötőnegyed

Menekülés

A szíve a torkában dobog hallva a beszélgetést. Szóval ismerték Samet, de Leena abban biztos volt, hogy nem ők ölték meg. Hát persze hogy ismerték! Jól emlékszik az egyikükre, aki mögötte áll. Ők is zsoldosok voltak Sam egykori egységében, mikor a fiú rátalált és az életét kockáztatva kiszabadította a hosszú éveken át tartó fogságából.

- Elég! Engedjetek el! - Próbál szabadulni, de képtelen, hiába rúgdal, hiába próbál harapni. - Nem ez nem igaz! Én nem babonáztam meg!


Egy apró könnycsepp gördul ki a szemeiből. Tudja, ha nem veti be az erejét mi vár rá, de amint a szemeit elfedik erre esélye sincs. Látnia kell az ellenségét ahhoz, hogy be tudja vetni erejét. A kendő bűzétől kishíján elhányja magát. Miután megfosztják egyik fő érzékszervétől a hallására igyekszik összpontostani, bár még mindig rugkapál. Ugyanakkor mit is ér ő egyedül öt megtermett férfivel szemben?! Azonban megmerevedik, mikor hallja, hogy a vér fröccenését, majd a lábát tartó férfi elernyed és elengedve őt puffan a földön. Hallja, ahogy a maradék négy férfi kivonja kardját.

- Ki van ott? - Kiálltja a mögötte szobrozó enyhe ijedséggel hangjában.

Menekülés

- Samnak igaza volt, hogy ki akarta sajátítani ezt a szépséget.
- Kibaszott önző volt.
- Az ilyen irigy kutyák nem érdemelnek ilyen fehérnépet .
Nem nehéz kitalálni, hova fog ez fajulni, a rémültében elvágtató ló patadobogásainak zaját kihasználva Kraszna leugrik a ládatorony tetejéről csendesen, elnyomott léptek zajával és közelebb oson a durva alakokkal körülvett lányhoz. Egér a patkányok szorításában, nem kétséges, hogy öt patkány kielégítőbb, mint egyetlen egér, jóllakna a halálukkal.

- Boszorkány, nézzétek a szemét!
- Így babonázta meg a nyomorult srácot is, ezért kellett meghalnia érte!
- Na megmutatjuk hogyan tanítjuk móresre itt a boszorkányokat - a meghökkenést törvényszerű felocsúdás követi, egy sokszor lehányt sálat szorítanak a lány szemére, mintha abban rejtőzne a varázslat, nem tudnak sokat az ilyesmiről, de eleget ahhoz, hogy gyűlöljék és féljenek tőle.

Ahogy a nap utolsót lobban a látóhatár peremén a fáklyafényekre bízva a látást, félsötétbe borítva a kikötőt, ami jó alkalmat teremt arra, hogy a lánnyal küszködő egyik lábtartó torkába döfjön egy rövid pengével hátulról, majd visszalépjen az árnyékok közé mire a test leomlik és a kardok előszisszenek a hüvelyükből.

Menekülés

Nem tudja jó ötlet-e egyedül maradnia, mikor rátelepszik a sötét. De mit tehetne? Magányos és védtelen. Legalábbis ezt a látszatot kelti. A naplementét csodálja, teljesen a gondolataiba merül. De hirtelen bizonyossá válik, hogy cseppet sem volt jó ötlet egyedül maradni. Amethyst hirtelen ijed meg valamitől, amit először Leena nem is tud hová tenni. A palomino kanca felágaskodik, a fiatal nő pedig a földre huppan. Barna szemeivel a négy idegen férfira tekint, akik úgy méregetik, akár a vadállatok az elejtett prédát. A lány szíve a torkában dobog, miközben még mindig a földön csúszva próbál menekülni. De a háta nekiütközik egy lábnak, mire az áldozatok arra kapja a fejét. Egy újabb férfi vigyorog rá, aki megragadja a karjánál fogva.
- Nézzétek, milyen kis szemrevaló! - Mondja az egyik a többieknek, mikor a lány mögötti támadó erősen lehúzza a csuklyáját, felfedve vele az arcát. Támadhatna... már most rögtön egyetlen mozdulatába telne, hogy elintézze mindegyik embert. De felfedné vele magát... Azonban mikor rugkapálni és tiltkakozni kezd egy másik férfi is lefogja a lábait, tudja, hogy nincs választása. Hagyja, hogy a szeme valósággal felragyogjon a szokásos halványlila színében, ami egy pillanatra megállásra kényszeríti a támadóit.

Menekülés

A kikötőben a csuklya szinte kötelező viselet, főleg ilyen hideg évszakban, mint amilyen ez is. Kraszna sem lóg ki, bár ahogy fogyatkozik a fény, úgy fogyatkozik a tömeg is, a sürgölődő matrózokat a kocsmákba kényszeríti a fénytelenség és a szomjúság, a meleg étel és forró keblek utáni vágyakozás, így a naplementét csak kevesen csodálják a dokkokon.
Azok sem a naplementéért vannak itt valójában, akiknek a ládák és dobozok tornyai között van dolga éppenséggel. A félelf sem ezért jött, mint a kikötői macskák, ő is vadászik, patkányokra, egerekre, mikor kire. A lányszagú lovast követi amióta csak a mólók közé ért, védtelen és magányos, nem illik ebbe a közegbe, de csak figyeli az egérkét, a sötétség előtt úgysem kísérti meg a szerencséjét.

De úgy tűnik, hogy nem egyedül vadászik rá. Hamarosan férfiak vonulnak el a rejtekhelye alatt, csendes léptűek, akik egymással kézjelekkel beszélgetve kerítik be a magányra vágyott lányt, akinek talán éppen ez az elszigeteltség lesz a veszte. A lova elé így álmos siklót dobnak, hogy az felágaskodjon, bár a félfagyott sikló nem jelent rá veszélyt, a lovak természete ijedős.

[Menekülés]

A fekete köpeny alatt rejtőző fiatal nő napok óta úton van. A valamikor ápolt kancájával együtt kimerült és meglehetősen éhes, de pénz híján ez ellen nem sokat tehet, és alap esetben Leena nem akar semmilyen illegális dologba keveredni. Ugyanakkor tudja, hogy a szükség nagy úr! Amethyst nyugodtan ringatózik alatta, miközben haladnak a kikötő szokásos forgatagában. A csuklya eltakarja szép arcát, melegbarna szemeit, amik most hidegen pásztázzák a környezetét. itt tervezte meghúzni magát éjszakára, hisz véleménye szerint a rejtőzködésre tökéletesen alkalmas hely volt. Fogalma sincs, hogy valóban üldözték-e még Sam gyilkosai, vagy sikerült meglógnia előlük. Azt sem tudja kik tették és pontosan miért, de megfogadta, hogy bosszút áll a szeretett férfi haláláért. Addig megy, amíg nem talál egy nyugodtabb szakaszt, ahol nem nyüzsögnek annyian. Látni akarja a naplementét, mégha a sok árbóc miatt nem is tökéletes a kép. Megállítja a lovát, és végig simít az izmos nyakán. Ugyan megfordul olykor a fejében, hogy a paci megnehezíti a dolgát, és kapna érte némi pénzt, de képtelen lenne megválni egykori szerelme hátasától.

Csak néhány hete fogadtak örök hűséget egymásnak a hosszú bujkálással töltött évek után, és mindössze néhány napja tudták meg, hogy Leena várandós. Boldogok voltak, a fiatal lány életében talán először. De egyetlen pillanat képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét.

Aukció és kiállítás

OFF: ez a kiírás egy felmérés akar lenni. Van-e rá érdeklődés egyáltalán. Jöjjetek, és nézelődjetek! Törvénytisztelő, és tiszteletlen állampolgárok egyaránt jöjjenek! Külön meghívót senki nem fog kapni, aki akar, mehet nézelődni, terepet felmérni.
Ha valakit érdekelnek a varásztárgyak, akkor azt jelezze, kalanddal lehet elvinni. A többi tárgy csengő aranyért, ezüstért.

A kiállítás megtekinthető máris, maga a vásár időpontja: május 22. szombat délután 15 órától.

Kalandok egyediek, megbeszélés tárgya minden!
Később még ahelyszín leírását, őrök helyét stb. közzéteszem

Köszönöm! :)