A kikötőnegyed

[ A tébolyodott lélek ]

[Város]
*A kései óra ellenére nem üres a város, az épületek falairól néhol visszhangzik a kocsmákból haza indulók vidám dala, másutt a strázsák csizmájának sarok kopogása zavarja fel az utca sötétjében megbúvó árnyékokat és nem ők az egyetlenek. Pár sikátorral és utcával odébb Alison csizmájának a sarka kevesebb nesszel kopogtatja az utcákat, mint az őröké, s szerencséjére különösebben nem is találkozik senkivel össze, amíg a toronyórához nem ér. Odaérve körbenéz várakozólag, már amennyit láthat a fénytelen utcán és kicsit türelmetlenül engedi le lába mellé a zsákot. Amig elidőzik, fejben végig futja ismételten a tervet és, hogy mindent magával hozott-e. Tisztában van vele, hogy legalább kétszer feltúrta már a lábánál megülő zsákot és átnézte az őrségváltás idejét, mégis rossz érzése van. Hogyan is ne lehetne az, nem ínyjére való, amit tesznek. Alig telhetett el pár perc ezalatt, de ismét szétnéz az utcán és észlelve, hogy közeledik két alak felé, sötétebb viseletében kilép az árnyak közül, ezzel felfedve magát. Abban biztos, hogy az egyik női alak, annak járása könnyen felismerhető messzebbről is elleneben a másikban már korántsem biztos. Ahogy egyre közelednek felé egyre biztosabb abban, hogy nem az, így hát áldja magát, hogy minden eshetőségre felkészült *

Más esetben mondanám önöknek kellemes estét, de ez nem az. Sietnünk kell, hogy oda érjünk, hamarosan őrségváltás lesz és körülbelül fél órájuk lesz a fogollyal, azután már nem tudom eltüntetni a nyomukat.

* Köszönti őket elég velősen és sietősen vissza lép a zsákért az árnyékba *
Ezeket vegyék fel
* Dobja eléjük *
D’Lange kisasszony, maga nővér lesz, aki megvizsgálja Zane urat a tanács küldöttei előtt, ne kapjanak el semmi betegséget és a horzsolásait el kell lássa. Maga pedig…
* A férfihez fordul *
A nővér tanonca lesz. Keressen magára valót a zsákban és lehetőleg ne legyen válogatós túlságosan. A sarkon túl van egy sikátor, ott át tudnak öltözni. Minden eszközt megtalálnak a zsákban. Siessenek! Ne feledjék, két sarokkal odébb van a városőrség épülete. Annak a sarkán találkozunk!
*Utasítja őket, majd biccent feléjük és lépteit anélkül, hogy megtudná kit is hozott magával a nő, a megbeszélt hely felé irányítja *

[A tébolyodott kihallgatása]

(A Kúriában)
Szobájaban pihen, Hoshit simogatja miközben lassan álomba szenderül. Ám a kopogás felébreszti. Kikászálódik az ágyból és bár sejti ki lehet nem számított rá. Mikor ajtót nyit a lányra néz felemeli a kezét, hogy jelezze nem kell semmit mondania. Becsukja az ajtót, és kisvártatva menet készen csukja be magamögött az ajtót.
Már azt hittem soha nem jön válasz arra a levélre. Csak utánad! Engedi maga elé Aurorát hogy mutassa az utat. Érdekes ilyen kései órán a kúria is alszik nem veri fel azt aki itt maradt.

[A tébolyodott kihallgatása]

(Résztvevők: Alison Agrior, Gordye Hurt, Aurora D'Lange)

(A Kúriában)
Alison hirtelen eltűnése arra késztette ezen a kései órán, hogy visszamenjen a saját szobájába, és felkészüljön az előttük álló kis "kalandra". Noha továbbra sem érti a nő pálfordulását a fogoly kihallgatásának ügyében, azért örül, hogy mielőtt a Mágustanács megkaparintaná a férfit, nekik is lesz alkalmuk néhány szót váltani vele...főleg, hogy a kis fiola igazságszérum is nála van. Bár nem ringatja magát hiú hitekbe, tudja, hogy lehet, hogy az alkimistával kötött alkuja miatt ő húzza a rövidet, és még a szérum is kárba vész.

Töprengéséből a saját kandallójában megjelenő levél zökkenti ki, ami cseppet sem elegánsan tör ki a lángokból, hogy a nő lába elé vetődjön. Felvonja a szemöldökét, de apró mosoly kúszik ajkaira, hogy kihajtogatja a borítékból a pergament. Szólnia kell Gordye-nak...De most nem menne le ezért a raktárba a tükörig. Halkan zárja maga mögött az ajtót, s a kései órán néptelen folyosóra lép ki, hogy megkeresse a démonvadász utolsó, általa is ismert szobáját. Öklével kettőt, határozottat koppant.

[ A tébolyodott kihallgatása ]

* Nyughatatlanul jár fel s alá a torony béli szobájában, ismételten saját akarata ellenére cselekedett. Nem! Pontosabban a tanács akarata ellen cselekedett immáron nem is számolja hányadik alkalommal! Dühösen rója a köröket, viszont ezt most nem engedheti meg magának, hogy az időt húzza. Holnap reggel kihallgatják a foglyot, még ma este be kell juttatni a nőt meg a kísérőjét. Egyszer még biztos, hogy megüti a bokáját, hogy mindig ellenszegül minden kérésnek. Beletúr idegesen a hajába és megtorpan az asztala előtt. Pergament ragad, tollat, tintát és körmölni kezdi sebesen a levelét:

„ Aurora D’Lange kisasszonynak!
Időnk híján ma este szükségeltetik találkoznunk, hogy bevihessem önöket a szóban forgó épületbe. Kérem, legyenek pontban napforduló előtt egy órával a kikötői toronyóra alatt és ne késsenek.
A. „

A kellő formalitásokat messze meg nem közelítő levelet összehajtja, pecsétet sem tesz rá és reménykedik, nem fogják el valahol. Biztos benne, ha eljut Aurorához, ő tudni fogja miről lesz szó s mit takar az a kúrta „A” a levél végén. A kandalló elé sétál és a tüzet szuggerálja s olyan mozdulattal mint a nő elé vetette a levelét ,most a sajátját dobja a tűzbe ami azonnal lángra kap és eltűnik. Parázsló széllel jelenik meg az alakváltó előtt, bárhol is legyen.

Még van néhány órája, míg a találkozót megejtik, addig Aurorának is marad ideje, hogy szóljon a partnerének az akcióról. Megigazítja kissé remegő kézzel a szőke tincseit, ami közé, ha lassan őszhajszálak is keverednének, nem csodálná. Wines halála óta nehezebben összpontosít, és gyakrabban kapja fel a vizet. Nem veszítheti el az uralmát, tudatának tiszta kell, hogy maradjon, ezen estén kivételes fontossága van. Saját és mások szabadsága s talán élete múlhat rajta. Akár a székváros mágusainak és …oh nem, ebbe nem is mer belegondolni mennyi következménye lehet. Elég, ha saját magukra koncentrál *