A kikötőnegyed

[A tébolyodott lélek]

A démonvadász megjegyzésére csak bólint, s a fogoly felé biccent. Odalép, majd int a férfinak, hogy segítsen neki lefogni, s amíg az veszteg tartja a tébolyodottat, sietve kapja ki a kicsiny fiola dugóját, s megragadva a férfi fejét, a szájába öntené az italt. A biztonság kedvéért kivár még néhány másodpercet, de az italnak immár hatnia kell....neki pedig megtalálnia a megfelelő kérdéseket ahhoz, hogy a titkok nyitjait leleplezhessék, és haladjanak a sakktáblán ebben az őrült játékban. Egy pár pillanatig habozik még, ahogy végiggondolja, miket motyogott eddig a férfi, s mi az amit kérdezne...majd nekirugaszkodik.

Zane, jól figyeljen ide rám...három kérdést fogok feltenni Önnek.

Az első: miben érzi magát hibásnak, mit tett? A második: Van-e valaki, aki esetleg megbízta Önt, hogy vigye el a bűnbak szerepét, vagy szítson békétlenséget a falubeliek között? A harmadik: Mi történt a családjával, és ki a felelős érte?

Egyelőre ennyi....ha szerencséjük van, annyit megtudhatnak, ki az a "vén szipirtyó", vagy van-e bármi köze a történtekhez, felbérelte-e valaki ezt a szerencsétlent...legalábbis őszintén reméli, hogy ezek legtöbbjére kapnak majd választ. Türelmetlenül toporog az üres fiolával a kezében immár.

[A tébolyodott lélek]

Elkeseriti a beteg állapot a igy a kérdésre csak bólint és a tarisznyájába nyúl és onnan egy kupát vesz elő és egy kulacsot. Leterit egy kendőt a földre és rápakolja kellékeket.

Tedd amit kell, különben kifutunk az időből. - feleli kurtán s ezután igyekszik a lehető legjobb tudása szerint megnyugtatni az őrült foglyot.

[A tébolyodott lélek]

Ő is, Gordye is tesz fel kérdéseket, de ugyan mindhiába...a férfi nem beszámítható, a legkevésbé sem, s csak ismételgeti a maga mondandóját. Ebből igyekszik minél többet megjegyezni, hátha sikerül valamit kifundálniuk belőle. Közelebb lép Gordyehoz, s halkan súgná oda neki:

- Szükségem lenne a segítségedre. Itt van nálam egy fiolányi igazságszérum. Meg kell itatnunk vele úgy, hogy ne csapjon hangzavart, és mi se keltsünk különösebb feltűnést. Az eddigiek alapján kiszámíthatatlan, s a kérdéseinkkel nem megyünk semmire - de ha kénytelen igazat mondani, talán akkor...ha jól tesszük fel őket. - a férfira néz, várva a beleegyezést.

[ A tébolyodott lélek ]

Zane a sarokban kuporodva ringatózik tovább hiába beszélnek hozzá. Barna, kócos haja a szemébe hullik eltakarva félig az arcát és olykor felvillan szeme akár egy riadt állatnak, amikor körbe néz a helységben. Hol vannak ?...Miért nem látom őket? …Azt mondtad láthatom őket …. Himbálózása felgyorsul és hangosabban kezd beszélni, hadarni, összefolynak a szavak és a mondatok, szája sarkán kifehéredik a nyála.
Hazug, én megtettem mindent… én vagyok a hibás, én vagyok a hibás én vagyok a hibás …
Ismételgeti, sorozatosan újra és újra aztán egyszerre csak elnémul és a hintázás is lassulni kezd ,végezetül megáll és a jövevényekre néz kitisztult, vöröses kisírt szemekkel. Most először amióta itt vannak, most látszódik egy kevés értelem is azokban a szemekben. Lassan, akadozva fordítja feléjük a figyelmét, egyenesen Aurorán állapodik meg. Hazudtál nekem, hol a családom? Te vén szipirtyó hol a családom?
Csendes zokogásban tör ki és újra ringatózni kezd semmire sem válaszolva igazán. A zokogásba beleremeg a hangja is. Megtettem mindent, elpusztítottam…megtettem… én vagyok az oka….HOL VANNAAAK?????? Kimerülten üvölt fel eldőlve a mocsokban.

//Köszi a türelmet, router csere volt , kábelen nem volt működő képes a netem //

[A tébolyodott lélek]

Egy árva szó nélkül követi Aurorát. Mikor elhalad az őr mellet kissé meghajol, majd belép ő is a cellába.

Üdvözlöm. Villant kedves mosolyt a betegnek mikor bemutatják, rögvest hozzá is kezd annak ellátásához illetve Aurorának való segédkezéshez. A szag nem rettenti meg de az orrát igen csak csavarja. Aprót tüszent a karjába majd közelebb hajol az ápolthoz.
Kérem nyugodjon meg és mondja el mi szél hozta erre? Kezdi a könnyed csevegést miközben meglepően jól adja a kis nővértanonc szerepét a hangját is beleértve.
És mi nyomja a kedves lelkét? Tudja hogy nincs sok idejük de a bizalmat nem árt megalapozni. Ezért ha a beteg viselkedése ellenségessé válik. mutató ujjával aprót koppint a halántékára amitől furcsa módon lenyugszik.

[A tébolyodott lélek]

Köszönjük. Igyekszünk nem felzaklatni, puszta rutinvizsgálat csak – biccent az őr felé illemtudóan, s Gordye felé pillant, hogy kövesse. A neheze pedig csak innen kezdődik...hiszen úgy kellene majd használniuk a zsebében lapuló igazságszérumot, hogy a fogoly abból semmit se sejtsen, s mindeközben ők minél többet megtudjanak. Ha üres kézzel távoznak, mindenki erőfeszítése hiábavaló volt. Fél óra. Annyinak elégnek kell lennie, ha ügyesek.

Belép a cellába, s igyekszik nem elfintorodni a bent uralkodó szag sajátos egyvelegétől. Csizmájának talpa alatt valami megroppan, ámde nem engedi, hogy ez elterelje a figyelmét: tekintetével futólag végigpásztázza a cella „berendezését, amit a legkisebb jóindulattal sem lehetne barátságosnak, vagy akár tűrhetőnek nevezni. Szürke szeme a sarokban dülöngélő fogolyra villan, s most látja csak: bizony nem lesz egyszerű dolguk. Megköszörüli a torkát, és megszólal:

Zane úr...Sienna Lange vagyok, ez pedig itt a segédem, Gordira. Azért jöttünk, hogy ellássuk a sebeit ha szükséges, és megvizsgáljuk a holnapi tárgyalás előtt. Kérem, segítse ügyünket, és akkor minél hamarabb távozunk. – lépdel némileg közelebb a fogoly felé.

Elmondaná nekünk, hogy érzi magát? Esetleg fáj valamije? – próbálkozik meg az óvatos kérdéssel – jobb egyelőre békésebb vizeken evezni...noha az idő szűkössége miatt szívesen kezdené a szérummal, de valahogy el kell nyerniük a fogoly bizalmát, különben ki tudja, mi történik...a férfi elég kiszámíthatatlannak tetszik.