A piactér

A mágus nyomában

Oswalt morcos nézéssel veszi vissza a papírokat. Bevált a csel, a katonák feladják. Végül is csak sikerült. A legjava a szerencsén múlott, de sikerült. Keila elkeseredett húzása és Taco helyzetfelismerése meghozta a gyümölcsét. Mikor a férfi a szíve hölgyét bátorítja és a kiborult kávéját pótolja, a köszönet után a gnóm Ralentához siet.
- Jól van kedveském? Ha még egyszer hozzád ért volna, a tenger fenekére küldöm azonnal! –

Azzal csókot lehel a fogadós hölgyemény plüffedt kacsójára. Amikor látja, hogy minden rendben van, visszamegy a párocskához.

- Ugyan semmiség… Viszont a hölgyecske meglepett és ez viszonylag ritka. –
Odalép Keilához és gyorsan felméri az állapotát. Tenyerét a homlokára teszi, majd a csuklóján a szívdobbanásának sűrűségét méri.

– Erősödnie kéne. Alultáplált és kimerült. Az erejének használata pedig a kevés kis erejét is elvette. Nem javaslom a kávét…-

Jean viszont már ki is hozta az újabb adagot. Oswalt ezután leül a salátájához, majd vigyorogva nézi ahogy a férfi belekóstol. Felkacag a reakcióján, majd kettejüket figyelve hallgatja a magyarázatot. Ő nem nyúl a gyümölcssalátához már, elhiszi a férfinek, hogy szörnyű. A váza virágnak álcázott tekercs is visszaváltozik a férfi kezei közt, majd Oswalt kirakja a papírokat az asztalra és azok is visszanyerik eredeti formájukat. Végül az erszényt veszi a gnóm kézbe. A tenyerében méricskélve magában megsaccolja a tartalmát és visszatolja Taconak.

- Nincs szükségem előlegre. A bizalma jele pedig az volt, amikor felismerte a helyzetet és felvette a játék ritmusát. A többit viszont inkább máshol kéne megbeszélnünk. Menjünk a szobámba! –

Azzal magához veszi a tekercset és ha a többiek követik, felvezeti őket a saját szobájába.

A mágus nyomában

Némán hallgatja ahogy Oswalt kikel magából az őrök bánásmódja miatt és belül reménykedik hogy a gnóm tudja hogy mit csinál. Amit eddig látott az illúzió repertoárjából az bőven meghaladja azt amire itt és most szükség van. A tekintetét folyamatosan az őrökön tartja azért, és kémleli a helyzetüket. Csak a lány kitartson! Bíztatóan simít végig hüvelykujjával Keila kézfején hátha ez segít neki. Ahogy a parancsnok elteszi a papírjaikat bosszúsan gondolja:

Most hiányozni fog három lap a pakliból! Vehetek újat...

Nem szól közbe az őrparancsnok magyarázkodásánál sem és csak biccent mikor azok elköszönnek.

Nem csalódik a gnómban, és mire a fegyveresek elmennek már tudja ő az embere. Vár pár percet hogy megbizonyosodjon róla a katonák messze járnak már amikor megszólal.

-  Köszönjük Oswalt néz elismerően a férfira őszintén, és folytatná is tovább  még de Keila felborítja a kávéját.

-  Nincs semmi baj ... ugrik fel helyéről, leülteti a nőt és végigsimít a felkarjain a kezeivel ahogy mögötte áll. Nem mozdul mögüle, hogy ha netán elájulna el tudja kapni. Majd felállítja talpára a felborult csészét.

Hamaronan Jean ott terem és eltünteti a  kávé maradványait és a csészét is. Mielőtt elsietne Taco megállítja.

-  Szeretnék kérni egy másik kávét a hölgynek  és az úrnak pedig egy másik adag salátát vagy amit óhajt..

Sokkalta barátságosabban néz most mint előtte a főszakácsra.

Megvárja míg az étel és ital megérkezik, és mostanra minden vendég végre újra a saját tányérja tartalmával van elfoglalva. Ő maga a gnómnak korábban felszolgált salátába kóstol és menten elfintorodik.

- Ez borzalmas! Gondolja meg elfogyasztja-e a sajátját... szúrja bele a villát a salátába és óva inti a gnómot.

Oswalthoz fordul majd a virág&váza kinézetű tekrcsre pillantva.

- Igen ott voltunk a tűznél. Ki kellett mentenem Keilát. bólint beismerően és kezdi a magyarázatot.

- Ahogy azt ön is láthatja Keila nem szabad ember. Jó okunk van feltételezni hogy  holnap a kikötőbe érkező mágus delegáció nem csupán a toborzást jönnek megtámogatni. Talán őt magát is el akarják hurcolni majd... 

-Szünetet tart

  Felesküdtem arra hogy megszabadítom őt, kerüljön az bármibe Oswaltra néz elszántan majd a talpánál elkezdi forgatni a tekercset szórakozottan.

A kis zsákocskát tekintse előlegnek, és a bizalmam jelének kérem... hagyja abba a váza forgatását és adná át a gnómnak azt.

- Ezt rám sózták mondván kinyitja a bilincset a lábán, de fogalmam sincs hogyan lehet használni... -néz az asztal alá ahol Keila lába van.

-  Szerintem átvertek de inkább mondja meg maga...

Majd átadná a szót a nőnek aki biztosan értemlesebben össze tudja foglalni a helyzetüket. Kíváncsian várja mit mond majd Oswalt.

A mágus nyomában

A férfi úgy tépi ki Tacoronte kezéből a papírokat, mintha legalább az élete múlba rajta. Mindegyik társának nyújt egyet, hogy alaposan végig tudják olvasgatni azokat. A katona hümmög egy keveset, forgatja a papírlapokat hiszen semmi kivetni valót nem talál bennünk. Fogást keres, de nagyon. Homloka gyöngyözni kezd, bármilyen hamisításra utaló jelre, elírásra, de a szöveg minden apró részlete és mondata tökéletesen stimmel az elmondott meséhez.
Komótosan nyújtja vissza a papírokat, majd az apró gnóm felé fordul. Ha már varázslómester volt elrejtve a sorok között, megadóan meghajol előtte és felsóhajt.
- Kérem, bocsásság meg tapintatlanságomat és faragatlanságomat. Csak tudják.. a mai időkben nehéz már bízni az átutazókban is, rengeteg galibát okoznak nekünk. Kérem, ne tegyen panaszt a legfelsőbb bíróságnál Oswalt uram, mi csak a munkánkat végezzük.
Bár hangja sajnálkozó, mélyen ki lehet venni hogy nem vette be a mesét teljes egészében és biztos, hogy az elkövetkező napokban gyakrabban fogják járni a Kakast is, hátha felbukkannak azok akiket keresnek. A fogadó étkezőjében síri csend honol, sem a reggelizők sem a dolgozók nem mernek megmukkanni sem.
- További szép napot.
Ezzel a parancsnok elfordul és katonáival elindul kifelé a Kakas ajtaján. A férfi még egy pillanatra visszanéz az asztalukra, majd tekintete összeakad Ralenta szúrós és sértett szemeivel. A férfi közelebb hajol, halkan odasúgva az asszonynak.
- Még nem végeztünk itt.. és ha még egyszer ellenáll a parancsnak, elintézem hogy a várbörtön cellájában töltse a maradék éveit.
Ezzel orrát felhúzva csapja be maguk után az ajtót. Odakintről a lovak nyergelése hallatszik, majd a paták hangos dobogása ahogy odébb állnak a következő fogadó felé, ahol legalább ekkora balhét fognak verni mint itt.
Néhány szúrós szempár szugerálja őket egy darabig, majd mindenki folytatja a megzavart reggelijét. A legtöbb omlett és kávé már kihűlt, a süteményeken a tejszínhab elfolyott a tányéron, az egész Kakasban csak egy tücsök ciripelése visszhangzik odakintről, a város zajával együtt. Keila elengedi Tacoronte fehérre szorított ujjait, mitől az illúzió azon nyomban eltűnik s mind a ketten visszanyerik eredeti arcukat. Fáradtan, reszketve támaszkodik az asztal szélére, remegő ujjacskáival kapva a kávés csésze után melyet ki is borít. A fekete nedű végigfolyik az asztalon, épphogy csak nem éri el a szépen vasalt terítőt, s a vázának álcázott tekercseket.

A mágus nyomában

Jól ismeri ezt a fajtát. Elé kell álljon, mert ha Keilát szorítja meg a katona, oda a varázs. A kérdés csak az, hogy a lány meddig bírja. Nála most a fájdalom nem okoz gondot. Játszania kell, de be kell biztosítania magukat és a Kakast is.

„Csak egy nyamvadt reggelire jöttem, erre tessék. Még az új ruhámat is összegyűri… ”

Morogja magában Oswalt, majd mérgesen rázza le a szorongató markot.
- Nem tetszik ez a hang fiatalúr! Minek mondjam el maguknak mire is oktatom majd e leányt? Egy ilyen barbár úgyse értené! Befejezném én, csak maguk el vannak foglalva Ralenta asszony, egy leányzó, egy öregember és egy gnóm erőszakos fenyegetésével! Elhagyjuk ám ezt a fránya várost, de előtte panaszt teszek magukra ám a feletteseiknél! – Színlel haragot Oswalt.

Taco végre ráérez Oswalt játékára. A gnóm a táskájából is előhúzott volna a hármójuknak valamit, de ez végre egy jó pont a férfinek. Színpadiasan a sajgó, megszorongatott vállára fog, ezzel álcázva kezének apró mozdulatait a varázstrükkhöz. Taco összehajtott papírokat vesz elő a zsebéből. Oswalt lassan hátralép a katonáktól, mert amit a férfi mondott, az óvatosságra inti. A papírok Isenaarnál sokszor látott iratok írását másolják, a hivatalos pecsétek Viola házának másolatai. Gyorsan kellett rögtönöznie. Taco fecnijei anyagában alakulnak az iratok formájára, ezt anyagmágiával álmában is bármikor megcsinálná. Rajtuk az írást és a pecséteket pedig egy könnyed illúzióvarázs teszi tökéletessé. Az ilyen hamisítások éveken át jól szolgálták. A szövege egyszerű tucat, semmi különleges. Illetve mégis akad valami. A szövegben Oswalt neve mellett a varázslómester megszólítás díszeleg.

Ha ez mind nem elég, már gondolkodik a továbbiakon. Egyre jobban formálódik a vészterv, ha a papírok nem lesznek elegek. Csak Keila tartson még ki és Taco pedig még ne ontson idő előtt vért.

A mágus nyomában

Már kézzel tapintható a feszültség a levegőben, amikor rezzenéstelen arccal hallgatja Oswalt meséjét. Persze hogy neki is feltűnik az ellentmondás, de nem most fog leállni vitatkozni a gnómmal hogy miért pont ilyen történettel állt elő. Az, hogy a tekercs virággá változik már meg sem lepi, és ahogy a kis erszény eltűnik az jelzés számára hogy a megegyezés megköttetett. Hogy miről és hogyan? Azt ráérnek később is tisztázni, most dologidő van!

Ahogy a razzia parancsnoka ráfog a gnómra már sejti hogy nem lesz könnyű menet. Fél szemmel azt méregeti hányan hányfelé vannak a teremben és mire mindenki odasereglik belátja a menekülésnek úgymond lőttek.

Azt is érzi hogy Keila már csaknem pánikban van és ez árt a legtöbbet most nekik úgy véli. Ezért joviálisan rámosolyog a parancsnokra és belekezd.

- Szó sincs itt félreértésről tisztelt uram! – tesz széles gesztust, de csak annyira hogy ne tűnjön lehetőségnek a támadásra.
- Oswalt mester mindenben jól fogalmazott. Csak nem hagytak időt hogy befejezzük kérem! – már-már meghunyászkodó a tekintete.

- Arról van szó hogy közösen utaztunk volna tovább a mesterrel délnek. Ugyanis az én drágaságom spirituális tanítást kap majd tőle.

Mindeközben a másik kezével finoman rásimít Keila kezére aki már úgy szorongatja a balját hogy teljesen belefehéredtek az ujjai. Egyfelől igyekszik a lányt megnyugtatni, másfelől így tudja észrevétlen kibiztosítani az orgyilkos pengéket a használathoz.

- Az én kisunokám halottlátó ...tudják. – néz kedvesen Keilára pont mint egy nagypapa az egy szem unokájára.

- És nem csak a szellemeket érzi maga körül, hanem egészen pontosan meg tudja mondani hogy kinek mikor következik el a végórája. – mutatóujját felemeli a mondathoz a jelentőségét növelve.

– Ha nem hiszik próbálják ki nyugodtan!

Gondolatban tudja ha ez a játszma így folytatódik akkor Keila igen rövidke életutat fog jósolni ezeknek a nyomorultaknak.

Amikor sürgetőleg lép már mellé a rosszarcú fickó, mélyen Oswalt szemébe néz és baljával a belső zsebébe nyúl. Tekintete azt üzeni a gnómnak hogy itt az idő hogy megmutassa mire képes egy mester.

- Pillanat, pillanat már itt is vannak kérem!

Találomra válogat a belsőzsebe tartalma között, amíg az ott lapuló franciakártya pakliból kiválaszt három lapot.
Egy négyrét hajtott papír is a lapokkal együtt a markába kerül így azt is előhúzza. Lassan és óvatosan átadja a kártyalapokat az őrparancsnoknak, velük együtt a papírt is amely nem más mit egy lakhelyátvizsgálási végzés és anno még Viola szobájának átkutatásához szerezte be. Persze ezt is feketén.

Mindenre elszántan várja, hogy az őr mit szól hozzá amikor meglátja a három franciakártya lapot, és az előbb említett irományt. Feszülten nézi a gnómót és felkészül, hogy pár pillanat múlva akár az életükért kell küzdeniük. Három a hat ellen nem túl bíztató arány.
Főleg hogy Keilát nem számolhatják a támadók közé, sőt inkább őt csak menteni kellene majd. És ez számára elsőbbséget élvez mindennél, történjék bármi. Bízik benne hogy a Jolly Joker ezúttal is megfordíthatja a játszma menetét.

Az ajtóban megjelenik Jean bosszús arccal, aki mióta megjárta a börtönt különösen utálja a rendfenntartó erőket. Hibátlan kiejtéssel mondja neki öregesen a börtönviseltek egyezményes kézjelét használva: figyeljen nagyon.

- Juste un ami en difficulté - azzal hátra dől és várja a fejleményeket.

A mágus nyomában

A rosszarcú egyre inkább türelmét vesztett fickó megdörzsöli álla vonalát, táskás szemeivel vizslatja a három jómardarat. Egyikük gyanúsabb a másikuknál, főleg az az apró gnóm. A gyermek csak gyermek, de az biztos, hogy az ősz idős úrnak is van vaj a füle mögött.
A katona összefonja a karjait maga előtt, majd nagykegyesen lehajolt Oswalthoz, tenyerével a vállára fogva. Először csak lágyan pihenteti rajta.
- Vagy úgy.. - kezdi el mondandóját - Szóval Rosanna és Gevir. Mondják, hogy lehet az hogy ennyire elbeszélnek egymás mellett. Az imént mondta, hogy elhagyják Székvárost, míg a gnóm most tanítványról hadobál. Oswalt, mit fog tanítani ennek a csöpp leánynak? - ujjai begyét szépen lassan elkezdi a gnóm húsába mélyeszteni, jól megszorongatva őt. A kedvesnek nem mondható mosoly szinte a férfi képére fagy amint megérzi, hogy most nála a gyeplő.
- Továbbá.. A Smaragd felföldről csak papírokkal léphetnek erre a területre. Kérem, pakolják ki az irataikat.
Keila felkapja a fejét a földről, ujjai megremegnek Tacoronte kezében. Egyre erősebben és erősebben szorítja őt, hogy a pánik legkevesebb jelét mutassa. Az illuzió még fennt áll, de már tényleg nem sokáig. A lány gyenge és alultáplált, keveset alszik és állandóan retteg. Ez a sok apróság teljesen elnyomja az erejét.
- Az iratokat, most.. - nyomatékosítja a férfi mondani valóját, majd elengedve Oswaltot lép közelebb hozzájuk. Bal kezének mutató ujjával menetközben invitálja többi társát is, kik egy biccentés közepette lépnek csak el Ralenta közeléből. Miután alaposan körbe fonták őket, a katona kinyújtja a kezét és türelmetlenül vár.

//Amennyiben a kalandorok nem tudnak semmilyen papírt felmutatni, mely bizonyítaná származásukat és identitásukat, a katonák rögtön megragadják mindhármójukat. Az illúzió leesik és lebuknak. //