A piactér

[A kút rejtélye]

Pontosan tudja, hogy mire megy ki a játék...vagy legalábbis miért pont ezt a számolási módot választotta a férfi. Noha nem panaszkodik, koncentrál ő kettejük helyett is most, s fürkész tekintettel bámészkodik ő is körbe, mintha csak a táj szépségét szemlélné, nem rájuk rontani akaró alakokat vizionálna minduntalan, ahogy az északnyugati tájolású kis utacskán végigmennek. De úgy tűnik, jó irányba haladnak, tekintve a dombocskát és az almafát... Persze, ettől még érhetik őket meglepetések, ezen tereptárgyak nem olyan ritkaságok a székvárosban. A látszatot azonban így is fenn kell tartaniuk, így apró-cseprő semmiségeket vitatnak meg útközben, néha fel-felnevetve.

Erőst meglepődik, amikor a lovag félrevonja, s szinte határozottan szembeállítja, valóban, a szemöldöke felszalad kissé, ám nyugodtan és türelmesen végighallgatja a lordot, s a mondandójára elmosolyodik.

- Nos....mindezt észrevettem, és biztosíthatom afelől, hogy ez eleddig is szándékomban állt, és eztán sem fog nagyon sokat változni. Köszönöm, hogy velem tart, és fedezi a hátam, mostanság eléggé...szükségem volt rá. - sóhajt, utalva a nemrégiben történt eseményekre.

*Mesteri harmóniában haladnak előre, mintha mindig is ezt gyakorolták volna. Alaposan megbámulják őket a szembejövők, férfiak és nők egyaránt. A ritmust nem esik nehezére tartani a nővel, viszont a számolás pontosságát veszélyezteti, hogy minduntalan elkalandozik a figyelme, ahogy a nő derekát átfogva tologatja a gyöngyöcskéket. ~ Igazán elsőrendű szórakozás ez, olyan idill ami nem mindennap adatik meg egy magamfajta embernek~ Azonban ez csak a látszat. Közben minduntalan észrevétlenül körbe-körbe tekint, figyeli a felbukkanó és elhaladó embereket, gyanús alakokat.
Látszólag könnyeden cseveg a bájos nővel, mindeközben azonban feszülten figyel minden apróságra. Megkönnyebbülés amikor a kacskaringózó úton meglátják a magányos almafát, ez már biztos jel. Ott újraindul a számolás, és már határozottabban is haladnak, az emberek pedig elmaradoznak sorra. Ahogy visz felfelé az út már lehet látni a dombocskát is, a tetőn pedig egy rozoga pad árválkodik. ~Biztosan innen kell majd elkezdeni a számolást az erdő felé. A nő elbűvölő, minden pillanat ajándék a lovag számára és magának is fél bevallani mennyire önfeledten jól érzi magát a társaságában. A kis padnál megállnak egy pillanatra.
- Tartozom Önnek egy vallomással -vonja félre Aurorát egy pillanatra maga felé fordítva a lányt és mélyen belenéz a nő égszínkék tekintetébe, ezért a nő vélhetően kérdőn néz rá-
- Nem tudom miért alakult így de a személye fontos nekem. Ezért szeretném kérni hogy rám való tekintettel fokozottan vigyázzon magára...
*Megvárja a nő válaszát figyelmesen, majd utat mutatva nekivághatnak az erdő felé vezető ösvénynek, talán immáron nem kart karba fonva…*

[A kút rejtélye]

Elfogadja a felé nyújtott kart, aprót mosolyintva. - Remek ötlet, talán így kevésbé keltünk feltűnést. Mihelyst elindulnak, lépteit összeigazítja a másikéval, egy kényelmes tempót felvéve. Kívülről eme összhang miatt tényleg könnyeden tűnhetnek úgy, mint akik csak tesznek egy jó nagy sétát ezen a napsütéses napon, ugyanakkor még könnyebbé teszi majd számukra a lépések számolását, hiszen arra nagy szükségük lesz.

- Nos, az efféle rejtélyes kis mondókák soha nem mondják meg a botor kalandoroknak, pontosan merre is induljanak, de abban egyetértünk, hogy az észak a haladási irányunk...és a támpontjaink megvannak, ha azokat látjuk, már bizonyosan nem lehetünk rossz helyen. - biccent a felvetésre, s kissé lelassítja lépteit, hogy ő is az előttük elterülő utakra vethesse pillantását.

- Magam is azt szorgalmaznám, hogy arra induljunk toronyiránt.. és a félhangosan - illetve esetünkben félhalkan - számolást pártoltam volna, de meg kell hagyni....fantáziadús módszerei vannak - pillant oldalvást, ahogy a másik keze a derekára csúszva a gyöngyöket babrálja,amik pajkosan csilingelve koccanak össze a megmozdításukra, s igenlően bólint, majd ő maga is átkarolja a férfit.

- Fontos, hogy ne vesszünk el a számolásban. Nos, őlordsága...ha készen áll a nagy kalandra, akár indulhatunk is. - hangja éppolyan szívélyes, mintha csak egy délutáni sétára invitálná a férfit, nem egy sír megtalálásához. Tekintetét a mondott irányba szegezi, s amint elindulnak, magában számol minden lépést.

A kút, amihez Isenaar és Aurora igyekszik, a város közepén, a piactéren van. Mindenki, aki a városban egy biztos találkahelyet szeretne, ide szervezi találkozóit. A városon át a három fő út nem halad át, de érinti a piacteret. Az első délről jön, majd a piactér előtt ketté válik, és észak-kelet (a kúria) illetve észak-nyugati irányba halad tovább, érintve a város kis parkját, majd a nyugati kapun át elhagyja azt.

[A kút rejtélye]

*Amint a fiú elporzik a lovakkal figyelmesen hallgatja Aurorát majd könnyedén a karját nyújtja neki karoljon belé*

-Szíves örömest tartok Önnel egy ilyen verőfényes napon mint a mai. Adja a kezét így mint a vidám pásztorórára igyekvő párocskákhoz hasonlóan andalogva akár feltűnés nélkül járhatunk és kelhetünk mondja mosolyogva menet közben pedig kitalálhatjuk a részleteket…

*Azzal karon fogná a nőt és komótos léptekkel ballagnának a kút felé. Odaérve figyelmesen végighallgatja a kántálást de már közben ingatni kezdi a fejét.*

-Az a bajom ezzel hogy nem szól a nóta arról hogy merre induljunk el. Márpedig 1000 lépésnyire, ami tetemes távolság, bizonyosan több almafa is van. Viszont csak három út vezet innen az erdő felé és az biztos hogy északnak kell tartanunk.

*Felemeli fejét és az északra vezető utcákat kémleli.*
-Ha pedig olyan utat választunk amely kivezetve az erdőből egy dombra visz minket és közben elhaladunk egy almafa előtt..nos..jó úton járunk majd.Lehet sejtem is merre vágjunk neki...
*Pillanatra félbeszekítja a beszédjét és tüzetesen végigméri a nő ruházatát. Ha nem téved olyan derékkötőt visel amelyre apró gyöngyök vannak fűzve.*
-Megengedi? azzal ujjaival végigsimít a gyöngyökön - ez pedig segíthet a számolásban hogy ne tévedjünk, ha tíz lépésenként egy gyöngyöt kissé előlrébb tolunk.. *azzal meg is mutatná hogy képzeli ,el a nő derekát átfogva ujjaival a gyöngyökön babrál. Majd toronyiránt mutat a szemben futó utcára.*
-Én arra indulnék el… néz a nő szemébe megerősítést várva.

[A kút rejtélye]

Látván a közeledő férfit, ugyanolyan röviden visszaint neki - s ekkor lép hozzájuk a furcsa, nyúlánk suhanc. A jelenlétén nem lepődik meg túlságosan, hiszen Isenaar futólag említette tegnap este, hogy lesz segítségük, amiért nem bír elég hálás lenni. Minden segítő kéz elkél most, látván a helyzet egyre sötétebb eszkalálódását.

- Kellemes napot. -köszönti mindkettejüket, megmosolyogva a fiúcska illemtudó köszöntését, ám Isenaar már el is vonja, hogy pattogó hangú, gyors utasítást adjon neki arra vonatkozólag, hova vigye a lovakat és mi történne...nos, ha a helyzetük balul sülne el. Elismerősen néz a másikra a felkészültség miatt, s természetesen önként nyújtja Éjfél kötőfékét a suhanc kezébe, hogy viselje gondját, amíg ők odalesznek a kis erdőbéli kalandjuk során.

- Indulhatunk. De mielőtt megkeresnénk a kutat, javasolom, hallgassuk meg még egyszer a tímárt...csak hogy az eszünkbe véshessük a pontos utasításokat. A kút amott van, a piactér másik oldalán - mutat a megadott irányba-, oda kell majd átmennünk. Ezzel elindul a tér széléről egyenest a közepe felé, s épp csak olyan távolságba, hogy a tiritarka portékákat kínáló pultok között meghallhassák azt a kántálást, amire szükségük lesz ahhoz, hogy megfejtsék a nagy rejtélyt. Nemsokára fel is hangzik az öblös hang, világosan, tisztán tűnik ki a piactér állandó zsivajából:

- 1000 lépés a kúttól, 3000 az almafától, 5000 fel a dombig, még 5000 északra az erdőbe...1000 lépés a kúttól, 3000 az almafától, 5000 fel a dombig, még 5000 északra az erdőbe... - ismétlődik újra és újra. A nő a férfire pillant.


- Tehát...átmegyünk a kúthoz, ahonnan ha a lépéseket követjük, az erdőben fogunk kikötni. Hogy onnan merre tovább...nos, azt csak az Istenek tudják. Javaslom, sétáljunk át akkor a kúthoz.