A piactér

Elcsípett beszélgetés

Türelmesen vár, S ahogy ígérte az ég világon semmihez sem nyúl, bármennyire is furdalja az oldalát a kíváncsiság. Jól nevelt rabszolga, minden kérést és parancsot kérdés és ellenkezés nélkül végre hajt. Akkor mozdul csak meg, amikor kinyílik az ajtó. Orrát azonnal megcsapja az isteni vacsora illata. Gyomra éhesen felmordul, melyet igyekszik alkarjának takarásával csillapítani. Mosolyogva áll fel hogy segítsen, de Taco megelőzi őt. Amíg lepakol az asztalról, karjait a háta mögött tartva türelmesen vár, s mikor meghallja a végszót lehuppan az egyik székre.
-Köszönöm, Tacoronte. Isteni az illata. - egy darabig csak ül és "nézi" a vacsorát, S csak pár másodperc után lát neki. Aprót harap a kenyérből, egy kevés omlettet vesz a szájába és néhány szem salátát. Lassan rágcsál, kiélvezve azt az ízbombát amely elönti a száját. Szemei felragyognak, még egy halkat hümmög is mellé. Ezt a mozdulatot alig háromszor ismétli el, majd az étel több mint felét otthagyja.- Nagyon.. finom volt.
A mosoly letörölhetetlen, az arca szinte már ragyog, a hála és önfeledt boldogság sugárzik belőle. A borhoz nem nyúl, mindössze egy korty vizet tölt ki magának óvatosan, a kancsó és a pohár száját fogva nehogy mellé öntse. Pakolni is szívesen segítene, de ismételten nem akar láb alatt lenni. Ha a férfi a fotelben szeretne aludni -bármennyire is nem tetszik a lánynak, hiszen jóval alacsonyabb és vékonyabb nála - feleselés nélkül fogadja el a döntést. Addig amíg a férfi mosakodik, ő halkan a szekrényhez lép. Lassan kinyitja azt, S vegighúzza az ujjait a ruhákon. Amikor megakad a keze egy - valószínűleg - fekete ingen, leakasztja azt a vállfáról, S a már kényelmesen elhelyezkedett fejvadász elé sétál vele.
- Megengedi, hogy kölcsön vegyem? Nem szeretnék a szép ruhában álomra szenderülni, olyan kár lenne ha reggelre gyűrődések borítanák. - amennyiben Tacoronte rábólint, ő kibújik a cipellőből, majd kicsit elfordulva tőle a ruhából is. Mellkasa a kellemetlen izgalomtól hevesen jár, lábai néha egy pillanatra megremegnek amíg ott áll előtte mezítelen. Az ing gombjait szétpattintja, majd miután gyorsan belebújik elkezdi visszagombolni.
Oda sétál a lavorhoz melyben megmossa az arcát és a kezeit is, majd sebesen az ágyra pattan, félre túrva a takarót a szélére.
- Aludjon jól. Az istenek őrizzék szép álmait . - Majd elfordul tőle. Mivel ő maga borzalmas alvó, így órákon keresztül kénytelen mozdulatlan feküdni, hogy utána csak félóránkénti ciklusokban aludhasson valamelyest. Mindeközben Taco szavak járják a gondolatait szüntelen.

Elcsípett beszélgetés

Mielőtt becsukódna az ajtó mögötte még egy utolsó pillantást vet a lányra, ahogy fagyosan és illedelmesen ül az ágyon mint egy szobor. Majd csak felenged...gondolja.

Nem is tudja a nő milyen biztonságban van itt. Nem látja a szoba sarkaiba elhelyezett rúnaköveket, és nem tudja hogy ezért ide nem tekinthet be semmilyen ártó szándékkal semmilyen mágikus hókusz-pókusszal senki.

Nem válogat sokat az ételek között odalent hamar visszaér a vacsorával ízlésesen két kis tálcára rendezve. Szó sincs itt a kúriát megidéző kulináris orgiáról. A két tálcán ugyanaz van: egy kevés saláta, friss fehér kenyér és omlett mindössze fejenként három tojásból készítve. Nem lakoma  de nem maradnak éhen. Frissítő gyanánt egy kancsó víz, vagy a ruhásszekrényből előkerülő már megbontott vörösbor szolgál.

Szótlanul lepakolja a fésülködő asztalon kiterített fegyvereket, készülőben lévő csapdákat és a jegyzeteit, és helyet csinál a vacsorához. A két széket egymással szemben helyezi el, az asztal két oldalán, és egy tiszta kendővel leteríti az asztalt.
Nem szokott vendéget fogadni itt talán most ez is megteszi.

Egész vacsora alatt nem szól semmit, csak figyeli a nőt. Nem csak azt figyeli hogy ízlik-e neki az étel, hanem a gesztusait és mozdulatait is. Gyönyörködik abban ahogy mozdul, ahogy az arckifejezése változik, és a tekintetében is. Lehet ezek a szemek nem látják a külvilágot, de telve vannak érzésekkel és Taco félretéve az ételt áhítattal olvassa a szemek üzenetét.

- Remélem ízlik amit hoztam. Nem volt nagy választék de én ezzel is beérem mondja mikor kiürül a tányérja.

Vacsora után sebtiben leszedi az asztalt, de a két kupát még fent hagyja hátha a bort végül megkívánja vendége. 

Magának tölt egy keveset a borból, résnyire elhúzza a függönyt és kinézve az ablakon az utca esti forgalmát kémlelve hozzáteszi.

Ne féljen Keila ez a hely biztonságos mindkettőnknek. Ralenta ügyesen le szokta szerelni a városi őrség ellenőreit, és különben is szívből utálja a katonáikat...


Mielőtt Keila akadékoskodhatna, a fotelágyban megágyaz magának ami abban merül ki hogy egy takaróval letakarja a huzatot, és egy szakadt kispárnát gyömöszöl a fotelágy sarbába.

-   Én itt szeretek aludni...- puffan hangosan a sarokba dobott köpönyege, és felszereléseit mind az ágya mellé teszi le.

-  Ha nem baj kegyednek az ágyon jutna hely..

- simít végig a nagyágyon ahol viszont tiszességesen megágyaz a nőnek, igaz hogy az is csak egy egyszemélyes ágy de éjszakára megfelelő kényelmet ad.

Felsőjét levetve félmeztelenül megmosakszik lefekvés előtt és utána tölt tiszta vizet a lavórba ha a nő is tisztálkodni akarna. Egyedül egy borotvaéles rövid tőrt hagy magán éjszakára a bőr tartójával mellkasára szívazva. Leveti magát a fotelágyba és gondolataiba mélyedve nézi a csillagos eget az ablakon át.
És még magának is nehezen vallja be de lopva minduntalan Keilára pillant mert a csillagos égről a lány tekintete jut eszébe.

-  Aludjon jól Keila, itt leszek magával. Jó éjszakát!

Búcsúzik tőle és várja hogy álom jöjjön a szemére.

Elcsípett beszélgetés

A bókok sorozata nem tagadás, enyhe zavarba hozza őt. Fejét lesüti a földre, takargatva a felbukkanó halovány pírt az orcáján. Ritkán kap dícséretet, látszik rajta hogy nem is igazán tud vele mit kezdeni. Megköszönje, ne köszönje, vissza bókoljon vagy ne bókoljon. Inkább csak csendben elindul a férfi után reménykedve, hogy nem veszi majd nagyon a szívére némaságát.
Amikor kiérnek, ujjaival a kezéhez ér óvatosan kitapogatva azt, majd óvatosan összefonja őket lágyan rásimítva a tenyerére. Apró keze úgy fogja gúsba a férfijét, mint egy bilincs kettejük között.

- Ha kézen fogva, hát kézen fogva. Kérem, vezessen. Nem ismerem én itt a járást. - Egy kedves, bátorító mosoly ül az ajkaira, ahogy sétálnak fel a lépcsőn. Szerencsére az étkező is elég üres, így nem érzi a hátán a szúrkálódó szemek tömkelegét. Egyetlen egy szavacskán akadt csak fent a figyelme.. "Az én szobámba."
A múltkori után fél. Nem akar egyedül maradni, magányosan aludni. Tacoval akar maradni, elpiheg ő a földön is,nem kell neki ágy meg hasonló túlértékelt luxuscikkek. Mindössze egy padló, béke és nyugalom.

Amint felérnek a szobába, előre lép. Beleszimatol a tiszta levegőbe, ujjait finoman végig vezetve a falon. Könnyedén megtalálja az ágyat, melyet valószínű szatén ágynemű fed. Tovább sétálva elér a szekrényhez, melynek díszesen faragott széleinél megáll egy pillanatra. Utána jön az ablak, a fotelágy a hordó, és végül a fésülködő asztal. Megérzi a két széket, s már nyúlna is az asztal tetejére pakolt dolgokra, mikor a férfi vissza fordul. Rendetlenség? Ugyan hol? Ám azonnal elkapja a fejét, s egy pillanat alatt az ágyra huppan olyan mereven és szófogadóan, melyet még a városőrség kutyái is megirigyelnének.

-Köszönöm. Én majd itt várok türelmesen. Ha kérhetem, nekem csak nagyon keveset hozzék fel. Nem vagyok nagy evő. -Fordítja felé a fejét, mosolya törhetetlen.
Amint csukódik mögötte az ajtó, halkan felsóhajt és előre támaszkodik a térdeire. Képtelen felejteni a szavakat, melyet a fejvadász odalent mondott neki. Próbálja a gondolatait és érzéseit mondatokba gyömöszölni, de valahogy nem megy neki.. Pedig tudja, hogy elég kevés ideje maradt arra hogy válaszoljon és megpecsételje vele a férfi sorsát.

Elcsípett beszélgetés


Ő már felöltözik mire a nő kisétál a vízből. Háttal áll neki, de hallja amint a ruhákat lassan felveszi. Mikor biztos benne hogy Keila is elkészült, megfordul hogy láthassa az összképet.
Tekintete végig pásztázza a nőt és mintha egy másik énjét látná most pár pillanatig.
Ha Keila látna, most bizony csodálkozást fedezhetne fel a férfi arcán és elismerést a tekintetében.

- Igazán csinos…illik magához ez a fehér szín. – mondja neki, hiszen nem tudhatja valójában milyen színű a ruhadarab mert a lány vak. Végig követi a nő finom mozdulatait a szemével.

- Nagyon jól kiemeli a szépségét Keila – folytatja vontatottan, miközben pakolni kezdi dolgait.

Egyfelől tudatos ez, hogy a nő önbizalmát növelje, másfelől önkéntelen, és kényelmetlenül kapja magát rajta, hogy tulajdonképpen bókol a nőnek, holott ő egyáltalán nem szokott ilyet tenni. Inkább megindul a kijárat felé, fel az étterem részhez, ahol az asztalok sorakoznak, de megvárja Keilát figyelve hogy követi-e.

A feltett kérdésre, hogy az ételeket a szobában elfogyaszthatják-e váratlanul megtorpan egy pillanatra és hátrafordul. Ez nem szokás itt, de végtére is nem esik nehezére ezt megoldani, és talán egyáltalán nem baj, ha most nem mutatkoznak a fogadó vendégserege előtt.

-Hogyne lehetne..- mondja egyszerűen. - Akkor az én szobámba megyünk fel, és felviszek mindent ami kellhet…

Majd kezét nyújtaná a nőnek.

-Ha kézen fogva megyünk fel akkor kisebb feltűnést keltünk, higgye el.. ide inkább párok járnak.. – a mondat további részét inkább nem folytatja.

Ha a nő vele tart akkor egy első emeleti szobába vezeti fel kézen fogva. Ahogy kinyitja az ajtót egy takaros, de egyszerűen berendezett szoba tárul Keila elé. A bútorzat és minden a szobában célszerű és puritán akárcsak a férfi és furcsa módon rend fogadja. És bár nem láthatja, de ha körbejár és végig tapogat mindent a következőket tapasztalhatja.

A szobában van egy szimpla ágy és a sarokban egy fotelágy az ablak alatt. Átellenben a sarokban egy kétajtós ruhásszekrény. Egy eredetileg fésülködő-asztal a bejárati ajtó falán, tele furcsa Keila számára ismeretlen dolgokkal amit Taco pakolt oda, és mellette áll két szék. Egy kis lavór fekszik a földön a tisztálkodáshoz, valamint egy falra szerelt hordó csappal az oldalán, amiből a vizet lehet engedni a lavórba.

Betessékeli a lányt a szobába.

-Amíg én gondoskodom a harapnivalóról addig helyezze magát kényelembe. Érezze magát otthon Keila. indulna máris lefelé az étterem és konyha felé.

Kilép az ajtón de az ajtóban megáll és visszanéz.

-És kérem ne nagyon nézzen szét mert rendetlenség van. - teszi hozzá sejtelmes mosollyal.

Elcsípett beszélgetés

A sors ugyanúgy működik, mint a feldobott érmék. Vannak olyanok, akiknek a fej jut és vannak azok, akik alulmaradnak az írással. Már rég nem hiszi el azt, hogy mindenki a maga jövőjének a kovácsa.
Ismét átkarolja felhúzott térdeit, állát a kiálló csontocskára helyezi, s néme csendben hallgatja Taco szavait. Azokat a szavakat, melyeket minél jobban kifejt, annál inkább fájnak neki. "Fontos, veszély, szabadság, útjára engedés.. eltűnés, feladás, visszatérés és kötél." Minden szónál egyre apróbbra igyekszik összezsugorítani magát, hiszen egyiket sem akarja. Nem létezik a férfi szótárában olyan verzió, amelyre örömmel rábólintana, de egy biztos.. Hamarabb akasztaná magát kötélre, mint a fejvadászt.

Mégsem tud választ adni. Ott van a torkában, a nyelve hegyén. Üvöltené, hogy maradjon vele, hogy ne hagyja egyedül soha többé. A nyakába borulna, úgy fonná össze a karjait a nyaka körül mint egy bilincset, egy soha meg nem törhető béklyót, de vajon a férfi ugyanígy gondolja? Valóban azt szeretné, hogy a nyakán csüngjön egy naív, butus nő aki világ életében a szobájának a négy falát bámulta? A hasznára lehetne valaha is egy ilyen embernek mint ő? Csak útban lenne. Akadályozná. Megsérülne miatta, hiszen rá vigyázni kell, mert törékeny és gyenge mint a harmat.

Vesz egy mély levegőt, majd feláll a vízből. Kilép Taco után egyenest a törülközőjéhez, mellyel gyorsan szárazra itatja magát. Kezei közé veszi a Ralentától kapott ruhákat. Először csak az anyagot cirógatja végig, mely kellemes selyem és vászon keverékre. A ruha egy nagyjából térd fölé érő törtfehér, csipkézett szélű ujjatlan egybe varrott darab. Alját és mellkasát apró virág hímzés tarkítja, hátán pedig dísszalagok fogják össze az anyagot melyet Ralenta már előre megkötött neki. Kap egy aprócska fehér topánkát is mellé, így egyedül csak a szemére hiányzik valami anyag. A ruha sok helyen elég nyitott, mellkasánál mélyebbre vágott így elég sok múltbéli hege mutatkozik meg. Bilincse és lánca elrontja az amúgy elég csinos összeképet.

- Ehetünk a szobában? - pillant kérlelő tekintettel a férfire. Nem akar így végigsétálni a fogadón, túlságosan is kellemetlenül, már-már mezítelennek érzi magát a lenge viseletben. Odasétál hozzá, s kinyújtja felé a kezét, s topogva indul el utána.

Elcsípett beszélgetés

Látja a nő vívódását ahogy elkezdenek leperegni arcán a könnyek. Valahol nagyon is érti hogy mi játszódhat le a nőben aki most veszítette el a biztosnak hitt talajt a lába alól és ő maga pedig nem több egy ismeretlennél. Egy ismeretlen, aki belecsöppent az ő kis életébe és pár nap alatt mindet felforgatott.

Ugyan miért bízna meg benne? Hogyan hinne el neki bármit is?

Belátja hogy amit tett az egyaránt értékelhető jó és rossz cselekedetként. Csak nézőpont kérdése.

Nehéz pillanat ez. Nagyot sóhajt, pedig ez nem szokása.


Végig hallgatja a nőt és megérti valójában az burkolt vádirat, amit mond. Vádirat arról, hogy néha hagyni kell inkább a dolgokat tovább folyni úgy ahogy vannak. Elsétálni a tökéletlen dolgok mellett. Mert lehet többet árt az, aki beleavatkozik mint az aki nem teszi. De ő nem volt erre képes.
Vádirat arról, hogy nem csinálta jól amit csinált. De most már végig kell csinálni a dolgot. Vádirat arról hogy a biztosat bizonytalanra a lehetségest lehetetlenre cserélte.

Azt viszont, hogy a nő magát hibáztassa és marcangolja amiatt, hogy mindig és mindenhol csak áldozatként, koloncként tekintenek rá, akivel bárki kedvére erőszakoskodhat, akit bárki kihasználhat már nem állhatja. Muszáj közbeszólnia.

-Nem érti Keila, látom hogy nem érti..-kezd bele türelmesen.

-Nekem fontos. Fontos az hogy mi lesz magával. Hogy hol éri a holnap reggel. Hogy milyen sors vár önre. Kérem ezt most fogadja el így..

Nagy levegőt vesz de igyekszik nem kivárni azt hogy a nő ellenkezzen ezért folytatja.

- Nem láncolom magamhoz Keila…csak azt hagyja hogy ezt az egy dolgot véghez vigyem. Nem tudnék már többet úgy felkelni hogy tudom maga veszélyben van. Ha túl leszünk ezen akkor útjára engedem és bármit tehet amihez kedve lesz. Szabad ember lesz ismét és csak ön dönthet a sorsáról.- fürkészi a nőt figyelve megérti-e a szavainak súlyát.

- Ne értsen félre. Nem várok hálát, nem kérek semmit. Nem ezért teszem. És ígérem ha véget ér ez a borzalom eltűnők az életéből mintha sosem találkoztunk volna. Nem kell féljen szavamat adom. Csak most segítsen nekem.

Vár pár pillanatot mert tudja most jön a nehéz rész. Amit a nő nehezen fog elfogadni.
Belekezd.

- Viszont ha most úgy dönt hogy nem kér a segítségemből, és önként visszasétál a korábbi életébe akkor azonnal feladom magamat a városi őrségnek. Van olyan bűnlajstromom hogy annak a feléért is biztosan kötelet kapnék. Ez a döntés az ön felelőssége. - kíméletlenül visszhangoznak szavai az üres teremben.
- Magamra vállalom a fogadó felgyújtását is és az ön elrablását is. Ez az egy esélye hogy így megmeneküljön...

Hosszú, hosszú szünet következik. Cak a nő arcát nézi egyre és reméli most nem toppan be senki sem. Ez a legkritikusabb pillanat amióta találkozott a lánnyal. Végül megtöri a csendet.

- Úgy dönt ahogy jónak látja. Alárendelem magamat az akatarának. Vagy velem, ha úgy kívánja időlegesen, vagy nélkülem véglegesen.

Nem kívánom hogy most határozzon, holnap reggelig kap haladékot.


Kiszáll a vízből megtörölközik és felöltözik. Ha a nő követi példáját ezúttal meg tudja állni hogy megbámulja. Megvárja míg Keila is elkészül.


- Most eszünk valamit, odafent biztosan talál kedvére valót. Azután meghúzzuk magunkat, és nem hagyjuk el a fogadót ma már, az őrség katonái biztosan hemzsegnek a környéken.

Itt éjszakázunk és annak megfelelően hogyan dönt holnap újabb tervet készítünk. Mert a jó terv a kulcsa mindennek..

Fejezi be végül a mondatot. Felkapja a fekete bőr köpönyegét, sorban elrakja fegyvereit és végül felnyalábolja a szennyes ruháit.

-Kérem Keila kövessen! mondja neki gyengéden.