A piactér

[A kút rejtélye]

*A szokásos reggeli útját Koncossal most megszakítja egy kitérővel a város felé. Útja Székváros kieső részére vezet amely már elég távol van a népek forgatagától. Ahol megáll rozsdás cégtábla hirdeti 'Fogadó a vörös kakashoz'. Eszébe ötlik bizony sokszor megszállt itt amikor a szükség úgy hozta. Körülnéz előbb hogy követte-e valaki és belép.
Az ajtó csengettyű megszólalására azonnal ott terem egy középkorú kövérkés férfi fehér köpenyben.

-Mivel szolgálhatok...ááá Isten hozta Isenaar uraság! - a hangja nyájas és hízelgő, érződik hogy lekötelezettje a Lordnak.
-Szép napot Önnek is Armael! Kis segítséget kérnék öntől..
-Hogyne persze..rendelkezzék bármivel ami..- hadarja a fogadós de Isenaar tapintatosan leinti.
-Meg van még a segédje akit a múltkor említett..
-Persze hogy megvan az ebadta, naphosszat lopja a napot.
-Kérem hogy küldje el a piactérre úgy hogy pontosan délre érjen oda. Én és a kísérőm két lovat fogunk rábízni amit elhoz ide önnek. Később majd érte jövünk
-Természetesen minden rendben lesz..de mégis mikor?
-Remélem sötétedésig visszaérünk.

*Azzal két aranyat csúsztat a markába elejét vége a további kérdezősködésnek. Armael szolgálatkészen meghajol de Isenaar már távozik is.
A délelőtt hátralevő részében sorba veszi a felszerelését, nem csak fegyvereket vesz magához hanem a túléléshez szükséges pár praktikus apró holmit is. Lovagi vértezetét vastag köpennyel fedi el, de máskülönben teljes könnyített páncélzatot visel. Az időt nem szűkre szabva aztán felszerszámozza Koncost és nekiindul a megbeszélt találkozónak. Útközben egyre csak a nő jár az eszében, vajon milyen titkai lehetnek még…

Megérkezve messziről int Aurorának akitől kissé távolabb egy nyúlánk ifjú várakozik.
Ahogy leszáll a lóról, a fiú félénken közeledik feléjük.
-Szép napot kedves hölgyem, és önnek is fiatalúr! *szándékosan nem említi a nő nevét*
-Tiszteletem őlordsága !

* hajtana fejet a fiú azonban Isenaar megfogja a vállát és szigorú de atyai hangon szól hozzá.

-Nincs most erre idő fiam. Kérem ezt a két lovat vigye el a fogadóba*mutat a paripákra* az enyémet nyugodtan meglovagolhatja okos jószág. Figyeljen arra hogy ne kövesse senki magát, napnyugtáig értük fogunk menni.
Ha holnap hajnalig nem kerülnénk elő menjen a Kúriába és keressen egy bizonyos Gordye urat. Tudni fogja miről van szó. Induljon tüstént.

Azzal sietve a felszerelését, pajzsát magához veszi, a kötőféket a fiú kezébe adja és Éjfélét is ha Aurora egyetért. Zsákját a vállára, a pajzsot a hátára rögzíti és barátságos biztató mosollyal a nő felé fordul:
-Indulhatunk szép hölgyem?

[A kút rejtélye]

Már felszerszámozta Éjfélt, s a fekete kanca az istállóban csak arra vár, hogy gazdája a hátára pattanjon. Ellenőrzi a csizmaszárban, és a különböző helyeken gondosan elrejtett tőr és dobótőröket: ezek lesznek az egyetlen fegyverei a puszta kezén kívül...bár nagyon úgy fest a helyzet, hogy szüksége lesz rájuk. Elővezeti a lovat, kedvetelve simít végig annak fején, majd nyeregbe pattan, s egyenest a birtokról kifelé indul, hogy egy jó fél-háromnegyed óra lovaglás után beérjen a Piactér legszélére, ahol a csendet felváltja a kofák kiáltása, s a "Vágójószágot tessék!" mellé becsatlakozik valahonnan a "Ellopta a bugyellárisomat, fogják meg, hol a Városőrség?" Éjfél hátán ülve fürkész módon figyeli a tömeget, hátha hamarost meglátja a közeledő férfit Koncos hátán.

Adabar mester, elnézést a zavarásért lép be a kicsi, sötét szobába egy rongyos, zsiros hajú parasztember
Igen?
Többen...Akik meglátogatták Notdraek mester végső nyughelyét...Nos, mintha nem lennének teljesen jól. Furcsán viselkednek, furcsán beszélnek. Az emberek kezdenek aggódni.
Mi az, hogy furcsán?
Nos, a kovács mióta visszatért, nem dolgozik, csak egy sarkoban áll, és se nem eszik, se nem iszik, se nem beszél. A timár a piacon áll, és kiabálva azt ismételgeti, hogy "1000 lépés a kúttól, 3000 az almafától, 5000 fel a dombig, még 5000 északra az erdőbe. A feleségem, aki velünk volt azóta, nem mondd mást, csak hogy "És végül megeszi saját magát is, és végül megeszi saját magát is. a paraszt arcán valódi aggódás látszik
Fantasztikus mondja Adabar, de inkább kiváncsiság ül az arcán, mint együttérzés.Mondd meg az Vég Szolgáinak, hogy előre hozzuk a támadást.Közel van a mi időnk. A kúria már nem áll sokáig

„Há’ ennek hamarabb vége lött mint gondoltam volna.”
A hülye a kalpács végén meg csak mondja tovább. A feltáruló kijárat láttán pedig csak megvonja a vállát és elindul. Mikor végre kilép a kapun, sietve tekintget körbe, majd a két ismerős mellé lép.
- Javasolnám a sietős távozást mielébb! Visszamöntök a Kúriába? Részemrű röndbe. -
A siettség okának miértjét az úton visszafele megválaszolja a maga módján. Elmeséli, miért üldözi őt, az ártatlant persze, Musa ibn al Rasaq nagyúr de a rabolt összeg persze "nem fontos", meg ugye "nem az a lényeg"…

Sejtette hogy a törpétől ezúttal is valami formabontót láthat, nem is csalódott benne különösebben.~Az hogy a parasztok szinte döbbenten nézték végig, Innon szerencséjének is betudható, mert akár azonnali agressziót is szülhetett volna a fellépése~ gondolja. Végül a fejét vakargatva, karba font kézzel nézi végig ahogyan Notdraek kisétál.
~Na ettől se vártunk sokkal többet~ gondolja. ~Nem épeszű ez a törp de igazából nem vele van a baj. ~
Viszont nem engedi el a füle mellett Aurora halk megjegyzését és egyfelől rá kell jönnie, valójában nem ismeri eléggé alkalmi szövetségesét, másfelől fogalma sincs miféle társaságról beszélt. ~Remélem nem olyanok mint az irgalmasnővérek...Azért egy kupa ital mellett lehet tudnánk miről beszélgetni alkalmasint - véli, és újfent rokonszenvesnek tűnik a nő előtte.

A közvetlen veszélyhelyzet alábbhagyott és észreveszi az emberek zavarát is az arcokon. Sokan valójában a Mester hívó szavára jöttek, és láthatóan értetlenül nézik a fejleményeket. ~ Mindenesetre az biztos, hogy jobb lesz odakint lenni~ azzal egykedvűen és szótlanul lehajol a köpenyért , magára teríti,
és az ajtóhoz lépve szélesre tárja azt:
- Azért csak ön után Mylady... van a hangjában kedvesség és komikum is, de a szeme sarkából továbbra is a kalapácsost és Innont figyeli.Mind eközben folytott hangon hozzáteszi
- Higgye el nem az a félnótás törpe a hibás, az csak egy futóbolond és ha elmegy majd jön helyette más.Ő csak egy a sok lehetséges hatás közül ami képes kiszabadítani az emberekben rejlő démonokat.

Meggyőződése hogy ebből a vitorlából most kifogták a szelet, de ez csak részben múlt rajtuk, és legközelebb akár másként is adódhat. Azért amíg Innon el nem hagyja a Malomházat nem lép el az ajtótól, a fegyvertárs az fegyvertárs akármilyen 'ütődött' is legyen.
Szíve szerint szólna valamit a parasztokhoz, fejedelem korában nem egy felkelést, katonakorában pedig nem egy zendülést látott már, mert pontosan tudja az ártatlanok vére áztatja ilyenkor az önjelölt vezérek zászlaját. Azonban most teljesen hasztalannak tartja ezt. ~Ezek itt ma este, sem általunk, sem senki által nem fognak okulni, és félek legközelebb majd nagyobb ára lesz.- gondolja végül.

Meg kell hagynia, úgy tűnik, Isenaar sokkal jobb diplomáciai érzékkel rendelkezik, hogy szót érthessen a két tucatnyi összegyűlt paraszttal, akik mindjárt vérüket vennék. A férfi aggodalmát azonban némileg nevetségesnek tartja: ugyan mit kezdhetne két tucatnyi paraszt, három, a harcot és fegyvereket jól ismerő emberrel - és törpével, ugyebár? Talán itt az ideje némi leleplezésnek a részéről.

- Értékelem az aggodalmát őlordsága, de csak hogy tisztázzuk...a Könnyedző Testvériség egyik valaha volt nővére áll Ön mögött. Ha miattam aggódna, nos, remélem sikerült ezen félelmeit eloszlatnom - súgja még mindig, ezt az információt azért mégsem teregetné ki mindenki füle hallatára. Nem moccan sehová, szilárd szoborként áll a férfi mögött. Meg van győződve róla, hogy Innon csak olaj lesz a tűzre, ám ahogy a törpe megszólal, majdnem kibuggyan belőle a nevetés - ám az mégsem volna most egészen ildomos. Ám amiatt csodálattal adózik neki, hogy hamar kattannak a fogaskerekek a szeszkazán fejében, és megpróbálja előnyükre fordítani a helyzetet. Legalább az is hamar kiderült, hogy egy szántásban állnak - ahogy ezek a jóravaló, füldművelő emberek mondanák. A lord reakcióját a köpenye levetésével túlzóan teátrálisnak és drámainak, sőt egyenesen szükségtelennek tartja.

Notdraek teszetoszaságára majdnem nevetni kezd, de végül a düh érzése elnyomja a mulathatnékát.

- Ostoba, semmirekellő fajankó....- sziszegi Iseenar hátának a törpére célozva - nem bírja el ezt a terhet, ellenben a parasztságot nem lesz ennyire könnyű megállítani, ha beindulnak. Fogalma sincs róla, mit indíthatott el most ezzel a kis felszólalással.

Ő a saját részéről egy percig sem maradna tovább: eleget látott és hallott, nem szívesen keveredne mindenféle különösebb ok híján harcba az emberekkel, így hát megérinti Iseenaar könyökét, mintegy jelezve szándékát - abban azonban egy cseppet sem bízik, hogy emezek nem fogják őket kifelé menedtükben hátbatámadni.