A piactér

A mágus nyomában

Merengve hallgatja Kettejük szavait. Aggasztja a lány, az ő baja nem a béklyó. Azon pedig csak Taco tud segíteni. Ahogy elnézi Keilát, megérti kicsit a férfi érzelmeit. A lány szinte még gyermek, a gazdája pedig egy szörnyeteg. Egy csoda, hogy még egyben van a tudata. Ez az élet idegen teljesen neki, Tacoval ketten többre mennének. Előveszi a táskáját és turkálni kezd benne. Végül két, rúnákkal díszített pálcát vesz elő, de amíg beszélnek, nem adja oda nekik.

- Lordod és a varázsló „szolgája” is voltál? – Kérdi Keilát. Rá se kell néznie Tacora. A férfi nem tenne föl ilyen kérdéseket. Túl fájdalmas lenne mindkettejüknek. – Amit tőled hallottam, a gazdádnak nem igazán okoz álmatlan éjszakát, ha még ezt a várost is a leigázandókhoz kell adni. Ezért szerintem már veszélybe vagyunk sodorva. Csak még rajtunk kívül más ezt nem tudja. – Átadja a rúnapálcákat. – Ha ezeket eltöritek, egy kis halászfaluba juttok délen. A környéken van egy szép sziget, barátságos népekkel. Csak oda működik… -

Elhallgat és most a férfire figyel. Még a tervezésben is a lányt védi. Amíg a lány vele van, Taco szinte a felét se éri, pedig egyedül nem fogja bírni mindezt. Oswalt válasza nem éppen olyan, amit Taco vár.

- Az érzelmeid miatt vagytok itt. Megértelek persze. Sajnálod és szereted őt. Mindent megtennél érte, de ezek az érzelmeid sodornak mindkettőtöket egyik bajból a másikba. Még a terved is azon a gondolaton csüng, hogy a lány jól legyen. Kiszámíthatóvá, ezért gyengévé tesz. Lent is Keila mentett ki a szorult helyzetből. Jelen helyzetben többet érnél, ha ő eltörné a pálcát és ha túléjük találkoztok… -
Hirtelen dobja ezt a férfira. Látszik, hogy mindenféle érzelmekkel küzd és folyamatosan ostorozza magát. Így csak az időt pazaroljuk. Nem hagy neki időt a válaszra.

- Egy egész hadigépezetet szeretnél megállítani és még egy itteni varázslórendet is kirabolni. Holnapig. Miközben szerencsétlen vak rabszolgalány összes gondját egyszerre akarod mind megoldani. Bocsánat hogy ezt kellett mondanom, de kicsit szorít az idő a finom szavakhoz… -

A mágus nyomában

Szótlanul nézi ahogy a gnóm biztosítja a helyet, elégedetten és elismerően bólint hiszen ehhez hasonló eljárást ő is alkalmaz. Neki egy kis rúna készlete van, amelyet a szobája négy sarkába helyezve tudja behatolhatatlanná tenni a helyiséget az illetéktelenek számára. Ilyenkor mágikus és egyéb módon kifürkészhetetlenek a szobában zajló események és dolgok. Neki egy gyűrűje is van hozzá, amely a távollétében jelzi ha behatolás kísérlete történik.

A gnóm ötletére miszerint egy távoli szigeten jó helyen lennének nem mond semmit, de gondol. Neki pillanatnyilag ez a megoldás nagyon is megfelelne, de érzése szerint a Keilától korábban hallottakból az következik, hogy a nőnek nem ez lenne az álmai netovábbja, éppen eléggé felforgatta már az életét, így inkább csak félrenéz és egy keserű és sejtelmes mosoly jelenik meg az arcán.

Figyelmesen aprókat bólogatva hallgatja a gnómot és közben körbe-körbe járkálva gondolkodik. ~Eszes egy fickó ez itt~ˇgondolja látva, hogy milyen hamar átlátta a nő és az ő helyzetét is. Elismerően bólint Oswalt csavaros észjárására.

- Több dologban is egyetértek önnek mesterem. Noctriel személye arra utal, hogy nagyon fontos dologban érkeznek ide a látogatók. Gondolom az elsődleges feladatuk a tekercsek megszerzése, tehát ezt meg kellene akadályoznunk. - gondolkodik hangosan.

- Az ötletem megvalósításához az én tudásom vajmi kevés. - fordul Oswalthoz szemtől szemben. De azért megosztom önökkel…hátha hasznos lesz

- Ha megtudnánk mely tekercseket akarják elvinni, akkor azokat kicserélve „ látszólag” azonos tekercsekre két legyet üthetnénk egy csapásra.
Egyrészt elvesszük annak a lehetőségét hogy rosszra használják fel, másrészt ha utólag kiderül Noctriel számára hogy alaposan át lett verve, akkor az ellenségesség magvát el tudnánk ültetni a két fél között. járkál továbbra is ahogy gondolkodik .

A megbízására vonatkozó kérdést egy sejtelmes mosollyal rendezi le és egyetértően bólint a gnóm felismerésére.
- Az „ügyünk” szempontjából teljesen mellékes kik a megbízóim. Amíg ez a mostani dolog nem rendeződik, nem foglalkozom mással.. jelenti ki határozottan.
Az a két pénzéhes szentfazék, szerintem csak egy kis mellékest szeretett volna kapni a tekercsekért amit el akartak lopni toldja meg a megjegyzésével legalábbis a beszélgetésükből én erre következtettem.

Érdeklődéssel hallgatja a gnóm elbeszélését és lassan rájön mennyivel több érték rejlik ebben a kis fickóban, mint amit magáról sugalmaz kifelé. Ő maga nem akar és nem is tud világmegváltó terveket alkotni. Ami messze van azzal rendszerint nem szokott foglalkozni és ez a mostani eset is teljesen egyedi számára.

- Minden megoldás érdekel ami ahhoz vezet, hogy Keila biztonságba kerüljön. Összegzi a saját szempontjait. Kimondatlanul ott van az a gondolat, hogy vele vagy akár nélküle érti ezt a célt. Ez nem számít most neki a fő a nő biztonsága.
Hogy ne kelljen neki félnie a holnaptól és szabadon élhessen. nyomatékosítja, még egy gondolattal.

- Ahogy mondtam az elgondolásom megvalósításhoz nem értek de egy dolog még szöget ütött a fejemben.
A fogadó leégését akár a javunkra is fordíthatnánk. Mégpedig úgy, hogy ha el tudnánk hitetni azt hogy Keila bent égett a fogadóban, akkor neki nem kellene aggódnia többé a holnap felől… eltűnhetne ha akarna örökre…
Fonja karba a kezét várva hogy Oswalt és Keila mit válaszol az ötleteire.
Tekintete újfent Keilára téved. Nem tudja hogyan érinti mindez de végső soron neki kell majd döntenie végül is az ő bőrét viszik a vásárra. A kocka el van vetve – ez már nyilvánvaló de ezzel megbékélni nem lehet könnyű.
Nézi és hallgatja a szívének kedves Keilát. Bólogat a szavaira és eg is érti mit akar mondani de nem ért egyet vele most kivételesen.Tekintetét a földnek szegezi végül és elszánt arckifejezés ül ki rajta.

- Kelet nem érdekel, éppúgy mint nyugat vagy dél. De azt akarom, hogy a maga Lordja ne érjen célt ezúttal. Azt kívánom neki hogy bukjon bele abba amibe belekezdett, és őszintén…ha a kezem közé kaphatnám akkor nem lenne neki csak pár másodperce ezen a világon…

Hosszú csend következik számít rá, hogy talán megbotránkoznak a szavain.
- Oswalt rendelkezzen a képességeimmel és bírálja el a tervemet kérem…igazán érdekel mit szól mind ehhez amit elgondoltam.. – fejezi be végül.

A mágus nyomában

Miután nagyvonalakban felvázolta a gnómnak az elmúlt hetek történéseit, Tacorontéhoz fordulna de a férfi addigra már felállt mellőle és elsétált. Visszagondolva már tudja, hogy túlságosan rosszul fogalmazta meg a mondandóját. Ő nem a férfit akarta hibáztatni a tetteiért és történésekért, pont ellenkezőleg. A fejvadász okot adott neki hogy éljen, okot hogy megszabaduljon a Lord fogságából és új életet kezdjen.. mellette. Szemeit lesüti egy pillanatra, de már késő a magyarázkodás és valószínűleg azzal csak olajat tenne az amúgy is heves lángokkal lobogó tűzre.
Oswalt szavai egy halovány mosolyt csalnak az arcára. Akárhogy is, ő nem tudná magukat elképzelni egy szigeten heverészve az élet nagy dolgairól csevegve, ám ha Tacoronte rábólintana nyilván csatlakozna ehhez az elképzeléshez is. Számára most ő az egyetlen pont, akihez ragaszkodni tud és akar is.
- Információt akarhattak talán. Rájöttek arra, hogy én vagyok a kulcs a keleti lord tervéhez és Noctriel szükségleteihez. Tudni akarták, melyik tekercsek kellenek neki de őszintén szólva.. Fogalmam sincs. Nem osztanak meg velem bizalmas információkat, én csak küldönc vagyok és amint említette.. rabszolga. - Fejét a gnóm felé fordítja amint az közelebb lép hozzá hogy vizsgálni kezdje a lábain lévő bilincset és rúnákat.- Biztos hogy jó ötlet beleavatkozni? Rengeteg embert veszélybe sodornánk.. Magukat is. Kelet problémája az övé, és nem az önöké.
Oswalt történetét hallgatva elmosolyodik, majd megrázza a fejét. Szép történet és igazán kedves húzás volt tőle hogy befogadta az árvákat, de az ő árvái messzi földön vannak. Rajtuk senki sem tudna már igazán segíteni csak akkor, ha mind a főmágus, mind a Lord életüket vesztik. Erre pedig.. Elég kevés az esély.

A mágus nyomában


Amikor mögötte belép Keila és Taco, megvárja, míg a férfi ellenőrzi, követték-e. Amikor végez, Oswalt bezárja az ajtót, a szoba közepére lép, elrántja a szőnyeget, ami alatt egy nagy, krétával rajzolt, bonyolult rúna látható. Oswalt néhány kézmozdulatot tesz felette, majd visszateszi a szőnyeget. Látni, érezni semmit se lehet, a párnak fogalma se lehet, mire volt ez jó.

//Védőrúna. A szobán kívül nem hallani semmit bentről és rúnák jelezik, ha behatoló érkezik. Ha ablakból, vagy ajtón hatol be valaki, amig aktív a védelem, a behatolók csak z üres szobát látják, a karakterek nélkül. Ha kell, leírom bővebben és pontosabban.//

- Segíteni? A hallottak alapján legszívesebben elteleportálnálak titeket egy gyönyörű szigetre és éljetek boldogan. Én pedig végignézném, ahogy felperzselik ezt a várost! –

Nevet egyet, majd legyint. Nem mond nemet a gnóm, csak ő a segítséget máshogy gondolja. Túl sok időt töltött már hányatott sorsú kalandozókkal, hogy tudja, ezek ketten nem ezt szeretnék hallani. A férfit elvakítják az érzelmei, a lány pedig még fiatal és naiv. Csoda, ha ezek ketten hosszabb ideig életben maradnának. Sóhajt egyet, majd félhangosan gondolkodni kezd.

- Az első, hogy a két tekercset, Noctriel előtt, meg kéne szereznünk és erre holnapig van időnk. Kevés, nagyon kevés idő. A Lord mágusai szinte biztos, hogy a két tekercsért jönnek. De miért támadták meg a toronybéliek Keilát? Talán az itteniek Noctriel tekercsére pályáznak? De akkor sem világos. Keila rabszolga, a halála nem jelent sokat, hacsak élve kellene nekik, hogy alkura tudják használni a tekercsért. Noctriel valószinűleg hagyná meghalni a Lordnak kedves szolgát, így okot kapna, hogy erőszakkal vehesse el a toronybéliektől a tekercseket. – Hangos gondolataiból egyszer csak Tacohoz fordul. – Ki a megbízód? Úgyse mondhatod el, pedig szorít titeket az idő, így pedig csak felesleges körökre pazaroljuk azt. Ugyan így gondolok a miértekre. Zsarnokoknak mindegy, hogy hogy, de valahogy mindig találnak módot hatalomra kerülésre. – Rántja meg a vállát. – Kell egy terv… -

Hosszú monológja közben járkál, tesz és vesz. Amikor Keila megmutatja a béklyóját, odahúz egy széket, lefekteti a lányt, hagy pihenjen, ráfér. Ezután elkezdi vizsgálni szegényt fogságban tartó holmit. Látszik a gnómon, hogy ura az érzelmeinek. Keila szolgasorsa, a mágiára fogékony gyermekek említése nem rendítette meg.

- Mesélek én is valamit. Néhány éve volt egy eset a kúriában. A végén sikerült kimentenem egy veterán orvgyilkostól két gyereket. Árvaházba adtam őket, mert velem nem maradhattak. Viszont azzal az árvaházzal azóta egyre több szerencsés eset történik. Az erőszakos tanár eltűnt, egy nagyobb adományt kapott váratlanul valami nemestől, meg ilyenek. A gyerekek boldogok és én is sűrűn meglátogatom őket. Van még hely, ha a Lordod „elengedné” a gyerekeket… -

Nem mond többet, nem is kell. Ők talán értik, mire is céloz. Kis meséje talán lenyugtatja a kedélyeket, adhat egy kis reményt a lánynak. Szüksége van rá.

A mágus nyomában

A gnóm aggódó szavaira bólogat, de persze Keilára bízza hogy el akarja-e fogyasztani a kávéját vagy sem.

Az erszényt melyet a gnómnak adott eleinte nem akarja elrakni, majd hallgatva Oswalt beszédét enyhe fejcsóválás mellett végül is elteszi.

- Akkor majd hozzátesszük a taníttatás költségeihez... nem lehet tudni komolyan beszél-e vagy sem.

Oswalt invitálására egyetértőleg bólint és zárva a sort követi őket felfelé Oswalt szobájába. Annyit tesz csupán hogy megbizonyosodik róla nem követi e őket valaki.

Ahogy felérnek a szobába, ő lép be utolsónak és becsukja maga mögött az ajtót.  A lány mellett marad és ahogy az lecsúszik a földre végül leguggol mellé. Figyelmesen hallgatja a beszámolót hátha elhangzik valami újdonság számára.

Ilyen jól a meglévő információkat ő nem tudta volna összefoglalni az biztos, csendben marad hát és méregeti a gnóm arckifejezését és Keiláét is.

Kicsit úgy érzi Keila szavaiból, mintha a nő sorsának váratlan megváltozásáról ő tehetne, és okozója a jelenlegi állapotának.

Belátja ez részben igaz, mint hogy az is hogy minden módszerrel vissza akarja adni a lány szabadságát, de ez most kicsit úgy tetszik neki mintha a nő akarata ellenére tenné mindezt, nem is beszélve arról hogy az életét igyekezett megmenteni amikor elrablását megakadályozta.

Gondolatait nem önti szavakba, csak eszébe ötlik Keilával kötött egyezsége. Feláll, lassan odasétál az ablakhoz, háttal a többieknek és keserű arckifejezéssel kitekint a városra.

Majd mikor már Keila nem szándékozik többet megosztani a gnómmal megkérdezi.

- Mondja Oswalt, esetleg tudna ... nekünk..segíteni ? reméli Keila úgy véli ezek a tervek közös és jó célt szolgálnak számára is.

- És milyen tanításról lenne szó? ötlik fel benne a kérdés váratlanul.

A mágus nyomában

Miután szépen lassan minden a helyére áll a fogadóban, a szúrós szemek lefordulnak róluk és már csak az evőeszközök és tányérok halk csilingelését lehet hallani ahogy egymáshoz érnek ő is megkönnyebbül. Halkan duruzsolni kezdenek a reggelizők is, de nem róluk már hiába látták Keila és Tacoronte visszaváltozását. A Kakas valóban egy biztonságos hely, senki sem rohant a katonák után fejvesztve hogy a jól megjátszott jelenetüket lebuktassák.
A lány kicsit Tacoronte mellkasának dől, de csak egy pillanatra mert addigra már visszaültetik a helyére. Néma csendben ül, megvárva a csésze kávéját majd magához húzza azt mostmár jóval óvatosabban mint előtte. Rászorítva a fülecskére az ajkaihoz emeli, meghúzza majd lassan belekortyol. Az sem érdekli most, hogy a forró éltető nedű végigégeti mind a nyelvét, az ajkait és a torkát is.
Üres szürke szemeivel Oswaltra pillant, majd feláll a helyéről.
- Menjünk fel és mindent elmesélek önnek.
A gnóm és a fejvadász válaszára nem vár, hanem egyenest elindul az emelet felé. Engedi hogy Oswalt vezessen, szorosan követve őt egészen a szoba ajtóig. Kattan a zár, nyílik az ajtó ő pedig besétál és rögtön a félfa mellett a falnak támaszkodva megkönnyebbülten felsóhajt. Őszintén, nem tudja hogy hol kezdjen bele a meséjébe, mennyit kell elárulnia az apró férfinek az életéből hogy megérte hogy mi miért történik éppen.
- A keleti királyságokból jöttem, a Szél templomának szerzetese voltam amíg a terület Lordja meg nem támadta azt. Lerombolta a szentélyt és kivégeztette a papokat, a fiatalokat pedig magához vette. Engem zsoldosokat toborozni küldött Székvárosba, hogy elég embert szedjek össze a Tűz Templomának az ostromához. - ahogy támaszkodik a falnak, szépen lassan elkezd lecsúszni a földre addig, amíg a feneke el nem éri azt. Karjaival átöleli a térdeit és úgy folytatja tovább.- Van egy nagy mágusunk Noctriel, akinek minden ereje megvan ahhoz hogy porig romboljon mindent, azonban szüksége van hozzá néhány tekercsre. Kettő itt van a mágusok tornyában, egy Délen, egy pedig már a tulajdonában van. Azért jön, hogy egyeszséget kössön a főmágussal és megkaparintsa a varázslatot. Székvárosnak nincsen köze a mi háborúinkhoz, de nem tudom miért akarnak segíteni leigázni ártatlanokat. Viszont a Lord.. minden mágia tudó gyermeket megtart és rabszolgaként foglalkoztatja őket ami talán adhat okot egy kis.. félelemre..
A lábait kinyújtva mutatja meg Oswaltnak a lábain pihenő bilincseket, amiken különféle jelek pihennek ugyanúgy, ahogy a bokáján is. Mágikus pecsétek, amik fogva tartják a testét, lelkét és erejének nagyrészét is.
- Tacoronte mindenáron fel akar szabadítani a Lord fogságából, de ez nem olyan egyszerű. Hetente küldenek katonákat akik engem és a munkásságomat is ellenőrzik. Ha megtudják, hogy leégett a fogadó talán gyanút is foghatnak bár.. Sosem adtam okot, sosem árulnám.. -felpillant a fejvadászra - régen sosem árultam volna el őt amit tud nagyon jól.