A piactér

Elcsípett beszélgetés

Méghogy nem akart beleavatkozni a sorsába.. A szíve egyik fele elhiszi, míg a másik lüktetve tiltakozik ellene. A kúriában majd' mindenki meg akarja menteni, felszabadítani, holott egy-két megpróbáltatást kivételével viszonylag nyugodt élete volt. Nem vadászták, a gazdáján kívül nem is bántotta olyan sok ember. Mindig kapott valamiféle vacsorát még ha nem is sokat, rendszeresen tisztálkodhatott s ha esetleg megbetegedett a bábát is a Lord fizette. Dolgoznia sem kellett igazán, való igaz hogy a szobáját sem hagyhatta el. Ahogy a gondolatok mint egy forgószél kavarognak a fejében, szemei meggyűlnek könnyel, fejét pedig a térdébe temeti. A fájó igazság, a szembesítés melyet már rég meg kellett volna kapnia most ér csak célt, hogy mennyire kihasználták, hogy egész életében egy kalitkába zárt díszpinty volt melyet mindenki arra használt, amire csak akart. Hol ágyasnak, hol pajzsnak, hol boxzsáknak hol kuktának. De mihez is kezdhetne a nagyvilágban ő, egymaga? Hát annak örült hogy Székvárosból a kúriáig komolyan megpróbáltatások nélkül eljutott.

Taco szavai egy cseppet sem könnyítik meg a helyzetét. Nem akar sírni. Nem akar gyengeséget mutatni, holott most kiadná az elmúlt évtizedek összes fájdalmát. Üvöltene, csapdosódna, fenekét verné az aljzathoz ha tehetné, de nem teszi. Némán ül, potyogó könnyeit figyelve melyek halk buggyanással érnek célt a medence vizében. Töröl egyet arcán, majd a férfi felé fordítja az arcát. Ha nem megszánja, akkor mi? Ha nem sajnálat, akkor mi? A pozitív érzéseket nem ismeri, soha senki nem mutatta meg hogy mi az a szeretet, törődés, és mit jelent az ha valaki fontos a másiknak. Mármint, ő tudja.. Ő érzi, hogy másképp áll a férfihez, ám maga sem tudja hogy mi az a másképp.

- Talán.. már nem is akarok visszalépni a korábbi életembe. Talán, már csak.. Sodródni szeretnék a folyóval, míg el nem visz a nyugalom tengeréig, ahol végre lehunyhatom a szemem. Ahol nincs többé a gazdám, nincsenek mágusok.. Nincsen fájdalom és küzdelem, Taco. Talán csak.. Hagynia kellett volna hogy elvigyenek. - vesz egy reszkető mély levegőt. - Nem haragszom én senkire. A gazdámra sem, magára sem. Viszont nem hagyhatom hogy az én problémáim miatt maga szenvedjen, sérüljön vagy küzdjön. Az én hibámból történt az egész hajcihő, melybe nem tudom hogy hogyan és miért de önt is sikerült belerángatnom. Jobb lett volna, ha sosem találkozunk, talán akkor most maga is nyugodtan alhatna az egyik fogadóban s nem aggódna olyan nevetséges problémákon mint az én jövőm, ami sosem volt és sosem lesz. Nem kérem, sőt nem fogadhatom el hogy segítsen nekem. Nem fogom sem nyugatot, sem Székvárost sem a kúriát bele keverni egy ilyen nevetséges csatába melyet magamnak kell megvívnom.

Ahogy a férfi közelebb úszik hozzá és megfogja a kezét, lepillant a víz alá. Ujjaival finoman megcirógatja a kézfejét, majd egy halovány mosolyt enged el felé. Fél kezével elengedi őt, majd felnyúlva óvatosan ujjának külső peremével az arcára cirógat. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le róla, mindaddig míg ujjait finoman a hullámos tincsek közé nem fúrja.

- Új élet? Mondja, mihez kezdenék egyedül? Sem pénzem, sem szakmám. Látássérült embereknek nehezen adnak bármi féle munkát azt pedig senkitől sem várom el sőt nem is hagynám, hogy gondomat viselje.

Elhúzva a kezét visszaül a vízbe, fejét a medence peremének döntve szegezi a tekintetét a plafonra. Tanácstalanságából nehéz lesz kiutat találni s fogalma sincs hogy hol is álljon neki, de egy dologban igaza van Taconak. A régi életéhez nem tud s nem is akar már vissza térni.

Elcsípett beszélgetés

Minden érzékszervével ráhangolódik a nőre és ahogy az a vízben hozzá közelít, felismeri a félelmét. Félelmét a meg nem értéstől, félelmét a megbélyegzéstől, az ítélkezéstől és a viszolygástól. Pedig ha tudná hogy a férfiban ezzel egészen ellentétes érzések kavarognak biztosan másképpen viseltetne. De így a védekező testtartás több mint érthető a részéről, Taco ezért leveszi szemét a nő testéről. Ahogyan a nő mellé bújik oltalmat keresve az a természetes ösztöneit és vágyait is megkísérti de szerencsére meg tudja állni, hogy magához ölelje a nőt pedig erre elemi késztetést érez.

A kúria lakóiról alkotott képét sem akarja összezúzni. Keila világa olyan naiv és tiszta, hogy el sem tudja talán képzelni, hogy a kúria jelenlegi lakóközössége körében könnyűszerrel ki lehetne osztani akár pár száz év börtönt az elkövetett gaztettekért, és lehet az itt megfordult lakók közül páran esélyesek lennének a kötélre is. Szó sincs itt megfáradt jóravaló kalandorokról és üldözöttek is leginkább csak abban az értelemben hogy menekülnek és rejtőznek a törvény végrehajtói elől. A kúria menedéke keblére öleli a hétpróbás gaztevőket egészen a kétes hírű csalókig. Ha tudná, hogy ő maga ezek felkutatására érkezett ide, valószínűleg már holnap kereket oldana és talán soha nem látná többet a lányt. A féligazság is igazság és ezért jótékonyan csak annyit mond amennyit emészthetőnek tart.

- Minden bizonnyal Keila. Sok hányatott sorsú embert láttam de bevallom, hogy eddig nem érintett meg egyik sorsa sem annyira hogy be akartam volna avatkozni …szó sincs szánakozásról… ez más.. - harapja el a mondat végét.

Figyelmesen végig hallgatja a nőt, ahogyan az részletesen beszámol a várható látogatásról és a fejében már a beidegződések szerint elemez, jegyzetel és sorrendet állít fel. Elindul ismét a jól kimunkált fejvadász-ösztön gépezete amely során a halálos tervek munkálódnak ki .

Kis szünetet tart ezután mert amit mondani akar neki is alaposan végig kell gondolnia. Itt ezen a ponton szembesítenie kell a lányt az elmúlt dolgok következményével, és azzal hogy lezáródott egy fejezet az életében. Ha jól beszél akkor talán elindul a megemésztés útján ennek elfogadása, ha nem akkor kétségbeesést vált ki belőle, és egyáltalán nem éri el a célját.

- Én nem akartam beavatkozni az ön sorsába sem, legalábbis nem így de főleg nem ennyire. Azonban tudnia kell, hogy már a korábbi életébe akár egy folyóba nem léphet többé vissza…- mondja lassan és tagoltan. Figyeli a nő reakcióját és próbál közelebb húzódni hozzá, ezért a vízben lassan mellé evez, hogy viselkedésével nyugalmat sugározzon számára.

Két kezébe fogná a nő kezeit.

- Nem mehet vissza soha többé a Nagyúrhoz Keila. Ezek után szinte biztos hogy elhurcolnák, bebörtönöznék, megkínoznák….ezt nem engedhetem.-mondja neki elszántan.

Sokáig vár a visszajelzésre, vajon hogyan fogadja a nő ezt a hírt. Legrosszabb esetben most már benne látja az új rabszolgatartót, aki megfosztotta a korábbi életétől és tönkretette a jövőjét.

- Ne haragudjon rám Keila kérem. Nem így terveztem, de nem hagyhattam hogy elrabolják vagy megöljék azok a csuhások.

- Ha bízik bennem akkor én megtalálom a megoldást arra hogy új életet kezdhessen. De előbb meg kell szabadulnia a béklyóitól. – mondja neki és érti ezt szó szerint és átvitt értelemben is.

- És szinte biztos, hogy ott a helyünk a mágusok tornyában is. Meg kell tudnunk milyen tekercseket rejtenek, és találkoznunk kell a főmágussal is.

Hosszú szünetet tart bízva abban hogy meg tudja győzni a nőt.

- Én a mágiához sajnos nem értek. Amit tudok annak semmi köze ahhoz, amit említett. Azt gondolom ez a Noctriel tudhat valamit ami nekünk hasznos lehet. Valahogy szóra kell hát majd őt bírni…


Mondja ezt vészt jóslóan, és ez a kijelentés általában a fejvadász eszköztárában sok fájdalommal és vérrel járó folyamatot szokott utóbb eredményezni.

Elcsípett beszélgetés

A mozdulat, míg a medence széléről a vízbe jut, majd egy örökkél valóságnak tűnt. Érezte Taco visszafolytott lélegzetét, bőrét szinte perzselte a tekintete ám ő azt nem tudja hogy ez vajon jót, vagy rosszat jelenthetett. Karjait körbe fonja a testén, egy apró gubót formálva, rejtegetve azon részeit melyekről - ha nem is látja - de tudja, hogy nem a legszebbek.
Gyermekien csillogó szemei ismét a meggyötört arcot pásztázzák, s ajkaira egy ártatlan és kedves mosoly ül ki, ahogy a kedves szavak visszhangként konganak a füleiben.
- Különb élet.. - ismétli el a férfi szavait, ahogy elmerengve a plafon felé pillant - Olyan sok gyermek érdemelne különb életet, s talán mégtöbb kúria lakó is. Gondolom nem egy hányatott sorsúval találkozott már élete során. Nem szeretem, ha megszánnak. - arcára kiül egy enyhe csalódottság, ám az hamar elszáll ismét. - Sosem bocsájtanám meg magamnak, ha miattam lógna a várfalon. Akkor inkább önnel tartanék.
Ujjaival a víz felszínén apró köröket ír le, ő már messziről hallja hogy Ralenta döngő léptekkel rohamozza meg a fürdőt. Mielőtt belépne a nő, Keila szorosan a férfihez bújtatja magát, hajával elrejtve arcocskáját előlük. Úgy használja Tacot mint egy védőpajzsot az ártó szemek elől, hiszen rajta és gazdáján kívül még senki sem látta ennyire mezítelen. Ralenta csak fél szemmel pillant oda, egy kedves mosolyt szórva a fejvadász felé, majd a tiszta ruhákat a paraván mögé rejti. Egy pár másodperc erejéig fel s alá szaladgál, míg összeszedi a ruhákat, majd gyors kiviharzik a helyiségből.
- A küldöttség. - vágja rá szinte azonnal.- Egyszer már meséltem, hogy hetente egyszer érkezik néhány lovas kocsi keletről, elvéve a zsoldosokat melyeket behívtam, s olyankor tartanak egy ellenőrzést. Hallottam róla, hogy a mágusunk is eljön Székvárosba, ám a tekercsekről semmit sem tudok. Habár.. - egy pillanatra elgondolkodik és ellöki magát a férfitől. - Egyszer a gazdámmal beszéltek valami titkos iratokról, melyet a nagy mágus toronyban őriznek. De hogy mi az, s mire kell nekik azt nem tudom. Nem mindig avatnak be ilyen bizalmas megbeszélésekbe.
Hallja amint a férfi a víz alá merül. Tekintetével oda pillant, lábait felhúzva pedig magához öleli a térdeit. Igyekszik kutakodni a gondolataiba, hátha valami hasznos is eszébe jut.
- A mágus neve Noctriel. Keleten közép felsőosztálybeli, erőssége az arkán mágia, egyszóval a tiszta mágikus erő. Úgy tartják hogy többre is képes lenne, de sosem használja jó dolgokra az erejét ezért képtelen fejlődni. Holnap után reggel érkeznek, a kikötőben érnek partot.

Elcsípett beszélgetés

Ralenta szívélyes ajánlatára miszerint megtarthatják a lány ruháit csak egy legyintéssel válaszol, mondván neki így is megfelel. Az eddig begyűjtött vérdíjakból könnyedén kifizetheti akár egy hónapra is a Kakasban a kosztot és kvártélyt. Akár kettejüknek is.

Ahogy alámerül a vízben pillanatra elcsendesedik körülötte minden. Azután feljön a víz színére és hátát nekitámasztva a medence falának, szélesen megkapaszkodva, becsukott szemmel lebeg szinte a víz felszínén. Hagyja, hogy gondolatai elcsendesedjenek és új gondolatoknak adjanak teret.

Most már nincs visszaút. A lányt üldözni fogják, de legalábbis keresni és mivel a szemkötője elveszett az vélhetően már a bűnjelek lajstromát gazdagítja a városi őrség kezében. Fenekestől felforgatta a nő életét anélkül, hogy konkrétan akarta volna. Előtte volt neki egy élete – igaz olyan amilyen, és nem tudja hogy mondja meg Keilának hogy ez az élet a fogadóval együtt elfüstölt ezen a szép délelőttön a semmibe. Nem engedheti vissza semmiképp. És ráadásul semmi újat nem tudtak meg a közelgő veszélyről, mert meglátása szerint az érkező mágus mester nem oktalanul és céltalanul érkezik Székvárosba.

Ahogy végig sorolja gondolatai fonalát, apró lépésekre lesz figyelmes. Tudja hogy Keila az, és kinyitja szemét hátha segítenie szükséges a nőnek hogy eligazodjon a fürdőben.

Mire felpillant a nő lassan megszabadul a ruháitól és Taco hiába igyekezett kerülni ezt a pillanatot nem tudja szemét levenni a nőről. Ahogy lekerülnek a kötések melyek szigorúan elrejtik a bájakat az avatatlan szemek elől, szinte önkéntelenül is rácsodálkozik a nőre. Mert valójában most tudatosul benne, hogy védence egy fiatal, és még a hegek és zúzódások ellenére is csinos és vonzó nő. Ezt eddig nem látta ,vagy csak nem ilyen szemmel tekintett a lányra.

Tekintete végig siklik a nő lágy és domború formáin, a fehér bársonyos bőrén és mindenhol ahol a bántalmazás bűnjeleit látja a testén megakad a szeme. Erős késztetést érez rá, hogy megérintse az ujjaival a sérült részeket, megsimogassa, nem mintha azokat meg tudná gyógyítani. Számtalan kérdést szeretne feltenni a sebeket illetően – de jól tudja ezek éppoly illetlenek lennének mint az ahogy bámulja és lehet örökre megtörné a nő bizalmát iránta. Nem lehet tolakodó, mert a lelke talán sokkal több sérülést rejt mint a külseje Keilának.

Számára a nő teste ezekkel a hegekkel együtt is szép, tudja ahogy a lelke is meggyógyulhat idővel úgy a teste is időnek utána kiheveri a bántalmazások nyomait. Illetlennek érzi azt is ahogy most nézheti a nőt, hiszen amaz nem tudhatja hogy ő éppen leleltározza a gondosan takargatott testének apró részleteit, de hiába akarja rávenni magát hogy elforduljon, mégsem teszi. Pedig látott már megannyi mezítelen női testet, megszámolni is nehéz lenne hányszor kötött ki borgőzös esték után alkalmi ledér nőkkel a karjában, hogy azután reggelre még a nevüket is elfelejtse. Nem volt ezekben a találkozásokban egy fikarcnyi érzelem sem, csak a felgyülemlett vágy és ösztönök csillapítása volt a célja.

Nehéz még magának is beismernie, de valamiért valahol felfigyelt Keilára. Először talán a szánalom, majd az együttérzés majd az őszinte kíváncsiság mozdította felé. Majd a törődés, a lány sorsa iránti apró léptékű elköteleződés. Amikor a cipellőt átadta neki úgy gondolta nemes gesztust gyakorol és belül jónak és érdemesnek fogja magát érezni. De ehelyett olyan érzéssel gazdagodott amire végképp nem számított és nem tudta megmagyarázni hogy miért azóta vágyta a nőnek a jelenlétét. Gyarlónak érezte magát mert visszakívánta, újra átélni azt a csodálatos pillanatot.

Igyekezett ettől a gondolattól minél inkább eltávolodni és amíg a nő veszélyben volt ez sikerült is.Racionális érvek mentén megmagyarázni saját magának hogy kizárólag a feladat kényszeríti rá hogy a nő közelében maradjon. De most ahogy itt áll előtte a nő pőrén és oly tisztán amilyen ő talán sosem volt, újabb érzésére lett figyelmes. Kénytelen volt észre venni saját magán hogy az ott felejtett tekintete nyomán vágyakozik a nő után. Bár a nő nem lát mégis jobbnak látja mélyebbre merülni a medencében.

Sietve elhessegeti a gondolatát is ennek a képzelgésnek, és örül hogy a nő végre megtöri a csöndet és kérdez. Felocsúdik a gondolataiból és halványan elmosolyodik a nő szavaira.

- Hogy miért? .. gondolkodik el maga is az okán.
- Nos. Nem sokkal azután hogy a kúriába betette a lábát Keila, rá kellett jönnöm hogy sokkalta különb életre érdemes mint amit a sors magának szánt. Ez rólam nem mondható el, de az én sorsomat kár firtatni.

Nem akarok a hős szerepében tetszelegni, mert hazugság volna, de amikor megtudtam hogy veszély közeleg úgy éreztem valamit tennem kell – folytatja lassan a mondókáját megválaszolva a feltett kérdéseket.

- Van bőven számtalan más indok amiért fellógathatnának a várkapu bejáratára elrettentésül, ez már csak egy lenne a sorban higgye el. - ül ki újabb mosoly az arcára és még megtoldja egyel :
- Ha valamiért érdemes lenne ott lógni akkor ez a mai délelőtt mindenképpen az.


Majd nagyot sóhajt és kicsit közelebb evickél a nőhöz, mintha még a falnak is füle lenne.

- Akaratlanul kihallgattam egy beszélgetést két vén szentfazék között a piactéren, akik valamiféle látogatásról hadováltak. Egészen addig nem zavart amíg ki nem derült hogy magának is köze lehet hozzá.. – nézi fürkészően a nő tekintetét, majd folytatja.

-A küldöttség ugyanis hasonló toborzás miatt érkezik holnapután és az ön személyét is említették azok a csuhás nyomorultak. Ők látogatták meg magát Keila abban a fogadóban…- pár pillanatig a víz mélyét vizslatja mintha ott halak lehetnének vagy akármi.
- Követtem őket és már akkor elterveltem hogy megakadályozom bármire is készüljenek.. - ismeri be végül Keilának a történteket.

Kis szünetet tart figyelve a lány hogyan fogadja a híreket.

- Ezek a csuhások említettek egy valamiféle tekercset vagy iratot amellyel talán elejét lehetne venni a vizsgálódásnak.. – hagyja nyitva a mondatot és a nőre bízva hogy hozzátesz-e még valamit vagy sem.

- És igazán kíváncsi lennék arra a mágus mesterre is aki maholnap megérkezik az itteni mágus vezetőhöz. Sokat adnék érte, ha megtudnám miért jönnek…- Merül alá újból a víznek hogy felfrissüljön és talán válaszokat is kap a nőtől a kérdésekre.

Elcsípett beszélgetés

A Kakas fogadó jóval kényelmesebb helynek tűnik mint azok, amikben eddig járt. A levegőben nincs telített füst szag, s az alkoholmámorban fürdő részeg alakok sem járják már korán reggel a táncot a parketten.
Keila csak némán ácsorog Taco mellett, hagyja hogy a férfi intézkedjen helyette hiszen ő itt senkit nem ismer. Soha nem járt ennek a fogadónak a közelében sem. Az biztos, hogy az alacsony nő barátságos ám de domináló hangja a frászt hozza rá.
Ralenta némán biccent Taco szavaira, majd az unokahúga felé pillant. Alaposan felméri a ruházatát, majd az apró rabszolgára veti a tekintetét. Ajkaira egy halovány ragadozó vigyor ül, majd ismét összecsapja a tenyerét.
- Ám legyen. Leviszem a leány ruháit, de nem kell visszahozniuk. Az árát majd felírom a számlájához, Tacoronte. - ezzel odanyújt nekik két törülközőt és előre engedi őket a fürdő felé.
Keila a rongyot szorongatva szedi apró lábait a férfi után. Amikor megcsapja a tiszta víz illata, kellemesen felszusszant. Persze nem megy semmilyen paraván mögé, indokolatlannak tartja. Taco látta már a ruhái nélkül, amúgy meg utána ígyis-úgyis meztelenül kell a vízbe csobbannia. Apránként elkezdi magáról lehámozni a ruhákat. Először a bőrkabát csúszik le róla, majd a saját vérrel áztatott kabátja. Alatta az inget, dobja félre s végül a nadrágot. Még mindig ugyanazokat a testet leszorító kötéseket viseli fehérneműként, ám most azoktól is megszabadul.
Hóna alá nyúlva húzza ki az egyik szalag végét, s kezdi el letekerni a mellkasáról. Bőrén vörös és lila foltokat hagyott a szorosan meghúzott anyag, s meglepő módon nélküle egész formás a lányzó. Vékonysága ellenére elég kebles, s a szép homokóra alak még a bőrét csúfító régi és mély hegekről is elvonja a figyelmet. A szalagot a földre hajítva az alsó részéhez nyúl, melytől szintén lassan szabadul csak meg. Alteste látszólag sebektől érintetlen, kivétel egy hosszanti vágást az alhasánál.
A medence peremére lépve lehuppan, majd óvatosan belecsúszik a kellemesen langyos vízbe. Rögtön lebukik alá, s amennyire tudja már mossa is ki a hajába tapadt alvadt vért, port és mocskot amit a napok alatt összeszedett. Arcát hasonló sietséggel tisztogatja meg, s csak utána jön fel a vízfelszínre, kicsit közelebb lubickolva a fejvadászhoz. Egy darabig szótlanul ücsörög mellette, szürke szemeivel az arcát pásztázva mintha valóban látna bármit is belőle.
- Miért? - hagyja el egy halk, aggodalmaskodó hang a vékony ajkakat.- Miért segített? Miért mentette meg egy rabszolga semmirekellő lelkét? Ha elkapták volna, most a főtér közepén lógna, kövekkel díszített kötéllel a nyakán. - súgja a férfinek, majd lehajtva a fejét a vizet pásztázza. Arcán az érthetetlenség képe tükröződik vissza, nem kevés aggodalommal fűszerezve. Persze hálás, amiért kiragadták elrablói karmai közül.
- Azért köszönöm.. De mondja, hogyan került Székvárosba és abba a fogadóba? Honnan tudta, hogy én vagyok a szobában?

Elcsípett beszélgetés

Amíg elérik a híres fogadót már nem éri őket újabb megrázkódtatás, ha csak a környékbeliek szánakozó és lenéző pillantásait annak nem vesszük. Az üldözők elmaradnak mögöttük.

Benyit a fogadó ajtaján és tovább nem is jut, Ralenta a maga 160 centiméterével és majdnem azonos kerületével az útjukat állja.
Szúrós szemmel néz végig mindkettejükön. Taco fanyar arckifejezéssel hallgatja a külsejüket ért bírálatot de be kell lássa a nőnek most is igaza van. Azért mégis szólni akarna Ralenta asszonyságnak, hogy de hiszen neki van egy szobája és ruhái is akár kéznél saját maga számára, de végül a nagy darab marcona ember inkább engedelmesen hallgat mint egy megfeddett kisdiák az iskolában. Ralentával nem lehet vitatkozni, és szóhoz sem lehet jutni mellette – erre már rájött.

Annyit azért hozzátesz:
- Köszönöm asszonyom nekem van váltás ruhám fent az emeleten. Viszont a kis hölgynek nem ártana egy csere…- néz Keilára, mutatva Ralentának hogy róla van szó, de nem tudja folytatni a mondatot mert tekintetét fogva tartja a kocsmai rész asztalai között cikázó fiatal nő, aki kiszolgál éppen. Divatos és takaros ruhát visel és mintha egészen olyasforma lenne a termete mint Keilának.

Látta már párszor őt, és mintha Ralenta említette volna, hogy mostanában unokahúga is besegít mert igen sok a vendég. Taco egyenesen rámutat a lányra.

- Valami hasonlóra gondoltam.. – fejezi be és már keresi is az erszényét, hogy nyomatékot adjon kérésének.
- Nem kérem ingyen és nem kérem örökbe. Megfizetem és visszaadom amint kerítünk másikat.. – teszi hozzá azonnal.

Megvárja Ralenta válaszát, elfogadja a törölközőket, és ismerve a járást kézen fogva vezetné Keilát hogy mutassa az utat számára a közös fürdő felé. Szerencséjükre a délelőtti órákban a helység teljesen üres így a kíváncsi tekintetektől elzárva fürdőzhetnek, most kettesben. Koszos, véres ruháit egy kupacba tornyozza fel, a sarokban lévő asztalra pedig a levetett ingére kiteríti a különféle fegyvereit, fiolákat, megannyi gyilkolásra szolgáló eszközt. Ezt gondosan letakarja mielőtt belemerülne a kellemesen langyos vízbe.

Ha Keila követi példáját akkor megmutatja neki hol találja a paravánt, és hova teheti levetett ruháit amelyeket a fogadós majd a cselédlánnyal ki fog mosatni. Szemeit behunyva élvezi ahogy leázik róla mindannak a borzalomnak a szennye, amelyet az elmúlt egy órában átéltek, és diszkréten várja hogy a nő is levetkezzen és belemerüljön a medencébe.