A piactér

Elcsípett beszélgetés

A két csuklyás mit sem sejtve az idegenről békésen folytatják a szokásos reggeli körutukat. Az egyik zsémbesebb mint a másik, túl sok időt töltöttek már a mágus toronyban a sok búval bélelt vénember között.
- Te, Arian.. - szólítja meg ismét a másikat, miközben a húsos pulthoz érnek. A férfi már nyúlna az előre össze készíttetett áruért, amikor hirtelen megáll a szólítgatásra.
- Mi van? -fél szemmel rásandít, miközben kiszórja az aprót az eladó piszkos kezeibe.
- A minap olvastam egy hirdetést a falon. Asztat írta, hogy zsoldosokat verbuválnak össze keletre. Aztán vót ott egy név, valami Keila aki a piactéri kocsmában gyűttögeti a szerencsétlen pézéhes majmokat. Meg kéne látogatni, hátha kigyün belőle némi információ, mit szólsz?
Arian hümmögve megdörzsöli az állát. Nem bízik a keletiekben, arról a mágusról sem hallott sok jót. Talán meg tudják akadályozni hogy ide jöjjön, bár ehhez felsőbb utasítás, vagy engedély szükséges.
- Ám legyen. Keressük csak meg azt a kis hölgyet, talán tudja miért jön ide a varázsló és milyen tekercsekre van szüksége.. de megmondom őszintén, azt sem értem a fejes minek engedi ide.. hát mi közünk nekünk az ő háborújához? Biztosan lefizette a főmágust valamivel.. de vajon mivel?
A férfi ránéz a másikra, majd biccent egyet és az utolsó összetevő után el is indulnak a fogadó felé. Keila a napjait ott tölti az egyik szobában, nincsen más választása, csak estére megy vissza a kúriába. Ha valaki keresi őt akkor fogadja, ellátja a megfelelő információkkal majd ücsörög tovább.
Épp az egyik férfit kíséri ki az épületből megállva annak ajtajában, egy papírt nyomva a kezébe, aki azt össze hajtva a zsebébe gyűri, végül elköszön a lánytól.
A két szerencsétlen hamar a fogadó előtt találja magát, ám ekkor az egyik szagot fog. A válla fölött hátra sandít és a tömeget kezdi figyelni.
- Brotus.. ne ma. Valaki követ minket. - súgja s férfi fülébe, majd gyanútlanul sétálnak tovább a mágus torony felé.- Holnap lejövünk, addig is ne szólj senkinek erről, rendben?
- Jo'van.

Elcsípett beszélgetés

A reggel első sugarai már Székváros környékén érik. Első útja a piactérre vezet, ahol be szokta szerezni a számára tetszetős árukat. Egyre azon gondolkodik, Keilára való fehérneműt hogyan tudna keríteni. A méretét sem tudja, élő próbababa nincs akire ráadhatná és nem is tudja hogyan fogadná a nő a szokatlan ajándékot. De ilyen rongyokban meg nem járhat. A bilincs gondja sem oldódott meg, vajmi keveset tud egyelőre a szerkezetről.

Ahogy így elmélkedik és közben a gyümölcsök között válogat egy fojtott hangú beszélgetés üti meg a fülét. Nem fordul arrafelé, de figyelmét a két csuklyás férfira irányítja.

Hogy ne keltsen feltűnést egy mosolygós almát kap kézbe és forgatja mintha a hibákat nézné rajta. Egészen addig amíg nem hangzik el a „vak lány” kifejezés érdektelen arccal hallgatja, de mikor megbizonyosodik róla, hogy Keiláról szól a beszélgetés alig tudja türtőztetni haragját és a szép piros alma szétloccsan a markában.
Most már minden idegszálával csak a két férfira figyel.

- Azt is ki kell ám fizetnie ugye tudja! – szól rá a kofa látva hogy a portékáját elpusztítják.

Erszényéből kikap pár garast és a kínáló pultra dobja.

- Még ez is sok ezért a poshadék áruért.– veti oda mérgesen a pénzt és a kiválogatott almákat és a két férfi után indul.

Feltűnés nélkül követi őket ahogy elhagyják a piacteret és szemét egy pillanatra sem veszi le róluk. Egyenként vizsgálja meg a célpontjait. Fejében száz kérdés fogalmazódik meg azonnal. A tömeg segítségére van a rejtőzködésben de ő nem marad le csak két lépéssel mögöttük.

Egy dolog jár csak a fejében: Keila bajban van. Nem hagyhatja magára. Nem hagyhatja egyedül járni-kelni.

Elcsípett beszélgetés

Még épphogy csak feljött a nap, amikor két csukylás férfi indul meg a mágusok tornyából a piac felé. Egyik kezében egy helyes kis kosár, míg a másiknál egy nagyobbacska fekete zsák.
Amint a piacre érnek egyikük, az őszesebb hajú egy idős hölgyhöz lép, gőgösen szugerálva a frissen szedett almákat.
- Hallottad? -dördül el egy felháborodott kérdés a reggeli piac forgatagában.
- Ha' mit? -kérdez vissza egy csuklyás férfi a másik társának, miközben a legszebb almákat válogatja ki az idős hölgy kosarából.
- Vendégünk jön keletről. -súgja oda a másiknak, miközben megragadja annak a csuklóját, hogy amaz minden figyelmét rászentelje. - Az északi helytartó küldi ide valamelyik kutyáját, mágusokat akarnak toborozni valami templom és környéki csatába. Ha nem is mágusokat, de szükségük van néhány pecsételt iratra.
- Ne bohóckodjál mán '! - rántja ki a csuklóját és szedegeti tovább az érett gyümölcsöket. - Oszt kitől hallottad?
- A főmágus beszélt az egyik katonájával a minap. Azt mondta, két nap múlva itt lesznek. Állítólag már van itt egy követük, valami vak lány.
A férfi csak megforgatja a szemét, majd kipengeti azt a néhány garast és tovább áll a húsok felé. Ekkor a mélyebb hangú, kinek kicsit kopaszodik már a fejbőre ismét odafordul az őszebbikhez.
- Állítólag a levegő templomból való a vak lány. Azt hallottam, hogy különleges képességei is vannak és a keleti Lord nagyon nagy becsben tartja. Majd tastsd nyitva a szemedet, hátha észreveszed!

Aurora & Zayana - Követés-lopakodás-szunyítász

Nem erre számított, hogy el akarják zavarni, de hát mit van mit tenni, itt most két ember élete a tét.

~ Te idióta, titeket védenélek, engedj már be! Meg fogtok halni, ha nem teszitek! ~ - ám hiába nyavíkol még keservesebben, a nő nem ért macskanyelven, nem segít a helyzetén, így kénytelen-kelletlen taktikát váltani: amíg Evelin saját haja eltűnésének poklában fetreng, addig a résnyire nyitva hagyott ajtón besurran kecses alakja, s ahogy belép, a nő már el is rohan a gyerekszoba irányába. Bársonytalpának hála nesztelen tud közlekedni a házban, így óvatosan a dühöngő anya után lopakodik. Tisztes távolságból követi, s arra indul a hangokat hallja. Nem megy be egészen a szobába, csak meglapul a fal mellett - bölcsen úgy dönt, nem hívja még fel magára a figyelmet - bár titkon attól fél, hogyha megteszi, a beszélő játékbabába és a macskából embernőbe vedlő történésektől mind az anyuka, mind a kislány örök sebeket fog szenvedni...de ezzel majd ráér később törődni.

Aurora & Zayana - Követés-lopakodás-szunyítász

Daxa már a "helyén" ül és hallja a nyávogást. Őszintén szólva valószínűleg a város ellenkező felében is hallhatják, olyan hangos. Evelin nem alszik, de ő meg sem mer mozdulni. Az anyja is felébred, a sötétben nem realizálja, hogy a sötét foltok a takarón nem a ráncok és gyűrődések rajta. Álmosan ásítva megy ki, hogy hogy elzavarja a macskát, amely megzavarta pihenését. Kinyitja az ajtót, és az azt kaparó, vernyogó állatra tekint.
- Eriggy haza kiscica! - hessegeti el, és már nyúlna le, hogy kezével is elzavarja, ám a mozdulat közben válláról lehullik valami... Megakad rajta a szeme, változik kezének az útja és megfogva felemeli a tincset. Riadtan kap hajához, ami itt-ott, foltokban hosszú, rövid, tüsis. Egyedül hátul úszta meg, mert azt a részt párnája védte.
- MI A ...?! - túr bele újra és újra hajába rémülten, aztán faképnél hagyja a macskát. A fürdőbe rohanva az ezüst tükör elé siet, olaj lámpást gyújt, aztán sírva fakad, ahogy látja, mi történt vele. Haragból indul el a gyerek szoba felé, gyors léptekkel lép be az ajtón.
- Evelin?! - rántja le a takarót a gyerekről és az szinte felsikít. Karon ragadja, és megrángatja.
- Még is mit képzelsz?! Hogy tehettél ilyet?! - kiabálja. Daxa pedig elégedetten figyeli a jelenetet. Az anyuka rendesen móresre tanítja a kislányt, amiért kést, vagy ollót vett a kezébe, aztán azért, mert levágta a haját, majd azért, mert mindent egy élettelen játékra fog. Ó pedig ha tudná, hogy lesz ez ennél rosszabb is, hagyna helyet a tenyerének a kislány fenekén még, amit pirosra verhet.

Aurora & Zayana - Követés-lopakodás-szunyítász

Sejteni merte volna, hogy ez a nap bőven fog izgalmakat és meglepetéseket tartogatni, de hogy még vásárra is vigye a bőrét...noha ő akarta követni a lányt, magára vessen. Áldja karcsú alakjának minden sejtjét, hogy beleolvadhat a piactéri forgatagba afféle kóbor fekete macskaként, jó pár méterrel lemaradva Zayana és újdonsült családja mögött (bár az avatott szem számára az a bunda túlságosan is csillogó és ápolt, dehát ki törődik ilyennel, amikor a cica aranyos? Márpedig a cica aranyos, és a cica mindent meg fog tenni érte, hogy a Zayana testében lévő idegen vérontását megakadályozza, vagy legalábbis megpróbálja.

Eleinte csak az ablakpárkányra ül fel, s onnan nézgelődik befelé: azt sem egyfolytában, hogy ne keltsen gyanút senkiben, s néha meg-megpróbál ablakot váltani, hogy több mindent lásson a házban folyó dolgokból. Nem tud ugyan összerakni mindent, de az addig látott jelenetekből és "Zayana" ide-oda vándorlásából, a kislány sírásából és a kés villanásából világosan lerí, hogy ha nem tesz gyorsan valamit, bűnrészes lesz egy igen csúnya gyilkosságban. Így ideje lesz hát számára is felvenni egy új szerepet.

Kecsesen, ruganyosan ugrik le eddigi trónjáról, hogy körbejárva az udvart, meghempergőzzön kicsit a saras földben, s bundája elveszítse egészséges csillogását. A házikó ajtaja elé indul sarasan-szutykosan, s belekezd az áriába, ami az emberi fül számára nagyon keserves, nagyon panaszos nyávogásnak hangzik egy éhes, fáradt és igen piszkos macskától, aki új otthont szeretne magának és némi tejecskét, meg egy simogató kislánykezet. Hiszen mi más kellene a boldog macskaélethez, mint az otthon melege és egy kedves kisgazda...nem, a gyilkos porcelánbaba határozottan nem tartozik ebbe az idilli képbe. Mindent beleadva olyan panaszosan nyávog és sír, ahogy csak erejéből kitelik, s reméli, hogy a gondosan kialakított terve nem fullad kudarcba.