A piactér

Elcsípett beszélgetés

Amint végre megszabadulnak egymás fogságából a szűk haltárolóban, Keila végre egy kis levegőhöz juthat. Az apró test lepény módjára préselődött össze a kontéren alján, de Taco hamar össze vakarja a földről. Feltàpászkodva kicsipeget néhány a hajába ragadt uszony és csont darabkát, majd a segítő kezet elfogadva megragadja azt és kihúzza magát a konténerből. Alig másodpercekre rá hogy sietve tovább állnának, a fogadó oldalsó fala hangos recsegések és ropogások közepette adja fel a küzdelmet, S hullik alá a földre egy hangos robajjal. A hamu és por felcsap beteritve mindkettejüket és elzárja az utat a vadász kutyák elől, hogy végre békében haladjanak tovább a sikátorok közt a Kakas felé.
Taco kabátjába belebújik mely legalább annyira koszos és véres mint ő maga. Ajkaira egy halovány mosoly ül, majd megragadja a fejvadász kezét hogy tovább szaladhassanak a fogadó felé.
A nyüzsgő tömeg most csak a lángokba borított épülettel van elfoglalva, senki még csak fél szemmel sem pillant a furcsa sétálgató párosra, még a városőrség tagjai sem.
Alig néhány perc szapora lábmunka után el is érik a Kakast. A lány felpillant Tacora a szürke, ám mégis csillogó szemeivel. Türelmesen megvárja, míg ő benyit és előre sétál majd csak utána lép be a fogadóba a férfi árnyékában. Keila úgy bújik a férfi háta mögé mintha ott sem lenne, olykor kipillantva a karjai alatt.
Egy markáns kicsit mély, ám kedves hang szólal meg, kérdéseket egyenest nekik szegezve.
- Hát ti meg hogy néztek ki? -csattan fel Ralenta ahogy végignéz a két szerencsétlen jövevényen. - És mi ez az orrfacsaró bűz? -odalép kettejükhöz, beleszagol az őket körülvevő borzalmas levegőbe majd hamar elfintorodik.- Fürdés nélkül nem kaptok szobát és vacsorát sem. Indulás a fürdőbe, egy-kettő! -csapkodja össze tenyerét majd mutat a helyiség felé.- Viszek nektek tiszta ruhát.

Elcsípett beszélgetés

Egy kiadós és alapos motozás után ( amit a városi őrség pribékjei sem csinálnának jobban ) nagy nehezen de megkerül az a bizonyos fiola. Azért addig elég sokat nyúl mellé Keila és minden próbálkozásra az egyébként függeszkedő helyzetben lévő, tehát lógó Taco összerándul. Vagy mert csiklandozza, vagy a fejvadász reflexek vagy…a valóban szokatlan érintés miatt. És bár Keila elvéti a célzást, annyit még így is elér hogy a kutyák szűkölve rebbenek szét és a petróleum származék a nyomukat ideiglenesen elfedi. Csaholásuk továbbra is intő jelként hallatszik tova.

Az esés és földet érés után valóban eléggé összekeverednek, a végtagok és személyek, ahogy esik úgy puffan mindkettő üldözött. Az egy főre eső ( ez esetben Keila ez a fő ) Taco-k száma kellemetlenné teszi ezt az intim de korántsem meghitt találkozást.

A korábban feltett kérdésre már csak azért sem tud hirtelen válaszolni mert igyekszik kihámozni végtagjait a nő mellől, és mögül, vagy körül, hogy végre leszállhasson róla.

-Bocsánat, ez nem volt a terv része.. – szabadkozik.

Felsegíti a kilapított nőt, kimászik a bűzös haltárolóból és segít Keilának is kikecmeregni.

Ekkor a már majdnem porig égett fogadó nyugati támfala hatalmas robajjal kidől, maga alá temetve pár ártatlan és ártalmas embert közöttük jó néhányat a városi őrség katonái közül.
A por és hamu forró szele megcsapja őket is és a törmelékektől már nem látják többé az üldözőiket. Aligha tudnak ezen a torlaszon majd átjutni az biztos.

Eltekint a sötét sikátor felé és most már mindegy is, hogy hova vezet mert nincs másfelé út.
Leporolja Keilát óvatosan, és végignéz a csapzott lányon. A ruhája véres, koszos és közepesen halszagú. Arca akár egy kéményseprő növendéknek az első sikeres kéménytakarítás után.

- Így nem jutunk messzire. – Mondja fanyarul és ráterítené a bőr köpönyegét a nőre.

Igaz ettől meg egészen furcsán fog kinézni mert a férfi háromnegyedes kabátja neki a földet veri majd de…sebaj. Úgysem mennek messzire.

// Sikerült megdobni a menekülő utat a sikátoron át //

-Jöjjön Keila indulnunk kell. – fogná meg a kezét most már, gondolva hogy elege volt a nőnek a hurcibálásból.

Ahogy elindulnak a sikátorban pár lépés után már látható hogy az bizonyosan vezet valahova , a túlvége felől is érkeznek emberek. Sokan a kapualjban ácsorognak a szerencsétlenséget tisztes távolból vizslatják. Ugyancsak elámulnak a furcsa pároson.

- Innen két sarokra van csak a Vörös Kakas, ott menedéket találunk. -


Indulna el kézen fogva a nővel Ralenta asszonysághoz, akire bízvást számíthat a megfáradt, meggyötört és üldözött lélek. Ez tűnik most a legjobb választásnak mindkettejük számára.

Elcsípett beszélgetés

Túl sokat jelenlegi helyzetében nem tud tenni. Egyszerűen csak lóg a férfin, mint egy ott felejtett hátizsák, túlontúl beszélni sem kívánkozik a kellemetlen szituáció végett. Taco tudja mit csinál, tudja merre tart, így már csak akkor eszmél fel igazán amikor földet érnek a sikátor előtt.
- Megmenekültünk? - enged el egy halk, bizonytalan kérdést, ám másodpercekkel később már hallja is a tépőfogak csattogását és az éles karmok kaparását az egyik utcasarkon. A választ már előre tudja, kár is volt feltennie.
- Milyen fiolát? Honnan? - ijedten kapkodja a fejét, és ugye mivel vak azért nem olyan egyszerű kitalálnia hogy hol is lehetnek az aprócska flaskák. Egy darabig még tétovázik, ujjait odaemeli a férfihez majd elrántja, igyekszik nagyjából rájönni, hogy hol is lehet az a bizonyos zseb és melyik. Egye kukac, egyszer élünk alapon nyúl a farzsebbe mely üres, majd az övéherz s egyre kétségbeesettebben keresi a kabát mély zsebeit. - Heuréka! -büszke mosoly állapodik meg az ajkain amint kirántja az egyiket.
Hallja ahogy a fa szerkezet teteje nyílik, majd lezuhannak a kemény lécekre, bele az áporodott bűzbe. Egy halk, fájdalmas nyögés hagyja el az ajkait, amikor a férfi korántsem pille könnyű súlya a derekára zuhan, de ekkorka fájdalmat még könnyedén elvisel.
Taco kiált egyet, amely a frászt hozza rá az amúgy is elég szorult helyzetben s bár ha ideje lett volna kicsit a hangokra és a szellő szavaira figyelni, talált volna a durranógázzal de így.. elrepül a kutyák felett a flaska, mögöttük robbanva be.
A vadászkutyák persze megijednek és vissza fordulnak a hang forrásához, ám ez csak annyi időt nyer nekik hogy villám gyorsan tovább menekülhessenek.

//A lehetőségek még mindig adottak: Zsákutca, víz, épület, de ha Taco körbenéz alaposabban, talán talál még másfajta kiutat is. :)//

Elcsípett beszélgetés

Keila igazán jól viseli a megpróbáltatásokat, legalábbis Taco így gondolja, ő maga már kevésbé derűlátó. A gomolygó füst hol kedvez nekik jótékonyan eltakarva menekülésük útját, hol pedig hátráltatja őket hisz alig kapnak levegőt. Folyamatosan lefelé néz hogy megtalálja a tető erősebb pontjait amelyre rá meri helyezni testsúlyát és az egyensúlyával is küzdenie kell.

Ezenkívül néhol a rozoga faszerkezet megszakad, ott kapaszkodás nélkül kénytelen tovább araszolni egyik kezével egyensúlyozva mint egy légtornász. A kutyák ugatása egyre közelebbről hallatszik és egyre idegesítőbb is. Ahogy hátra és lefelé pillant éppen látja ahogy a kutyákat eleresztik és azok sajnos nagyon is tudják merre menjenek.

A baj az hogy a sikátor amelyre elindultak olyan utca felé vezet kacskaringósan, amerre még soha nem járt. Nem tudja vajon találnak-e kiutat vagy sem, pedig ha a tetőről leugranak, a sikátort választva akkor egy tűzfal pont elvágja az üldöző ebek útját és ők megmenekülhetnek.

Ugyancsak a tűzfal mellett kiszúrja az ott felejtett hordót, amit a halaskofák restek voltak visszavinni a kikötőbe és vélhetően az el nem kelt tengeri állatok oszlásnak indult maradványait tartalmazza. A halszag már elég büdös ahhoz hogy a kutyákat megtévessze de mi van ha üres mégis?

Körbe körbe tekintget, lázasan keresve a jó választást és elbizonytalanodik. És ott van még a csatorna is amely a kikötő felé vezet de jó eséllyel lerázhatná az üldözőit a vízi meneküléssel.

Ha csak maga mentené az irháját, nem lenne kérdés mit cselekszik. Viszont fogalma sincs hogy Keila tud-e úszni egyáltalán és az utóbbi választásával nem sodorná-e azonnak életveszélybe az amúgy is halálra rémült lányt.

Annak a gondolatát elveti hogy a szomszédos bezárt és üresen álló épületbe meneküljön, egyfelől nem ismeri a helyet sem és itt nagyon könnyen sarokba szoríthatják a kutyák és az őrök is.

Több másodperces őrlődés után végül a halas hordót választja mert még ha üres is a hordó akkor is marad lehetősége rögtönzésre. Emellett még van egy fiola durranógáz nála, amit már begyújtani nem tud, de ha eldobja és összetörik a fiola az időlegesen visszatarthatja a kutyákat amíg ők kitalálnak valamit.

~Legjobb lenne talán ezzel indítani~ gondolja ahogy a tető szélére ér ahol a tűzfal ketté választja a menekülési utakat, és leugorva egyenesen a halas hordóban landolhatnak.

- Kérlek nyúlj be a belső zsebembe és vedd ki a fiolát! – mondja Keilának miközben ő a párkányba kapaszkodva már felkészült az ugrásra.

//Kockadobó: nem sikerült megdobni a halas mókát úgyhogy a szagos menekülésnek lőttek //

Még figyelmeztetné a lányt hogy ugrás következik de késő, elhatározását már nem sikerül véghezvinnie.
Keze megcsúszik és azonnal beleesnek a haltárolóba, ami sajnos vesztükre ezúttal üres. Túlontúl is lelkiismeretesek voltak a halaskofák és eltüntették a döghalakat így most ez Taco és Keila menekülési esélyeit nagyban lerontják.

Ahogy belezúgnak a hatalmas halas hordóba már egészen közelről hallják a kutyák ugatását.

- Dobd el Keila gyorsan! – utasítja a nőt hogy ha még nem ejtette el a fiolát akkor gyorsan hajítsa az ebek irányába.

//Kérlek majd dobj te is a kockadobóval: Ha megdobod Keila vaktában is jól céloz és a kutyák visszariadnak, ez újabb esélyt ad a menekülésre, ha nem rossz irányba dobja a fiolát és hatástalan a trükk //

Elcsípett beszélgetés

Őszintén nem nagyon van ínyére, hogy úgy cipelik őt mint egy nagy zsák krumplit, de valahol talán annyira nem is bánja a helyzetüket.
Ahogy a férfi kiugrik az ablakpárkányon, s elindul a tetőn kicsit megemelve a testét a levegőbe szippant. Megérezve a különleges illatot, utána már csak a füst szaga lengi be a környéket.
A fogadó úgy füstöl mint egy kémény, s a zsenge fa bútorok és szerkezet a másodperc töredékei alatt kapnak hatalmas lángokra bevilágítva az egész piacteret. Kétségbeesett sikolyok és kiáltozások szűrődnek fel az utcákról, ahogy mindenki igyekszik férjeiket és idősebb gyermekeiket munkára fogni hogy a lehetö legrövidebb idő alatt eloltsák a lángokat. Ha nem sietnek, az erős szél hamar lángra lobbantja a többi épületet is.

Pont egy ilyen kellemes nyári szellő kap bele a ruhájának ujjába tűzött szemfedőbe is, hogy magával repítse egy apró körútra a kétségbeesett tömegbe. Az az ártatlan rongydarab pont az egyik őr elé hullik le, s rögtön utána néhány lecsúszott cserép is a földön landol, mely tekintetét a tetőre készteti.

- OTT FUTNAK! -kiáltja el magát, s egyik vérebének nyújtja a véres kendőt aki azonnal vérszemet kap. Szagott fogott, még ebben az embertelen helyzetben is, ez most nem az ő szerencse napjuk.

A vadász kutya hangos ugatásokkal bátorítja többi fajtársát, hogy rögtön a nyomukba iramodjanak, egy pillanatra se veszítsék őket szem elől, s a szgukat is feléjük fújja a szél.
Taco lába alatt egyre gyakrabban törnek a cserepek, olykor-olykor még meg is csúszik amikor figyelmetlenül egy már régóta törött darabra lép. A hangos koppanások úgy vonzzák a kutyákat és velük együtt a városőröket mint a mágnesek mindaddig, míg sikeresen el nem érnek az épület széléig.
A fal meredek, s egy-egy biztosnak koránt sem mondható faszerkezeti darab lóg ki a falból, mely kapaszkodót nyújthat nekik hogy ép bőrrel a földre juthassanak.
Taco viszonylag könnyedén veheti az akadályt, s ha jól számolja ki a paramétereket, pontosan egy másik sikátor bejáratánál köthet ki.
A kutyák morgása és ugatása messziről hallható, s az egyetlen mely aggodalomra ad okot az az, hogy egyre közelebb érnek. A férfinek gyorsan kell valamilyen megoldást találnia.

1. Berohan a sötét sikátorba, melynek a végén lehet egy zsákutca. (Kockadobó: Zsákutca - ha megdobod a számot, találunk egy kaput melyen elmenekülhetünk.)
2. Beugrik egy hatalmas, bűzölgő haltárolóba (Kockadobó: Haltároló - ha megdobod, a kutyák nem érzik meg a szagokat és tovább rohannak)
3. A víz felé veszi az irányt ahol őrök sorakoznak. (Kockadobó - Kikötő - ha megdobod, észrevétlenül csobbanhatsz a vízbe, lemosva a vér szagát.)
4. Betör az egyik lakás/éppen zárva tartó üzlet hátsó ajtaján. (Kockadobó - Bezártság - ha megdobod, a lakás/üzlet üres, megmenekülsz.)

Elcsípett beszélgetés

Hiába várja hogy a csuhás válaszoljon az megmakacsolja magát. Pedig könnyíthetne a szenvedésein, de mivel nem válaszol a feltett kérdésre, nem segíti át a túlvilágra gyorsan. Már minden ami a sérült férfi körül van merő egy vér, az arca, a ruhája a szőnyeg amin áll, mindene. Azt sem lehet már megmondani milyen színű felsőt viselt amikor idejött. A szeme fokozatosan elhomályosodik, tekintete elveszti a fókuszt és Taco tudja már hiába kérdezi, elengedi a grabancát mire az a földre hanyatlik.

Ahogy átöleli a nőt próbálja megnyugtatni, bár pontosan érzi a lány mennyire kétségbeesett és minden apró rezdülését figyeli. A fejében már régen megszólalt egy vészcsengő, hogy menni sietni rohanni kell. Pillanatra végignéz Keilán és retinájába ég a kontraszt ahogy a lányt és a makulátlan tiszta fehér ruháját bemocskolták ezek az ájtatos férgek a vérükkel.
Meghallja a fogadós ordítását és habozás nélkül az ágyat felborítva eltorlaszolja az ajtót.

Kényelmetlen lesz, sajnálom, de nincs sok választásunk.. venné föl a lányt a vállára de végül megtorpan. Amikor visszanéz a szobában ugyanolyan rend van, mint amikor megérkeztek a csuhások.

~Ezt vajon hogy csinálta? ~ fogalmazódik meg benne azonnal a kérdés de persze nem teszi fel neki főleg nem most. Viszont ahogy végignéz a bútorzaton, ami öreg és dohos egyszerre bevillan neki, hogy terelhetné el az üldözők és a környezet figyelmét és állhatná útját annak, hogy kövessék őket.

-A rendnél csak egy dolog szolgálja jobban azt hogy esélyünk legyen ép bőrrel ezt megúszni az pedig a káosz.. – súgja oda a lánynak.

Egy másik fiolát bányászik ki belső zsebéből. A kis parafa dugót a fogával kizúzza és elfintorodik mert borzalmas íze van. A tartalmát a szőnyegre locsolja a holttest mellé.

Majd mikor már a karjában és majd a vállán csüng Keila, előveszi az apró elmés kis tűzszerszámját, amivel a szivarokat szokta volt meggyújtani. A kis tűzkövet megpattintva az alkohollal átitatott vászon meggyullad kezében.

Nagy kár ezért is… és odadobja a szoba közepére a tűzszerszámot.

Azon nyomban lángba borul az egész szoba és immáron nincs más menekülő út csak az ablakon át. Kilép a párkányra és az alig fél méterrel alacsonyabb tetőre ugorva, távol a párkánytól elindul. Nem könnyű így haladnia, a cserepek ropognak a talpa alatt, néhány kimozdul helyéből és leszánkázik a tetőről. Odalent kiáltások zaja szűrődik fel most már egyre több irányból.

-Ég a fogadó, tűz van!

Szétnéz az alant szaladgáló embereken ahogy vízért sietnek és a városi őrség katonái is megtorpannak egy pillanatra. Felcsap a füst és nekik már nincs is választásuk. A sikátor felé lejt a tető is és ha megsegíti őket a tolvajok és banditák Istene akkor nem zúzzák magukat halálra amikor majd le kell ugrani a magasból. Fél karjával szorosan átöleli a lány combját ahogy élő zsákként fekszik a vállán, a másik kezével pedig igyekszik fogást találni a tető kiálló részein haladás közben.

-Kapaszkodj erősen! –mondja a lánynak és azzal nekivág a veszélyes útnak.