Az erdő

* Jeremiah történetét érdeklődve hallgatja, néha bele- bele bólintva, hogy tudja aktívan figyel rá, bár mikor a rövid ismeretséges részhez ér kicsit összehúzza szemeit.*

- Miért töltöttetek együtt éjszakát ha tudtad, hogy a következőn már nem leszel vele?..
*kérdzi, hiszen valóban ilyenről sem hallott még sosem.*

-Örülök akkor ,hogy nem zavar a randipartnered a randin.
*mosolyodik el jókedvűen pillantva fel rá*

- Igazad lehet, én ezt sajnos nem tudom eldönteni, hiszen nem emlékszem mit tettem vagy mit nem tettem, amiért ez lett a sorsom..
*válaszol az égre pillantva*

-Oh ..egyszerű kérdésekre..értem hát..

*húzza össze kicsit magát, lehet túlságosan megnyílt neki és nem tetszett Jeremiahnak a válasza*

- Szeretem az édeset, nem szeretem a gombát és a bordó színt is kedvelem., jobban szeretem a meleget és a város nyüzsgését..

*ad egyszerű válaszokat, majd meghallgatja a férfi véleményét, de fejcsóválva teszi hozzá*

- Én ennek ellenére is azt mondom, hogy az nem az ő hibája. Gondolj bele, ha valaki rossz közegbe téved, akkor az nem csak az ő hibája, hanem azé is, hogy maga az a közeg létezik és létezni is tud, és bele is lehet tévedni, ami meg a világunknak a hibája, nem az egyéné...

*próbálja meg elmagyarázni amit gondol, bár nem hiszi hogy megérti a másik, így egy aprót sóhajt.*

- De inkább hagyjuk is, nem igazán fontos..

*legyint egyet, majd mikor megfogja kezét elmosolyodva emeli rá tekintetét, és a kérdése is feldobja*

- Fogalmam sincs arról, hogy mi lehet a sorsom..Szeretek szeretetet és kedvességet vinni oda, ahova csak megyek, és mivel sokat utaztunk volt lehetőségem kipróbálni magam. Szeretném, hogy legyen legalább a világon majd egy ember legalább, aki miattam hisz majd jó emberekben.

*válaszolja zavarosan talán, ehhez eszköze is van, ha megakadna, a hegedűje mi varázslattal bír, ha úgy játszik rajta, természetesen ezt a férfi még nem tudja. Be is feszül egy pillanatra azért, mert titkolózik előtte, de inkább csak kicsit rászorítva kezére próbálja elfelejteni ezt most.*

- Na és hogyan tudnál benne segíteni? Hiszen nem tudom hogy honnan lehetne elindulni...

*füllent..tudja..a könyv amit birtokol az ő képességéről, és azokról a nőkről ír, kiknek ugyanilyen képességük volt, és örökölték azt. Az talán jó kiindulópont lehetne.*

* Jeremiah válaszait ránézve hallgatja végig, szereti nézni az ember arcának rezdüléseit amikor saját magáról beszél, ez sok mindent elárul róluk.*

-És van most valami az életedben amiért küzdened kell, vagy amire szükséged van, esetleg amit meg szeretnél csinálni?

*kérdi keresve tekintetét* Ha kalandor vagy, akkor gondolom nem sokáig maradsz a városban..*nézi szemeit, ezt már halkabban teszi hozzá*

- A csillagok szépségéhez és egyediségéhez semmi sem hasonlítható, de köszönöm..

*hajtja fejét lassan a férfi vállára, ha engedi, mikor az közelebb húzódik hozzá, közben ő is hüvelykujjával simít Jeremiah kezére*

-Nem fázom, és megmondom őszintén, fogalmam sem volt róla milyen lehet...

*ad őszinte választ az eget kémlelve...eszébe jut, hogy a vörös hold havában járnak, és bevillan neki Darenn is farkasként, és az is, hogy a szabadban vannak, de próbál másra gondolni. reméli sikerül mindig lekötnie magát*

Csillagfényes randevű #7

*A lány megjegyzésére és ahogy szoknyáját kezdi igazgatni egy kicsit zavartan néz fel rá és úgy válaszol*

- Nem dehogy, nem zavar egyáltalán. Csak... csak igazán jól áll rajtad ez a ruha.

*És onnantól kezdve kínosan ügyel arra, hogy még véletlenül se rabolja el tekintetét a ruha ezen részlete vagy a ruhának a hiányából fakadó izgalom egy pillanatra sem. Nem akarja hogy kényelmetlenül érezze magát Elara emiatt.*

- Nagyon gyorsan kellett felnőnöm és megértenem a világot. És alkalmazkodnom. Nagyjából a gyerekkorom azzal véget is ért ahogy a falu leégett ahol éltünk. *-teszi vissza a teáskannát a kínálás után.*

- Ezek ritka és igen rövid ismeretségek voltak. Ha valaki megtetszett, legtöbbször nem terveztem vele hosszabb távra. Nem akartam hogy velem jöjjön és úgy hiszem nem is akartak velem tartani. És nem alakultak ki mélyebb érzelmek sem. Ha egy estét együtt töltöttünk, a másikon én tovább álltam... nem marasztaltak.*- feleli megvonva a vállát.

Lehet hogy Elara nem fogja megérteni de ez a szikár igazság. Nem most majd talán később, nem tőle hanem mástól megtanulja hogy ilyen is megesik.

Majd a lány nevetésére felderül ő maga is. A kettejük méretkülönbsége miatt lehet egy csapat Elara kellene ehhez a nyaktörő mutatványhoz. Kedvtelve nézi és hallgatja a vidámságát, és a csillogó tekinteteket fürkészi szűntelen. Melegség árad szét benne a csilingelő kacaj hallatán. A feltevését viszont igyekszik sietve megválaszolni, láthatóan nem ért azzal egyet.*

- Az egyedüllét nem rossz dolog. De mindaz amit az éjszaka és a csillagok adnak, éppen így lehet élvezni kettesben is. És mi most pont ezt tesszük. Nem változtatnék ezen egy cseppet sem.

*Nagyot kortyol a rumos teájából és eltöpreng az idegen nő fura elképzelésén. Kissé ingatja is közben a fejét. Lassan nyugodtan beszél a lányhoz.

- Ezt én nem hiszem. Az újrakezdéshez kell a múlttal való szembenézés is, úgy gondolom. És azzal ha elveszik az emlékeid nem csak a rossztól, a jóttól is megfosztanak. Ha így történt, ostoba cselekedet volt még akkor is ha a javadat akarta volna az a valaki.- *fejti ki véleményét.

A kérdéseire kapott válaszokra nagyon figyel, és egyetértve bólogat. De nem akar a szavába vágni és türelmesen végighallgatja mindazt amit Elara fontosnak tart elmondani. Csak ezután teszi hozzá az ő részét.*

- Én csak egyszerű dolgokra gondoltam. Például: szereted-e a pudingot, vagy a halat vagy sem. Inkább a hideget kedveled vagy a forróságot? Szeretsz-e a városban lenni, vagy a csendesebb helyeken érzed jól magadat? Csupán ilyesmire értettem. *

És továbbra is feszülten figyel és csak néha szólal meg.*

- Nagyjából egyet értek veled, de azt nem hiszem hogy minden ember egyformán jó lehet és csak a körülmények formálják őket gonosszá. Mert én láttam olyat hogy két testvért ugyan úgy neveltek egymás mellett. És nem lettek egyformák mégsem. Az egyik bátor harcossá vált, igazságossá és becsületessé, amíg a másik egy törvénytelen, megbízhatatlan senkiházi lett. De igazat adok neked hogy a körülmények nagyon sokat jelentenek. Legalábbis én így láttam eddig.* - teszi újra melegedni a láng fölé a kannát hogy felöntse vele Elara teáját.

A lány ölében nyugvó kezét látva mikor azt morzsolgatni kezdi, érte nyúlna , kezébe venné finoman.*

- És mégis mi lenne az álmod amit szeretnél elérni? Mi az amire úgy gondolod téged rendelt a sors? - néz komolyan és kérdőn a tekintetébe. És amikor látja Elara fájdalmát és a gyűlő könnyeket a szemében, csak szótlanul a kezei közé rejti a lány apró kacsóit.*

- Lehet hogy egyszer mégis megtalálod édesanyádat. Bízz benne. És akkor elmondhatod neki mindezt. Szeretnék ebben segíteni neked. *- cirógat rá a kézfejére lágyan, hogy oldja Elara szomorúságát. Finoman a lány hátára teríti a pokrócot és be is takarja azzal őt.*

- Nehezet kérdeztél tőlem..

Feleli mikor önmagáról kellene beszélnie, egy elnéző mosollyal és sóhajtással kezd neki. Pár pillanatig a kilátó padlóját bámulva lgondolkozik.*

-Hát igen. Én... soha nem kergettem földöntúli álmokat. Az élet arra tanított hogy azzal kell megelégedni ami van, ne legyenek hiú ábrándjaim. Én nem hiányolom a gazdagságot és fényűző életet. Ha annyit megad az élet hogy ma vagy holnap boldog legyek, akkor nem kívánok ennél többet. Nincsen bennem olyan hogy én valahova el akarok jutni. Legalábbis tárgyi dolgokban, sikerben biztosan nem.* - néz Elarára fürkészve hogy vajon megérti-e őt.*

- Ha kell valami megszerzem, megcsinálom, megépítem, vagy megküzdök érte. Egyedül az izgalom, az ismeretlen felfedezése az ami izgat. És amióta elhagytam az útonállók hordáját lényegében ennek is élek. Egy kalandor vagyok Elara nem más... *- bólint a mondat végén, mintegy megerősítve azt.*

- Biztosan vannak gyengeségeim, és hibáim is. Rád bízom inkább hogy megítéld ezeket. Nehezen bízom meg az emberekben ez biztos. És sokszor nehezen is jövök ki velük. Talán te vagy a kivétel kis muzsikus Elara. * -mosolyodik el és simogatná meg a lány kézfejét.*

Kortyolgatja a teáját ő maga is. Nézi a lányt majd szótlanul, majd átölelné ahogy ül a szalmazsákon és közben az eget kémleli.*

- Minden csillag más és szép. Önmagától szép. Pont úgy mint te Elara. -*mondja csendesen. *

- Nem fázol? És vajon mit gondoltál milyen egy randevú? -* néz rá kissé váratlanul a sötétben a csillogó tekintetét fürkészve. Kicsit közelebb is húzódik hozzá*

*neki sem kerüli el figyelmét, az ahogyan combját méregeti a férfi, és a vágyakozó tekintete sem.*

-Ha zavar, e..eltakarom..*mondja lejjebb húzogatva szoknyáját, próbálja takarni.
Utána csak figyelmesen hallgatja Jeremy történetét, miközben néha a jó rumos teájába kortyol. Mindig szeret számára új dolgokat, szokásokat tanulni. érdekesnek tartja a világ és emberek sokszínűségét.*

-Tizenkét évesen..azta, biztosan nagyon féltél..*pillant szemeibe egy kis aggódással.*
- Miket tanultál azoktól az útonállóktól? Mire neveltek?
* érdeklődik, látszik rajta, hogy igencsak érdekli a férfi múltja őt, talán azért is, mert ő nem tudja felidézni a sajátját.*
-Hát akkor milyen módja volt annak, amikor megismertél valakit, mikor az erdőt jártad?
*kérdezgeti egyből.*
- Oh nem nem köszönöm, nekem ez így is teljesen rendben van, nem hiányzik, hogy valaki elraboljon..
*nevet halkan a férfi szavain jókedvűen, és még jobb ízűen kacag fel, mikor a magasból lehajításról beszél. * - Most elképzeltem, ahogy én..*mutatva végig kisebb termetén* felkapva téged hajítanálak le innen..*nevet*

- Ha mindig az egyedüllétet jelentette neked, akkor nem kellene belerondítanom ebbe a szép képbe, és a jelentésébe neked.
*néz fel a csillagokra, majd halkan felsóhajt a sajnálkozó szavakra.*


-Valóban borzalmas érzés..egy nő viszont azt mondta nekem, hogy szerinte van jó oldala is. Lehet, hogy kaptam egy második esélyt az élettől, és újrakezdhetem az életem úgymond. Azt mondta szerinte szándékosan csinálták ezt velem, és lehet azért hogy ezzel nekem tegyenek jót. Bevallom nem igazán értettem mire gondol, de érdekes feltételezés..
*osztja meg vele amit a minap mondtak neki a piactéren*

-Jó köszönöm...kérek..
*nyújtva felé kis bögréjét, majd utána bólint az ötletére, és oda kuporodva ül, vagyis félig fekszik Jeremiah mellé, közben átgondolva válaszait a kérdésére, amiket mikor elhelyezkedik mellette, már hevesebb szívveréssel oszt meg.*

-Magamat nem ismerem még eléggé ahhoz, hogy erre konkrét választ tudjak adni. A mai napig fedezek fel magamban új dolgokat, és ez nem tudom mikor hagy alább, szerintem a változó világ miatt sosem, mert ahogyan a világ változik körülöttünk, úgy változunk mindig kicsit mi is.
* osztja meg a gondolatait erről a témáról*
-Szeretem azt, ahogyan az emberek élvezik a zenémet. Szeretem ha nevetnek vagy sírnak rajta. Bármelyiket is teszik azok őszinte reakciók és érzelmek amiket én váltok ki belőlük a zenémmel, ami szerintem egy varázslatos dolog, mert erre nem sok minden képes a tetteken és szavakon kívül, de a zene igen.. Nem tudom, hogy értesz e..
*pillant fel a mellette ülőre szemeibe,ölébe ejtve saját ujjait morzsolja, látszik rajta, hogy ez a közelség azért eléggé hatással van rá, és a pillangókra is gyomrában.*

-A világot..hát nem is tudom..sokan beszélnek, borzalmas emberekről és tettekről. Amit én idáig észrevettem és megtanultam, és amiben hiszek, az az, hogy mindenki jónak születik. Az, hogy milyenné válunk az attól függ, hogy a világ és a környezetünk hogyan viszonyul hozzánk. Nincsen rossz ember, csak ember akivel rossz dolgok történtek, vagy rossz döntéseket hoz.
.*osztja meg nem olyan népszerű gondolatait őszintén.*

- Számomra a fontos,hogy mindig legyen egy célom, egy álmom amit üldözhetek. Ha nincsen olyasvalami amit meg szeretnék valósítani, akkor nem látom értelmét annak, hogy világra jöttem. Célok nélkül maradhattam volna odafent is..
*pillant fel ismét a csillagos égre.*
De valaki, aki az édesanyám volt megszült engem, és ezért megmutatom, hogy érdemes vagyok az életre..

*mondja a csillagokat nézve..hiába nem emlékszik az édes anyukájára, eszméletlenül nagy hiányérzetet érez, mikor rá gondol, talán kicsit szemei is jobban csillognak a kelleténél, de próbál nem elszomorodni, mikor a férfi ilyen gyönyörű randira hívta.*

-Most mesélj te is kicsit. Neked vannak céljaid, amiket kergetsz? Mi az amit nem annyira szeretsz magadban? Mik a gyengeségeid?

*fordul felé, ekkor láthatja a kissé meghatódott szemeit*

Csillagfényes randevú #6

*Kétségtelenül igazán csinos Elara rövidre és merészre szabott ruhája de egy hátranya azért biztosan van. Mégpedig az hogy akarva-akaratlanul is elvonja néha Jeremy figyelmét Elara mondatairól. Az ilyen magvas beszélgetésekhez, érdemi filozofálásokhoz sokkal inkább lenne jó egy földig érő, jó bő zsákruha. De amíg így ültében szemlélheti Elara formás ívű combjait szinte teljes hosszukban, és épp csak a feltételezett alsóruháját takarja el legfelül biztonságosan a ruhadarab ( de higgyük azért el, Jeremy fantáziája könnyen megbírkózik ezzel az apró hiányossággal ) addig sajnos esetenként súlyos koncentrációvesztéstől tesz tanubizonyságot a házigazda. Az elkalandozó tekintetetét erőnek erejével irányozza vissza a lány szembogarába, de a pillanatnyi működesi zavart még a mosolya sem képes leplezni.

De Elara kérdése öszintén felkelti figyelmét és pár pillanat gondolkodás után a kis butéliával bajlódva válaszol.*

- A kisfaluban ahol gyermekéveimet töltöttem nem is tudták mi az a randevú. De bevallom én sem. A legény és kísérete eljárt a lányos házhoz és nagyjából így kötettek ismeretségek. Ha titokban eljártak otthonról, akkor azt gyorsan intézték. Ilyesmire * - mutat körbe - * nem volt idő.

- Én alig múltam tizenkettő mikor elkerültem a faluból mert az egész porig égett. Utána pedig az útonállók vettek magukhoz. Egy zárt kompániában ha lehet még egyszerűbben találtak egymásra a szerelmesek, de romantikáról itt még kevésbé esett szó. Az meg hogy valaki egy másik faluból szemeljen ki magának menyecskét... az nagyjából azt jelentette hogy az a lány egyszerűen el lett rabolva. És nem a szíve... ezt mondanom sem kell.

- Én amikor ezektől elszakadtam és elhagytam a "banditákat" azóta inkább csak az erdő törvényeit követtem. És ha volt is olyan hogy megismerkedtem valakivel annak nem igazán ez volt a módja...

- De ha ez az elrablás ötlete jobban tetszene, velem lehet beszélni...* - somolyog a nőre pimaszul.*

- Ha pedig nem ízlik az étel sürgősen ki kell dobni a szakácsot, vagyis engem. A magasság is meg van hozzá..-* pillant le a magaslatról vidáman.

De ő is jóízűen falatozik, és csak bólintással jelzi hogy egyetért a véleményre.*

- Köszönöm! - *válaszolja végül a falat után.

Csak mosolyog azon is ahogy a lány megduplázza a rum adagját de nem szól egy árva szót sem. Erős az a rum, de ha kell ölben viszi őt haza, abból baj nem lehet. Csendesen kortyolgatva a meleg italt, elmerengve néz a csillagos égre ő is, de közben lopva Elara tekintetét figyeli miközben mesél neki.*

- Nekem a csillagos éjszaka mindig az egyedüllétet jelentette. Megszoktam már hogy így van, hogy magamba járok-kelek és az éjszaka a gondolatoknak a korlátlan ideje. A csillagok segítenek megérteni azt ami napközben történik, csendet nyugalmat adnak. Elcsendesítik a háborgó dolgokat.

-És borzalmas lehet emlékek nélkül létezni. Úgy gondolom még a rossz emlékek is jelentenek valamit, bár sokkal inkább a jók: irányt mutatnak, támpontot és viszonyulást adnak. A világhoz, önmagunkhoz. Borzalmas lehet.. - felel Elarának komoly tekintettel.

Miközben hallgatja Elarát elkezdi a pokrócot széthajtani, mert ugyancsak kezd hűvös lenni az idő. A köhécselésére újfent elmosolyodik és a teás bödönkét veszi kézbe.*

- Még higíthatunk rajta, maradt még benne annyi. * - kacsint rá derűsen. A történetre egy árnyalattal ismét komolyabb lesz, elvarázsolva néz Elarára.*

- Mesélj még magadról. Szeretem hallgatni. Bármit. Mondjuk azt, hogy milyennek tartod magad, mit szeretsz, milyennek látod a világot... mi fontos számodra... *- emeli tekintetét és fúrja mélyen a lány pillantásába.*

- És ha fáznál, itt ezen a szalmazsákon a pokróc alatt biztosan jobb lesz az idő. Ledőlhetünk úgy is hogy hátunkat a korlátnak vetjük, és félig ülve nézzük csak a csillagokat. És persze beszélgethetünk közben...

*A rögtönzött szalmaágy mellé készíti az italokat és kettő kivételével eloltja sorban a kitűzött apró mécseseket. Ő maga is leül a szalmabálára és várja hogy Elara mellé heveredjen.*

-Hát ha ahonnan származol nem ez a szokás, akkor miért változtattál rajta? A szokás nagy úr, mindig azt mondta nekem Aric. Az emberek meg nehezen szakadnak el tőlük. Vagy szerinted ahogy nálatok volt szokás az esetleg rosszabb ismerkedési forma?

*dönti oldalra fejét kíváncsian vizslatva a férfi arcát, hiszen kíváncsi rá hogy miért tért el a megszokottól. Ahogy mesél neki elmosolyodik lágyan .*

-Már hogyan maradhatnál le bármiről is, csak egymásra figyelünk...
*kuncog halkan a szavain, majd látja, hogy hova vándorol tekintete. Mikor az kenyeret kezdi szelni, ő óvatosan próbálja lejjebb húzni szoknyáját, de bizony az nem adja magát, így kénytelen lesz így maradni. Csak remélni tudja, hogy nem fogja nagyon elterelni kilógó combjai a fiú figyelmét.*

- Biztosan finom, ha meg nem akkor megesszük a kenyeret vacsorára. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy biztosan nem maradunk éhen.
*kezd neki lassan.*- Hmm... ízletes lett, kóstold meg te is..*sürgeti*

*amikor Jeremiah belefordul a pusziba, és ismét érezheti annak ajkainak ízét, egy pillanatra meglepetten pattannak ki szemei. Váratlanul érte, de a keze a derekán és a gyengéd érintése hat rá annyira nyugtatóan, hogy belemosolyogva a csókba viszonozza azt, lassan megmozdítva ajkait a fiúén. Próbálja kiélvezni a csókot, de nem tart oly sokáig, a fül tövébe kapott puszira kirázza a hideg..
A teste ismét reagál, úgy látszik Jeremiah olyan pontos ért hozzá ajkaival, ahol elég érzékeny lehet Elara. A hidegrázáson csak zavarba jön, abból is Jeremiah kérdése zökkenti ki.*

-Tessék?*kapja rá fejét.* Igen, kérek..*válaszol bólintva a falatozás közben, majd mikor Jeremiah tölt neki, kicsit alá nyúl és megbillenti jobban az üveget, hogy menjen bele biztosan elég.

Miközben végeznek a vacsorával, már az egész égbolton fényes csillagok ragyognak, miknek fénye Elara sötét szemeiben tükröződik vissza, mikor feltekint rájuk.*

-A csillagok mindig a hosszú utakra emlékeztetnek engem, amit Ariccel a Karavánon tettünk meg...És arra az éjszakára, ahonnan az első emlékem származik..
*mondja halkan az eget kémlelve.*
A tudatlanság megőrjített, dühös voltam, féltem és szomorú voltam, de a csillagos ég mégis el tudta vonni a figyelmemet...

*mesél kicsit a férfinak, bár nem kérdezte, de azért vannak itt, hogy jobban megismerjék egymást, reméli erre Jeremiah is emlékszik, és nem vonja el túlzottan a figyelmét a ruhája. Lassan iszik a teába egy aprót még fintorog is.*

-Juuuj ez erős lett..*köhögcsél párat, miközben nevet,de nem bánja*

Csillagfényes randevú #5

*Csodálatos érzés az a pár pillanat mikor a kezei megpihennek a lány derekán. Feszülten figyeli minden egyes rezdülését és bizony okkal nem közelít hozzá jobban. Ugyanis akkor biztosan megérezné hogy nem a lépcsőfokok számolása kötötte le a fantáziáját amíg a magaslat tetejére felértek. De hősiesen uralja a helyzetet és talán, talán nem adja tanújelét ezeknek a lázongó gondolatoknak. Sokat segít az is, ahogy a lámpások gyújtogatásával elfoglalja magát és csak fél füllel de meghallja az éjbe lehelt sóhaját Elarának. Magában csöppet meghatódva mosolyog felé de szavakat nem talál érdemesnek arra hogy ezt a vallomást elrontsa.

Majd mikor már ő kényelmesen törökülésben leheveredik, a lány szavaira széles mosoly jelenik meg arcán.*


- Tudod én sem vagyok jártas ebben. Ahonnan származom nem így ismerkednek az emberek, nem adnak a dolgokra sokat. Szóval úgy is mondhatnám, ilyen mint ez még nekem sem volt soha. Nyugodtan vedd úgy, hogy ez egy kísérlet.. És igen bízom benne hogy nem ez lesz az utolsó...* - néz vidáman a barna szempárba és a szűnni nem akaró csillogást keresi benne.

A következő kérdés kicsit váratlanul éri de természetességgel válaszol rá a maga őszinte módján.*

- Bevallom annak is lehetne nevezni de csak egy kicsit. De ez egy nagyon jó érzés. Mint amikor nagyon vársz valamit, ami fontos is, és pont úgy történik ahogyan szeretnéd. De nem akarod elrontani, és nem akarsz lemaradni egyetlen pillanatról sem. Én így érzem ezt... *- néz a lány szemébe nyíltan.

De hogy éppen rácáfoljon mindarra amit a kérdésre felelt, a lány alig takart bájai vonják el figyelmét. Még a sápadt lámpások pislákoló fényénél is pontosan eleget lát ama izgalmas részletekből ahhoz, hogy jobbnak lássa sürgősen helyzetet változtatni és megmoccanni ültő helyében. És nem csak a kényelem végett. Enyhe zavarában inkább elkezdi felvágni a kenyeret és a kis terítőre helyezi azt sorban. Fel sem pillant most úgy válaszol:*

-Remélem nem csak szép hanem finom is... nem kóstoltam meg lehet hiba volt...

Elég ez a pillanat és Elara közeledése, hogy a puszi meglepetésként érje. De most már ha egyszer ilyen közel van hozzá, nem tud ellenállni neki. Ahogy hozzá hajol a lány, a derekára siklik a keze , átkarolja lágyan, és úgy fordítja fejét hogy a pusziból mindenképp csók lehessen. És másik kezének két ujjával gyengéden megemeli a lány állát ehhez a szenvedélyes csókhoz. Hiába a késő őszi idő, a pergő levelek, a nyár leghevesebb napjai is eltörpülnek ennek a csóknak a forrósága mellett. Persze ha ellenkezne, úgy azonnal elengedi őt de ha hagyja kibontakozni akkor ez igen sokáig tart ez a pillanat.

És ha ezután Elarában van annyi bátorság hogy a fülébe súgjon a csókból jut egy darabka a füle alá is.

- Igyekeztem nem tagadom. És rettenetesen örülök ha tetszik. *-súgja vissza neki.

Majd hogy egy lélegzetvételhez jusson a szende kisasszony ő is nekilát falatozni de közben a kis rézkannát veszi a kezébe. Majd egyik lámpás fölé helyezi, hogy lassan de biztosan átmelegedjen. Aprócska réz pohárkákat is tesz a rögtönzött abrosz mellé. A lobogó fénynél ahogy egyre sűrűsödik a sötét Elara szépséges arcában és csillogó tekintetében gyönyörködik egyre. Most ez a szótlanság, a pillanat varázsa talán több mint bármi más. A kis butéliából végül kihúzza a parafadugót és beleszagol.*

- Egy csipetnyi rum. - Emeli fel az üveget Elarára sandítva
- Kérsz a teádba belőle? Később ha hidegebb lesz még talán jobban fog ízleni... *- somolyog vidáman.

Majd a tekintete a pokrócra és a letakart szalmazsákból készített fekhelyre siklik. Neki lehet nem volna szüksége arra a kis italra sem hogy a hideg ellen védekezzen. Már a gondolat is bőven megmelengeti ha rá gondol hogy az a fekhely bizony kettejüjet várja. Tölt a saját poharába mégis, a tea mellé egy kevéske rumot, és várja Elara hogyan dönt a rum sorsáról.

Közben lassan fordul az öreg földgolyó és a tengernyi csillag föléjük kúszva tündököl egyre fényesebben a fekete posztó-égen.*