Az erdő

Csillagfényes randevú

- Ne ígérj olyasmit amit nem tudsz betartani...

*mondja ráemelve aggódó tekintetét, nem szereti az üres szavakat amik csak a nyugtatására szolgálnak. De ha az közelít amire gondol, akkor igenis baj lesz.
Csendre intik, csak hevesen zakatoló szívvel bólogat, hogy megértette és csendben marad, amennyire csak tud, de remegő ajkaitól szaggatottan veszi a levegőt. Mikor Jeremy is leér, meglátja kezében a furcsa tárgyat és nagyon rossz előérzete kezd lenni.*

-Az mégis micsoda?..

*követi őt szapora léptekkel a fiú nyomaiban ugrálva ahogyan kérte. A csók jobban megnyugtatja mint a szavai, és szaporán szedve lábait követi őt, persze ő is húzza maga után a kis kezénél fogva.

Lassan megint erdős részhez érnek, és össze húzva magát nézelődik ide-oda. Minden neszre felfigyel és egész testében reszket. Fél magától a gondolattól is, hogy talán a farkas az, de még jobban fél attól, hogy tudja, hogy a farkas az Darenn. Rosszul nézett ki a legutóbb, nem tudja, hogy milyen állapotban van már.*

Csillagfényes randevú

*Észreveszi a mozgást az ember által épített tákolmány aljánál. Mintha egy kisebb termetű nő lenne, valamint érkezik hozzá még valaki. Ketten vannak. Ezt jól látja onnan, ahova behúzódott. Beleszagol a levegőbe. ~ Ez az illat! Most nem fogsz kicsúszni a karmaiból! ~ Dugja ki érdes nyelvét a hegyes fogak közül, hogy a kiszökő meleg levegő párafoltokkal tarkítsa a hűvös erdő egyhangú szürkéjét. Mintha hangfoszlányok is érkeznének, fülel, ám addig nem mozdul míg el nem indulnak.Tudja, hogy a férfi veszélyes lehet, épeszű ember ugyanis egy ilyen helyre nem jön fegyvertelenűl. A tisztás nyílt terepét így nem fogja megkockáztatni, nekiiramodik, hogy nagyobbat kerülve a fák takarásában haladhasson, melléjük akar kerülni nagyobb távolságra, így négykézláb ereszkedik és szalad addíg, míg eléjük nem kerül. Ha ők tartják ezt a tempót, akkor nem esik majd nehezére. Ott azonban kénytelen ismét megállni, hogy kifújja magát kellő távolsában, hiszen a hörgés és morgás hangjai még így is az érkezők fülébe juthat, a továbbra is honoló síri csendről nem is beszélve.*

Csillagfényes randevú #9

*Miközben összepakolja a dolgaikat néha meg-megáll a rakodásban de nem azért mintha nem sietne. Hanem azért mert közben éberen fülel és fürkészve kémleli az erdőből érkező neszek forrását. A távolról jövő kísérteties vonyításra azonnal Elarára néz. *

- Nem lesz semmi baj, ígérem! - * mosolyog rá hogy megnyugtassa és megsimogatja mindkét vállát a lánynak bár a jelek nem sok jóval kecsegtetnek.

Vállára kapja a zsákját és iramodik is lefelé egyenesen Elara után. Mire leér a kilátó aljára, baljósan elcsendesül minden, pontosan úgy mikor bestia jár vadászni és az erdő apró lényei menedéket keresnek. Olyan csönd lesz hirtelen hogy még a lélegzetvételüket is lehet hallani.

Ujját ajkára téve intené csendre Elarát és csak kérdő tekintete árulja el nem érti mit akart ezzel mondani a lány.

Már odafent felhúzta a bőrkesztyűjét, ha kell gyorsabban tudjon fogni és mászni és most a zsákból hangtalanul keresi elő a veszélyes fegyverét.
Bármi is az ami a közelben ólálkodik, a legjobb lenne maguk mögött hagyni, amilyen gyorsan csak lehet. De nem biztos hogy ilyen kegyelmes lesz a sors - ahogyan már számtalanszor nem volt az.
Kezébe veszi az ötágú mágikus bumerángot, amelyen ahogy megfogja kipattannak a borotvaéles pengék és a rúnakövek felragyognak.*

- Gyere, menjünk.. -* nyújtaná a kezét Elarának*

- A legfontosabb hogy kövesd a nyomom pontosan, csak oda lépj ahova én, és semmiképp ne engedd el a kezemet. -* suttogja nagyon halkan neki.

- Ha valami nagyvad akkor az a sűrű erőben, főleg dombnak lefelé lassan tud csak haladni, hátha így el tudunk tűnni előle. De addig is reméljük elkerül minket, úgyhogy menjünk nagyon csendben..- *ad Elara ajkára egy bátorító csókot.

Halkan meg is indul a tisztásról az erdő felé, pont ellenkező irányban mint ahonnan a vonyítás érkezett. Minden egyes lépésnél hátranéz Elarára és figyeli nehogy az a valami meglepje őket. Minden rezdülésre minden roppanásra szúrós tekintettel pásztázza a sötétet.

Csillagfényes randevú

* Mikor a férfi azt mondja, hogy hall valamit, próbálja ujjaival megfésülni kicsit rakoncátlan tincsit, mik az előző órákban váltak azzá. Érdekes, hogy milyen élményekkel jött ide és milyenekkel fog távozni. Ez az este megpecsételte az egész hátralévő életét. Az első férfi, akit bizalmába és másba is befogadott. Összekapva magát, nyel egy aprót, körbe pillantva.
Tőr most nincsen nála, de a Darenntől kapott por ott lapul a zsebében, azt mindig magával viszi már mindenhová. nem lehet elég óvatos az ember. Meg is fordul a fejében, hogy talán az éjszaka leple alatt a farkas közelít feléjük, de csak remélni tudja, hogy ez nem így van.

Felpillant az égre, és a nagy kerek hold pillant vissza rá..*

-Kérlek, siessünk..

*remegnek meg ajkai, ahogy összepakolnak, már mászik is le, ahogy csak tud, és várva a férfit, hogy leérjen néz körbe göndör tincsei mögül.*

-Kérlek ne...[/b]

*suttogja a szavakat maga elé. Bármi más is lehet, bármilyen vad vagy vadász. De a rossz emlékek miatt egyből az ugrik be neki,hogy talán megint a sárga szempárba kell néznie, amitől a halálfélelem kerülgeti*

Csillagfényes randevú

*Miután a sebesülései jószerével begyógyultak, már csak a bal kezén éktelenkedik csúnya égésnyom, teliholdas éjszaka, ahogy mostanában gyakran szokott, kisurran a pincébe rejtett börtönéből. ~Azaz átkozott boszorka, kettétépem, ha legközelebb meglátom! ~ Forr magában, miközben az erdőben portyázik hatalmas farkas képében. A fogai hegyesek, sárga szemei csak úgy keresik a hold ragyogó fényét és fülel. Az erdő rejzülései járják át és az áporodottan bomló levelek szaga, ami az őszi elhalással együttjár. Néhol megrezzen a bozót, a tücskök is elcsendesednek a léptei nyomán, de nagyvadat egyelőre, mivel az éhségét és a vérszomját csillapítani vágyna, nem lel. A telihold ezüstös sugarai a gyér lombokon keresztül akadálytalanúl érik dús bundáját, két lábra állva vonyít az éjszakába. Ezt követően újra nekiindul, meg- megállva és fülelve. Egy idő után, hangok ütik meg a fülét, neszezés. Közelebb oson a bozótos jótékony takarásában, puha talpait téve egymás után, feszült várakozással telve. Mikor a hangok forrását már közel érzi magához, lelapul egy bozótcsoportban, ami elég terebélyes még, hogy alakját megfelelően elfedje. Várakozik, hogy szeme sarkából megpillantsa az éjszakai erdő bátor látogatóit.*

Csillagfényes randevű #8

A furcsa bár Elarától nagyon is érthető kérdésre először is megvakarja a fejét. vesz egy mély levegőt mert úgy sejti ez a magyarázat nem lesz könnyű.

- Nem tudom mennyit tudsz erről de férfiak és nők nem csak akkor éjszakáznak együtt ha hosszútávra gondolnak. Sőt. A férfiak vágynak a nőkre és viszont és ez a vonzalom és annak beteljesedése akkor is megtörténik... ha ez egy éjszaka csupán. - próbál szépen érthetően fogalmazni, nagyon összeszedi magát.

- Én is voltam így utazásaim során bevallom. Például ahol egyszer az estémet töltöttem megismertem egy csinos nőt, egy csapos lányt és miután úgy láttam ő is hasonlóan érez és nem bánná, egy hosszú beszélgetés után végül az ágyban kötöttünk ki.
Ez talán megbotránkoztat téged? Hallottál ilyesmiről valaha ? És egyáltalán mit gondolsz erről ? -- kérdezi halkan és nézi fürkészve a lány felvont szemöldökét, gyanakvó pillantását.

- Nem fogok neked hazudni Elara, az őszinteség nagyon fontos. Ilyen voltam régen és volt jó pár ilyen alkalom. De ahogy te mondod változnak az idők, változok én is. És most más van úgy érzem már én is más vagyok.-

Amikor Elara leegyszerűsíti a válaszát csak mosolyogva ingatja a fejét.

- Értem. Nagyon fontos volt az is amit korábban mondtál de most már legalább tudom hogy valami bordó édességet vigyek a következő randevúra és véletlenül se egy hideg gombát. -- somolyog derűsen rá.

A filozofálgatást értően hallgatja és bólogat, de talán ő sem ezt tartja most a legfontosabbnak. Elara közelsége egyre inkább hat rá, és a miértek és hogyanok keresése háttérbe szorul.

- Nagyon nemes dolog ez tőled. Tenni a másikért önzetlenül... -- nézi a lány szemeit elmélyülten.

- Szeretnék hinni abban hogy véghez tudod ezt vinni majd. És nem tud elrontani a világ téged Elara. Kedves vagy és nagyon szeretetreméltó lélekben tiszta. Talán pont ezt láttam meg benned amikor megláttalak... - néz mélyen a szemébe.

-Talán úgy tudnék segíteni amit legutóbb mondtam. Egy ilyen szertartással. De ahogy mondtam is ehhez el kell utazzunk, vissza azokhoz akiktől én jöttem. És a siker sem garantált.-

Mikor pedig a vállára hajtja a fejét úgy érzi valami megpihen benne. Valami a helyére kerül ami eddig folyamatosan mozgásban volt. Egy olyan nyugalom szállja meg ami egészen szokatlan számára. Oldalra fordítva fejét kicsit szorosabban átkarolja őt és beleszippantva a göndör fürtjeibe halkan válaszol neki.

- Hogy most miért küzdenék éppen? Pont érted Elara. Azért hogy meg akarj ismerni. Hogy naponta láthassalak. Hogy bízz bennem. -*

De látva a lány pillanatnyi zavarát muszáj megkérdeznie.

- Minden rendben van? Jól érzed magad? -- pillant rá kissé aggodalmasan, fürkészve.

Végül egy csókot lehelne a lány fejére majd arcára is és önkéntelenül is lejjebb csúszik a keze egy arasszal a lány derekáról. Ujjaival finoman cirógatja az anyagot.

-Nekem nagyon jó veled. Várom mindíg hogy találkozzunk. És legszívesebben mást se csinálnék..- - mosolyodik el és keresi a lány pillantását.

- Nem akarok elmenni addíg amíg ez így van. Szeretném hogy így maradjon.

Ezután már szótlanul töltik tovább kettesben az éjszakát és ha lenne nap az égen az is pironkodva nézne rájuk néha ahogyan az árnyékuk összefonódik számtalan alkalommal. De mivel csak a sápadt hold fénye a tanúja vágyaik kibontakozásának így legfeljebb felhőket húz maga elé az égi vándor hogy illedelmesen elforduljon a kettejük boldogságának perceitől.

Épp csak megpihennek a mámoros órák után amikor azonban különös zajok riasztják meg őket amelyek az erdő mélyéről jönnek. Faágak törése, recsegés, ropogás hallatszik a távolból nyugtalanító zörejek lepik el a tájat. A hangok alapján valami testes dolog közeleg valami olyan aminek nem szívesen állna az útjába. Felemeli a fejét és gondterhelten néz szét.

- Nem tudom ez mi lehet de azt hiszem jobb ha megyünk. - karolná át Elarát szemébe nézve komolyan - az erdő ilyenkor is tartogat sok veszélyt magában..-

Elarára teríti a kabátját és sietősen összepakol. Hiába kémleli az erdő sűrűjét ott nem látható a sötétben még semmi.