Az erdő

A csempész barlang tisztogatása

A lány csendben hallgatja a két fél közötti diskurzust, igazából neki édes mindegy hogy hogy fognak dönteni. Ő csak a piáért jött, meg szétrúgni néhány valagat, hogy azt most az elején vagy a végén teszi az már nem számít.
Meghallgatja Gerdor csatorna tippjét, majd Marcus hírhedt bűnözős ajánlatát.
- Én beférek a csatornába is, és nyilván ha odasétálnék is tárt karokkal fogadnának. - felül a szekéren és feléjük fordul.- A döntés nem az én, hanem a ti kezetekben van. Én csak a szállító vagyok, az úgymond "kísérő", azt teszem amit mondtok nekem.
Halkan elneveti magát, ő még mindig rohadtul nem lát semmit. Lepattanva járművükről kinyújtózkodik és várja a parancsot.

A csempész barlang tisztogatása

Hallgatja a kérdés-feleleket, és bár látta Gerdort a víz felé bámulni, nem kérdez rá, hogy annak mi köze a kevés harchoz, inkább előre figyel, és a távolban meg is látja a két őrt. Figyelmezteti társait, akik - még - nem látják őket, de ahogy közelebb érnek, számukra is kirajzolódik a két férfi. Mikor megállnak, leszáll a lováról, annak kantárját a szekérhez köti, hogy ne mehessen és ne vigyék el Gerdor szavaira meg felpillant a melákra.
- Te vagy a legkönnyebben észrevehető és a legfélelmetesebb. Így is nehéz lesz úgy oda menni, hogy ne riasszanak egyből mindenkit. - mondja kis sóhajtással, aztán Sedara néz.
- Még én is elég gyanúsan nézek ki, te viszont hirhedt bűnöző vagy... és nő. Szóval neked van a legnagyobb esélyed csak úgy oda sétálni és így, vagy úgy, de beengedtetni magunkat. Részemről azt mondom egyébként, hogy vágjuk el a torkukat és csak menjünk be. A meglepetés ereje ebben az esetben is a miénk, de így a hátunk mögött az ajtó lesz. Ha jópofizunk, és a tömeg közepére ülünk, akkor nehéz lesz a saját hátunkat védeni. - oké, talán kicsit kijött belőle a várkapitány, aki megtervezi a csatát, de ez olyan dolog, amelyet nem tud magából levetkőzni.
- De ha izgalmat akartok, tőlem beépülhetünk, mert a tömeg ellenére is lehet, hogy végig unom az egészet. - vigyorodik el azért hamiskásan a végén.

A csempész barlang tisztogatása

A magasságának köszönhetően már ő is észleli a fényt, de a két alakot nem. Ha őrök, akkor tényleg többen lesznek, de remélhetőleg csak okádni jöttek ki...
- Majd ha odaérünk, eldöntjük mi lesz velük, de a szekeret valóban nem hülyeség hátrébb hagyni. Csak elbambultam egy kicsit. - böki Sedának - errefelé nem verekszem annyit, mint otthon, kicsit hiányzik már.
Elérnek a köves út végére, innentől már csak egy kitaposott, gazos ösvény vezet tovább. Kicsit még hajtja a kocsit a földúton, majd ahol jobban takar 1-2 útközbeni fa, megállítja a szekeret. Innen már jól látszik, hogy a két alak tényleg őrködni van kint.
- Na jó, úgy néz ki egy kalóz csapat bulijába érkezünk hívatlanul... az őrök közül ha legalább az egyik nem kísér be minket, baszhatjuk a békésnek tűnő belépőt, legalábbis ezen a bejáraton. Azonban a másikon én nem tudok bejutni. Van egy barlang bejárat a víz felől is, az a pult mögött ér véget és egy rácsos ajtón lehet bemenni a járat végén. Na mi legyen, próbáljunk finomkodni, vagy üssem össze a két őr fejét?

A csempész barlang tisztogatása

Figyelmesen hallgatja a történteket, bólogatva jelzi hogy minden eljutott a tudatáig. Kivéve egy flaskát a feneketlennek tűnő zsákból meghúzza azt, s amíg csendben menetelnek a barlang felé csak-csak bepuszilja a tartalmát. Tekintete megállapodik az óriáson, majd finoman meglöki a vállával őt.
- Min gondolkodsz? Ritkán látni így magadba meredve, Gerdor.
Marcus hangjára felkapja a fejét, s eltekint előre de őszintén.. ő még a nyavajás fáklyákat sem látja. Borzalmas a tájékozódó képessége sötétben.
- Ha ketten kint vannak, akkor én bent is egy nagyobb tömeggel számolnék. Gyorsan találjátok ki a tervet, mielőtt ők támadnak ránk hamarabb. Tegyük le itt a kocsit, ha végeztünk velük majd feljebb jövünk.

A csempész barlang tisztogatása

A köszönetre mosolyogva biccent, a csilingelő hangú nevetésre pedig elvigyorodik. A szeme sarkából követi, ahogy a nő a bokor mögé megy öltözni, de nem leselkedik, annál több nemesség szorult belé. A pihenését sem zavarja meg, csupán a zajokat hallgatja, hogy tudja, hogyha rajtuk akarnának ütni.
Erre viszont nem kerül sor, Gerdor visszatér, és már indulnak is tovább.
- Jó, hát ha így ripakodsz az emberekre, nem csoda, hogy majdnem becsinálnak. - nevet halkan, aztán meghalja, hogy kvázi nincs szükség fogjokra, arcára egy széles, önelégült mosoly kerül.
- Á, olyan jól meg fogok vacsorázni, hogy a hordókkal együtt engem is ki kell majd gurítani! - sóhajt fel már most vágyakozóan a friss, meleg vérre gondolva, még az ajkát is megnyalja az elképzelt ízre. A következő pár percet csendben teszik meg, ő habár a szekér mellett megy, mivel Gerdor vezet, hozzá igazodik. A helyszín felé közeledve látni a távolban fáklyák fényét, és éles szemeivel kiszúr két őrt is oda kint.
- Ketten vannak kint az ajtóban. - figyelmezteti előre a többieket, akik ilyen távolból nem valószínű, hogy a sötétben érzékelik az alakokat.
- Akkor jópofizunk, vagy üss és fuss? - néz szeme sarkából Gerdorra.

A csempész barlang tisztogatása

Végre eléri a szekeret, fel is pattan, átveszi a kantárt és robognak is tovább a buliba.
- A kinti kapuőröknél nem sokon múlt a gatya csere. Bent minden sokkal simábban ment. A parancsnok vagy ki úgy megörült a megbízó papírnak, szerintem legszívesebben megölelt és a nevére vett volna... Azt mondta kicsit tovább fog tartani az előkészület és hogy foglyokat ne nagyon ejtsünk. Ja igen, lehetőleg maradjanak felismerhetőek az arcok, különben csak 10 ezüstöt fognak érni a gazfickók a végelszámolásnál.
Az út alig 100 méterre kanyarog a part mellett, Gerdor olykor-olykor hosszabb pillantást vet a vízre. Még mindig kissé furcsa, hogy hullámzik és nincs teljesen befagyva. Egy gondolat azonban elkezdi nyomasztani. Mi van, ha olyan helyzetbe kerül, amikor kénytelen lesz látványosan használni a jeges képességeit? Talán elég lesz egy jól időzített, lépés közben talp alá varázsolt tükörsima jégfolt, az még nem is tűnne fel. Na mindegy, majd csak lesz valahogy... Gondolkodás közben csak maga elé bámul az útra.