Az erdő

Csillagfényes randevú #14

A legutóbbi javaslata után a tekintete Elarára siklik és várja a visszajelzést tőle melyet végül meg is kap. Nem tudja nem konstatálni hogy mennyire retteg a nő és ő pedig hiába próbál lelket önteni belé. Pedig vélhetően azon fog múlni hogy megússzák-e ezt az éjszakát hogy túl tudnak-e járni a bestia eszén, ki tudják-e használni a helyzet adta előnyöket de ez csak úgy sikerülhet ha a lélekjelenlétüket nem veszítik el. Ha közelharc lesz akkor szinte biztos hogy mindannyian rosszul járnak.

- Jól van Ela... - simogatná meg a kétségbeesett arcot ujjbegyével
- Nyugalom... nyugalom... - mondja neki halk, nyugodt bársonyos hangon.

- Akkor lassan a kilátó felé fogunk haladni. Én maradok hátul, te pedig lassan lépkedj felé. Itt leszek mögötted egyetlen lépésnyire és ne is távolodj el tőlem jobban...

Ha Elara követi az utasításait akkor elindulnak a kilátó felé. Minden idegszálával a bozótot figyeli ahol a farkas eltűnt. Figyel és fülel. A lány kérésére csak félig fordítja felé a fejét úgy válaszol neki.

- Rendben... azonnal szólni fogok neked. - mosolyodik el halványan bíztatásul. Majd meg is kérdezi tőle ami már kezdettől fogva a fejében motoszkál:

- Te tudod ugye hogy micsoda ez valójában ? És talán azt is hogy kicsoda ? Elárulod nekem miért vadászik rád ? - pillant Elarára hirtelen.

Erősen figyel a válaszra is hátha megért mindabból valamit ami itt játszódik éppen. Az ellenfél ismerete talán a legfontosabb egy harc során. És nincs kétsége hogy az összecsapás aligha kerülhető el. Ha mégis akkor lehet pont azzal amit a bestiáról megtudhat Elarától.

Már csak pár méter és elérik a kilátó lépcsőjét. Onnan hátha könnyebb lesz.

Erdő Rejtett Titkai
Az erdei menedék.

Kodea figyeli az árnymágust. A maga módján ő is meghajol.

- Üdvözöllek Eärsyllak Aerandirja. Hallottam, a tudásáról és arról, hogy milyen egyezségbe kerültek. - nem húzná egyikük idejét sem.

Figyelme erős az elf irányába.

- Tárja fel az erdő kutatásának valódi célját és segítünk, hogy elérje. - Szavaival egy színes ködkép jelenik meg melyben a Vlagyiszkajával kötött egyezség pillanata az egyik oldalon, míg a másikon egy várandós nő szintén Vlagyiszkajával, akinek arca hasonlít arra, aki felfogadta.*

Mindeközben Vlagyin a várandós nő láttán egy kellemes emlék lesz úrrá.

~Myrle. Mi közük egymáshoz? - Átfut a gondolat az elméjén, de azzal tova is halad egy a torkára fogó kéz már nem látszó nyomainak érzetét felerősítve.

Csilagfényes randevú

Elara remegő lélegzetvétellel figyeli, ahogy Jeremy bumerángja visszatér hozzá, a levegő vészjóslóan csendes körülöttük. A lány mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, ahogy próbálja kontrollálni a pánikját. Tekintete a bozótos felé téved, ahol az imént eltűnt a farkas, de minden neszre összerezzen, mintha az árnyékok között látná mozogni. A férfi szavai elérik őt, de csak lassan jutnak el a tudatáig.

– Nyílt terep... – ismétli suttogva, inkább magának, mint Jeremynak, miközben egy pillanatra lehunyja a szemét. Az agya lázasan próbálja feldolgozni a helyzetet. Ő is tudja, hogy a sűrűben esélytelenek lennének, de a gondolat, hogy a nyílt terepen védtelenek, szinte bénító.

Érzi Jeremy kezét, ahogy megérinti az övét. A meglepő gyengédség valami furcsa nyugalmat ad neki, de a félelem még mindig ott szorongatja a mellkasát. Ránéz a férfira, és próbál bátornak tűnni, de a szemében ott van a rettegés.

– Rendben... maradjunk a nyílt terepen – suttogja remegő hangon, miközben Jeremy mellé húzódik.

Elara pillantása ismét a bozótosra siklik, majd gyorsan vissza Jeremy arcára. Láthatóan próbál erős maradni, de a helyzet nyomasztó súlya alatt szinte összeroskad. Hagyja, hogy Jeremy vezesse, ahogy lassan hátrálnak, a kilátó gondolata halvány reménysugarat hoz számára. Ha sikerülne elérniük, talán legalább egy kis időt nyerhetnének. De minden lépés a vaksötét éjszakában újabb és újabb kihívás, ahogy a félelem és a bizonytalanság egyre mélyebbre gyökerezik benne.

– Figyelmeztess, ha meglátod... bármit – suttogja végül, a hangja alig hallható. Kétségbeesetten próbálja nem elveszíteni az irányítást, de a félelem érzete alattomosan kúszik be a gondolatai közé, és a szívverése egyre szaporábbá válik.

Erdő Rejtett Titkai
Az erdei menedék.

*Hiába elf, nem az erdő népe, ő a hegyekben született, a követ és sziklát ismeri, a flórát és faunát kevésbé. Hegyi trolljaik nekik is voltak, amennyire emlékszik, kő troll kevesebb. Ettől függetlenül, vagy mindennek ellenére is óvatosan lép, minden csizmacentire figyel, nehogy életet taposson a puha talajba.

Ettől függetlenül, a rengeteg impulzus kifejezetten zavarja. Túl sok a fény, mégtöbb a hang, így erősen uralkodnia kell magán, nehogy a kalamoni esküvő sorsára jussanak.

A fához érve lustán, sandán pillant körbe, hogy mintáztatot vegyen elméjébe, majd abból lenyomatot készítsen. Mindent figyel, szinte majdnem mindent megjegyez.
Ahogy az odvas fa feltárulkozik, megmutatva lakóját, az árnymágus mélyen hajtja meg magát, úgy, ahogy annak idején királyai előtt tette.

- Kodae, megtiszteltetés találkozni veled. A nevem Aerandir Eärsylla, Aghilion Bércei közül. - használja a közös nyelvet, lévén, ha ősit ismer is, az csak és kizárólag az árnymágiával és árnyvirággal kapcsolatos.

Erdő Rejtett Titkai
Az erdei menedék.

Ahogy átlépik az erős borostyán indáknak álcázott átjárón a férfinak nem kell lehajolnia sem. Odaát úgy engedi is el férfi kezét, hogy egy kar mozdulattal némán tárja elé a bogarak, tündérek és manók szorgos sokaságát, kiknek a munkajuk és tevékenységük, mintha csak előre megalkotott dallamokat játszanának.

- Íme a családom. - Aerandirra függeszti tekintetétt, hogy aztán egy szelid, halvány mosollyal lépkedjen a jól látható erdei úton.

- A vendégség szabályait részben ismerem. - Ahogy haladnak valóban olyan, mintha be sütne a nap és élettel töltené meg az összes színt, mit az erdőben látni.

A férfi körül tündérek repkednek, mintha elismerően csilingelnének a fülébe, majd tova repülnek és dolgukra mennek. A manók az út két oldalára rendeződve haladnak tovább. Egy látszólag ferde növésű fához lépnek, aminek törzsén kopogtat Vlagyi.

- Ki az ilyen korán? - Hallatszik a kicsit zsémbes mély hang, melyhez egy a kivágodó ajtóban Vlagyinak térdig érő kő troll jelenik meg.

Mellé guggolva üdvözli a lényt az itteniek erdei nyelvén, majd feláll és az elf felé mútat.

- Bemutatom Aerandirt ő pedig Kodae. - mutatja be egymásnak a két férfit.

Erdő Rejtett Titkai

Kalamon óta nem kedveli az érintéseket, nempláne az idegenekét, ám kivételesen mégis hagyja, hogy megfogják és átvezessék egy másik - számára túlságosan is színes és élő- világba.

Az akvamarion szemek kényelmes lustasággal szemlélik az eléjük táruló erdőt páratlan látványát, teret adva a csöndes gyönyörködésnek, így koponyájának leghátuljába szorítva a létező összes csípős, bárdolatlan megjegyzését a klisékről és miegymásról, mely eszébe jut.

Ahogy teheti a kezét elhúzza, vállait pedig hátrébb, hogy teret engedjen egy mély levegőnek, megtöltve a tüdejé egészen. Felgyűrűzött ujjait széles mellkasára lapítja, hamiskás hunyorgással billenti meg a fejét a nő irányába.

- Viselkedni fogok, ígérem. Tiszteletben tartom a vendégség szabályait, nem teszek kárt sem szűzben, sem jószágban. Vezess hát, mutasd a családod és az otthonod, Vlagyiszkaja.