Az erdő

Csillagfényes randevú #18

Lehajol a bumerángért és közelebb lép a farkashoz hogy megnézze a rajta ejtett sebet. Nem lepi meg hogy az milyen gyorsab gyógyul be rajta. De feszülten figyeli minden mozdulatát, közben ugrásra készen.

- Sebet... - mosolyodik el sötéten és talán gúnyosan a válaszra.

- Azt akarom hogy éljen. Velem vagy nélkülem, döntse el ő maga. - teszi hozzá.
A tekintetében egy pillanatra kegyetlen fény villan a bestia szavai hallatán.

- Lehet hogy meggondolatlan vagyok, kipróbálhatod. - vonja meg vállát
- És azt is megnézhetjük ha valamit levágok rólad az vajon visszanő-e... farkas koma! - szavai vésztjóslóan csengenek.

Majd tekintete az ezüst tőrre téved, és bizony kezd összeállni a kép amit Elara féltve őrizgetett darabokban mostanáig. Egyetlen szócska árulja el az összeesküvést, az pedig nem más mint a "szívünk". Így már megérti a nő aggodalmát is, de vele ezt biztosan később fogja csak megbeszélni. Feltéve ha lesz később. Ugyan ez a szó világít rá arra hogy egyáltalán nem céltalanul hordja magával Elara ezt a tőrt, az igaztalanság is napvilágot lát itt a sötét éj leple alatt. És megérti azt is Darenn miért adta az aprócska pengét a lánynak.

- Darenn csak gondoskodni akart Elaráról. - markolja meg keményebben a pengét a kezében és elé áll a farkasnak. - és én sem tehetek mást!

Farkasszemet néz most vele, és amint megmozdul megpróbálja rávetni magát hogy a tőrt belemélyessze. A combját célozná, nem valami létfontosságú szervet, hiszen nem elpusztítani akarja csupán megállítani. Így ahogy felegyenesedve áll előtte a fenevad ez talán még sikerülhet is neki. Muszáj megsebesítenie mert ha mégsem tágít a bestia a szándékától nincs más módja hogy meghátrálásra bírja.

Csillagfényes randevú

* feszült figyelemmel figyeli a kettőjük szóváltását, majd mikor a farkas szinte elárulja, hogy ő Darenn is igazából nagyot nyel, és Jeremiah reakcióját várja. Dühös lesz? Csalódott, hogy Elara erről nem mondott egy szót sem, mikor kérte, hogy áruljon el mindent amit tud mert az segíthet nekik túlélni?..Hirtelen elszégyenli magát, így, hogy kiderült a titok. nem tudja miért érez bűntudatot, hiszen Darennek ígéretet tett, hogy nem árulja el senkinek, de Jeremiah meg is hallhatott volna most, sőt még mindig végezhet vele a farkas.
Ő nem szól semmit, már csak figyel, és próbálja összeszedni magát és a gondolatait, már amennyire azt egy ilyen helyzetben lehetséges.*

Csillagfényes randevú

A penge felszántja a vadállat hátát, miután pedig a fűbe borul vonaglani kezd. A penge nem ezüstből volt, így azonnal elkezd összeforrni, ám ez pont ugyan annyira fájdalmas, mint a keletkezése. Nyüszít és vonaglik, de ahogy látja, hogy a férfi közeledik, két lábra tolja fel magát.

Magadnak akarod? Érzem, hogy már... sebet ejtettél rajta. *Húzódik vigyor a bestia pofájára.*
Nem vagy, túl meggondolatlan, hogy otthagytad? Egyedül? *Pillant el a férfi felett a kilátó irányába, ekkor csapja meg az orrát a közelébe hozott ezüst szaga és néz le rá újra.*
Szóval a lány odaadta neked és ideküldött, hogy fejezd be? Darenn is jól tudja, egy olyan kis fogpiszkáló nem tudja elérni ..a szívünk. Legalább ennyi esze volt annak a semmirekellőnek. *Tartja szóval, miközben enyhe fájdalom zsibbasztja a hátát, bár ez csak kis mértékben akadályozná a mozgását, úgy tűnhet, szavakkal próbálja elbizonytalanítani a lányba vetett bizalmát a férfinek.*

Csillagfényes randevú #17

Jeremy most már csak a vadász egyedül a személyében. Minden idegszála megfeszül a célzáshoz a környező ingereket beleértve Elara aggódó pillantását is kizárja, hogy az őt rohamozó vadat eltalálja. De fel van készülve arra az eshetőségre is hátha újból elvéti a célt. De nem így történik.

A sebesen forgó penge felszántja a farkas hátát jó hosszan de nem mélyen. És ugyanezen lendülettel még vissza is tér Jeremyhez, aki nem figyel eléggé és így nem kapja azt el. Ugyanis csupán a fenevadra figyel eközben, aki immáron elterül a fűben.
Mikor tekintete a bumerángra esik látja hogy annak pengéi véresek. Az ádáz düh amivel a farkas felé indult lassan párolog csak el. De tudja jól nincsenek biztonságban most sem még.
Az ezüst tőrt a jobbjába fogva lép közelebb hogy a bestiát szemügyre vegye közelebbről.
Pár lépéssel előtte megáll, támadásra és ugrásra készen ha a vad váratlanul felé mozdulna. A közelharcban pedig Darennek ugyancsak előnye lenne Jeremyvel szemben méretéből kifolyólag.

- Elég volt ez mára vagy szeretnél még ? - villan a tekintete a farkasra indulatosan.

Csillagfényes randevú

* nem társalog tovább inkább csak követi az utasítását és mászik tovább és tovább még végül fel nem ér a tetejére. Nincs ideje sem kifúnia magát, egyből a korlátszerűségnek feszül és nézi a lent folyó csatát. A fenevad és Jeremy közt.. Darenn és Jeremiah között. Aggódó tekintettel méri fel a szituációt, majd mikor Jeremiah támadást indít a felé rohanó felé, még lélegzetét is benntartva figyeli a fejleményeket.
Eltalálta...
Elara lélegzete elakad és a fekvő farkast nézi talán még könnyi is kicsordulnak ahogyan a nyüszítés felhallatszódik. De nem némult el, ami jó jel, hiszen életben van még. Nem tudja Jeremiah mihez kezd majd ezek után, de ha megpróbálna halálos szúrást ejteni rajta, biztos lehet benne, hogy megvédi barátját és nem engedi, hogy megölje őt. Túl fontos a számára a barátságuk*

Csillagfényes randevú

*Látja, hogy bizony nem gondolta rosszul és a férfi támadóállást vesz fel, ahogy feléjük rohan, teljes sebességgel. Az iránya túl egyenes és túl kiszámíthatóvá teszi, ezt tagadni se lehetne, de az egyenes út, mindig a legrövidebb. Látja megvillanni a pengéket, ahogy Jeremiah eldobja a bumerángot és az egyenest felé szeli az éjjel hűvös levegőjét, még a suhogását is visszhangzik a fülében. Térne ki, de tudja, hogy az azonnal mozdul is utána, amint érzi, hogy eltalálja, leveti magát a fűbe, hogy lássa, csak karcolta vagy bele is állt, fájdalmasan nyüszít fel a telő holdra.*