Az erdő

Az elveszett holdsarlók nyomában
Néhány nappal ezelőtt...

Mihelyt a hatalmas korong az égről a horizonton lebukni látszik, úgy alszanak ki a fények a kúria lakók szobájuknak ablakában is. Szépen sorban ritmusosan, mintha csak egy új dalt komponálnának a megfáradt lelkek az álommanó tiszteletére. Két szoba olajlámpása világít már egyedül, egyik ablakában egy sötét sziluett is feltűnik a másodperc röpke töredékéig, mielőtt még az is elsötétülne.
Ajtaja megfáradt nyikorgással tárul ki előtte, mintha csak hálát adna hogy ennyi idő után végre újra megmozdulhat.
Mezítelen lábát sebesen szedi, nesztelenül suhan keresztül a girbe-gurba folyosókon mielőtt elérne a nő szobájáig.
- Caerill... -Torpan meg az elf ajtaja előtt, ugyanolyan szakadtan mint ezidáig. Egyetlen viselete csak az a megtépázott nadrág, melyet a katonák aggattak rá amikor magukkal hurcolták illetve két rövid tőr, melyet Allegra kisasszonytól kölcsönzött a fogadásuk elvesztése után. Ezek a nadrág buggyos zsebeiben pihennek, néhány holdrúnával feldíszítve.
Most, hogy sebei és megrepedt bordái végre beforrtak, elérkezett az idő hogy útra keljenek.
- Fent vagy? -koppant halkan kettőt a nő ajtaján, mielőtt ujjait a vaskos réz kilincsre helyezné és amennyiben nyitva van, lassan kitárná azt.

Nem tudja, hogy a bornak, vagy valami masnak koszonheto, de igazan jol erzi magat a ferfi tarsasagaban. Igen nagy amplitudon mozognak az erzelmei ebben a pillanatban. Meglepoen tapasztalja, hogy Norm kepes volt bosszusagat vidamsagba forditani, elorelato gondoskodasa bizalmat gerjeszteni es....nos igen mintha tekinteteben mast is latott volna egy pillanatra. Erre a gondolatra a masodperc toredekeig pir boritja el orcajat, amit palastolni probal.
Nem igazan van tapasztata a ferfiak teren, lehetseges felreertette a tekintetet, amelyben tuz villant fel egy kis idore.

Amig a ferfi a terkepet szaritgatja, addig kicsit jobban szemugyre veszi dalias kulsejet. Eddig szinte nem is erzekelte, hogy jovobeli utitarsa mily ferfias jelenseg, az ut izgalma erzekeit mas iranyba vezereltek eddig, de most ahogy arcara veti tekintetet egy pillanatra elveszik a rairanyulo barna szemek melysegebe. Finom, megis ferfias arcvonasait rendezett szakall takarja, ami meg eroteljesebbe teszi karakteres megjeleneset. Biztos benne, hogy sok noi szivet tort ossze eme jokepu idegen.
Brody kedves es vicces trefalkozasa vonta el ebbol a pillanatbol, annak szavai eljutva tudataig , hatalmas nevetesre kenyszeritik.

- Koszonom uram, hogy ily megtisztelo hirnevet szan nekem! -nevetese konnyeket csal a szemebe - szegeny jovobeli vandorok legnagyobb banatara, akik egy noi nevvel ellatott uton kell, hogy bandukoljanak, azt gondolvan, hogy konnyu kis hegyi setara indulnak, mikozben nem is sejtik mily veszelyek rejtoznek elottuk.

Tovabb mosolyog a ferfira es megdobbenve latja, ahogy az elkezdi kipakolni zsakjanak tartalmat, amely ismet biztositja ot, annak alapossagarol es felkeszultsegerol.

Kisse zavartan nyel egy nagyot mielott megszolalna - Mint emlitettem en egy pokroccal keszultem, ily fejedelminek tuno utra nem is szamitottam. Viszont ha on ily elorelato volt, ragaszkodom ahhoz, hogy hozzajarulhassak es honoralhassam valamely modon.
Mivel anyagi kereteim szukosek egyenlore, atgondolom mily fizetseget tudnek onnek felajanlani ezekert a dolgokert, de ha van barmi otlete, nyitott vagyok mindenre, amivel hozza jarulhatok az ut soran felmerulo koltsegekhez.

Abrandozva, ujult erovel tamad fel benne a vagy, hogy megismerje multjat, egy ferfival, aki a jelene es ki tudja mit hoz a jovoje...

Kisse kimelegedett a bortol, nevetestol, vagy talan az ut izgalmatol, ezert felall, hatrahajtja csukjajat, majd leveszi a kopenyet es ovatosan a mellettuk levo szekre hajtja. Visszaulve helyere talan kisse kihivoan a ferfire nez.

-Norm, ha nem banja, rendeljunk meg egy kis bort es igyunk a kozos utunkra. Bevallom gyomrom is jelez mar, ha megengedi meghivnam az elso kozos vacsorankra, majd nyugovora is ternek, hogy holnap kora hajnalban frissen kelhessek utra - ahogy a szavak kigordulnek szajabol es eljutnak tudataig raebred, hogy ezzel a ferfival fog eltolteni heteket a vadonba, ebbe a barna szemparba kell beleneznie, ez az ajak fog hozza szolni es ez a ruganyos test mozdul majd korulotte a nap 24 orajaban......testen remeges szalad at, nem erti miert tornek ily gondolatok utat maguknak elmejebe, zavartan felemeli majdnem ures poharat es csak nehezen tudja kipreselni magabol A kozos utunkra Norm! -koccintasra emeli keves borat mikozben meg mindig remego testet megprobalja eszhez teriteni.

Utazás az ismeretlenbe

Látja ahogy Jasmine kedélyállapota fokozatosan javul és érzi a lassan de biztosan kialakuló bizalmat személye felé. Enélkül tényleg semmire nem mennének együtt ebben biztos.

- Igen teljesen egyetértek magával kedves Jasmine. Számtalan olyan helyzet adódhat, ahol egymásra leszünk utalva, ismerni kell egymás képességeit, erősségeit, gyengeségeit. Most ez túlzásnak tűnhet és remélem az is marad az út végéig. De ami túlzott óvatosság ma az a túlélés záloga lehet holnap.. - nézi a nő tekintetét fürkészve.

Nem tudja azonban gondolatmenetét tovább taglalni, mert váratlan közjáték szakítja félbe egy szemtelen fekete macska személyében. És nem is tehet semmit, hogy megakadályozza a bekövetkező kellemetlenséget. Egyedül a kancsót fogja meg hogy nehogy annak tartalma is a térképre ömöljön.

- Nem történt semmi baj! - mosolyog kedvesen és megértően Jasminera annak megsemmisült pillantása után.

- Már minden apró részletét megjegyeztem a térképnek úgyis. Igen jó megfigyelő vagyok, ami a vadonban nagy előny. Nehéz lesz tehát bármit elrejtenie előlem … somolyog csibészesen a nőre főként azért hogy Jasmine zavarát és kellemetlen érzéseit feloldja.

- Nézze csak, nem is ázott el annyira. - emelné fel a térképet tüzetesebben megnézve azt.
- Majd ezt a foltot itt...gondosan kikerüljük. És az útvonalat pedig magáról fogjuk elnevezni… szigorúan az utókor számára…mint híres expedíció vezetőjéről… folytatja a tréfálkozást hátha jobb kedvre deríti a szépséget.

Amikor a macska dörgölőzésére tesz bosszús megjegyzést Jasmine akarva akaratlanul is az első gondolata az, de lehet a második is, hogy bizony elég szerencsés egy állat ez a komisz macska. De ezt a gondolatát inkább nem osztja meg félénk védencével viszont tágítani sem tud mellőle. És amíg a nő a térkép rendbetételén fáradozik azon kapja magát, hogy hosszan rajta felejti a tekintetét Jasmine bizonyos fokozottan nőies részletein. Hogy kizökkenjen ebből a gondolatból kényszeríti magát hogy másra figyeljen inkább, mert érzi a nő már túlontúl elvonja a figyelmét. Így tekintete a hátizsákjára téved.

- Még az útiterv eldöntése előtt megmutatnám pontosan mi mindennel készültem. - emeli fel a zsákot és mutatja meg annak tartalmát.

Van itt pokróc, takaró, kötél, szekerce, egy új vadásztőr, és persze az íjamat is elhozom magammal. Tűzcsiholáshoz szükséges szerszámokról is gondoskodtam bár elárulom mágus lévén ez amúgy sem okozna gondot. - kacsint rá cinkosan.

- És természetesen mindig van nálam kulacs is és friss víz. Eleve olyan útvonalon megyünk, hogy ez mindig rendelkezésünkre álljon és fel tudjuk tölteni készleteinket. Egy kevés hideg élelmet is vinnék, hátha nem lesz alkalmunk gyakorta vadászni vagy gyűjtögetni. Három váltás tiszta ruhát is beraktam és tisztálkodószereket... természetesen. Ha esetleg bármi eszébe jutna még akkor kérem szóljon…

Huppan vissza a székre és letéve hátizsákját várja Jasmine ötleteit. Közben a fejében már az útiterv pontosítása zajlik, már amennyi kapacitás még rendelkezésre áll a női vonzerő, a koncentrációt határozottan rontó hatása mellett…

Az elmult percekben testet-lelket atjarta valami fele nyugalom. Meg onmaganak sem vallotta be eddig, hogy aggodott kiseroje jelleme miatt, elso talalkozasukkor mas benyomast keltett benne a ferfi. Hetek ota elzarta erzekeit a kulvilag elott. Az erdoben elve nagyon keves emberrel talalkozott, igy nem erzekelt soha tul sok energiat, erzest masok felol, sot a kuria par lakoja sem terhelte meg, de Szekvarosban jarva-kelve egyszerre tul sok inger erte, raadasul a legtobb negativ erzelmeket keltett benne, amitol kimerultnek erezte magat folyamatosan. Mivel nem tanulta meg, hogy tudja szurni ezeket, ezert ugy dontott, hogy teljesen leblokkolja egy ideig ezen kepesseget.
Ebbol az okbol kifolyolag Brody felol sem erkeztek ily informaciok szamara, tehat csak a ferfi viselkedese alapjan itelhette meg, ami eddig nem volt tul kedvezo....de ma mintha egy masik enjet fedezne fel.

Ahogy a ferfi biztatoan megerinti kezet, biztositja tamogatasarol, kepessegeit ismerteti, leomlik a fele epitett bizalmatlansaganak fala.
Biztonsagban erzi magat vele!
Ez az erzes jarja most at, ad neki mely nyugalmat, ahogy hallgatja annak szavait.

- Norm, mindenek elott koszonom az oszinteseget. Azt hiszem ezen az uton sok mindent meg fogunk ismerni egymasbol es sikerunk erdekeben az oszinteseg egymas fele letszuksegletunk lesz.

Az utolso korty bort emeli az ajkahoz, amikor valami elsuhan a labainal, hirtelen kisse megemelkedik a szekrol es sajnos a borbol jut a ruhajara, ajkara, de meg egy par csepp a terkepre is. Mikozben a terkep utan kap, szeme sarkabol latja, hogy egy fekete macska lepdel kenyelmesen el az asztaltol.
Kisse duhosen eloszor a terkepet probalja megmenteni, a ruhajara ugyet se vet.

Megszegyenulten tekint a ferfire - Sajnalom Norm, azonnal letisztitom, mily ugyetlen vagyok - mikozben elorant egy apro kendot, amivel letorli a pergamentet, tovabb dohog magaban.

- Nos, ha tobb macska nem dorgolodzik hozzam -nevet fel immar -akkor talan nezzuk meg merre induljunk el. Az on altal javasolt holnapi indulas szamomra is megfelelo, amilyen hamar csak lehet utra szeretnek kelni. Csak egy extra pokrocot viszek magammal, ugy latom, on mindenre fel van keszulve.

Ismet eloredolve a terkephez biztatoan a ferfira nezve varja, hogy az utvonalat javasoljon az indulashoz.

Utazás az ismeretlenbe

Jasmine észrevétele nagyon is helytálló amikor Normant figyelve, testi adottságaira következtet pusztán a járása stílusából. Nem hétköznapi fizikumát, széles vállát, izmos karját, mellkasát és vaskos combjait a természetben eltöltött kihívások formálták ilyenre a hosszú évek alatt. A rendszeres fára és sziklára mászás - sokszor kizárólag csak kezeit használva, a gödrök ásása és betemetése, a hosszú kilométereken át tartó úszás vagy futás, a sokszor több öl vastagságú fák kivágása mind-mind megacélosította izomzatát anélkül, hogy rugalmasságát elveszítette volna. A bőrének természetes barnás árnyalatát ugyancsak a nap áldásos sugarainak köszönheti. Bár jól elboldogul az emberek lakta városban és nem veti meg a kényelmet, de az igazi otthona a természet és a vadon.

A koccintás után a figyelme az előkerülő térképre esik. Nem szalasztja el megfigyelni a nő ösztönös és lágy mozdulatait, szép kidolgozású bőr övét, igazán testhezálló igényes ruházatát. Megállapítja itt ülve, hogy mindaz, amit itt lát összhangban van az eddig megismert tulajdonságaival. Be is ismeri magának – másra számított.

A térképre nézve megállapítja, hogy nem ismeretlen neki ez a vidék, járt már arra igaz nagyon régen. Miközben Jasmine beszél hozzá ő a térkép egyes részleteit vizsgálja, az ujjait végig vezetve a képzeletbeli útvonalakon. Gondterhelt kifejezés ül ki arcára. De nem csak az úticél említése okozza a kifejezés kialakulását, hanem az utazás céljának az említése is.

- Nézze csak… mutat a térkép több pontjára sorban amely a hegység lábától kezdődik.

- Itt ezeken a helyeken például egészen biztosan kerülnünk kell. Mert bár a térkép nem mutatja, de ezek az utak járhatatlanok… legalábbis én úgy emlékszem.. néz Jasminera fürkészve közben.

Majd figyelme a gyakorlati problémákról elkalandozik és azon kapja magát, hogy érdeklődéssel és a részvét érzésével hallgatja a nő bemutatkozását. Sőt valójában ahogy itt ül Jasmine előtte, feltárva múltjának boldog és szomorú, jövőjének bizonytalan részleteit, felismeri kiszolgáltatottságát, kétségeit, egyszeriben nagyon megsajnálja őt.
Pár hasonló érzés számára is bevillan mint amit a nő tekintetéből kiolvas. Azt is megérzi, hogy valójában nincs kihez fordulnia neki, így jutott el végül hozzá.

Felismeri benne a segítségre és védelemre szoruló nőt, aki büszkeségét és önérzetét félretéve, alázatosan és őt csak kérve - mintegy utolsó mentsvárként bizonytalanul és reménykedve tekint rá most. Pedig ha ismerné Normant, akkor már tudhatná hogy felőle csak egyféle választ kaphat.

Előbb a nő térképet bogarászó ujját fogja meg finoman majd az egész kezét. Nincs ebben a mozdulatban semmi tolakodás, semmi számítás, csupán fel akarja hívni magára a figyelmet és biztosítani akarja a nőt a megértéséről és szándékairól. Nyíltan és őszintén néz Jasmine szemeibe miközben hozzá beszél.

- Nézze kedves Jasmine. Őszinte leszek magához. Amikor megtudtam, hogy el kell hagynom Székvárost amiatt, hogy kíséretet adjak egy ismeretlennek nem voltam túl boldog.
Megszoktam itt az életet, mondhatni a számításomat is megtaláltam.
Kicsit úgy gondoltam nem hiányzik nekem egy utazás most. - nagyot kortyol a borból majd folytatja.

- De ahogy kegyedet megismertem, a gondjait, a nehézségeit most úgy érzem, kötelességem magával tartani akkor is ha nem kötne erre az adott szavam.
Nem hagynám akkor sem, hogy egyedül vágjon útnak, ha valóban csak egy idegen lenne számomra. - néz hosszan Jasmine-ra és türelmesen várja hogy feldolgozza szavainak fontosságát.

- Kérem ezért ne tekintsen rám úgy mintha valami jótevője lennék. Inkább nézzen rám úgy mint a társára. Amit teszek önzetlenül és szívesen teszem önért.
Megtehetem - tárja szét karjait hirtelen.

- Hiszen nincs senkim itt akinek számadással tartoznék. Nem is hiányzok senkinek ha elmegyek innen.
Úgy döntök hát ahogy nekem tetszik. Nem kényszerből, és nem számításból. Pénzt sem fogadtam el érte senkitől és nem is fogok... Cserébe csak a bizalmát kérem és azt hogy ha kérem figyeljen rám.

Ha ezeket a dolgokat elfogadja akkor azonnal nekiláthatunk a tervezésnek és akár holnap útnak is indulhatunk. Nincs is miért várni tovább… issza ki a bort a pohárból. Majd újra színültig tölti mert hosszabb monológ várható még és ha kiürült Jasmine pohara is abba is tölt a kancsóból.

- Ami pedig engem illet, gyakorlott természetjáró vagyok. A fél életemet a természetben töltöttem, nem hiszem hogy olyan nehézség jönne, amivel ne tudnánk majd megbirkózni. Minden olyan készségnek és képességnek a birtokában vagyok, ami a túléléshez szükséges egy ilyen út során. Felesleges kockázatot nem fogunk vállalni ezt is megígérhetem.

Egy biztató mosolyt küld a vele szemben ülő nőnek

És remélem amilyen lelkesedéssel és elszántsággal vág neki az útjának, éppen olyan hasznos is lesz a számára, és megtalálhatja végre önmagát, kiderítheti kicsoda valójában.

Én minden segítséget meg fogok adni ehhez ami tőlem telik…

Fogyasztja el a bor maradékát a pohárban, és tekintete a tömött hátizsákjára esik.

A csempészbarlang tisztogatása

A kötélhúzás után az egyik haramia szablyával rontana a fél-óriásnak, de a lendületét megakasztja egy talpalás, amitől egy másodperc alatt a falnak csapódik, letarolva út közben pár széket. Mivel nagy a tömeg és a káosz is, felkapja az egyik asztalt és azzal kezd eszeveszett csapkolódásba, hogy rendet tegyen. Csak két alakot sikerül eszméletlenre pofozni, mert a látvány miatt mindenki távolodni kezd Gerdortól. Jobb ötlet híján az asztalt bedobja egy jobban összehúzódott csapat nyakába.
Az egyik csempész, aki egy feldöntött asztal mögött fedezékbe húzódott elkiáltja magát. - Az a fickó egy vámpír! Ezüstöt a képébe! - Elkezd érméket összekapkodni a földről és vadul dobálni kezdi vele Marcust. Páran követni kezdik a példáját.
A csapos egy kis zsákba összeszedte a fontosabb dolgait és a pult mögötti rácsos ajtón távozott, amit bezárt maga után.
A csapat támadó része fogyatkozik, a nem túl harcias csempészek, akik elég közel vannak a bejárathoz kislisszolnak.