Az erdő

-Mi dolgod lenne velem,HAGYJ BÉKÉN...

*szinte üvölti a farkas felé, félelme egész testét átjárja, a halálfélelem érzése ismételten előjön benne, mint azon az éjszakán, mikor végig kergette a pincéknél Nem is tud többet mondani, hagyja inkább, hogy Jeremiah beszéljen és cselekedjen.
Mikor a farkas megiramodik feléjük lába szinte a földbe gyökerezik, és mintha lelassulnának szemében a történések, és csak szíve heves dobogását hallja. Nem tudja mi fog történni, de már előre fáj neki az a tudat, hogy valakinek bántódása esik majd.
Próbálja összehúzni magát Jeremiah mögött.
Nem szándékozik felfedni Darenn titkát még mindig, hiszen nem a férfitől fél hanem ettől a dögtől itt előttük, és p ezt magában próbálja teljes mértékben elkülöníteni, ám jelen állás szerint nem tudja mennyire fog neki sikerülni.*

Csillagfényes randevú

*A lány reakciója nem lepi meg, széles fogvillantást eredményez, felcsúszik az ínye a pofáján a szavai hallatán. Tudja, hogy jó kapcsolatot ápol Darennel és tud a titkukról. Bár az a kettő megállapodtak, de tudja, az emberekben nem lehet megbízni.*
- Gyorsan megszabadultam azoktól az égésektől, amiket az a cafka okozott, még vele is elszámolok érte, de előbb veled van dolgom. Ne félj, gyorsa leszek. *Nyal végig a pofáján a nyelvével, valóban éhes már, mióta megsebesült nem volt ereje kiszabadulni vadászni. Ezt követően látja, hogy a férfi igyekszik eltakarni előle Elarát, azt sejtetve, hogy itt nem lesz semmiféle megállapodás, meg kell harcolnia a húsos falatért.*
- Évtizedről évtizedre leleményesebbek vagytok ti emberfattyak! *Tör ki belőle egy mélyről jövő kevetés. Mikor Jeremiah is közli az álláspontját, négylábra ereszkedik, kicsit oldalra sétál, miközben válaszol, mintha méregetné, melyik oldalról tudja jobban megközelíteni a lányt, akit a férfi rejteget.*
- Nagy szavak ezek Jeremiah, de veled nincs elszámolnivalóm, takarodj az útból! *Éles karmai belemélyednek a földbe, ahogy elrugaszkodik, hogy négylábon megrohamozza a párost, egyelőre még csak próbálkozik, hátha szétrebbennek és a lányon szabad fogást találhat.*

Csillagfényes randevú #11

A pillanatnyi vakító villanás, és hangos durranás nyomán az erdő vadjai megugranak és szerte széjjel futnak onnan ahol a durranógázzal teli fiola becsapódik. Ő pedig feszülten vár és figyel a nyűszítést követően, hogy végre megmutassa magát az a valami ami a lombok között lapul. A lány különös mondataira csak kérdőn és értetlenül mered rá de szólni most nem akar, figyelmét leköti az ami előttük zajlik. Megsimítja Elara karját ahogyan az beléje karol. Hiába vár jó darabig, sem egy vaddisznó, sem egy termetes medve nem ugrik ki a bokorból, és már majdnem megnyugodna hogy vaklárma volt csak, vagy képzelődés mikor a két lábon járó hatalmas farkas kibukkan a zöldből. Sok rémséget látott már de a bestia méretei még őt is megdöbbentik.

- Ó anyám... - csúszik ki a száján akaratlanul is.

Már csak akkor képed el jobban, amikor az végül még beszélni is kezd hozzá.
Az a pár szó azért elég arra, hogy ámulatából felocsúdva összeszedje gondolatait közben, és Elarát megelőzve válaszol, hiszen ő lett megszólítva.

- Ez egy olyan dolog volt, amiből van még ha kérsz. Az erdő nélküled lenne a legbékésebb...

Próbál a beszélgetéssel időt nyerni, és eközben a fegyverövét tapogatja végig. Nem hazudott, valóban van még durranógázos fiolája de már csak egyetlen egy. Minden egyéb "turpisság" a zsákjában lapul de azt pedig éppen leteszi a válláról a földre maga mellé. Kelleni fog hogy mindkét keze szabad legyen, és könnyedén tudjon mozodni. Finoman megfogja Elara karját, és meg is érzi hogy minden ízében reszket, óvatosan maga mögé terelné őt. Ezek ellenére az amazon harciasan száll szembe a farkassal és ez valahol nagyon is meglepi. De azt egyértelműen észreveszi hogy ők ketten már találkoztak és ismerik egymást.

Ugyanakkor abban is biztos hogy nem ötórai teára hívná el Elarát a bestia ha kettesben maradna vele, főleg hogy éjfél is elmúlt már. Ahogy a rémséget nézi, lassan ő is átalakul azzá a vadásszá aki számára a préda az csak préda. Valahol hasonlatossá válik azzal a fenevaddal aki szembekerült velük. Figyelme csak a sárga szempárt kutatja, izmai megfeszülnek ugrásra készen, keményen megmarkolja bumerángját. Másik kezében pedig már a kis fiola lapul.

- Nem tudom mi dolgod van a lánnyal de tegyél le róla hogy itthagyom neked. Ha hagyod őt elmenni nem foglak űzni, és nem keresztezik egymást az útjaink. -feleli keményen.

- De ha egy lépést is mozdulsz előre akkor megállítalak és a ha kell a véredet veszem. Vagy az életed. Válassz!!! - kiáltja neki oda indulatosan, felkészülve arra hogy rájuk ront a fenevad.

A fiolát dobásra készen tartja a kezében, ha kell ballal is el tudja dobni, igaz nem olyan messzire és pontosan. De talán így is megállíthatná a felbőszült jószágot. Elara elé állva igyekszik őt a testével megvédeni bárhogyan történjék is majd.

* Mikor a nyüszítést hallja és a kisebb robbanást látja, egyből Jeremiah karjához nyúl, hogy bele karoljon abba.*

-Ne!! Ne bántsd...

*kéri kissé kétségbeesve, bár ő maga sem tudja, mihez kellene kezdeniük, csak azt tudja, hogy Darenn sebesült volt, és nem szeretne kárt tenni benne. Ám mikor előmászik a bestia térdei és ajkai is megremegnek és kissé Jeremiah takarásába áll remegő kezekkel kapaszkodva belé. Mikor megszólal a farkas , kétségbeesett tekintettel néz fel a férfire, csak remélni tudja, hogy nem hagyja itt egyedül a vesztében.*

-Mi...miért nem mész innen? Van elég állat az erdőben akire vadászhatnál, megint meg fogsz sebesülni..

*mondja a farkasnak. Nem is tudja miben reménykedik, hiszen tudja, hogy erre lényre semmi ilyesmi próbálkozás nem hat. Körbe pillant menekülő útvonalat keresve, de nem jár sok sikerrel sajnos, csak kétségbeesetten zihálva néz a sárga szemekbe*

Csillagfényes randevú

*A bozótosba lapulva figyeli, ahogy közeledik a páros az erdős részhez, ám ekkor megtorpannak. Talán túl sok bozótot mozgatott meg, a recsegő avar se az ő oldalán állt. Sárga szemei óvatosan méricskélik a helyzetüket, mire arra lesz figyelmes, hogy a férfi eldob valamit az irányába. Jeremiah szerencséjére a gránát egészen közel ér dölfet hozzá, a fényjelenség elvakítja, a durranás hallatán pedig mindjárt a földhöz lapul. A fülét lelapítva nyüszít egyet, majd morog dühösen, zúg minden, a szemei előtt pedig sárga fénykarikák gátolják a tiszta látást. Fáj is neki, csak résnyire nyitja ki őket. Mivel ez már valami turpisságot jelez, valamint az érzékei is megzavarodtak, a meglepetés erejét már nem tartja elérhető előnynek. Kitámolyog a bokrok takarásából, lassú, nagy léptekkel, félretolva maga elől a gallyakat, faágakat, hogy felfedje magát. Két lábon állva hörren a hideg levegőbe, sárga szemei nem sejtetnek sok jót. *
- Mi volt ez az előbb emberfajzat?! Idejöttök, aztán még fel is ziláljátok az erdőt! Ha jót akarsz magadnak, itthagyod a lányt és elfutsz. *Közli mély, rekedt hangon, hegyes fogadit a nyelvével végigtapogatva, jelezve, hogy milyen sorsot szán annak, aki kettesben marad vele.*

Csillagfényes randevú #10

Ahogy a lány rámered aggódó szemeivel és megszólal, a bíztatónak szánt mosoly elhalványul az arcán. Csak nézi Elara rettegő tekintetét és megkérdezi tőle suttogva.

-Mitől félsz ennyire?

Leérnek a kilátó aljára és első dolga hogy betájolja merre induljanak tovább. Az erdős rész nincs messze és ha bejutnak a fák közé ott legalább ha nagyvad, például medve, akkor nem tud jelentős sebességgel támadni rájuk. Márpedig a sebesség az sokat számíthat majd itt. A bumeráng amit szorongat a kezében bármilyen tárgyat meg tud kerülni, akár meg is áll a levegőben a mozgását nem a fizika irányítja. Tudván ezt a legrövidebb csapást irányozza meg ami az erdőből kivezetheti őket majd. Még az is eszébe jut hogy nem messze van egy lápos terület amit ő elég jól ismer. Ott is egérutat nyerhetnének, de akkor távolodnának a várostól. Elara kérdésére a bumerángra mered egy pillanatra a tekintete.

- Ez egy fegyver... - feleslegesnek tartja most itt többet beszélni erről.

Ahogy halad előre az erdősáv felé tapasztalt vadászként minden porcikájában érzi már a veszélyt. Ez hosszú évek alatt alakul ki és most minden molekulája vészjelzést küld az eszének hogy baj van. Néha megáll hogy füleljen, olyankor síri csendben kémleli körbe a tájat. A holdsütötte erdő nem mutat semmit de a zajok ebben a csöndben elárulják a bestiát. Ahogy lép az őszi avaron egy ekkora test az nem lehet hangtalan, főleg hogy igen sietős a járása. Hallja hát hogy a vad megelőzve őket végigcsörtet az erdőn egyenesen elébük vágva. Nem lát semmit de hogy előttük van abban biztos már. Ha tartja ezt az irányt egyenesen a karmai közé sétálnak. Vagy irányt kell váltaniuk, vagy ki kell ugrasztania a vadat a bokorból.

- Kicsit megállunk - súgja Elarának és ujjával mutat előre ahol a bestiát sejti. Mutatja neki hogy kövesse a példáját és oldalazva tesz meg pár lépést amíg az erdősáv 40 méteren belülre nem kerül. Megtapogatja a fegyverövét és egy kerekded folyadékkal teli kis fiolát csúsztat ki belőle.

- Durranó folyadék... - suttogja nagyon halkan Elarára pillantva. - Megpróbálom elijeszteni. Hátha...

Mutatja kezével a lánynak hogy guggoljon le és ahol a bestiát sejti oda célozva eldobja a fiolát jó messzire. Valahol az erdőben ér földet, vagy bármit, és ez hatalmas durranással és felvillanással jár. Az erdő állatai amelyek a közelben vannak most mind megriadnak és a madarak valamint a kisebb és nagyobb állatok riadtan menekülnek onnan. Ő pedig megmarkolja a bumerángot erősen koncentrál, és feszülten várja mi következik.