Az erdő

Csillagfényes randevú 20

Megkapaszkodik a farkas hátán és teljes erővel belevágja a rövidke ezüst tőrt. Biztos benne hogy ezzel nem fog halálos sebet ejteni a bestián de talán elmegy a kedve az éjszakai fogócskától, és Elarán kívül más egészségesebb táplálékot is is felvesz az étlapjára. Ahogy a sérülés éri a vadat az teljes erővel hátra veti magát hogy Jeremyt az oszlopnak préselje. És tekintve az erőfölényét bizony ez nem kis fájdalommal és következményekkel jár.
Tehetetlen ez ellen, így ez maradéktalanul sikerül is a farkasnak a manőver. Akkor engedi csak el az állatot amikor hatalmas lendülettel nekicsapódik a rönkfának és közelről hallja hogy valami reccsen. Ez a tartóoszlop is lehetne, de sokkal inkább önmaga, és hogy mi adja ki ezt a hangot azt nem tudja de fájdalmában felordít. Már nem tudja megragadni még egyszer a tőrt mert vagy a háta, vagy a válla eltörött, a bal kezét egyáltalán nem tudja már használni. A tőr benne marad a farkasban ő pedig úgy hullik le róla mint a szeptemberi szilva. Lilán és leverten. A földön még egy nagyot nyekken és kiterül.
Tekintetével a lányt keresi ahogy magához tér, és bár lehetséges hogy már semmi lehetősége nem marad a támadásra hiszen felállni sem tud de látatlanul is a bumerángja után nyúl. Fájdalmasan kiabál fel hanyatt fekve a kilátó teteje felé szemével keresve Elarát.

- Elara kapaszkodj! Nem tudja széttörni a kilátót, de ha leesel véged!

Számítva arra hogy a fenevad újból támad felkészül rá, de most már nem sok esélye lenne ellene.

Csillagfényes randevú

* az üvöltésre erőt vesz magán és felhúzza magát, bár szíves hevesen kezd kalapálni. Csak reméli, hogy Darennek semmi fontos szerve nem sérül meg ebben*
-Vigyázz!!
* kiállt de azt sem tudja már kinek. Az ezüst tőrtől érzett fájdalom biztosan Darennt is marcangolja, és szemei a hangokra könnybe is lábadnak, de akkor éppen Jeremiaht kenik az oszlopnak, mire szája elé emeli kezét és inkább felhúzódik teljesen, és össze húzva magát könyörög, hogy legyen ennek vége.*

Csillagfényes randevú

*A lány a levegőben lóg, őt nem éri el, ám nincs is ideje azon töprengeni, hogy miképpen tudná leszedni onnan, mert Jelemiah érkezik hátulról és ráugrik. Az ezüst penge a hátában landol, hangosan felüvölt fájdalmában, ahogy a húsát kezdi el azonnal marni. Az elsődleges most, hogy a fájdalma okozóját lehetőleg nem kis büntetésben részesítse és fedezékbe vonuljon, hogy kiszedhesse a tőrt. A hátán megkapaszkodót megpróbálja a kilátó oszlopához verni, nagy lendülettel csapná oda, remélve, hogy lehullik az ütés hatására.*

Csillagfényes randevú #19

Lehet hogy Jeremy az erdő embere de van sütnivalója nem ostoba. A sok apró szilánkból összerakja hogy mi a helyzet a farkassal, és Elarával is, főleg mert nem az első vérfarkas akivel találkozik. Tudja azt is hogy nem az ép esze irányítja a fickót hanem az állati bestiális ösztönök. Így hiába próbálna a lelkére beszélni, neki a lány kell.

Sajnos elvéti a támadás lendületes mozdulatát és Darenn eliramodik mellette. Mire felocsúdik már megugrik a jókora állat és a kilátót rohamozza meg. Dühödten rántja ki a földből az ezüst tőrt és rohan utána.

Közben látja hogy Elara nem mászott még fel a kilátó biztonságos tetejére és a farkas neki is ugrik a létrának. Az épület recsegve-ropogva de még ellenáll Darenn súlyának és lendületének, talán azért mert sok ponton megerősítette azt előtte de ki tudja meddig tarthat ez az állapot. Lélekszakadva rohan a farkas után és ahogy az nekiugrik a kilátónak ő pedig azonnal a futás teljes lendületével hátulról ráveti magát.
Nem nézi már hova fogja szúrni a pengét, vélhetően a legnagyobb elérhető felületet célozza az pedig a farkas háta. Minden erejét és ügyességét beleadja a döfésbe, és bár ezt célzásnak egyáltalán nem lehet nevezni de jó eséllyel eltalálja a fenevadat.
Lélekben felkészül már rá hogy a földön közelharcot vívjon a sebzett bestiával.

- Tarts még ki egy kicsit! - kiált Elarának amíg a farkassal bírkózik, és nem is tudja hirtelen hogy a lány a farkas életéért, a sajátjáért vagy Jeremyért aggódik inkább.

Őt a túlélési ösztönei cselekvésre sarkallják, ha akarna sem tudna tenni ellene. A következményeken most egyáltalán nem gondolkodik, ahogyan a vad sem azon hogy mi lesz a lánnyal ha leesik.

Csillagfényes randevú

Jeremiah szavait hallva kissé megremegnek ajkai, maga sem tudja, hogy a félelemtől vagy azért mert kezd megszakadni a szíve.
Ebből is csak az zökkenti ki mikor a sebzett farkas felé rohan.

-Nee Darenn kérlek ne...

Kiállt oda, majd gyorsan még felugrik a kilátó rá és megkapaszkodik annak aljában. Lábai lent lógnak a levegőben, de erőt vesz magán.

- Gyerünk már...

Mondja inkább magának, és erőlködve próbálja meg felhúzni magát teljesen, hogy lábai ne a levegőbe lógjanak lefelé,de hiába, sajnos még nem oly erős mint kellene.

- Menj innen, meg fog ölni téged te marha, menekülj már !! Meg fogtok halni..

Már kétségbeesetten kiabál. Kétségbe van esve, nem tudja, hogy a farkas eléri e őt ilyen magasságban, nem tudja magát sokáig tartani, és tudja azt, ha ezen múlna az élete Jeremiah halálos sebet ejtene a farkason, Darennen. Semelyik kimenetele a helyzetnek nem tetszik neki, így a farkas józan eszére kellene hatni, ha van neki olyan, vagy átverni.

Csillagfényes randevú

A farkas valóban elég sokat jártatja a száját, ám konkrét dolog nem hangzik el, utalhatott arra is, hogy vérfarkasként nem járja egyedül ezeket az erdőket. Már két lábon áll, mikor Jeremiah felé mozdul az ezüst pengével, hogy belemártsa azt a lábába. Csak a hátát érte a vágás, a lábai pont ugyan olyan gyorsak, mint előtte, így egy ugrással kitér a férfi döfése elől, ami így talán az átfagyó földet éri. Nem is habozna tovább, azzal a lendülettel futna is a lány irányába, a kilátó felé, aki még talán mindig a létrán ácsorog, hogy lássa, mi lett a két férfi egymásnak feszülésének az eredménye. Már eddig is szinte félúton járt, így nem kell sokat futnia, sőt lassítani sem lassít, nekiugrik a létrának, hogy szétzúzza.