Szabad Kereskedővárosok

Az elveszett jogar
*Végig hallgatja az okfejtéseket, számára is egyértelmű, hogy van egy belső ember, akit minden bizonnyal jól megkentek. De ha a helyiek nem tudják kiszűrni a saját, jól ismert embereik közül, azt aki pénzt fogadott el, nekik, hogy sikerülne? Bár elkérhetik a neveket de erősen kétli, hogy lenne olyan bolond az illető, hogy őrült költekezésbe kezd. Véleménye szerint pont ugyan úgy nem kaptak itt se semmi kézzel fogható támpontot, mint a városházán vagy a palotában se. ~Ez alapján, akár a legrosszabb hírű kocsmába is beülhetnénk, ugyan annyi esélyünk lenne... mintha nem jártunk volna három helyen előtte. ~ Az meg csak hab a tortán, hogy valóban elég feltűnően érkeztek meg, még valami mese is kell. Neki nincs több kérdése csak figyel.*

Az elveszett jogar

Az, hogy lassan eljutnak oda, amit ő is gondol kezdi megnyugtatni, de az nem, amit hall. Nem szól csak biccentéssel veszi tudomásul a hallottakat.

- Megkaphatom a húsz őr nevét és a királyi testőrség neveit esetleg elkérhetem?- Kérdezi mivel a gondolata a beosztások körül még mindig nem hagyja nyugodni.

- Úgy tudom betekintést kaphatok a palota őrség beosztásába is.- Emeli tekintetét Nettara alparancsnok tekintetébe, ha az rá tekint.

Az elveszett jogar

Végighallgatja a kérdéseket és az eszmefuttatásokat, bár sajnos egyikre sem tud kielégítő választ adni, azért megpróbálja.

- A nyom az egyik elfogott tolvajtól származik, aki maga is jelenleg egyik cellánk lakója. Mikor kikérdeztük, azt mondta, az a raktár a céh fejeseinek találkozóhelye, de még sosem járt ott. A tervezett rajtaütésről a parancsnok, én, és az a húsz őr tudott, akikkel végrehajtottam volna azt. Legalábbis tudomásom szerint. Felmerült már bennem is, hogy köztük lehetett egy belsős emberük, de kikérdezésük nem vezetett eredményre. - Kicsit hallgat, hogy megemésszék a mondandóját, majd Belion felé fordulva folytatja. - Jelenleg nincs más gyanúsítottunk, ezért is szorgalmazza a Tanács, hogy náluk keressük, de ha az önök nyomozása más nyomra bukkan, mindenképp jelezzék. - Majd ennél a résznél újra Aurorára tekint egy félmosollyal, hiszen az ő gondolkodását már kicsivel jobban ismeri. - Valóban nagy bolondság lenne azokat vádolni, akik felfogadták magukat... mondjuk hivatalosan a hercegnek dolgoznak. - Köszörüli meg a torkát, kis jelét adva annak, hogy talán erre már ő is gondolt.

- Sajnos a továbbiak már mind csak találgatások, és amit Aurora... D'Lange kisasszony elmondott, azok mind lehetségesek, de egyiket se tudom megerősíteni, se cáfolni. Szégyenlem, de sajnos azt kell mondjam, hogy rajtunk bizony kifogtak eddig, és nagyon ügyesen csinálják, talán ezért is született az a döntés, hogy külhoniakat is bevonjanak a nyomozásba. Hátha a városban ismeretlenek több szerencsével járnak. - Az asztalra könyökölve kicsit jobban feléjük hajol. - Én azt javaslom, mivel ugye láthatták önöket akár a városházában járni, és ugye ide is nyíltan bejelentkeztek, hogy bizonyos eshetőségekre előre találjanak ki egy mesét arra, miért is jártak ezeken a helyeken. Hiszen ha bármikor a céhhez szeretnének bejutni, nem vet túl jó fényt, hogy első látogatásuk ide vezetett.

Az elveszett jogar

Köszönjük. - foglal helyet a székek egyikén, lassan már őt magát sem lepi meg, hogy a nő le sem ül és nem igazán szólal meg. Figyelmét inkább visszairányozza az alparancsnokra, annak mondandója után látszik, hogy elgondolkodott.

Szóval szervezettek és régóta, de eddig sohasem sikerült őket kézre keríteni, mert leginkább koncnak dobtak oda néhány embert. Mi van...mi van, ha azért szerveződtek össze, hogy a jogart ellopják? Mi van, ha ez volt az egyetlen céljuk, hosszú-hosszú...évek óta. Akkor sok idejük volt készülni. - újra elgondolkodik.

Ezek szerint több lépéssel vannak Önök előtt, ha a nyom azonnal eltűnt, amint rábukkantak. Ezek szerint valaki...erősen figyel arra, hogy az axafahli Városőrség véletlenül se tudhasson meg többet, mint szükséges. Az is lehet, hogy a köreikben akad egy besúgó. Mármint az egész Városőrségben, mert nem lennék olyan botor, hogy a Tanácstagokat, vagy a parancsnokát gyanúsítsam. - pillant Achielre.

Mi van, ha az eddigi tevékenységük csak elterelés volt arról, ami következik? Hiszen maga mondta, az eddigi tevékenységük nem volt olyan szemetszúró. Mi van, ha ez az egész...tökélyre fejlesztett és megszervezett munka, valakitől, aki végig tudta, pontosan hova lépjen ahhoz ezen az úton, hogy csak akkor eszméljenek, amikor késő? Mindez persze...- biccent a fejével - pusztán feltételezés, csak hangosan gondolkodom, de az engem is érdekelne, hogyan szereztek tudomást a nyomról. - erősíti meg Vlagyiszkaja kérdését, majd Belionra pillant, az övé is jogos. Igen kevés kapaszkodójuk van még mindig, úgy érzi.

Az elveszett jogar

*Ahogy az irodába érnek, hellyel kínálják, ő él is a lehetőséggel, minél közelebb az alparancsnokhoz, mivel információt tőle fognak kapni. Hallgatja is figyelmesen a beszámolót, majd azt követően fel is teszi a kérdést, ami megfogalmazódott benne.*
- Már ne haragudjon uram, de ha nem illik a céh profiljába és nem is érkezett követelés tőlük, nekem még mindig nem világos miért ők a fő gyanúsítottak. Van valami, ami rájuk utal? De persze a felderítésben én személy szerint örömmel segítek, ám most a jogart kell megtaláljuk elsősorban. *Próbál illedelmes lenni, de ezt szebben meg se tudta volna fogalmazni.*

Az elveszett jogar

Az ablak mellett marad és nem ül le, az informálás és a kinti gyakorlatok ritmusát figyeli, közben persze az alparancsnok felé is néha odanéz.

Még mindig nem tudnak meggyőzni arról, hogy egy külső csapat vagy ahogy mondják “Céh” áll az ügy mögött. Szemeit az alparancsnok felé fordítja a számára érdekes résznél. Amint a kérdezés lehetőségét megkapják.

- Úgy voltam vele nem kérdezek, de mondja Uram. A nyomra hogyan bukkantak és ki tudott a tervezett rajta ütésről?- Kérdezi egyszerűen és lehet szándékosan mondja a rajtaütést nyomozás helyet.

Amíg a többiek is elmondják a gondolataikat és kérdéseiket ő tovább nézi az udvari eseményeket.