Szabad Kereskedővárosok

Az elveszett jogar

Néz egy kicsit Vlagyiszkajára, majd Aurora szavaira egy félmosolyt mutat felé. Felhúzza mindkét szemöldökét egy sóhaj kíséretében mielőtt folytatná. - Ugyan, semmi baj. - Legyint, majd a whiskey egyöntetű elutasítását is csak biccentéssel nyugtázza.

Elővesz egy papírt a fiókból, és átnyújtja Belionnak, miután kezet fogott vele. Mintha a kényelmesnél kicsit tovább tartana az a kézfogás, és a félelf közben jól fel is méri a férfit megint. - Rendben van, tessék, a nevek, és a cím, egyben. - És valóban, Achiel Nettara alparancsnok és még húsz név szerepel az iraton, illetve egy cím és rögtönzött térkép, hogy milyen utcákon lehet a raktárhoz jutni. Valószínűleg a rajtaütéshez készítette még annakidején az alparancsnok.

Ha bármikor a segítségükre lehetek, akkor megtalálnak ugyanitt, bár azt javaslom, hogy ameddig nem bukkannak megfelelő nyomra, addig próbáljanak meg inkább elvegyülni. Ha túl sokat járnak a városházára, ide a kaszárnyákba, meg találkozgatnak hozzám hasonló, a városban ismertebb alakokkal, lehet könnyebben kiszúrják magukat, és ugyanúgy nehéz lesz a céh... illetve az elkövetők közelébe férkőzniük, mint nekünk. - Told még hozzá egy tanácsot, majd hirtelen mintha eszébe jutna valami. - Vagy meghagyhatják nekem, hogy hol is laknak, ugyanis valóban erről nem tájékoztattak. - Néz közben Vlagyiszkajára. - És akkor a lehető legdiszkrétebb módon elmehetek meglátogatni magukat abban a kényelmes kis otthonukban. - Bár ezt a mondatot mindannyiuknak szánja, a tekintete Aurorán kicsit tovább időzik megint.

Azonban a világért se tartanám fel önöket, amennyiben jelenleg minden óhajukat kielégítettem. - Egyenesíti ki magát, végignézve a csapaton, hogy válaszoljon, ha van még kérdés, vagy csak elbúcsúzzon.

Az elveszett jogar

Kissé megköszörüli a torkát Vlagyiszkaja mondandójára, rápillant. Legyen egy kicsit...több tisztelettel a megbízóink, vagy azok küldöttei felé, kisasszony. Akivel beszél, az még mindig a Városi Őrség alparancsnoka.

Az italt érintő kérdésre csak megrázza a fejét. Nem köszönöm, nekem szükségem van a tiszta fejemre ehhez a küldetéshez. - mosolyodik el halványan, majd Belionra pillant, úgy tűnik, egy rugóra jár az agyuk.

Nos, akkor mi lenne, ha mivel Vlagyiszkajának úgysincs ötlete a fedősztorira, ő a Városházára menne, amíg mi körbenézünk abban a raktárban és kitaláljuk mit mondjunk, ha megtalálnak? Nem terveztem szétválni, de én inkább odamennék, hogy ne húzzuk az időt nagyon. - néz körbe a társaságon, ki mit szól ehhez az ötletéhez. Segítene nekünk, hol találjuk? - pillant most Achielre.

A szállást illetően pedig minden kényelmes, köszönjük a kérdést. - mosolyint fel az alparancsnokra

Az elveszett jogar

- A raktárnál tényleg körbenézhetnénk. *Teszi hozzá Aurora nyomán, ő úgy véli, a lényeges őröket, akiket érdemes lett volna kikérdezni, mert az adott útvonalon dolgoztak, mind megölték, így nem tartja lényeges nyomnak, hogy épp akkor más helyszínen kik dolgoztak a palotában, de ki tudja, lehet Vlagyiszkajának támadt valami érdemleges ötlete, amit majd, ha innen kijutnak talán velük is megoszt. A whisky említésére odapillant, de mindjárt rázza is a fejét.*
- Én nem, köszönöm. *Áll fel, hiszen úgy tűnik itt is végeztek.*
- Kényelmesnek, kényelmes. *Legyint egy válasszal, hiszen az a jó, ha a kis szereplők csak részleteket tudnak, majd odalép az alparancsnokhoz, hogy kezet fogjon vele.*
- Még a raktár címét kérjük, aztán itt se vagyunk. *Jelzi, ez a többieknek, hogy ő itt bizony semmit nem kíván megvitatni, ahonnan még a rajtaütés is kiszivárgott. Azért egy pillantást vált a többiekkel is, hátha még akad kérdés, de ő úgy érzékelte, hogy ennyi volt. Ha nincs egyéb ő a távozásra szavaz és az utcafrontig ki se nyitja többet a száját, ha nem muszáj.*

Az elveszett jogar

Egy újabb nagy levegőt vesz. ~Tényleg nem értik amit mondok?~.
A whiskyre felhúzza a szemöldökét, de csak az ablakon lévő tükörképre tekint.

- Elég csak a név. Nem akarunk velük beszélni.- Mondja ezúttal lassabban, Nettara felé fordulva..

- Jogos, igaza van, majd a Városházán én azt megtekintem.- Hagyja jóvá egy biccentéssel.

- Sajnálom nekem nincs ötletem fedő történetre.- Járatja tekintetét Belion és Aurora között.

Végül visszanéz Nettarára.

- Nem tájékoztatták?- Dönti félre a fejét enyhén összehúzva szemeit.

Az elveszett jogar

Aurora szemöldökráncolására csak egy másodpercnyi "upsz" félmosolyt mutat felé. Amint a nő feláll az alparancsnok végigköveti tekintetével a járkálót, de közben Belionra és Vlagyiszkajára is vet pillantásokat, mint aki keresi, ki is fog beszélni legközelebb. Ez után újra hátradől a székében.

- Nos, ha itt szeretnének a következő lépésen gondolkodni, kérnek valamit inni? Nem nagy a választék itt a kaszárnyában, de talán egy kis whiskeyvel tudok szolgálni. - Kacsint arra aki először kapja fel a fejét az italra. - A neveket ki tudom adni, sőt, beszélni is tudnak velük, ha nagyon akarnak, de ha itt kérdezősködnek, akkor biztosan nagyobb lesz önök felé a céh gyanúja, főleg ha a besúgó köztük van.

- A palota őrség beosztása? - Biccent egyet gondolkodóba esve Vlagyiszkaja felé. - Nem tudom erre mit mondtak önöknek, de sajnos ahhoz én nem férek hozzá, a városházán a tanács egy tagja fogja odaadni az erre vonatkozó iratokat véleményem szerint, vagy egy megbízottja elviszi a szállásukra. - Mosolyodik el a következő kérdés előtt. - Jut eszembe, kényelmes a hely amit kaptak? Nem kötötték az orromra az hol is van pontosan.

Az elveszett jogar

A nevének említésére felnéz, csak a felvont szemöldöke jelzi a meglepetését a rá visszanéző zöld szemeknek.

Mire lesznek jók a nevek, Vlagyiszkaja? Nem kérdezhetjük végig mind a húsz embert, időrablás volna, véleményem szerint. - pillant a nőre.

Azt hiszem ha más nem is, az határozottan egyértelmű és egyetértek benne az alparancsnokkal, hogy meg kell látogatnunk azt a raktárat, de egy jó alibi kell hozzá ha észrevesznek, hogy mégis mi a fenét keresünk ott, főleg miután itt is láttak minket...így nem ártana megtervezni. Ha harcra kerül a sor, Vlagyiszkajánál nincs semmi, Belion harcképtelen, én vagyok az egyetlen, aki tud bármit is tenni, túlerő ellen pedig nem volna könnyű. - sóhajt fel, latolgatva a lehetőségeiket.

Nincs más nyomunk, nem tudunk hová lépni ezen az átkozott sakktáblán következőnek. - áll fel a székből, hogy a kis irodában ide-oda járkáljon, elgondolkodva, de akárhogy forgatja az agytekervényeit, egyelőre nem lát más megoldást. Nyomot kell találniuk abban a raktárban.