Szabad Kereskedővárosok

Az elveszett jogar

Hamed kis közjátékai meglehet csak számára feltűnőek, ezért már nem tekint rá egy egyszerű bőbeszédű emberként. Hoplene reakciói pedig nem egyértelműek így picit talán csalódott is.

Bólint a megerősítésre.

Ezúttal nem szól. Számára úgy látszik Belion kapta a legkevesebb információt.

Az elveszett jogar

Érzékeli, hogy Achiel parancsnoka volt talán az egyetlen, aki igazán elismerte az érdemeit: egy tiszteletteljes mosollyal biccent felé, elgondolkozva, vajon milyen lehet? Keménykezű, szigorú, egy zsarnok? Neki nem tűnik innen annak, de a látszat igen sokszor csal.

Észleli Belion barna tekintetét, ami meglepetten mered rá miután megszólalt, így amikor már nem beszél, visszapillant rá. A pillantásában benne van, hogyha maradt volna vele, a dolgok nem egészen ilyen fordulatot vettek volna, ha rajta múlik. Egy tizedmásodpercre elgondolkozik még, hogy vajon akar-e egyáltalán beszélni vele a férfi, főleg a furcsa álmok után, és azok után, hogy nemrég ő járt az álmában, de ha akadnak is ilyen szándékai, minden bizonnyal nem most fogja leleplezni őket.

A tájékoztatásra és a jutalomra alig láthatóan biccent, hogy megerősítse az elhangzottakat.

Nekem részletes kérdéseim lennének az eltűnés körülményeivel és a tolvajokkal kapcsolatosan, de minthogy részletes tájékoztatást ígértek, megvárom, és ha azután is megmaradnak, felteszem. - biccent, azt nem árulja el, hogy ő már egy jó pár fontos részletet kiszedett a félelf alparancsnokból némi...kényszerítő erővel. Újra körbetekintve a kicsiny csapatukon, tényleg elég szedett-vedett társaság, de pontosan tudja, hogy Belion okos és eszes, Vlagyiszkaja minden bizonnyal jól szimatol, ő pedig remekel információk megszerzésében és emberek és tárgyak megtalálásában, talán mégsem annyira halálraítélt ez a küldetés.

Az elveszett jogar

*Mikor Rori sorolja a titulusait, felszökik a szemöldöke a meglepetéstől, bár sejthette volna, hogy ha kikerül a képből a kis boszorkány lecsap rá. ~Egy embervadász és egy erdőjáró.~ Úgy sejti, vagy ők vannak rossz helyen vagy jómaga. Neki Vlagyiszkaja neve se mond semmit, sőt, ha mondana se fogna gyanút, hiszen nem mindenki egyenlő azzal, ahonnan származik. A férfi elhangzó szavaira csak bólogat helyeslően.*
- Én csak azt mondhatom, vállalom a felkérést, megtisztelő. *Biccent a felszólításra, mikor végeznek a társai is, szólás miatt emeli a mutatóujját.*
- Arról kaphatunk most tájékoztatást, hogy ez a jogar, milyen szerepet tölt be. Csak egy jelképe a hatalomnak vagy egyéb jelentőséggel is bír? Lehetett-e más indíték az ellopására, mint a súlya aranyban?

Az elveszett jogar

Ameddig a kis csapat hivatalosan is bemutatkozik, addig Hamed kinyitja a bőraktát, amiből papírokat halászik elő szépen lassan, párat belőlük maga elé helyezve, de figyelmét elsődlegesen a felfogadni kívánt egyéneknek szentelve illedelmes mosollyal nézve rájuk. Kroza továbbra is semmitmondóan ül, talán csak Belion mondandója után látszik egy apró biccentés a férfi felé a részéről.

Hoplene arca mutatja a legtöbb változatosságot hármuk közül. Belion bemutatkozása közben fél szemmel kérdőn Krozára tekint, majd az ifjú számbajnokot egy egyáltalán nem titkolt álmosollyal jutalmazza csak mikor az visszaül a székbe. Aurora felszólalása közben viszont a nőre egy valódi, de visszafogott mosolyt virít, rövid kis bólogatással végigmérve a fejvadászt annak teljes valójában mielőtt ő is visszaülne a helyére. Vlagyiszkaja nem túl bő beszédére azonban felvonja a szemöldökét, feje apró, alig észrevehető oldalra billenése és állara támasztékul mozgatott keze, mellyel az asztalra könyököl egyértelmű jele lehet, hogy a titokzatos vadászon gondolkodik, ha arról le nem vett szemei nem árulnák ezt el. Az, hogy felismerte-e a nevet, és egyáltalán eljutott-e ide a híre, az ebből nem derül ki, így lehetséges csak a szófukarság miatt neheztel.

- Vla-gyisz-kaja. - Ismétli el a nevet lassan Hamed, mint akinek idő kell, hogy rendesen le tudja gördíteni azt a nyelvéről. Annak kimondása után biccent egyet széles mosollyal a nő felé, majd hümmögve kicsit a papírjaiba olvas. - Nagyszerű! Egy városi, egy alvilági és egy erdei nyomozó! - Szólal meg végül kezeit összecsapva és örömteljes hangnemben. Lelkesedését azonban társai nem viszonozzák, legalábbis annak jelét nem mutatják. - Úgy tudom... - Veti szemét megint a papírra maga előtt. - ...hogy az úton mindannyian megfelelő szóbeli alapozást kaptak az itteni feladatukról, és természetesen a sikeres véghezvitel esetén nyújtott jutalmukról. - Ennél a mondatnál a vadásznőre tekint. - Önnél személyesen fogunk még egyeztetni erről. - Bólint Vlagyiszkajának. Valószínűleg tudomása van róla, hogy miket kért és, hogy azt még nem teljesen fektették le, ebből mi a lehetséges. Ezek után megint a csapat össze tagja között járatja tekintetét, miközben folytatja. Úgy tűnik belenyugodott, hogy neki kell itt beszélnie a többi tanácstag helyett is.

- Azért ha nem bánják, ismertetek pár részletet újra, hátha valami kimaradt. - Torkát megköszörüli a további szavak előtt. - A jutalomnak a személyesen megbeszéltek mellett ugye részét képezi, hogy a keresett tárgyon kívül mást nem kell visszatulajdonítaniuk a város részére abból, amit az elkövetőknél találnak. Amennyiben viszont olyanokra bukkannak, amikről úgy gondolják, hogy mégis visszaszolgáltatják részünkre, azt szintén megfelelő mértékben fogjuk kompenzálni. Gondolok itt például festményekre, ékszerekre, melyeknek gazdája axafahli lakos lehet. - Fejti ki egy kicsit érthetőbben, hátha szükség van rá. - A keresett tárgyat a palotából lopták el, és biztosak vagyunk benne, hogy nem hagyta még el Axafahl területét. Azonban ez sajnos magába foglalja a városon kívüli részeket is a környező hegyek lábáig. Önöknek az lenne a feladata, hogy megkeressék ezt a tárgyat, és visszahozzák nekünk. Leadhatják akár a városházán, akár a városi őrség parancsnoki kaszárnyájában valamelyik tanácstagnak. Amennyiben a hollétére derítenek csak fényt, de túl veszélyesnek vélik, hogy saját maguk hatoljanak be érte, az őrséget értesíthetik, és akkor a rendfenntartó erők válogatott tagjai ellátják kíséretüket. - Egy pillanatra megáll, hogy leülepedjen az információ. - A feladat részét képezi a titoktartás, alapvetően csak a beavatott személyeknek beszélhetnek az elveszett tárgyról, de ha indokoltnak gondolják, hogy a körülmények miatt elősegítheti a nyomozást az arról való kérdezősködés bizonyos személyeknél, tegyék meg. Tehát, ha lehetséges, a nép ne tudjon meg semmit az ügyről, de ha megtalálják például a tolvajokat, és csak a tárgy említésével tudják kiszedni belőlük, hogy hol van, akkor ez ellen nem lesz kifogásunk. - Fejti ki újra pontosabban egy mosoly kíséretében. - Ezek alapján kérem erősítsék meg a tanács jelenléte előtt, hogy vállalják a feladat elvégzését. Ha nem, akkor az őrség kikíséri a nem vállalkozó egyént és biztosítjuk, hogy haza tudjon utazni. Amennyiben továbbra is igen a válaszuk, kérem tegyék fel az eddig elmondottak alapján felmerült kérdéseiket. A tárgyról és az eltűnés körülményeiről részletes tájékoztatást fognak kapni, és a közben is kérdezhetnek majd. - Fejezi be a hosszú beszédet egy biccentéssel, majd tekintete ugyanabban a sorrenden halad végig a csapat tagjain, hogy azok szólhassanak.

Az elveszett jogar

A pódium körül jár ő nem ül le. Mikor a két ismerős alapszagot érez és egy ismeretlent. Oda is fordul mikor az első személy lép be és ezzel fényt derítve az ismeretlenre. A nő túl szigoru és észre is veszi nála a csőtokot. Alig észrevehetően húzza össze a szemöldökét, de megnyugszik mikor Kroza is megjelenik. A harmadik személyre sóhajocskával egy apró mosolyt is megejt. Annak beszéde és viselkedése nem lepi meg.

Miután Aurora és Belion is bővebben bemutatkoznak leszűri a számára fontos információkat. Persze meglepi, az amikről eddig nem tudott, S egyben magyarázatot jelent számára jelenlétük, de igyekszik ezeket nem mutatni. Aztán, ahogy megkapja a lehetőséget szembe néz a három fővel és belekezd.

-Tordeasi Vlagyiszkaja vagyok. Erdei életet élek és íjjal Vadászom. Nem vagyok sem mester gyilkos sem kereskedő. De nyomokat tudok olvasni.-Ismét nem kíván többet mondani, de a "mester gyilkos"-nál Aurora felé, a "kereskedő"-nél Belion felé int karjával.

Mert, aki ismeri Torde királyságot nagyon jól tudja, hogy nincsenek erdők, sem íjászok és a neve összefügg egy Torde nemes halálával. Ez részben Krozának, de leginkább Hoplene figyelmét keltheti fel, ha igazat állít Sebol a két város között fenn álló kapcsolatának tekintetében.

Az elveszett jogar

Ő maga nem is számított Vlagyiszkajától ennél bővebb válaszra, de isten ments, hogy letörje a férfi lelkesedését, főleg úgy, hogy nem is kérdezték - csak egy halovány mosolyt ereszt meg a rövidke válaszra, látva Belion fintorát az arcán, amit jól ismer már.

Megvárja, amíg a tanácsnokok beérnek, szürke tekintetében érdeklődéssel szemléli őket - amolyan leplezetlen kíváncsisággal, pont ugyanazzal, amivel ők is a kis csapatot. Elegánsan helyet foglal a széken amikor hellyel kínálják, időközben igyekszik felmérni a férfiak és a nő viszonyát egymáshoz, bár kétségkívül az utóbbi ragadja meg leginkább a figyelmét, és nem is kell csalódnia, amikor az bemutatkozik.

~A Városi őrség parancsnoka egy nő? Nocsak...~

Belion bemutatkozóját rezzenetlen arccal hallgatja végig, természetesen abban semmi újdonság nincs az ő fülének, de újfent elgondolkodtatja, mi a francot kereshet itt a férfi. Lopva rátekint, nem zavartatva magát, ha összetalálkozik a tekintetük. Miután ő elhallgatott, bevállalja ő a következő beszélő szerepét.

Az én nevem Aurora D'Lange -tekint körbe a tanácsnokokon. A már felszámolt Könnyedző Testvériség orgyilkosklán egyik régi tagja, szabadúszó fejvadász és jelenleg az Anwarionban vendégeskedő kalamoni diplomata feleségének hivatalos testőre vagyok. Olyan könnyedén ejti a szavakat, mintha azok nem is jelentenének szinte semmit. Elvitathatatlan érdemekkel rendelkezem abban, hogy előkerítsek olyan embereket, akik nem akarnak előkerülni, megszerezzek olyan információkat, amiket senki más nem tudna, így bízvást gondolom, hogy az Önök segítségére lehetek ebben az ügyben is, a bizalmat pedig, amivel megtiszteltek elöljáróban is, köszönöm. Természetesen ha kérdéseik vannak, azokra szíves-örömest megfelelek. - amíg beszél, feláll ő maga is, majd a mondandója végén mindhármuk felé meghajol, magabiztos tartással ülve vissza a helyére.